Barátom! Juniusnak 10
dik én költ leveledet én tsak tegnap ugymint e’ folyó hónak 12
dikén vettem: Sorsod’ javúlásán örülök, nem azért mintha azt neked elégleném, hanem azért, mert vele meg-elégedettnek mutatod magadat;
Poëseos Praeceptor vagy; s azt kivánod hogy segittsek rajtad: szívesen, a’ mit tehetek, egy ollyan Versszerző létemre, a’ kit Poësisra senki sem tanitott, hanem ha talán maga
Apolló. – Nálatok talán most is a’
Deák Poësis uralkodik; melly a’ maga nemében olly igen szép, hogy én azt tartom az ékessen szollás’ meleg-ágyának; nálunk pedig a’ miatt rút, és azért nem érhetik meg, mert ollyankor tanittatik, mikor még a’ nyelvet sem értjük; ollyankor akarunk énekelni, mikor még szólni sem tudunk; ’s eppen nem azt tselekesszük, hogy meleg ágyban érlelnénk az ékesen szóllást, hanem meg sütjük azt éretlen korában: a’
Deák Poësisban tehát semmi tanátsot nem adhatok, mert az éppen nem a’ mi Poëtica Classisainkba való; hasonló meg-jegyzésem van a’ Görög Poësisrúl is; hozzá
*
hozza em.
adván azt, hogy ha ezt ollyan gyakorolja, a’ ki már a’ nyelvet ha nem éppen tökéletesen is; de tsak ugyan jól érti; ott találja fel valósággal a’ gyönyörű izlést; ’s abbúl vehet magának példát arra; mint
*
mit em.
kellyen magát Poëtává, (’s nem tsak verselővé) tenni, Magyarúl is: – erről is hát tsak illyen keveset: hanem már a’ Magyar Poësisrúl.
En
Versegit nevethetem; a’ ki mivel nagy musikus, azt tartja ’s azt akarja el hitetni másokkal is, hogy a’
cadentias Poësis nem poësis, hanem tsak annak néműnemű alatsony majmolása; és ő vele ebben az értelemben sokan vagynak; de nevethetem azokat is, a’ kik ellenben, minden hang mértékes verset izetlennek tartanak, ’s tsak azt tartják versnek, a’ mit a’
cadentia a’ sorok egyeztetésével azzá tesz: mindenik hijjános értelem; mindenik állitás kevés, és még
*
meg em.
is mindenik sok: – En hát ugy gondolkodom: hogy a’ Poësist valósággal az éneklés szűlte; ’s mivel minden énekben tapasztalunk bizonyos
tactust melly nélkűl semmit sem ér a’
hangzat, a’ hangokra alkalmaztattunk pedig értelmes szókat, azért ugy itélem, hogy valaha a’ Poësisnak első kezdetében abban állott föképpen a’ versszerző mesterség, hogy a’
Syllabák quantitássa meg egyezzen az éneknek
tactusával; másodszor tapasztaljuk az énekekben azt, hogy magok a’ hangzatok vagy egymás után, vagy alternative a’ sorok’ végezeteinn meg egyeznek; ’s ez szülte valaha (de mivel ezt nehezebben lehetett eszre venni; későbben is eshetett ennek nap fényre jövése;) a’
cadentiat; harmadszor tapasztalunk az énekekben, minden sorban, bizonyos rendes meg szakasztásokat, ’s ebbül lettek osztán a’
cezurák; mellyrűl, mig el-nem felejtem azt jegyzem meg; hogy a’
caesura a’ versben olly szükséges, hogy a’ nélkűl a’ leg jobb faragású vers is tsupa izetlen; mentül több van pedig benne, annál szebb és tettzetössebb (értvén a’
numerusra nézve, mert a’ leg jobb
numerusú, vagy mechanizmusú vers is lehet rossz ha a’ belsö
*
az belső A belsö javítás eredménye (valószínűleg erő-ből), előtte a névelő (az) javítatlan maradt, em.
szépség, az ész, és a’ tüz hibázik)
Virgiliusnál is sokkal szebb faragasú vers ez Insonu / ere ca / vae gemi / tumque de / dere ca / vernae a’ hol minden
pes cezurat tsinál, azaz a’ szót ketté vágja; mint ez: Hic
*
Hi Az eredeti szerint em.
cur/rus fuit / hoc re/gnum Dea / gentibus / esse a’ hol tsak kettő a’
cesura; a’ melly Hexameterben pedig leg alább két
cesura nints, az ollyan otsmány ha bár leg szebb ész legyen is benne, hogy tsupa tsömör és
Virgiliusnak minden verssei közt alig lehet találni verset ezzel a’ hibával; többnyire pedig a’ harmadik
pesben szokott esni az egyik
cesura, és innen van az eredete annak hogy a’
Cadentias magyar Hexametereknek ott van a’ meg szakasztása: Nemzetek’ Annyának / Kit egész Európa
*
Europa Az időmérték szerint em.
tsudának. / Es hogy azon a’ helyen
cesura legyen, szint ugy rá jár a’ Poëta pennája, mint
Virg. Eneissének elejen mindjárt, Arma virumque cano, nyolcz versben mindenütt
cesura van a’ harmadik lábban: ’s ez is egy jele annak, hogy a’ Hexameter is valaha Enek nota vólt, mig osztán ez különössen Oratiová nem vált; – A’ Pentameternek pedig a’ közepén van ollyan meg szakasztása, melly múlhatatlan, noha abban is, mennél több van annál jobb; Heu mihi quod Domino / non licet ire Tuo. mert a’ Pentametert
*
Pentameter A hiányzó tárgyragot em.
valaha nem ugy
Scandálták mint most: Heu mihi / quod Domi/no / non licet / ire Tu/o. mert úgy nem is vólna Pentameter; hanem így, Heu mihi / quod Domi/no non / licet i/re tuo/. és a’ harmadik
pes mindenkor
spondeus vólt; ’s onnan van az, hogy a Pentameter
caesuraja mindenkor
longa, nisi per abusum vel licentiam abbrevietur; ’s onnan van az is, hogy
Ovid. minden munkáiban alig találni három verset, mellynek a’ vége
trisilabum szó legyen; és az valósággal izetlen, és miert? azért mert ott van a’ második mulhatatlan
caesura, melly nem lessz meg ha három
syllabas szó van hátul, mert a’
pes is eppen három
syllabájú, és igy a’
pes nem vágná két felé a’ szót, vagy a’ szó a’
pest.
Ezeket előre botsátván azt jegyzem már meg: 1o hogy minden Regi Deák és Görög versek nemei, Enek notákhoz vóltak alkalmaztatva, némellyek szorossabban, mint a’ Hexameter Pentameter, Asclep. Alcaic. ’s az némellyek gyengébben mint a’ Iambicus és Trocheus versek; ahol az ének notákban a’ Tactus nem volt olly szoros mertékre véve, hogy mindenütt egy helyen egy formán nyujtassék meg
2
o Minekutánna látták, hogy a’ Hexameter structurája meg engedi azt, hogy
periodice irhasson az ember rajta rövidebb vagy hosszabb
sententiákat, és tizet huszat is egymásba fűzhessen; ’s ugyan azért, felségesebb
elocutiokat is lehetett benne tenni; kezdették a’ nagyobb dolgok elö adasára különössen ezt választani; a honnan lett a’
Heroicum Carmen; ugy hogy ezt utobb
Oratiokban is
applicalták éneklés nélkül; hasonlóképpen a’ Disticont kezdették Elegiakra Hymnusokra leg inkább
applicalni, mivel az
Ariája leg
közönségesebb ’s talán leg szebb is vólt; mint ma az Enekeknek nagyon el
közönségesedett mértékjére lett illud Faludianum Fillis nyugszik mélly
*
melly em.
álomban
etc. etc. (melly Trocheus vers maradványa) a’
Historica Narratiokra pedig mivel az valamelly nehéz munkát meg nem szenvedett, kezdették
usúrpalni a’ Iambust és Trocheust.
3
o A’ Regiek a’ mennyire tudhatjuk a hangok egyenlöségére vagy éppen nem ügyeltek, (hanem tsak a’
Tactusra) vagy azt olly késön vették eszre, melly jól esne azt a’ szépséget is szóval ki fejezni, hogy annak
applicatiója a’ később ostoba még
*
még A sor fölött van betoldva, a tinta elfolyt, így olvasata bizonytalan.
vas
seculumokra haladt; a’ mikor már ez a’ szépség otsmányságnak tettzett, mivel az
aurea aetasban nem vólt; ’s nem tartunk rutabbat mint az akkor kezdödött
cadentias deak Disticonok; tudni illik, feledekenységbe ment már akkor, hogy minden versnek éneknek kellene lenni; hanem a’
Carment mint
Oratiót ugy irták, ’s tsak ugyan ugy is nevezték
Ligata Orationak.
4o Ambár pedig egy régi, söt már meg-hólt nyelvben, nyitást, még ollyat is, a’ minek eredeti okát lehet adni, alkalmatlan tenni, és nevetséges; de egy ollyan nyelvben melly most kezd virágzani, és érni; illendö minden szépségeket be hozni; szükség a’ magyar Poëtának a’ Cadentiás szépséget betsülni, ’s meg nem vetni; söt látván azt melly szép a’ vers ha énekeltetik; a’ hangzatnak egyenlösége pedig valóságos propriuma az Eneknek, és talán mulhatatlanabb mint a’ Tactus; talán nem is kellene cadentia nélkül verset irni, hanemha éppen ollyat, a’ mi éneklést nem admittál, hanem tsupán tsak Oratiót redoleal. de
5
o Valamint a’
Cadentia meg kivantatik; ugy örömest meg kivánnám én a’
Quantitást még a’
Cadentias versben is; értvén a’
Quantitáson akar új mertékeket mellyeket magam valamelly ének
Tactusához képpest tsinálok; akar a’ regiek közül valamellyik
metrumnak Quantitásait: igy már
*
mar em.
a’ mostani 12
syllabájú cadentias verseket a’ régi Asclep. versek mértekere lehetne alkalmaztatni, vagy más akkora sorú
metrumra; az én 15
sylabaju verseimet Trocheus mértékre kellene venni; ha nem restellené az ember: A’ mint hogy én, ambagini narrationibus, nem igen halgatok a’
Quantitásra, ’s meg elégszem az egy
cadentia szepségével, vagy ha ez nints, a’ másikkal; de ha éneket irok; ritkán, igen ritkán írom azt
Quantitás nélkül (a’ minthogy az énekeim nehezebb értelmüek is) hogy minden
syllabám mertéke, a’
Tactussal meg-egyezzen; és e’ nelkül az Enek olly otsmányúl hangzík; hogy a’ Német enekeket, ha szinte leg szebb ész tündöklik is belölök, nem szenvedhetem, éppen ezen hiba miatt. de
*A de előtt zárójel kezdődik, amely azonban nem zárul be.
erre majd alább egy jegyzés lessz; ott a’ hol a’
Quantitásrúl írok hogy honnan kell venni a’ mérteket,
Positio*
Positio Bizonytalan olvasatú szó.
száj táttás szerént ne irjon hát a’ Poëta soha éneket, ez vagy amaz régibb irott ének’ soraihoz alkalmaztatva; hanem elébb tanúlja-meg az
ariát, ’s abbul latni fogja, hol mitsodas
Quantitások kellenek; mert e’ miatt hibáztam ’s hibázok én is eleget; noha a’ közönségesebb notára irott énekekben, vagy az ollyanokban a’ hol a’
Tactust is szembe tünés nelkül lehet változtatni, szabad a’
Quantitást is meg nem tartani; vagy leg alább nem eppen rút.
6o A’ caesurat is a’ le kótázott aria jó formán meg mutatja, hol illik, ’s hol el-mulhatatlanúl szükséges?
En tehát, ha Poëtat tanitanék, soha sem hagynám másként verset irni, hanem elébb minden nemü versnek egy valamelly notájára megtanitanám; ’s ugy adnék neki dolgot mintha éneket irna; és ő két három proba után eszre vehetetlenül rá szokna, a’
Quantitásra vigyázni; söt nem is tartaná azt valami unalmas dolognak, mert az ének maga, vagy az ének
tactusaira való figyelmezés ugy meg tanitaná ötet metrice irni, hogy még minekelötte tudná mi a’ hexameter, már
*
mar em.
hexametert tsinálna; – De kérdes hát, mitsoda törvényei vagynak a’
Quantitásnak; mitsoda a’
Cadentiának, mitsoda pedig a’
Caesurának.
1o A’ Quantitásnak a’ Magyarnál, sőt minden élő nyelvekben, azt tartom én múlhatatlan sőt egyetlen egy törvényének, hogy ugy legyen az hosszú vagy rövid, a’ mint azt köz beszédben hosszan vagy röviden pronuntiáljuk; és igy a’ vocalisokban a’ szaj-tátás, a’ consonansokban pedig az egység vagy többség tsinálja a’ mertéket; a’ hol accentus és positio van az mindenkor longa, a’ hol pedig ez nints mindenkor brevis; itt hát ki irok egy nehány különössebb jegyzéseket, mellyekre az Új Magyar Poëták adtak alkalmatosságot:
a. A’ hol muta és liquida van egymás után; azt hijjába eröltetem én rövid syllabává tenni; mert a’ ki mondása hosszassan esik, és tsak addig nem tettzik meg, mig nem énekli az ember a’ verset; hanem a’ muta és liquidarúl való Deák regulát még is használhatja az ember egy esetben ugymint
b. A’ magyarnál nem tsak a’ szó közepén lévő két consonáns tsinal positiot, ’s nem is tsak az a’ mit artificialis positionak nevezünk, mihelyt egyik szó végén, ’s masiknak elein öszve jönnek a’ consonansok; hanem a’ következő szó elején lévő két consonans is positiot tsinál és a’ végső vocalist hosszúvá teszi; de ha a’ két consonans muta és liquida, akkor communissá válik a’ brevis vocalis, úgy hogy nekem ez: Tromfra tromfot adott, jó fél pentameter; de ellenben ez is jó Adonicus Ellene tromfol.
c. A’ czigány ’s et, nemelly poëtáink ollyba tartják, mintha betű se vólna, és az utánna következö consonansal positiot nem tsinálna, – mint Hirleli ’s szégyennel benne maradni talál: a’ fűl pedig maga bizonyitja, hogy ez izetlen így; és az i rövid vocalist az utánna következö ’s és sz. valósággal hosszúvá teszi.
d. az a’ a’ magyarnál mindenkor hosszú, az pedig rövid; a’ barom prima longa, az ember prima brevis; ezt a’ mi poëtáink sokan nem akarják hinni; holott van természeti oka; mert az a’ mindenkor consonans elött iratik, ’s eppen azért iratik, és jeleltetik meg egy rantassal, hogy ott znek kellene lenni, vagy a’ helyett a’ következö consonansnak kétszereztetni; melly mindenik valóságos positio; ellenben a hol vocalis következik, ott azzal élünk; mellynek mivel accentusa nints, természettel rövid.
e. ban ben mindenkor longa; mert ambár tsak egy nel irjuk, (’s talán némelly poëtáink azért sürgetik tsak egy ennel iratni, hogy ancepssé tehessék) de tsak ugyan az n a’ ki mondásban kettöztetve esik. – idem de gy.
f. egy szóval a’ mint a’ száj tátás vagy szó nyújtás esik a’ ki mondásban eppen ollyannak kell lenni a’ poëtica quantitasnak mindenütt; ’s talán eppen ez a’ közönséges törvény adta a’ német Poëtáknak azt a’ szabadságot, hogy ők az accentus nélkül való Syllabát rövidnek teszik, ha szinre két három consonans kövesse is; ’s való is az, hogy az énekekben nem olly nagyon tünik szembe, ha a’ rövid tactusra positios syllabát teszek, tsak hogy a’ vocalis legyen rövid, mintha accentusos vocalissal élek a’ rövid Tactuson, ’s ezzel a’ szabadsággal én is gyakran élek az énekekben de ott is tsak restségbül; azomban hogy hibázok meg ismerem, és a’ positiot valóságos törvénynek tartom.
g. Az elisio szabad ugyan, de illetlen a’ Magyarban, hanem ha a’ már közönségessé lett szokban, mint gazd’ Asszony, Kurvannya; egy szóval ollyan helyen, ahol a’ betüt az irásban is ki lehet hagyni; és e’ dologban a’ görög Poëtákat kell inkább követnünk, mint a’ Deakokat: türhetö az elísio akkor is, mikor egy az elidalt vocalis azzal, a’ melly miatt elidaltatik, mint jobbra adta, félre ezzel, ferjfi ing. – En soha sem elidálok, vagy ha elidálok, hibázok; de örömest el is kerülöm hogy öszve ne ejtsem a’ vocalisokat, mert az is izetlenetske
h. a’ H betü a’ magyarnál nem lehellés, hanem valóságos consonáns és positiot tsinál; mint a’ fül önkent meg mutatja
*Az i pont mellett a lap szélen két szó áll: tizet huszat, ezeket nem tudjuk értelmesen a szövegbe illeszteni.
i. A’
Dialectusok sokat könnyithetnek a’ Poëtán; melly nálunk szint annyi van mint a’ Görögöknél vagy még több; egy
dialectusban sokszor rövid az a’
sylabba a’ mi masutt hosszú, mint szivem tul a’ Tiszán
prima longa, nálunk pedig
brevis; tyuk
Debreczenbe longa, nalunk pedig
tiknak mondják, és
brevis; ebből abból;
Debreczenbe posterior longa; itt pedig uval és üvel mondják ebbűl, abbúl, és
brevis. ’s mas illyenek. – A’
Quantitásokrúl most több nem jut eszembe, hanem
2o A’ Cadentiakat a’ mi illeti; én ebben nagyon kényes gustusú vagyok és még is magamnak gyakran nagy szabadságokat veszek: egynehany jegyzést teszek ide, mellyek törvényül szolgálhatnak rész szerént a’ jóságra, rész szerént a’ szépsegre nézve; ugymint
a. A’ cadentiat másfél syllaba tsinálja, ha több, szint ollyan rút, mint ha kevesebb; hanem ha kevesebb akkor nem tsak rut, hanem rossz is; verekedem, törekedem, már sok, és rút, embertűl tengelytűl, kevés és nem jó – excipe monosyllaba.
b. Nemellyek az issel vissza élnek, és cadentiat tsinálnak ez egy kis szóbul – ez másként nem jó; ha tsak az elötte való szóban is fél syllaba meg nem egyez; jobra is, mondja is, jo cadentia, vagy leg alább nem rossz, de már ember is, barom is, eppen rossz
c. Az accentus valamint a’ vocalist változtatja ugy a’ cadentiat is; kenyérrel, emberrel, nem jo cadentia. ellenben
d.
*
ellenben, d. A bekezdések sorrendjének megváltoztatását jelölő utólagos betoldás. A kéziratban főszövegünk d és e jelű bekezdései fordított sorrendben következnek, e betoldás mellett jelöli ezt a d e-ből, az e d-ből való átjavítása is. A lap szélén e bekezdések mellett függőlegesen a következő – a szövegbe beilleszthetetlen – szavak olvashatók: NB. mascula et feminae cadentia, alatta:2o új modi cadentiák.
vagynak ollyan sogorságos
vocalisok, mellyeket a’
pronuntiatio egy formakká tesz, ’s jo
cadentiat tsinálnak ’s különösen az
a, és
o. tsináltam, fel valtom.
e. Annál szebb a’
cadentias vers, mennél több külömbözö reszeibül valók a’ beszednek a’
cadentiat tsináló szók; és izetlen ha mind ez eadem parte orationis vagynak; ha egyik végsö szó
verbum, a’ másik legyen
nomen, a’ harmadik
adverbium vagy
pronomen, értettem,
*Az itt következő példák utólag betoldva a bekezdés végén, # jellel jelölve a helyes sorrendet.
mellettem, az én tettem, kára, sokára, kardjára, vára, vagy leg alább külömbözzenek
Casusban vagy
Numerusban vagy
Tempusban. (Ének,
*
Enek em.
Vének; homok, templomok, bánat, szánat, vagy szánkat, el mentem, meg mentem)
f. Jo a
cadentia akkor is mikor két külömbözö de egy forma hangzatu
consonánst a’
pronuntiatioba egyé teszek; mint gyakran d. iratik és t. olvastatik, mint szenvedtem, igy hangzik szenvettem,
*
szenvedtem A mondat értelme, s az áthúzott előző változat (tselekedtem – tselekettem) szerint em.
jo hát e’ mellé ez: mellettem. néha pedig
n. mint tselekenni,
g. A’
dialectusoknak lehet hasznát venni a’
cadentiákban is; mint ezt: megyek: sok helyen igy mondják, menek; jó hát ez mellé,
*
mellellé em.
Istenek
h. Igen szép a’
cadentia ha egy
syllabáju szoval toldatik még is egész (a’ másik szó végén való fel
szylabával;)
*
szylábaval A szó javításakor az ékezetek a helyükön maradtak, em.
mint:
Ditsö tetteiért, Mars maga vinné be
A virtus házábul a’ Ditsösségébe;
neha pedig ollyat is tesz az ember a cadentia kedvéért egyik sor vegire a’ mi máskent a’ másiknak elejére való vólna; de ez már tsak ugy szép, ha ritka; én ezzel neha vissza is élek, mint a’ Hunniasban
A’ magyar Koronát el nyeri
Mátyás,
*
Magyás Nyilvánvaló elírás (a sor eleji magyar analógiájára), em.
a’
melly lessz nagy érdemid meg jutalmazása,
– és másutt,
Igaz hogy emberi testben az Isten meg jelent, és
Ollyanokra tanitott-meg az Isteni jelentés,
az énekekben pedig kivált a’ rövid sorúkban néha egy egész szót is ketté vágok, és a’ közepin tsinálok cadentiát: mint Elébb szemér- mesen se mér.
3o következne már hogy a’ caesurákrúl irjak; de ennek törvényeit nehéz irásban hanem hanggal énekléssel lehetne leg jobban meg magyarázni; itt hát tsak a’ nálunk közönséges verseknek meg szaggatásirúl irok valami keveset.
a. a’ Hexameternek és Pentameternek valamint a’ más hang mértekes verseknek is ott és annyi caesurájoknak kell lenni, a’ hol és a’ mennyi van a’ Deakoknál; ’s mennél több a’ caesura, annál szebb a’ vers. mint ama trefás:
El-temetém tetemit drágán vett barna busámnak
Vesszenek el kerekim, szekerem, szép tsepregi lánczom
b. A’ cadentias 12 szyllabajú verseknek a’ közepin van a’ meg szakasztása közönségesen; és ez azért, mert Asclep. vers formára kezdettek irni; de én láttam már ollyakat, ’s ollyanokban irt egész könyvet, a’ hol elöl öt hátul hét szilaba vólt el szakasztva, és nekem tettzett,
c. A’ 15 syllabaju verseknek, a’ míllyeket én szeretek irni, az elsö tagban 8, a’ másikban 7. syllabájok van; és ha több nints is, ennek az egy caesurának mulhatatlanúl meg kell lenni; és úgy vólna leg szebb, ha az elsöbb tagok véginn is mindenütt cadentia vólna; mint Faludinak sok énekei, és mint nekem is a’ Nyari ejtszakám véginn egynehány: ezen formajú verseknek sok fele ariaji vagynak; én magam tudok hetet, és mind a’ hét örömest meg kivanná, hogy az elsö 8 syllabábúl alló tag is két felé szakasztasson és cadentiaval szepittessen; illyen formán
Meg állának, a’ Dunának, be hártyázott habjai,
Öszve vagynak kötve fagynak lanczaival partjai;
de ez in narratíva Poësi nagyon alkalmatlan vólna; kivált a’ ki a’ Poësisben inkább az észre mint a’ numerusra vigyáz attúl nem is kivantatható.
Az vólna már hátra, hogy a’ valóságos érdemérül szollyak a’ Poësisnak, ’s ne tsak azt mutassam meg mi teszi a
Metrumot; hanem azt is hogy a’
Carment mi tsinálja jónak és szépnek; de ebben a’ Magyarnak is tsak az az Aestheticaja, a’ mi a
Deaknak ’s Görögnek; – valóban tüz nelkül még a’ szép eszü Poëta sem ér semmit is. – Irnék valamit a’ versek nemeinek meg választásárúl is; de ez már
odiosa materiavá lett, azért arrúl halgatok; ’s tsak azt mondom hogy a’
metrumot jó a’
materiahoz alkalmaztatni, (ertvén a’
metrumot széles ertelemben ’s ki terjesztvén a’
Cadentias versekre is) azt tudom, hogy a’ jo Poëta szajábul ’s tollábúl a’ négy sorú
cadentias vers is szebben foly és könnyebben, mint másokebúl a’ hét sorú, vagy a’ hang mértekes; én a’ Négy Sorukat a’
Deák Hexameterek helyébe
Heroicumokra szeretném
applicalni, mivel ambar minden
Stropha véginn,
periodusnak, vagy leg alább annak egy tagjának kell végezödni; de a’
stropha akkora, hogy meg ternek benne egész
periodusok, és szép öszve ragasztásokat lehet benne tsinálni; az én 15
syllabáju verseim pedig leg alkalmatosabbak a Scientificumoknak irására, mivel a’ sorok hosszúk; ’s az értelem kevésbé
*
kevésbe em.
szorittatik meg, ’s könnyebben beléjek fér valami, mint a’ rövidebbekbe: de tsak ugyan alkalmatos ez a’
heroicumokra is: a’ comicumokra pedig igen nagyon:
én egy Tragoediat irtam illyen versekkel, mellyet több jo baratimmal el-olvastattam, és tsak egy vette eszre hogy vers; mivel a’ sorokat az irásban meg nem külömböztettem. – Többeket ha kívánsz; kérdezz különössebb esetekrül, és akkor felelek bövebben; most már megyek több részeire levelednek.
Enekem notáit kivánod tölem: De barátom! sajnálva kell meg vallanom; hogy irigylette azt a’ szerentse a’ magyar Literaturának hogy én Musikát tudjak: és ámbar a’ musikában is a’ szépet a’ rúttúl a’ leg-jobb virtuosusoknak innye szerént szoktam külömböztetni; de
ex arte semmi musikát az Oralison kivül nemtudok; hanem a’
Clavicordiumot egy kézzel imigy amúgy veregetni: Többen is kivánták már azt én tölem, de az a’ szerentsétlenségem, hogy nem kapok ollyan embert, a’ ki a’ musika kótákat is tudná, és az oskolai kotát is egyszersmind, hogy annak segitségével minden énekeim notáit ki adhatnám. – En
componálok ariakat magam is; és a’ musikusok azt tartják, hogy azok mind nehezek; Poëtának pedig valóban nehezek; mert azokra
Quantitás nélkül hijjában irna verset akarki is. A’ Születtem hétszáz hatvanban nak notája pedig nem magam
compositioja; egy regi Barát Notára irtam azon verseket; ’s azt az
ariat ímé oskolai kotákkal meg küldöm. Csináltam a’ Franczia Király halalára egy
Papista requiem forma
ariat; de a’ mellynek kotáját hijjába küldeném meg, mert a’ hang ugrásokat nehez vólna ki tennem; noha ez már
*
mar em.
nem olly kényes a’
Quantitásokban mint más Enekeim.