MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály – ismeretlennek
Sárospatak, 1796 első fele

Azokat a’ kő sziklákat járom mostan, hol Ovidiustól fogva sok Poëta hajót tört és a’ mellyek miatt vagy jó Iurista vagy jó Poëta leszek, minthogy a’ kettő nehezen állhat meg edjütt. Isten tudja, melyikre vólna ez idő szerint nagyobb szüksége nyomorúlt édes Hazánknak. Bölcs Törvény magyarázóink, és okos Törvény tevőink ugyan jó számmal találtatnak: de igaz tiszta ízű Poëtaink száma felette igen kitsiny. A II. Jósef uralkodásának vége felé ugyan fel serkentek Hazánkban néhány szebb Lelkek által az ő mélly álmokból a’ tudományok; de ugy látszik ismét valami titkos erő őket meg opiumozta. A’ II. Leopold rövid országlása alatt az arany idő nemzeti Literaturánkra nézve bé is állott, el is múlt. Azóta a’ jó igyekezetek, vagy ledűltek, vagy lábra sem álhattak, aligha sok jót reményelhet a’ következő emberi nyom. A hazát egy különös megzsibbadásba látom – vajha ki nyulna eggy dajkálkodó kéz s ébresztő balsamot hintene bádjasztó Tagjaira. Igyekezzünk, mert az idők szomorú végével fenyegetnek édes Hazánk Literaturájának, s félő, hogy míg mi szunnyadozunk, el enyészik a’ Magyar nyelv minden díszével, ’s nem lész a’ ki azon beszéljen, – a’ mellynek irtoztató kezdetét már eggyszer láthattuk-is és a’ jövendő Századokban úgy fogják a’ Magyar nyelvet fel találni, mint ennek a’ mi Századunknak közepe táján, az ez előtt ezer esztendőkkel virágzott Celták nyelvét és leg jobb Iróinkról-is csak ugy fognak emlékezni, mint most a’ nagy Ossiánról. Én ugyan nem azért kivánom az én külömben meg únt Napjaimat többekre-is szaporodni, hogy annyival hosszabb Rollet játszhassak az én Hazafi Társaim között, a’ Literatura szomorú Theatrumán, ’s a’ háládatosabb maradéknak eggy tapsát meg érdemeljem – hadd mondják mások hogy én-is hoztam leg alább ketske szőrt a’ sátor csinálásra – – –
Csokonai.