HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály – Festetics Györgynek
Komárom, 1798. január 22.

Méltóságos Gróf,
Nagyságos Uram!

A’ ki hívatalt kér, arról sokan sokképpen – ’s többnyire balúl ítélnek. Ki azt mondja, hogy szemtelen, ki azt, hogy azért tolja magát elő, mert érdemetlen voltában mások reá nem akadtak volna. Kiről ki hogy ítél, ítéljen: én legalább érzem, hogy nemesebb Rúgó ösztönözi Intézeteimet. Nagyságodnak Nagylelkéhez, ’s magam középszerű tehetségemhez való bízakodásom az, a’ melly engemet felbátorított arra, hogy Nagyságodnál magamat, érdemlett tisztelettel, ’s alázatossággal Professzori hívatalra béajánljam.
Ugyanis régi hosszas gondolkozásaim után kifőzött Feltételem az, hogy jövő tavasszal, kevés örökségemet eladván, olly véggel Helvétziába menjek, hogy ottan a’ Mezei Gazdaságnak azt a’ részét, a’ melly Hazánkban is legtöbb munkával, legtöbb helyen, és legtöbb haszonnal, de még is nem úgy, a’ mint lehetne, gyakoroltatik, úgymint a’ Pascuatiót, Bucolicát, Schweitzer Teheneknek tartását, szénázást, Sajt’ vaj’ készítését ’s a’ t. magoktól az Originalis Gazdáktól megtanúljam. Ha a’ hadnak és békeségnek állapotja megengedné, kifutnék kétfelől a’ szomszéd Frantzia és Olasz országba is, a’ borkészítésnek ’s kerti majorságnak nálok való megtekíntésére; visszajövőbe a’ munkás Német földön tévén keresztűl utazásomat.
E’ szerént, esztendei útamra, ’s az egybegyűjtendő tapasztalásokra mind reákölteném szűk örökségemet: azért is tehát kívántam Méltóságos Uram! előre könyörgeni, hogy, ha ez az én jószágomnak ’s magamnak elszánása Nagyságod előtt kedvet talál: méltóztasson engemet valamellyik Oskolájában Professzorságra kegyelmesen felvenni; hogy így mikor pénz nélkűl visszatérek, légyen magamnak és gyámoltalan özvegységre jutott Édes Anyámnak hol találni menedéket a’ Nagyságod’ szárnyai alatt.
Mivel pedig még annyi érdemem ifjúságom miatt édes Hazámba nintsen, hogy Nagyságod engemet esmérhessen: talám sem kérkedésre, sem szemérmetlenségre nem fog magyarázódni, ha magamat Nagyságod előtt rövideden megesmértetem, ’s mintegy magam recommendálom magamat. Mellyhez képest előre is Ciceronak ezen szavait botsátom: Nil mihi arrogo, quamquam nec derogo quidquam.*
Ni[hi]l mihi arrogo, quamquam nec derogo quidquam: „Semmit sem követelek magamnak, bár nem is vonok meg semmit magamtól” (Tegyey Imre fordítása). Csokonai ezt így adja vissza szabadon: „nem is hánytatom magamat, mert az, hiúság! de nem is alázom ám, mert az meg, alacsonyság!” (Dorottya, Elöl járó beszédje az Előbeszédnek.) Csokonai a kifejezést máshol is használja.* A költő e helyeken Ciceró S. Roscius érdekében mondott beszédének egyik fordulatát idézi szabadon: „non possum; non enim tantum mihi derogo, tametsi nihil adrogo” (89. §) (Tegyey Imre adata).
Én Nagyságos Uram! Debretzenbe születtem Bihar Vmegyében, Győrből származott Ns. és tanúlt Atyától, de a’ kitől megfosztattam még neveletlen koromban,*
neveletlen koromban: apja, Csokonai József borbélymester 1786-ban meghalt, anyja, Diószegi Sára egyedül nevelte két gyermekét, Mihályt és Józsefet.
a’ miolta a’ Testvéremmel együtt az édes Anyám sok viszontagságok között nevelt és taníttatott, a’ ki egy a’ legjobb édes Anyák közűl. A’ Debretzeni RCollegiumban 8 esztendős Deák voltam, és utoljára a’ Poésisnak és Szép Tudományoknak Köz. Tanítója,*
Köz[önséges] Tanító: publicus praeceptor, egy évre megbízott diáktanár az alsóbb osztályokban.
mellyhez 11 esztendős koromtól fogva mindég nagy szeretettel viseltettem. Onnan kiöltöztem, ’s mentem a’ Pataki Collegiumba, és ott a’ Jus Patriumot elvégeztem.*
Jus Patrium: (lat.) hazai jog. Sárospataki kilenc hónapja alatt természetesen nem végezhette el, vagyis nem befejezte, hanem abbahagyta jogi tanulmányait.
Azt elvégezvén Pozsonyba mentem, ahol a’ Nyelvek, Muzsika és Ország’ Gyűlés’ kedvéért múlattam. Lejöttem 1796 Komáromba, ’s a’ Vmegye mellett practizáltam.*
practizál: (lat.) (jogi, ügyvédi) gyakorlatot folytat. Erre nézve más információnk nincsen, a körülmények nem ezt látszanak valószínűsíteni.
Most már egyebet Tzélomra nem látnék hátra, hanem hogy Pesten az utolsó lépést tegyem meg a’ Törvényekbe: de azoktól én egészen elakarok állani. Részént mivel rakva a’ világ Rábulákkal és Rábulistákkal, és így én fontosabb dologban használhatok ügyetlen Nemzetemnek ’s árva Hazámnak; részént mivel az én tsendességet szerető Lelkem ’s az én nyájas Múzsátskáim irtóznak a’ Verbőtzy’ Táborának zajgó lármáitól.*
Verbőtzy: Verbőczy István (1458–1541), Hármaskönyve a feudális jogrendszer szimbóluma. E részhez vö. Nagy Gáborhoz* és ismeretlenhez* szóló 1796-os leveleinek megnyilatkozásait a magyar jogról, valamint az 1795-ös Búcsú a Magyar Múzsáktól című vers eme két sorát: „Verbőtzyhez megyek: ti tán meg nem martok, / Kik a Törvény léből moslékot habartok.
– – Mathesisi, Philosophiai, Históriai és Literatúrai Tudományokat elvégeztem, Görög, Deák, Német, Olasz és Frantzia Könyvekből fordításaim is vagynak, ha kimegyek, az Ánglust is megtanúlom.
Mind ezek az Allegatzió*
Allegatzió: (lat., rég.) perbeszéd, utalás az ügyvédi pályára.
mellett rajtam sűltek volna. Én egyedűl Professzor szándékozok ’s óhajtok lenni, és egyedűl a’ Nagyságod’ birtokában, ha erántam Nagyságod olly kegyes lenni méltóztatik. Egy oly Méltóság alatt, a’ kinek nagy Szívét egyedűl a’ Haza és Közjó lelkesíti, a’ ki minden érdemes hazafit nyájas leereszkedéssel fogadni nem útál, a’ ki nem nézi azt, ki mellyik Concilium*
Concilium: (lat.) gyülekezet, utalás a vallási-felekezeti toleranciára.
után vakoskodik, a’ ki egynéhány Dominiumban az, a’ mi József volt egynéhány Országokban, – egyszóval Nagyságod alatt professzorkodnom nékem, nagyobb boldogság volna, mint másutt a’ legfényesebb hívatal. Esedezem is főhajtva Nagyságodnak, méltóztassa ezt az én alázatos kérésemet szokott Nagylelkűséggel elfogadni, és engemet addigis, míg próbajelekkel meg esmérhetne, kegyelmes Dispositiójával megörvendeztetni.
Éljen boldogúl Nagyságod Hazánknak díszére és javára; én változhatatlan tisztelettel maradok
Méltóságos Gróf! Nagyságodnak

Komárom. 22 Jan. 1798.
igaz kész szolgája
Csokonay Mihály.
mk.