Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Ez a’ Horváth Úr Múzsája olly hatalmas, ’s képzésemet képzése után ragadja: lehetetlen hogy a’ Világról el ne felejtkezzem, mikor az ő verseire függesztem elmélkedésemet. Olvas.^* Oh ha én olly boldog Orát nyerhetnék életemből mellybe ki mutathatnám,^* melly érzékeny az én szivem az ö tisztelésére! – olvas^* Meg ujjul bennem a’ Lélek, mikor az^* ő fenn^* járó elméjét a’ sok ezer világokon keresztűl követhetem. Hazám Nagyjai! Mikor tanúljátok^* a’ virtust ’s az észt, érdeme szerént betsülni? Le teszi a’ könyvet. Én áldom az Egeket, hogy illy ártatlan mulatságot adtak gyarló életemnek, melly édessé teszi unalmas óráimat. Balgatag Világ fiai! ti ollyan gyönyörűségeken kaptok, mellyek mikor el repülnek, komor unalmat hagynak magok után. Az én szivem olly édességgel él, mellynek^{* *} kostolására meg újjúl, ’s tsak azért hagyja azt félbe, hogy hasznát vegye. Clavierjához megy ’s annak^*

<ezt a dalot> fölé írva: annak

pengetése mellett ezt a’ notát énekli. Ez^{* *} a’ dalotskát ^* megérdemlette az én tettszésemet, mert a’ ki ezt irta az én képzelődéseimet rakta ki szavaiban. Papirost, pennát szed elő. Nem állhatom meg, hogy az ő hirtelen lobbant tűzét, ne bámullyam: nem állhatom még sokkal inkább meg, hogy az ö versével a’ magamét ne eggyeztessem. Le űl, ir.

tempefői. Vig orákat kivánok a’ Kis Asszonynak, mivel tőlti idejét?

rosalia. Leg kedvesebb nékem, édes Poétám, a’ te jelenléted. Ülly le ide. Hát mitsoda nevezetes hirekkel bövölkedik mostanába ez a’ más Világ? Én azokat tsak távolról szeretem hallani.

tempefői. Semmi sints új a’ nap alatt, Kedves Kis Asszonyom. Ez a’ világ játtzadozik a’ maga fiaival, ’s azok is a’ világgal. – Az orák folyton folynak: ’s kevesen tudnak ^* jól élni velek; pedig minden ember leg okosabbnak láttatik a maga szemei elött.

rosália. Magadat is belé foglalod abba édes Poétám, ugy é?

tempefői. Külömben sem, és én abba tartom magamat leg okosabbnak, hogy azokat ^* nevetem.

rosalia. A’ bizony szép. De tsak ugyan beszélly valami újságot. Nem kivántatik arra semmi különösség! Beszéld el, mit láttál széllyel jártodba, mind újság lessz^* az én elöttem, ha te beszélled.

tempefői. Eggy dolgot ^* beszéllett most énnékem Betrieger az ide való Typographus: ez ugyan mindennapi Magyar Országban, ’s annál fogva nints benne semmi tsuda: de minthogy a’ Kis Asszony úgy kénszerit, nem sajnállom el beszélleni. – Esméri a’ Kis Asszony azt a’ Betriegert, a’ Typographust?

rosalia. Óh jól esmérem. A’ ki Lipsiába vólt Typographus, ’s onnan szer felett való kinttsel jött ide Pestre műhelyével?

tempefői. Az, éppen az. – Ő hallván, hogy Magyar Országba, abba a’^* nagy tartományba alig van öt, hat Typographus, igy okoskodott: Én, azt mondja, Német Országba, a’ hol annyi a’ Typographus mint a’ kurta kutya, ennyi ezer tallért gyűjtöttem szegény ember létemre: mennyi pénzt fog hát énnékem keresni az én műhelyem Magyar Országba, a’hol több a’ Gróf ^* mint a’ Typographus.

rosalia. Nagyon^* féltem Betriegert, hogy a’ markába szakad ez az okoskodás.

tempefői. Mindjárt meg hallya a’ Kis Asszony. Ki jövén Betrieger, mindjárt ki hirdetteti, mind a’ két hazába, hogy ő ki jött eggy Könyv nyomtató műhellyel, a’ mellybe mind ama hires Mansfeld tulajdon kezeivel mettzett új betük volnának. Annak felette, hogy ő kész ki nyomtatni, akármelly munkát, ha a’ hazabéli Tudósok méltóztatnának szolgálatjával élni.

rosalia. Áldott igyekezet, mellyet a’ magán haszon mozgat ugyan, de a’ köz haszonra.

tempefői. Találkozott is elég Tudós a’ két Hazába több, mint jóltévő Maecenas, a’ kiknek munkájokat az emlitett Betrieger, betsülettel ki is nyomtatá, eggynéhány ezer exemplárokban.

rosalia. ^*

<Mulna>

Oszolnak már a’ fellegek a’ Magyarok Egéről: meg érjük tán még, Kedves Poétám, nemzetünk^* ki tsinosodosát.

tempefői. Nem reménylem. Ha igy megy^* ugyan a’ dolog, soha sem. Elég bizonyság arra a’ Betrieger története. Ő ugyan is a’ teméntelen sok Exemplárokat árúra botsátván alig ^* talált, öt, hat Grófot, husz, harmintz nemest, a’ kik vették vólna a’ Könyveket. A’ köz nép pedig azt se kérdte tőle, mit árúl. Igy veszett belé a’ Könyvekbe szegény Betriegernek minden Német Országi keresete.^*

rosalia. Szerentsétlen!

tempefői. De hidgye el Nagyságod, Bertók is Dominiumot vesz akkor a’ tsik árából, mikor a’^* Magyar Országi^* Typographus éhel hal meg a’ leg jobb könyvek exemplárjai mellett.

rosalia. Te édesem, szeretsz tréfálodni a’ nyomos dolgokban is. Kedvelltesd magad tovább is. – De hát a’ szegény Typographus tsak ugyan Kellerré vagy Tragerré lett? Sajnállanám.

tempefői. Németesen fel találta magát.

rosalia. Hogy hogy?

tempefői. A’ mai Magyar Urakhoz ’s Dámákhoz ^* szabta magát. Eggy új Frantzia munkát, mellyett a’ leg jobb izlésü Párisi^* Belletrista irtt, németre forditatta.

rosalia. Ohajtom hallani, mi lehet az, a’ mit a’ Magyar Urak ’s Dámák elött kedvesnek lenni olly bizodalmasan hitt!

tempefői. Az új módi Frantzia Complimentekről ’s köszöntésekről, az új módi Anglus tsizmákról, kaputrockokról, az új módi olasz kalapokról, az új módi Frizirozásról, tzipellőkről, kartsubbitó vállakról, az ortza festésére tartozó szinekről, azoknak leg szebb elegyitésekről, eggy ehez tartózó pixist hogy adnak, eggy pár Canariai kutya hány arany ’s a’ t. A’ végén van eggy Tractament,^* hogy kellyen eggy Cavallérnak magát a’ Dámák Assembléejékben kedvelltetni, ’s viszontag.

rosalia. No ezt bizony böltsen gondolta, ’s nem is tsalta meg, jól hiszem, vélekedése.

tempefői. Úgy vagyon, husz ezer exemplárokat nyomtattatott, mind eggy lábig el keltek, pedig három Rhénes forint negyven öt krajtzárra tette fel az árrát. Ebből az eggy Könyvetskéből, mert tsak annak lehet mondani, mind eggy krajtzárig ki nyerte a’ mit a’ Magyar Poétákon vesztett vala.

rosalia. Tsuda dolog: ha annak lehet mondani, a’ mi rend szerént úgy esik. – De hát a’ sok ezer Magyar exemplárokkal mire mentt?

tempefői. Már akkor illy haszon nélkül való portékáival semmit sem gondolt: hanem mázsára vettette, ’s a’ Görögöknek, és más Kereskedőknek, és^* a’ ^* Könyvkötöknek el adtta per 50 krajtzár. Már a’ Magyar ^* könyvre kiváltt ha verses, reá sem néz, amazt pedig újra sajtó alá készűl tenni.

rosalia. Szerentsétlen Magyar Poésis, szerentsétlen Magyar tudósok, a’ kik azért irogattok verseket, hogy legyen minek el veszni. Én azért ez édes mesterséget meg nem vetem: most is, hogy a’ te hozzám jöttedből kettös örömet vettem, abba valék foglalatos. Elö veszi a’ papirost. Nézd édes Poétám, látod fellyül ezt a’ verset, a’ mi igy kezdödik: A’ ki nem volt soha Poéta,^* azt eggy kedves Lélek irtta, mellynek^* gondolati az enyimekkel eggyeznek; szavaimat is kivántam vele eggyeztetni, nézzed, itt kezdődik: A’ tiszta nyájasság hol örűl.^* Ha terhedre nem lészek, hadd olvassam el elötted.^* tempefői. Azt kéred tölem, Kis Asszonyom, a’ mit éppen kértem vólna tőled. Nem tagadom meg tőled, a’ mit magam ohajtottam.

rosalia. Itt, kedves Poétám enyelgő képzelődésemet a’ te jelenléted magához ragadta, ’s örömmel engedtem^* félre tsapásának: e’ miatt a’ nóta közepén végenek kell vala szakadni a’ versnek, majd ki pótolom szomorúbb óráimba.

tempefői. De én egész alázatossággal kérem a’ Kis Asszonyt hadd gyönyörködjem azoknak bé szegésekben.

rosalia. Az én tsekély Músátskám kevélykedni fog a’ tiéddel való eggyesülésben. Ne tagadd meg tőle ezt a’ szerentsét.

tempefői. A’ mint sűl.

rosalia. Köszönöm, kedves Poétám, hogy eggyütt hangoztatod verseidet a’ mieinkkel, és szép képzéseiddel ékesited a’ mi ^* gondolatinkat. – Itt mutogatja magát a’ pompás természet, kevélykedvén a’ mesterség tzifráiban: ezt a’ Kertet választotta magának a’ Gyönyörüség Kies lakó helyéűl.^* Nézd, édesem, hogy hizelkedik benne az ártatlanság vidám képe, hogy szijja magához az eleven elmét. Engedd meg, hadd ditsekedjen ez a’ te Rozaliád ártatlan mulató helye, a’ te elméd tzifráival.

tempefői. Bátor az én elmém lankadttabb, mint sem az édes tárgyakon repdeshetne: még is meg tselekeszem, mert Rosalia^* úgy akarja.

rosalia. Még is Tempefői ha itt mulatozik, Sivatagos pusztád Tempévé változik. –À propos, úgy é Kedves Poétám? vedd el tőlem, hogy adósod ne maradjak.

tempefői. El veszem, Kedves Kis Asszonyom, és ezzel az ajándékkal térek vissza komor lakó helyembe, ^* édes meg élégedéssel. Élly vig napokat, emlékezz meg Tempefői név alatt nyomorgó Kedvesedről. El megyen.

rosalia. Minden örömöt el viszel magaddal, édes Bánh – ^* majd el is felejtkezem magamról, mikor rólad akarok emlékezni – édes Tempefőim. Élly vigan az én emlékezetemmel. Magába. Óh melly édes gyönyörüséggel tölt el ez a’ kevés időm: az öröm nectárja habzik szivembe. Meg kell annak édességével hinteni képzelödésim szárnyait. Le űl, olvas. De ihol jön Báró Serteperti: ^* oszoljatok^* édes gyönyörűségim!

báró serteperti. ^*

<Le bi>

Eggy nagy otromba ^*

<Fra>

Complimenttel. Le bilintseltett Sklávja Nagyságos Kis Asszonynak.

rosalia. Kész szolgálója a’ Báronak; nem érdemlette tsekély személyem, Nagyságod’ tiszteletéböl származott szerentséjét.

báró serteperti. Edgy^*

A-ból javítva.

különös de absurdus Complimenttel. – A! tsak nem a’ földet űti az orrával.

rosalia. Instálom alázatoson, hadd én szolgáljak fel vételével, miét méltóztatta Nagyságod el ^* ejteni?

báró serteperti. Mint az elöbb. A! arra éppen érdemetlen a’ Nagyságod személlyének imádója. A! én éppen semmit nem vesztettem el. De talám nem olvasta még, Nagyságos Kis Asszony azt a’ gyönyörü munkát, a’ melly most jött ki Frantziából Németre forditva. Gyönyörű munka, meg érdemli hogy minden nemes szivű ember meg tanúlja eleitől fogva végig, én ugyan részemről nem adnám fele jószágomért, és ha annak Irójával ^* eggyszer szembe lehetnék meg nem állhatnám; hogy meg ne tsókoljam.

rosalia. Magnific munka lehet az. –

báró serteperti. A! Párja nintsen Kedves Kis Asszonykám: ez az embert földi Angyallá tészi. – Méltóztassa meg tekinteni, melly finom Kupferstűckek vagynak benne. Ez a’ többek között azt a’ Complimentet festi, a’ mellyel én Nagyságodnak kivántam az imént udvarolni. Mutattya a’ képet.

rosalia. Én másképpen gondolkoztam, meg engedjen a’ Báró, ha vélekedésemet szabadon ki fejezem, én ezt a’ festést ugy gondoltam, hogy ez eggy szánakozásra méltó embert mutat, a’ kit a’ Köszvény húzott öszve, vagy leg alább, ha ép ember Kaukler Zsidónak mondtam vólna.

báró serteperti. A!^* éppen nem; úgy van a’ mint én mondottam. – Ezt a’ hasznos könyvetskét Betrieger Typographus Ur, derék fein ember, maga költségén le fordittatta, és ki nyomtatta; én őtet ezért eggy gazdag ebédre hivattam minden tselédjeivel ’s inassaival eggyütt a’ Sas vendégfogadóba, és ott gazdagon megvendégeltem öket. A’ házához eggy fias tehenet hajtattam, a’ Publicumhoz való szivességéért.^* rosalia.^* Bámúltattya velem az Ur nemes szivűségét. Ki kérem – –

báró serteperti. A! a’ Könyvet? nagy szerentsém ………. de instálom alázatosan, bátorkodom kérdeni, mivel tőlti a’ ^* Kis Asszonyka unalmas óráit?

rosalia. Látja a’ Báró ezt a’ kisded Magyar Könyv tárt? e’ teszi énnékem gyönyörüségessé leg kedvetlenebb oráimat is.

báró serteperti. Nézegeti a’ könyveket, akadozva olvassa a’ könyvek nevét, Rosália fél felől mosolyog. Porá-ábol mege élledette P. h. o. e. n. i. k. sz. helyre teszi. e’ szép lehet, mást vesz fel. Hunnias, vagy Magyar Hunyadi, ’s a’ mind eggy, már a’ dolog, Hunniás annyit tesz mint Magyar Hunyadi, igaz hitemre mondom még azt mind ez ideig sem tudtam, nagy dolog ez.

rosalia. Instálom az Urat, ezt méltoztassa nézni, ez az a’ melly a Világba naggyá tette Voltért.^*

báró serteperti. Voltért, Voltért, jaj szépséges Kis Asszonyom, a’ Voltért semmit sem ád a’ Zsidó.rosalia. ^* Voltér irta, Pétzeli és Szilágyi Magyarra forditották. Áldja őket a’ Tudós Haza.

báró serteperti. A! Én hallottam, hogy az a’ Pétzeli sokat dolgozván semmit se tsináltt, nem is betsülte őtet az ^* hazafiak java, holmi magoknál is okóssabbaknak láttatni kiváno Úrak imádták; de ő ugyan bizony az én itéletem szerént bár inkább aludtt vólna addig. – Szilágyi tsak ollyan, ^* és őtet nem is tudom egyébért betsűlni, hanem hogy eggy vólt a’ leg feinabb Trantsirozók közzűl.

rosalia. Óh Kérem Nagyságodat, ne alázza ollyanokkal azt a’ két Nemes^* embert, a’ kik a’ Magyar Hazának tsillagi vóltanak, és a’ kiket^* ha most ^* némelly böltsebb méltóságainkat ki vévén, nem tudtak is a’ Magyar Urak érdemek szerént betsülni, magasztalni fogja még az okosabb ’s háládatosabb maradék.

báró serteperti. De mivel érdemlették vólna ők ezt a’ tiszteletet?

rosalia. Pétzeli a’ Magyar nyelv tsinosodásának Attya vólt, szép könyveit lehet olvasni. ^* Hazánknak némelly nagy oszlopai, a’ kiknek túl látott elméjek a’ Módinál, tulajdon leveleikkel tisztelték meg őtet. – Szilágyi pedig nem tsak trántsérozni tudott mindenek felett, hanem tüz esze lévén^* mindennémü tudományokban otthon vólt: mellyet az embereket eggy tekintetből itélő József meg is esmértt, meg is tisztelt, ’s róla még idegen Országokon is meg emlékezett. Ha nem terhelem Nagysádat imhol olvasok az ő forditásából eggy darabot.

báró serteperti. Kedves Nagyságos Kis Asszonyka kedvéért meg hallgatom: ámbár a’ fejem …….

rosalia. Kérem alázatosan méltóztassa meg hallgatni

báró serteperti. Elő veszi a’ Nationál Spiel-jét, azt, egyedűl arra figyelmezvén, fel s’ alá rángatja.

rosalia.

báró serteperti. A’ Nationál Spielje meg bontakozik. Kotz tausend! Szedegeti rendbe. Üh, üh, mord!

rosalia. Magába. Én ezt a’ Bárót úgy gondolom, hogy nagyon későn érkezett szegény feje az ész osztásban. Vagy ha helyes eszekre talált is az ész Magazinba, azt más Német Méltóságoknak engedte által ex politia. – Felszóval. ^* Érezheti tsak e’ kevésből is Nagyságod, melly ékesek és gyönyörüségesek légyenek ezek az én mulatságaim, ’s nem tsudálhatja, hogy az én szivemet a’ komor bánatok és unalmak el nem lankaszthatják.

báró serteperti. Öszve szedi a’ Nationalspieljét, ’s a’ sebbjébe dugja. Hol kell már ezt nevetni Kedves Kis Asszonykám!

rosalia. A’ vidámság, az örőm, ’s a’ vigasság nem mindég a’ nevetésben áll: ’s a’ magát édesdeden mulató sziv nem hahotával trombitállya ki kedves gyönyörűségeit.

báró serteperti. Óh, az igaz. – De oda kint jár a’ folyosón Gróf ^* Fegyverneki Úr Ő Nagysága. – Alig ha ide nem jön.

rosalia. Az Atyám?

gróf fegyverneki. Bé szóll az ajtón. Hát a’ Madamoiselle mibe töri most … meg látja Báró Sertepertit. Meg engedjen az Úr, bizony nem vettem észre. Jót kivánok életének!

báró serteperti. Az elöbbi Complimenttel. A! én a’ leg nagyobb szerentséim közzé számlálom, ha ^* leg kissebb szolgái közzűl eggy lehetek Nagyságodnak: most pedig ki magyarázhatatlan örvendezéssel örvendek, és tsak nem meg reped a’ szivem örömembe, hogy Nagyságod^* méltóságos személlyének tiszteletére, ’s udvarlására lehetek. Nem külömben …….

gróf fegyverneki. Bé megy. Hát mivel múlatják magokat?

rosalia. A’ Báró Úrnak igen szép verseket olvastam Voltér Henriássából.

gróf fegyverneki. Óh fiam te mindég ollyan haszontalanságokba főzöd az eszed, ollyannal töltöd az idődet, a’ mi mondván eggy fél pénzt sem ér. Az a’ méla Tempefői egésszen mélává tesz már tégedet.

báró serteperti. Az igaz, én magam sajnálom a’ Kis Asszonyt, az a’ méla Tempefői egésszen mélává teszi már, hogy úgy szóllyak. Mindég ezeket a’ potom könyveket búvja, pedig mind öszve sem adnék érttek eggy babot. A’ társaságokban ritkán jelenik meg: magát kevéssel tudja kedveltetni, ’s azok is pedig mind ollyanok, a’ kiket a’^* Világ okosoknak tartván messze kerűl, mint a’ minő a’ méla Tempefői.

rosalia. Most meg ditsére a’ Báró Úr, és ^* minthogy akaratja ellen tselekedte, én is köszönöm akaratom ellen.

gróf fegyverneki. Gyermek, gyermek, mikor lessz már eszed, hogy ezt a’ dibdábságot a’ Könyvtárra mutat, melly rangodhoz ’s Úri nemedhez nem illik végképpen meg utáljad.

báró serteperti. Az igaz, azért kár vólt Nagyságodnak a’ gyermeki játékot el hagyni, hogy az után még nagyobb gyermekségek között pazérolja betses esztendeit. Nagy része az itt lakó ’s^* meg forduló Nagyságoknak igen alatson szókkal emlékeznek Nagyságodról, hogy illyen illetlenségekkel motskósitsa Úri méltoságát. Hagyja Nagysád az illyeket a’ Méla Tempefőinek, ’s az ő boldogtalan sorsosinak.

rosalia. Nagyságod mikor a’ más szavait láttatik szólani, úgy tettzik mintha a’ maga gondolatit fejezné ki azokkal. Nagyon meg sérti ezzel az én személlyemet, mellyet a’ Nagysádnak és a’ lantornán néző^* Világnak itélete szerént tsak azért is kellene tisztelni,^* hogy az a’ négy betű van előtte G. r. o. f. Hidgye el Nagysád a’ tisztán látó Világgal, hogy a’ Méla Tempefői a’ mint őtet méltóztatik nevezni, sokkal józanabban gondolkodik a’ Világiakról, és^* az Erköltsiekről, mint a’ Nagysád Német könyvének irója. Én a’ Könyv tárba nyúl, ezt mindjárt világos példával mutatom meg az ő tulajdon verseiből, a’ mellyekbe ……

gróf fegyverneki. Hagyd el fiam, te a’ Báró Úrról alatsonyúl láttatol vélekedni, a’ ki eggy a’ leg pallérozottabb Politikusok közzűl, a’ ki eggy politus Magyar Méltóság. – Te a’ te Könyveidböl, mellyet a’ Paraszt^* Világ firkáltt, ’s a’ többék között a’ Méla Tempefői irásaiból, a’ ki eggy rusticus, és alávaló gusztusú emberetske, ki neveted a’ tsinos világot. Hagyd el azokat a’ semmire kellő holmikat, és intéztessed úgy életedet, hogy sem a’ Világnak, sem fényes familiádnak ne légyen oka a’ tégedet szégyenlésre. – Ha úgy tettzik, Nagysádnak mennyünk az én szobámba. – El mennek.

gróf fegyverneki. Tessék bé menni. Meg nyitja az ajtót.

báró serteperti. Az új modi Complimenttel. A! Leg szorosabb lántzaival le békozott Sklávja Nagyságos Kis Asszonyomnak.

éva. Eggy ehez a’ Complimenthez illő Capriollal. A’ Nagysád nemes érdemeinek martalékja: – Hajtogatják ^* magokat.

gróf fegyverneki. Örülök az Úr jelenlétén. Tisztességes magyar fő hajtással. Te fiam! tégy a’ Báró Úrnak eggy széket ide az áblakhoz.

éva. Méltóztassa magát meg alázni nagyságod.

báró serteperti. Tsókolom Kedves Kis Asszonykám kezeit.

gróf fegyverneki. Meg engedjen az Úr, én pipázni akarok, ’s talám terhére is leszek vele.

báró serteperti. A! éppen nem. Sőt inkább par compagnie magam is instállok eggy pipát.

gróf fegyverneki. Azt szeretem. Imhol Nagyságodnak ezt a’ kis pipát ajánlom. Eggy Deák hagyta nálam némelly verseivel, minthogy még illyen takarós figurájú Debretzeni pipát nem láttam, el kértem tőle, mellyet ő által is adott eggynéhány tisztelő versekkel, ezért én ő neki eggy fein tajték pipát adtam, mellyet hajdan eggy aranyon vettem.

báró serteperti. A! Nagyságos Uram, a’ verseiért méltóztatta adni? Kár vólt ollyan semmire kellő ajándékért vesztegetni.

gróf fegyverneki. Óh nem a’ verseiért, távol légyen. Hanem ezért a’ Makra pipáért, a’ mellynél én ugyan tettzetősebb formájú pipát még nem láttam. – Az illyen derék manufacturákat ^* készitő hazafiakat az ország cassájából illő vólna meg jutalmaztatni. – Uram! gyönyörüséges munka ez.

báró serteperti. Az igaz, az a’ Déák fitzkó meg érdemlette ezért a’ pipáért a’ jutalmat. – Dehát a’ verseiért mit adott néki Nagysád?

gróf fegyverneki. Azokat meg köszöntem ’s eggyszersmind meg mondottam, hogy ezután ne fárassza magát ollyanokkal. A’ verseit mikor a’ Szakátsomnak akartam vólna által adni, hogy jó lessz neki holmit belé takarni: Rosalia rám esett, kért hogy ne bántsam azt a’ betses portékát, hanem adjam neki. Én engedtem az ő gyermeki eszének.

éva. Óh soha sem látott a’ Báró Úr, ollyan különös természetet, mint azé az én Nénémé. Ő eggy komor szivű a’ Gavallérok társaságába, és igen kevés kedvét mutatja, hanem ha némellyekkel állhat discursusba, a’ kiket ő nem tudom mitsoda bal itéletből a’ Világ okossainak tart, a’ kik esztendőket töltöttek az Angliai, a’ Frantzia, a’ Német ’s más Akadémiákba, a’ kik szüntelen az új könyvekről beszéllgetnek.

báró serteperti. Én igen sajnállom azt az Angyalkát.

éva. Én eleget vertem a’ fejébe, hogy vesse el azt az alávalóságot, a’ mellyel a Világ megszólja. Jusson eszébe, hogy ő nem köz személly ’s annál fogva úgy kellyen magára vigyázni, hogy rangjához nem illő alatsonságra ne vetemedjen.

gróf fegyverneki. Én őtet hogy okosabbodjon, a’ Német Gavallérok közzé vezettem eggy Nobel-Bálba. Ott tántzra is kerekedett, el is járt eggynéhány Menuettót, ’s eggyszer észre vesz eggy ^* Berlini Professzort és beszédbe elegyedik vele.

báró serteperti. Úgyan mivel tudta distrahálni, az a’ Német fantasta?

gróf fegyverneki. Sokkal: leg többet fetsegtek valami Gellertről.

báró serteperti. Tán az a’ Világ tudóssa nem látta többet még a’ Szent Gellért hegyét, arról kérdezősködött.

gróf fegyverneki. De Uram, valami embernek kellett annak lenni, mert a’ mint a’ szóból észre vettem Német Ország ^* pallérozójának fetsegte. Még egy Hallért is emlegetett, ’s azt hazudta róla hogy a’ Német vólt, ’s Göttingai Professor.

báró serteperti. Én ötet ki vettettem vólna, mint eggy gaz embert, hogy mert^* eggy Gróf Kis Asszonyt igazság nélkül való beszédjével el tsábitani. Gróf Hallerek, mind Hazánknak Nagy Méltoságú fiai, ő még is Németnek mondja, hogy akarta azoknak Nagy érdemeit maga Nemzetére ruházni? igaz, hogy azok közzűl sokan vóltak a’ Professoroknak nagy Fautorai, a’ mellyet sajnálok is, de Göttingai Professor eggy sem vólt. Hazudott az ámito pribék.

gróf fegyverneki. Akkor haragomat türtöztettem; de végre meg nem állhattam, ki kellett fakadnom. A’ Leányommal kezdett tzimborázni: nyájasabban beszéllgetett vele, mint a’ leg ki nyiltabb Bétsi politzia is^* hozta vólna magával. Magyarra forditották a’ beszédet. Nem tudom mit mondott Rózsi, ’s azt feleli reá a’ politicus Professor: Sétáljon^* hozzám a’ Madamoiselle, vatsora után, én meg mutatom szeme láttára hogy nem lessz ing.

báró serteperti. Tausend himmel!

gróf fegyverneki. Én erre elö pattantam, ’s haragossan azt kérdem tőle: ’s Hát nem lessz? A’ mellyre azt feleli, minden szemérem nélkűl a’ Német Professor: Éppen semmi módon nem lessz, a’ Német Országnak eggy szép erköltsöt tanitója. Meg bosszankodom: Nem lessz, nem lessz ing, – hát gatya annyival inkább ^* nem lessz National charactere szerént az Úrnak? Már forrott a’ méreg bennem: mellyet látván eggy német Gavallér, a’ ki maga is a’ külsö Academiákban hat esztendeig fársángolt, igy szólla: Tsendesedjen az Úr, másképpen van a’ dolog. A’ Kis Asszony a’ Professor Urral, némelly Német Poétákról discurrált, ’s a’ többek között azt mondotta, hogy a’ mint vélekedik a’ Tavasz nevezetű ^* versetskét Lessing irta. Erre a’ Professor Úr azt felelte, hogy annak Irója Kleist vólna eggy Pruss Kapitány, ’s nem Lessing. Az Úr erre azt kérdezte, hogy: nem Lessz? Mellyet ő úgy értvén, hogy az Úr azt akarja kérdeni, hogy nem Less é az irója, ama hires erköltsi tudományt iró Göttingai Professor, azért felelte azt hogy éppen nem. Less német Ország erkölts tanitója. Hanem kérem alázatosan a’ Nagyságos Gróf Urat semmi rosszat ne véllyen.

báró serteperti. Azokkal a’ nevekkel a’ Nagyságod szemeit akarták bé kötni.

gróf fegyverneki. Meg lehet: elég az, hogy énnékem derogált tovább tzivódni.

éva. Én is el vittem eggyszer Rozáliát a’ Kávé házba. Ott vóltak derék Politicus Német tisztek, ott én Biliárdhoz űltettem őtet is. Játtzott is eggy darabig, hanem eggyszer tsak az ablakhoz megy ’s ott az Újságok köztt fel vesz eggyet, a’ mellynek illyen Frantzia tzimje vólt: Journal des Scavans. Azt olvasta sokáig eggy olasz Poétájával a’ Bétsi Udvarnak. Mig végre haza nem fordúltunk. Én őtet az úton eleget nevettem, ’s ő engem még jobban nevetett, hogy én őtet nevettem. Minden módon eszeltem vólna, de fel sem vette beszédemet, ’s magamat ki nevetett.

báró serteperti. Der Teufel! nem vagyok Capabel ezt a’ nyers dohányt meg gyújtani.

gróf fegyverneki. Eredj fiam, te tudod, hol vagynak a’ hasonló dolgokra applikálandó papirossak. Adjál a’ Báró Úrnak.

éva. Oda megy eggy szugolyhoz, ’s eggy nagy rakás könyvből eggyet ^* elö vesz. Oda adja Sertepertinek. Maga gusztusa szerént éllyen vele Nagyságod, szakasszon magának.

báró serteperti. Ki szakaszt két levelet a’ Könyvből. De elébb meg nézem mi bolondság van rajta. Olvassa.Meg veti szállását Vénus ’s nem akarja lakását.Páphusi vára körűl: tengeri viznek örűl.No e’ rendes: mi lehet az a’ Páp hus, talám Pápa hús, ezt nem tudom, hanem ezen tsudálkozom, hogy tengeri viznek örül. Meggy vizet, rózsa vizet, levendúla vizet de még tengeri vizet nem láttam. Nagy mester lehet az, a’ ki a’ sovány kukoritzából ollyan^* vizet készithet, a’ mellynek maga a’ delicatesse Madam Venus is örülhet. Tovább olvassa. No már megint Tengeri, az én Gavalléri gustusomnak már fáj az innye: ’s többet el^* nem olvashatok belőle. A pipájára rá teszi, ’s meg gyúlytja rólla.

éva. Igaz, kedves Báróm, itt van most Nagysádnál az a’ szép Német Könyv, a’ mellyet most botsátott ki Betrieger Úr, eggy kevéssé ki instálnám; addig is szeretném meg nézegetni mig a’ miénket bé kötik.

báró serteperti. A! Kedves Kis Asszonykám itt vagyon, örvendek, hogy szolgálhatok vele méltóztassa meg tekinteni.

éva. Kedvesebbel nem jutalmaztathatna Nagyságod. Én ebbe igen gyönyörködöm. – – –

báró serteperti. Nagyságos Uram, hol tudta azt a’ sok könyvet öszve szedni? talám hajdan még régenébe gyönyörködött az illyeténekbe.

gróf fegyverneki. Távol légyen én iffju koromba is esmértem az én rangomat, ’s jól tudtam, mit hoz a’ magával. Nemesebbűl viseltem mindenkor magamat, mint sem illetlenségekre vetemedtem vólna. A’ távol légyen.

báró serteperti. Én éppen azon tsudálkoztam, hol vehette magát ez a’ sok pimasz portéka a’ Nagyságod Úri szobájába.

gróf fegyverneki. Jaj, látja a’ Báró én igen nagy pipás vóltam eleitől^* fogva: erre nézve meg szenvedem a’ hasznáért ebbe a’ pipáló házba.

báró serteperti. De tsak ugyan, hogy kerülhettek Nagyságodhoz, azt nem foghatom meg.

gróf fegyverneki. Iroványinak a’ Sekretáriusomnak adós vólt eggy Compactor ’s egyebet nem vehetett el tőle az adosságba. Kezdette eleinte őket bújni, ’s azok olvasásával vesztegette üres óráit, mig én osztán a’ Lelkére nem beszélttem, hogy kiméllye még életét egésségét, betsületét, rangját, nem illik az a’^* veres Anglia Uniformishoz: igy osztán nagy sokára arra ajánlotta magát, hogy az én kedvemért fel fog hagyni velek. Az olta itt állanak, kinek mire kell viszi. A’ Rosália ugyan eleget – – De változik az Úr a’ szinében, mi baj találhatta?

báró serteperti. Már nemszíjja, tsakfújja’ a’ pipát; el halaványodik, lágy hangon felel. A’ fejemnek a’ pipa – –

éva. Le veti a’ könyvet, fel ugrik. Jaj, Lelkem Báróm, mi lelte, a’ keszkenőjével törőli a’ Báró ábrázatját. Istenem! mi baja érkezett.

gróf fegyverneki. Bizonyosan a’ versnek a’ füsti járta által a’ Nagyságod fejét, én magam ollyan különös Poéta füst szagot érzettem. Nagyságod még nem szokott úgy hozzá, mint én.

báró serteperti. Az is lehet az eggyik oka Nagyságos Úr; de a’ dohány is felette – – Jaj, rosszabbúl érzem magam.

gróf fegyverneki. Ha úgy tettzik a’ Báró Úrnak, mennyünk ki a’ szabad levegőre sétálni: tálám el lankadtt ereje, meg fog jönni. Jobbnak is tartom ebből a’ füstös házból ki menni.

báró serteperti. Ha úgy méltóztatik Nagyságod parantsolni, nem bánom.

gróf fegyverneki. Elő szedi a’ nagy dohány zatskóját és tajték pipáját. Te fiam mondd meg Sekretárius Uramnak, hogy jöjjön ki utánnunk; ’s ezeket is hozza el magával. Az ablakokat nyisd ki, a’ ház hadd szellőzzön.

báró serteperti. Complimentirozva. Magamat a’ Nagysád kegyességébe ajánlom.^* Elmennek.

éva. Igaz hive maradok Nagyságodnak. – – Sajnálom ezt a’ Báró Urat szivem szerént, ő eggy fein politus Magyar Méltoság. – Héj! Szuszmir!

szuszmir. Szurtos fűstős kezű, és ábrázatu^*

abrázatu [em.]

borzas szalmás hajjal pernyés hamvas öltözetbe egy régi^*

regi [em.]

szűr a nyakába az is sok helyen suba darabbal zőld veres és más féle posztoval meg foldozva a fél ujja el égett egy ^*

<fekete>

sárga sapka a fejében bojhos kutya bőrrel prémezve rongyos ingbe gatyába^*

gatyaba [em.]

szuszogo botskorba egy piszka fa a kezébe – És^*

Es [em.]

Éva.

szuszmir. Mit parants

eva. Gyere be

szuszmir. be megy ’s az ajton belől veszi le a Sapkáját, hát mi baja Kis Asszony kelmednek velem

eva. Tsak a hogy űly le ’s mesély^* edgyet

szuszmir. Ugy de Kis Asszony én Kalefactor vagyok osztég^* hát ha itt tarisznyazom el az időt majd keresztűl verett Nagyságos Uram a’ Török furáson meg kővetem a Kelmed betsűlletes személyét^* ’s e mai szent napot.

eva. Nono Szuszmir ne kőtekedj. Nesze ígyál edgy pohár bort. Egy nagy meszelyes poharat megtölt^* borral ’s oda adja.

szuszmir. (A kezébe vevén a poharat megforgatja) de mar ez engem utse fele se tréfa fel hajtya űh

eva. Hát Szuszmir ’jol esett

szuszmir. Jol engem uttartson mert meg a lelkem is szikrat hanyt utanna el is jarnam mindjárt a Kallai kettőt

eva. Nohej űlj le hát mond el a mit tudsz

szuszmir. Ki veti a nyakábol^* a szürt le kutzorodik rá^* tzigányoson^* a sapkáját^* a terdire veri. No. ’S osztég hat egyszer hun vot hun nem vott meg az operentzian is tul vot Gallér hijjan kőpenyeg, kőpenyeg hijjan Gallér vot egy Királyfi hogy osztég vot egy Királyfi ki ment az egyszer vadaszni télen vot az idő Karatsony akkor fejer vot, ’s hogy fijir vot hát kimegyen a Királyfi vadászni tsak vadász, tsak vadász, de meg nyul gyömbért^* se kaphatott tsak haza fordut biz ő osztég mint a kár vallótt Tzigány meg lat egy galambot hozzá lű le esik a galamb, ’s hogy le esett a galamb hát fődre esett biz a’;^* a vire latzott a hón szip^* piros vot oljan győngyen latzott a hón, hogy: meg latya a Kirájfi azt mongya no nem nyugszom addig mig ojjan Mátkara nem kapok hogy ojjan fejir legyen az ortzaja mint ez a ho, osztég meg is ment ojjan piros mint ez a vir, az atal vetőjibe’ belé teszi a galambot, haza megy, hogy haza megy, azt mongya: No Kiráj Atyam én el megyek hetedhét ország ellen: más nap el indul, tizenkit szekeret meg rak pizzel, tizenkit regement katonaval meg indul. Egyszer megyen mendegél heted hét ország ellen meg azon is tul, ir egy várat, a vár tsupa varro tűbűl vot, be megy a Templomba, hát a templom kőzepén ott fekszik egy nagy hot ember, a’ Templom ajtajára olyan nagy bunkós bot vot akasztva mint a Kis Asszony, de engem utse a kis Asszony még Silom hozzá.

eva. Héj tsak a magad tők fejedhez hasonlitsd; nos mire valo vot az a’ nagy guta bot. Katzagva.

szuszmir. Hű mire valo vot osztég, arra valo volt, hogy már ki nem tudja talalni, hogy minden Ember a ki be ment a Templomba, le vette azt a nagy görtsöst, osztég arra a hot Emberre ra ütött, hogy rá űtőtt hát meg látta ezt a Kirájfi, hogy meg látta hát mikor ki jőttek a Templombul, meg kérdezte a birákoktul, hogy mi a kő lehet a: azt mondták osztég neki, hogy annyi adosságba verte magat az az Ember hogy nints ojjan potentát, aki meg fizethetné, most osztég igy porojják ki rajta. A Kirájfi elő hozatja tizenkét tár szekér pizt, a ki tsak azt monthatta, hogy neki ados mingyá^* ki fizette, hat őrdőg a lelke meg fele sints ki az adosságnak, azutég osztég elő hozatya a tizenkét regementet, azt is el osztogatja adosságba, ^* utoljára tsak a tizenkét inassa maratt, azt is odatta, még sem tőtt ki, bezzeg a frity fene egye meg mitsinál mán, a szip monderjat is odagya, oráját, pátzáját mindenit. Igy osztég ki fizette, ’s hogy ki fizette hát meg indul egyes egyedűl, megyen mendegél heted hét ország ellen meg azon is tul, mán meg ehezett vot mint a kutya, meg lát egyszer egy erdő mellet egy szornyű nagy tűzet, oda megy, tizenkét kolopter fa igett, egy nagy Ember karikaba fekűtt mellette, a lába a szajjat irte

eva. Nesze még Szuszmir egy pohár bor, ugyan szépet meseltél, az őrdőg is tudná nevetni. Katzagva.

szuszmir. Fel hajtya enye kis Asszony be jól esett, a kis kőrmom is atal jarta, a lelkem is bukfentzet hany bennem. [Innentől másik idegen kéz írása.] Azutég osztég azt mongya a Kiralyfi a nagy Embernek, jo szerentsével Apám Uram. Azt mongya a Nagy Ember, annak kőszőnd hogy Apadnak szollítattal, mert ha ezer lelked lett vona is el kellet vona veszned, ehetnél i he? aval el megy a nagy Ember, ra veszi a kőpenyegit. A pedig ám ojjan kőpenyeg vot, hogy mikor azt rá^* vette, a tatár kám se latta vona meg, kezibe veszi a baltát tizenket singnyi vot az éle, engem utse ugy lattam mint most. El megy a setit kőpenyegű Ember, le vág egy nagy fát, le tsapkogya az agait, meg hegyezi, fel huz rá egy őkrőt, az ujjaba akaszt egy tizenkét tsebres hordo bort, vissza megy. No hallod é Kirájfi, ha ezt az egy őkrőt tsontostúl nyársostúl meg nem eszed, ezt a bort meg nem iszod rá, ha ezer lelked lessz is el kell veszni, azt mongya rá a Kirájfi, hogy ü^* nem ehetnék, pég maj ki merett a szeme. Azutég a setét köponyegű ember meg ette az őkrőt mindenestől fogva a hordo bort meg itta rá.

eva. Hej Szuszmír volt é az ollyan nagy okör mint te

szuszmir. Uh. Mig a kiss Asszony is rá tesz ám amugy bolongyába

eva. El katzagja magát, no hé ugyan rám tsergetél ám amugy bolondjába, no tsak mondjad tovább. ^*

szuszmir. Nos osztég hát Eva Kis Asszony, nem kel mindenbe bele fettsenteni. El ment megint a setit köpönyegű ember hoz egy báránt,^* megisment egy pár kanta bort meg sűtí, jol tartya a Királyfit, azt mondgya a Kiralyfinak. No hallod é Királyfi én tudom hogy ehetnél azért hát egyél azt is tudom mibe vagy járatos, de én néked ollyan mátkát kerítek aki ollyan lesz amilyenre vágyol, de ugy ám ha nékem adod fele keresményedet. El indulnak hetet hét ország ellen még az Apjok halálán is tul, találnak egy várat hogy találnak egy várat hát azt mondja a setét köpönyegű ember. No Királyfi itt lakik egy Kiraly kis Asszony akinek az ortzája ollyan fejér mint a ho, és annak okaért meg ollyan piros mint a vér, hanem annak a szeretője a Púlúto. El megy hozzá a Királyfi, hát lattya hogy a gyöngyalag,^* szip nagy szemei voltak mint egy egy pengő karika míntha kováts szurokkal kenték volna ki a szemöldőkit, az ortzája fejér mint a gomolya az ajaka mint a mák vírág osztég a karjai izmosok mint István kovátsnak ollyan derék tsetsei voltak engem ugy tartson mínt egy egy fejörotska, mintha a farát birs almából harapták volna kí, fejérebb volt a’^* lába mint Samfásné kereszanyám Asszonynak ippen akkor szapult a sövény mellet.

eva. A kanapén^* hever egész figyelmeteséggel, puf te bezzeg megodád annak a Király kis Asszonynak

szuszmir. Koty bele silva lé mán elis felelytettem mirül volt a szó, ugy, azt mondja a Királyfi hogy mennyen hozzá nos azt mondja a Király kis Asszony hogy neki van egy gyürüje^* malyd el dugja, ha meg talallya hozzá megy. Meg mongya a setit köpönyegű embernek mibe van a dolog el megy a setit köpönyegű ember a kis Asszonyhoz mindazonáltal hát Puluto is akkor ment hozzá azt mondja a Király kis Asszonynak firhe menél te szíp leány, fírhe biz én te szíp legény hát mit^* montál neki te szíp leány, én bizony te szip leginy azt montam ha a gyurüt meg talallya hozzá megyek. El veszi Puluto a gyűrűt kiszalad velle utánna a setit köpönyegű ember osztég mikor az árnyék székbe akarta volna vetni oda tartotta a köpönyegjit s arra esett

rosalia. Hát mivel töltí az időt

eva. Ez a boho Susmir mesélget azt nevetem

rosalia. Ugyan találsz é abba valami mulattságot s nem salynállya é illyen alávalosággal mulatni idejét.

eva. Maga mindég mást^* gúnyol a haszontalan idötöltésért holott maga hol mi dibdábsággal holmi szemét könyvekkel tőlti napestig idejét, és hogy kereken kimondjam minden foglalatossága nem érne egyvalamit.

szuszmir. Engem uttsegillyen én nem is tudom a kis Asszony mire nézi a napot, nem is adnám Eva kis Asszonyt ollyan százért még ha száz volna is

rosalia. Kednek halgass a neve ebhendi uramszuszmir. Rángattya a szűrít. Uh

eva. Ne bántsa soha se hallot illyen szépet én éhen szomjan is el halgatnám egész nap is. Hallya meg tsak malyd meg lássa millyen gyönyörű

rosalia. Annyi mint a nem bánom ugyan malyd meg nézem millyenekbe tud győnyörködni. No. Mond

szuszmir. Hogy osztég a setít köpönyegű ember oda atta a királyfinak a gyűrűt a Királyfi oda viszi a Király kis Asszonnak hogy jöllyön hozzá mán azt mondja a Király kis Asszony ha még egyszer ^* megtalálod^* hozzád megyek hogy ezt meg hallotta Puluto el veszi a gyürűt utána setit köpönyegű ember, s mikor Puluto a pokolba a szegre akarta volna akasztani, a setit köpönyegű ember oda tartotta az ujját. Notandom am hogy akkor soha sem láthatta meg senki mikor a setit köpönyeg ralyta volt, s az ö ullyába dugta Puluto a gyürűt igy osztán a Királyfi hogy meg meg meg kapta a gyürüt oda vitte a’ Király kis Asszonyhoz, hogy jöllyön hozzá már azt mondja a király kis Asszony Hé királyfi az én szeretőm Puluto ha a fejit ide hozod ugy hozzád megyek, hogy oszteg ezt meg hallotta Puluto a pokolba fut. S hogy a pokolba fut utána a setit köpönyegü ember, nos, mikor a’ Pokolnak leg kellő közepén eggy vas kandallóba bé bútt vóna seggel akkor a’ Setit Köpönyegű ember a’ 12 singnyi baltájával el tsapta a’^* fejét, ’s osztég oda vitte a’ Királyfinak, a’ Királyfi meg a’ haját a’ derekára kötötte, s a’ nagy fene főt fel tzepelte a’ Kis Asszonyhoz.

rosalia. Illyen alávalóságokat kedvelhet, mellyek az édesen repdeső képzelödöseknek nyájason enyelgő szárnyait is rest unalommal lankasztják. A’ mellyek semmi jóval sem teszik magokat a’ nemes sziv elött érdemesekké.

éva. ’S Ezek a’ maga tettzését nem nyerték meg?

rosalia. Több mint nem, még nehesztelek is reájok.

éva. Miért?

rosalia. Mert semmit sem látok benne a’ mire mélto vólna Nemes Léleknek figyelmezni.

éva. Elég ha gyönyörködtet.

rosalia. Azt sem.

éva. Jól van; de még ezután lessz a’ java: hallgassa meg. – Héj, Szuszmir mondd tovább, ’s mi lett^* azután belőle.

szuszmir. Haragosan. Üh mi lett osztég belöle: minek^* beszéllnek hát ^* Kelmetek ollyan sok hijába valót. Elég eggy Pap eggy templomba. No még eggyszer el kezdem; de többet ne kotty, fotty. – Mi tagadás benne? El ^* vette osztég a’ Király Kis Asszonyt: hogy el vette hát, nagy lakodalmat ütöttek, Hentzidától fogva Bontzidaig fojt a’ sárga lé, magam fütöttem bé a’ Kalátsnak a’ kementzét, osztég eggy pujka tzombbal úgy le^* vágtak a’ lábomról, hogy mindjárt a’ tüzbe estem, ott igett el a’ fél szüröm úllya. Oda megy a’ Setét köpenyegü ember is, mikor^* osztég a’ vendig el oszlott osztég a’ Menyasszonyt a’ padra fel vitték, azt Komondálta a’ Királyfinak, hogy véle ne hállyon betsülettel szolván, hanem mind a’ két ágy végire eggy papot állitson könyvel. ^* Úgy is vót a’ dolog.

éva. Hogy? Nevetve.

szuszmir. Úgy a’ tatár vigyel, hogy oda állottak a’ Papok, a gyertya égett, hát eggyszer neki legyen mondva, ki jön eggy nagy béka a’ szájából.

rosalia. Te ostoba, hogy jöhetett volna onnan ki béka.

szuszmir. Üh, édes eszem tójj meg, mintha ^* mar a’ kis asszony fekünne most is^* valaki mellett, osztég én béka volnék, ’s a’ szájából ki tzurukkolnék.

rosalia. Vessz pokolba ostoba, ollyan a’ beszéded mint magad, bújj a’ Minotarus hátúllyába.

éva. Nagy vigassággal fel ugrik az ágyszékről, tapsol, katzag. Ha, ha, ha. A’ bizony szép, ki a’ tatár ne nevetné, betsülöm ^* eszed furtsaságát.

rosalia. No én most az eggyszer találék bolonddal fel tenni, de ugyan rám pergele.

szuszmir. Mije feslett el Kelmednek.

rosalia. No neki bolond. Én hozzám többet ne szólly, tsak mondd inkább tovább.

szuszmir. Ezt osztég agyon ütötte a’ Pap a’ könyvével, hát másik is ki buvik, azt is agyonüti,^* azután osztég annyi mint a’ ^* nyüves kutya farka alól a’ pondró. Mind agyon verték a’ Papok.

éva. De hát hol jártak ott azok a’ békák?

szuszmir. Azt mondta a’ Setét^* Köpönyegü ember, hogy még azok a’ békák a’ Pulutó maradványi vóltak a’ Kis Asszonyba. Már neki kurtábbodott elöl a’ szoknyája. Meg indúlnak a’ Királyfival haza, 24 tár szekér pizzel, 24 regementtel, a’ Setét Köpönyegü ember is velek. Mikor mennének haza hát arra a’ helyre érnek, a’ mékbe elöl találta vót a’ Királyfi a’ Setét Köpönyegü embert a’ tüznél. Azt mondja a’ setét Köpönyegü ember – – –

rosalia. Elég már hé. Mindjárt haza jönnek, fa nints vágva, majd ördögöt fogatnak veled.

éva. ’Ej, rá érni még arra. Végezd el már legalább.

szuszmir. No, hallod é Királyfi, tudod én azt mondtam, hogy én keritek neked ollyan mátkát, a’ millyen után indúltál, ha fele keresetedet – –

rosalia. No, ne lotsogj, menny dolgodra, ha rosszat nem akarsz kapni. Ott a’ fejsze, vágj fát.

éva. ’Ej, ne bántsa hadd mondja el már. Tovább.

szuszmir. Ha fele keresetedet nékem adod: ihol huszonnégy szekér^* pized, 24 regemented van add ide. Nó jól van. Fel veszi a’ baltáját, ketté vág, minden szekeret, lovat, még tsak eggy krajtzárt is ketté vágja a’ legényeket, eggyszer –

rosalia. Ne töltsd az időt hijába. eredj.

szuszmir. Üh, hogy nem hágy már Kelmed békét a’ jó embernek. Egész karafa lessz belöle, ha az Isten meg nem szenteli.

rosalia. Karafa, nem karafa, én ugyan nem bántalak, de ha hijjánosság lessz, tudom nem búvnék a’ bőrödbe.

szuszmir. Felszedi a’ subáját. No hisz én nem bánom, ha nem maradhat osztán tölem. Dümmögve. Uram Istenem mi lessz még belőle, ha fel neveled. El megyen.

éva. No ezt Szegényt el mará. Komoran.

rosalia. Maradjon magának a’ henye állat.

éva. Hát ha én a’ maga semmire ^* kellö könyveit vagy ki hajigálnám elöle, vagy akármi módón leg kissebbel is meg bántanám, nem fogna é én reám meg neheztelni.

rosalia. Igen is, és méltán.

éva. Hát maga miért zavarja meg az én múlatságomat?

rosalia. Mulatságát?

éva. Éppen azt.

rosalia. Szép múlatság. –

éva. Szép a’ mi az embernek kedvét meg nyerheti.rosalia. ^* Vannak szép semmire kellők.

éva. Vannak rút semmire kellők.

rosalia. Azok a’ nyomórúltt mesék szépek, de semmit sem érnek.

éva. Azok a’ nyomorúltt könyvek rútak, és semmit sem érnek.

rosalia. Rútak? ^* ha ezeket rútaknak lehet nevezni, úgy majd nem tudok azoknak a’ meséknek alávalóságát eléggé ki fejező szot^* találni.

éva. A’ maga hitván Könyveit a’ Magyar Világ alávalónak nevezi, Rá se néz, tsupa szemétnek tartja. A’ fö rendektől fogva a’ kapásig. Ki vévén eggyet, kettőt az Urak közzűl, a’ kik a’ külső Nemzeteknek, Frantziáknak, Ánglusoknak szokásait éktelen parasztsággal meg vetik, ’s ugyan azon parasztságok miatt tsak a’ Könyvekkel valo idő töltésben követik őket.

rosalia. Nézz el azt a’ kevés Úri személyt, nem a’ savai é azok a’ Hazának: nem azok látnak mindenkor többet a’ dologba. Tsak az Ország gyülésén is nem azokra hallgat é a’ Publicum, mikor a’ Könyveket ^* kerülő agáristák, vojtisták, módisták vagy eggy kukkot se tudnak böffenteni, vagy ha mágnási iussokat akarván mutatni, szeretnek belé szollani az ország dolgába, a’ nevetségre adnak okot a’ tanúltt okosoknak. ’S azonba tsak^* hartzolnak a’ Deák nyelv^* mellett pedig hirét sem hallották Horatiusnak.

éva. Ha azoknak kellene is tanúlni, ^* minthogy az ország dolgait hánytatják: jól van. Tanúlnak is azok, ott a’ nagy Corpus Juris, Verbötzi, Huszti, ’s más nagy Grapsák, elég az, úgy tudják azt mint a’ tiz újjokat.

rosalia. Tudják, a’kik tudják, ^* de ezered része sem tudja nyomosan, a’ ki el tudja a’ Verbötzi Caputjait mondani.

éva. Miért?

rosalia. Mert tsak azt tudja, a’ mi abba van, azonkivül nem tud okosan böltselkedni belöle: mivel azonkivül semmi más tudományt nem tanúltt, a’ minn az értelem fundáltatik.

éva. Mit tartozik ez mi reánk? Mi Leánykák, nem^* a’ Haza elő menetelére ^* élünk, ^* mi tsak a’ végre vagyunk az emberi társaságban, hogy másokat kedveltessünk, és hogy ^* éllyünk a’ nyájasabb világ édes gyönyörüségeivel, játtzodtassuk annak szárnyain gyenge érzékenységeinket, és hogy a’ minket imádó iffjakon vett gyözedelmeinkben kevélykedjünk.

rosália. Nagyon meg alatsonyitja ditsö nemünket, mikor azt tsak a’ testi ^* mulatságoknak szenteltt bálványoknak állitja. Hát azt a’ szép elmét, ’s^* az^* azt nemesitő finomabb érzékenységeket, mellyekkel valóba ditsekedhetünk, hijába adta vólna é a’ jól tévő Természet.

éva. Én elmémet is mulattatom. És e’ végre valók ezek a’ mesék.

rosália. Boldog Isten! Hát már nintsen é ditsöségesebb tárgy, mellyen édesebb meg elégedéssel mulathatja magát hamis elménk? Ezek a’ mesék sem az hogy szépségekkel nem mulathatják szivünket: sem ^* eggy Nemes Lélek vágyodásai velek^* meg nem elégeszhetnek. Szép ki mondásokat lehet é keresni abba az osztég hátos fetsegésbe. Vannak é benne abba az alatson Lélektől kohóltt mesébe, példás történetek. A’^* Nemes erköltsnek semmi nyomát nem találhatni olly szemét észnek^* szüleménnyébe. Illenek é hát az illyenek^* eggy Nemes Születésü Személyhez? ^* Én ugyan nem birok annyi békességes türéssel, hogy az illyeket hallgathassam. El megyen.

a’ poéta. Egyedűl sétál, eggy penna’ nála. Kedvetlen magánosságomnak komor hajléka! mellynek ^* ajtaján a’ Szegénység áll őrt, setét kárpittal takarván bé mohos falait, könyvezni láttatol eggy szerentsétlenen, ki^* a’ Világ üldözései alól a’ te alatsony boltozatod alatt keresett szállást nyomorúltt életének. Imé e’ büszke^* városnak kevély palotáji a’ fellegekbe rejtették pompás fejeiket, hogy meg ne hallhassák a’ te belöled sohajtozó Virtusnak bádjatt nyögéseit. Örülni láttatnak midön a’ szomszéd villámások fénnyénél látják a’ te hantjaidon pihegni a’ fekete palástba rejtezett bánatokat. – – Szálly le boldog meg elégedés eggy szerentsétlen Nagynak lankadozó kebelébe! öntsd ki édes balzsamodat, melly a’ meg hasogatott virtus héjja alól tsepeg! éleszd fel véle e’ magával alig biró szivet, hogy tudjon mind a’ két szerentsével hasznára élni. – – Ti néma barátim!^* (könyveire mutat) kik kedvessebbé teszitek unalmas óráimat: mondjátok meg van é e’ ^* főldnek kerekségén eggy boldogabb szegelet, hol nem nyög az Ártatlanság, hol az Érdemnek barátja a’ tisztelet, hol az Igazságnak királyi székéhez van a’ Gonoszság látzoltatva? A’ jól tévő természet gondos anyai keze ki osztotta minden tartománynak a’ maga különös áldását, eggyik eggyel, másik másikkal ditsekedik, óh boldog az a’ föld a’ mellynek e’ jutott. Itt mi nálunk a’ Világ hivalkodik, mint eggy kevély páva,^* az ő tzifraságaiban, mélly álomba andalogván a’ Mulandóság kebelében. Árnyék után kapkodnak az – –

betrieger. Alázatos szolgája az Úrnak.

tempefői. Igaz hive ^* Betrieger Urnak. – Hát hogy^* van a’ Typographia? Tessék le ülni az Úrnak.

betrieger. Most új könyveket tétettem a’ sajtók alá, az első eggy Frantzia Munka, a’ mellyet Németre fordittatván a’ minap ki nyomtattam.

tempefői. Az a’ Complimentes vagy mitsoda?

betrieger. Éppen az: a’ másik hasonló német Munka a’ koppókról, ’s egyéb a’ félékröl.

tempefői. Mitsoda embernek a’ költségén jön a’^* ki?

betrieger. Tulajdon magam költségemen. Én állhatatosan hiszem, hogy a’^* Magyar Uraságok nem hagyák^* azokat rajtam penészedni.

tempefői. El hiszem: de hát az enyim?

betrieger. Az’ ^* Úr Gróf Fegyvernekije már ki jött, és éppen abba fáradtam az Úrhoz, hogy, mivel az a’ Poéma már egészen meg van, instálom alázatosan az Urat, a’ nyomtatás árrát méltóztassa le fizetni.

tempefői. Mennyit kiván az Úr?

betrieger. Hidje el az Úr, betsűletemre mondom senki fiának nem tselekedtem volna 50 aranyok alatt, de minthogy az Úr jó esmerősöm én az Urtól többet nem kivánok 30 aranynál. Nagy munka az Uram!

tempefői. Meddig várakozhatna el az Úr?

betrieger. Eggy nap’ sem.

tempefői. Eggy nap’ sem. Óh jé!

betrieger. Úgy vagyon.

tempefői. Az Úr nem szorúlt az árrára.

betrieger. Hálá Istennek, éppen nem.

tempefői. Várakozzon hát az Úr egy keveset.

betrieger. Nem lehet.

tempefői. Nem lehet? – Légyenek hát az Uréi az exemplárok.

betrieger. Nekem nem kell.^*

tempefői. Nem kell, és vallyon miért?

betrieger. Én nem vagyok Magyar, még is károm után okos vagyok. Mit érnék én azzal?

tempefői. Én mind által adom az Urnak: egyebet nem kivánok, hanem hogy énnékem 10 exemplárt, a’ mit mondttam vólt, hogy a’ Hollandiai papirosra nyomtassa az Úr, küldjön el.

betrieger. Énnékem 30 arany hellyett, ollyan portékát akar az Úr adni, a’ minek én eggy schilling hasznát sem vehetem.[Innentől idegen kéz írása.]

tempefői. Ha mindjárt 10 krajtzáron adja is az Ur meg is könnyen ki kapja belőlle a 30 aranyat.

betrieger. De uram ugy egy egy aranyonn kel adni exemplárját, külömben bennevész a pénz.

tempefői. Nem értem az Urat.

betrieger. 30 exemplar tudom hogy el kél, mert az őtven^* két Vármegyébe van harmintz személy aki vesz belőlle.

tempefői. S Tőbb nem venne.

betrieger. Nem mondom hogy a Pesti s Budai Gőrőgők a többiért Czitrom s malosa takorni meg nem veszík egy egy krajtzáron de a semmisem.

tempefői. Uram okosodik a Világ talám^* szaporodni fognak azok is akik egy kopo árát nem sajnállanak 20. 30. könyvér adni.

betrieger. Meg engedem hogy okosodik de én azért most is jobb szeretnék ebáros lenni mint kőnyv áros.[Innen ismét Csokonai kézírása.]

tempefői. Eb áros, mint könyv áros? sokat mond az Úr.

betrieger. Uram én Magyar Országra szóllok, sőt arra sem eggy átallyába: mert itt is el kél a’ Német Könyv, kivált ha dibdábságokról van. – De ha eggyszer Magyar Könyv, és pedig a’ Nemes erköltsöket élesztő, már a’ mellett éhel is meg hal az ember.

tempefői. Hát olly alávalóknak itéli az Úr a’ Magyar munkákat, és olly betstelennek a’ mi Nemzeti Nyelvünket, hogy az érdemetlen eggy két fillérre?

betrieger. Én az Urak Magyar Hazájabeli Rendeknek itéletéből itéllek. Ök az ö Nemzeti nyelveket nem szeretik, sőt úgy mondhatom, hogy gyülölik is, a’melly szégyen, gyalázat a’ leg okosabb XVIII^dik Százban.

tempefői. Meg vallom, szánom Nemzetemet, a’ ki illy^* méllyen hortyog a’ meg rögzött parasztság álmában, hogy akkor sem nyitja fel szemeit belőle, mikor az ^* idegenek által körűle lobbantott fény eleven szinekkel ki nyilatkoztatja a’ Szégyennek és Ditsöségnek ^* határait. Ha^* ollykor a’ bárdolatlanság meg hasogatott szönyegén ki kukuttsál is a’ Nemesebb Politurára, önnön^* maga vét kettős fedelet pislogo szemeinek lomha héjjaira.betrieger. ^* Én már tudom mibe áll a’ Magyar litteratura, tudom meddig terjeszkedik ki a’ Magyar erszény: ezért mondom, nem merem fel vállalni az Úr exemplárjait. – Hanem kérem fizesse meg a’ nyomtatás árrát.

tempefői. Várakozzon az Úr eggy kevéssé, Gróf Fegyverneki Úrnak a’ munkát bé mutatom: ö mivel Nagy Magyar Méltoság, Nemes Szive gondolom meg nem fogja engedni, hogy az a’ Munka, melly az ö Ditsőséges Ösének nevét és érdemeit húzza ki a feledékenység setét boltja közzűl, a’ semmiségre mennyen.

betrieger. Annyi mint az eggy oráig el várakozom; ha akkor nem lessz semmi a’ dologból, az Úrral kéntelenittetem úgy bánni, mint tehetetlen adósommal.

tempefői. Azt az exemplárt, a’mellyet az Úr hozzám bé kötve hozott, ki instálom, hogy bé mutathassam ő Nagyságának.

betrieger. Oda adja a’ Könyvet. Itt vagyon. Az Úr igyekezzen el háritani azt az illetlenséget, mellyel eránta kéntelenittetni fogok viseltetni. Magamat ajánlom az Urnak.

tempefői. Igaz szolgája maradok az Urnak.

Mi dolog? talám a’ gonoszság semmivé tette az ő hatalma alatt lévő ártatlanságot? talám az én Édes Anyám prédájává lett a’ Világi Méltóság^* és a’^* férji elsöség^* jussa alatt kegyetlenkedő Tyrannusnak? Az Anyai szeretet ^* gerjed az inségbe –, eggy édes anya el nem felejtkezhetik szerentsétlen szülöttéről. Hogy lehet hát még is Boldog Egek! hogy már ennyi idő multától fogva sem levelét sem segitségét nem vehettem szerelmes Anyámnak. Ezer izekre repedez szivem, ha az elöttem álló nyomorúságra függesztem elmélkedésemet: ő^* bizonyossan vagy áldozattyává lett a’ Kegyetlennek, vagy annak istentelenségei által olly veszedelmek örvénnyébe merültt, a’ mellybe ^* mind^* magával, mind őtet ohajtó fiával jót tehetetlen. Rettegek mindentől ő másszor minden hónapba, ha pénzt nem, levelet leg alább küldött énnekem, a’ melly balzsama vólt az én beteg Lelkemnek. Már négy hónap múltt el, ’s levelét nem vehettem. El megy.

gróf fegyverneki. Én is éppen abban az értelembe vagyok. Szép a’ Méltoságos Rang, ha a’ Nemességhez igaz nemes erköltsök járúlnak.

rosalia. És én egyedűl abba tartom a’ valóságos Nemességet. A’ pompás^* titulusok az alatson hizelkedésnek álnok^* találmányi, mellyek az^{* *} önn szeretetnek leseket hánynak a’ magok előmenetelekre. Tsak múló hangok azok, mellyekkel a’ valóságos érdem hijját kivánnyuk pótolni.

báró serteperti. Valósággal szépen hangzanak azok a’ mi kényes füleinkbe: én ugyan inkább veszteném el eggyik falumat, mint eggy valamellyik titulusomat.

éva. Szép is az mikor az ember olly hosszan irhatja le a’ nevét, mint Nagyságod. Báró Serteperti Lajos de Kotnyeles, Szemétvára örökös Ura, ^* az egész ütött kopott Uradalomnak birtokossa, Esze veszett^* vármegyének Bolond Ispánnya, a’ Nemes Iksuttök Rendnek arany sarkantyússa, a’ Királyi Tábla Actualis és mindenkori Hallgatója, ’s a’ t. mpr.

tökkolopi. Kiváltt ha szép tettek is járúlnak hozzá. Az én nevem ugyan tsak rövid: Tökkolopi Menyhárt de Eadem. De ha el kezdeném számlálni ^* Nemes Tetteimet, ’s a’ Nemes szemérem nem tartóztatná meg magam Ditséretét: igen sokra menne. A’ többek között, eggy egész Kalendariom telne ebből: Tekintetes Nemes Tökkolopi Menyhárt de eadem, Minden Compániába szerentsés játtzó vólt, olly okosan tudott skártolni, hogy négy Tarók mellett meg tartotta Bagátot. Másszor tiz tarók mellől el nyerte. Hat tromfba kötött a’ társa ’s hatot nyert még is tölle ’s a’ t.

iroványi. Nagyságtok látom a’ Nagy Nemesség mellett már mind el alszik. Inditsunk valami Mulatságot.

rosalia. Soha sem lessz szebb mulattság mintha a’ Horváth Úr holmiját olvassuk, mindjárt bé fogom hozni.

iroványi. Az igaz; úgy tudom meg nem únjuk magunkat. Az múlatságos Könyv.

gróf fegyverneki. Vesse a’ tüzbe Kegyelmed, a’ haszontalan verseit, mi mulatságot tudnánk mi az alávalóságba találni. Nem okos embernek való a’^* Könnyvekkel veszteni idejét.

báró serteperti. Annak sem vólt esze, a’ ki először ki találta hogy verseket kellyen kóholni, alávaloság az. – Játtzunk inkább valamit.

éva. Óh igen fein lessz. – De mit játtzúnk?

tökkolopi. Filkót.

rosalia. Az Úr rövid idön filkó lessz, annyira belé szeretett abba a’ filkóba.

éva. Jobb is lessz mást játtzunk. – Játtzunk zálogosdit, hadd poenázzam meg ezt a’ Bárót. A’ nyakába esik hizelkedő mosolygással.

báró serteperti. Vissza adnám a’ költsönt. Hasonlóképen.

iroványi. Talám szebb lenne, ha Schackot játtzanánok, Nagyságtok, van itt kettő is.

gróf fegyverneki. A’ szép is lessz. Hozzon Kegyelmed.

báró serteperti. Enyelegve. De bizony most gondoltam eggyet.Székeket rak sorjába Szégyen széket játtzunk.

éva. és tökkolopi. Katzagva tapsolva. Jól van. Igen derék,szép gondolat. Alló rajta.

rosalia. Ah, az igen alatson neme a’ Mulatságnak, én azt nem szeretek játtzani.

gróf fegyverneki. Játtzál, fiam, játtzál, társaság kedvéért nem szégyen az.

éva. De Uram Atyám is fog játtzani. Enyelegve.

gróf fegyverneki. Balgatag Gyermek, nem illik az én hozzám, én majd tsak nézője leszek.

báró serteperti. Már társaság kedvéért Nagyságod is méltóztasson játtzani: nekünk^* is jobb kedvünk fog lenni, a’ Nagysád jelenléte által.

rosalia. Ha Uram Atyám, játtzani nem^* fog, én sem ülök ki.

mindnyájan. Méltoztasson^* Nagyságod!

gróf fegyverneki. Hivalkodó Iffjak! a’ ti kedveteket nem szegem meg, közétek űlök, de én ne légyek részes semmibe is.

mindnyájan. Nem, nem. Le ülnek.

éva. De hát már ki lessz a’ Király?

báró serteperti. Mosolygó Complimenttel. Én most magam önként fel vállalom. Le űl az első helyre.

gróf fegyverneki. Eggy székbe Nagyságosan űl, pipázik, tsak maga gondolatira figyelmezve.

tökkolopi. Hát Referendárius ki lessz.

gróf fegyverneki. Szekretárius Uramnál nem találhatni alkalmasabbat, fél mosolyogva.

iroványi. Meg hajtja magát. Ha úgy méltóztatnak Nagyságtok parantsolni. Fel áll.

éva. Enyelegve. Éj, most nints, Méltóztatás, Nagyság, parantsolás, hagyja el azokat. Indullyon el, kezdjük. Én sugok először is.

iroványi. Oda hajlik, Éva súg. Ha, ha, ha, mindjárt ki reped az óldalom, ha, ha, ha, mi a’ Tatár. Sorjába jár, a’ személyekhez hajlik, azok súgnak, Gróf Fegyvernekihez fordúl.

gróf fegyverneki. Tsak mennyen Kegyelmed tovább én nem sugdogálok bizony.

éva. Uram Atyám!

tökkolopi. Nagyságos Uram ^* Egyszerre

gróf fegyverneki. No eb az országa játékára már tsak rá veritek az embert. Súg.

iroványi. Eleibe áll a’ Szégyen Székbe ülő Bárónak. Felséges Király!

báró serteperti. Játékos Kevélységgel. Magam az.

iroványi. Én Úngot, Berket fel jártam; ^* és igen is sok panasz van felségedre.

báró serteperti. Mondja Ked.

iroványi. Eggyik azt mondja: Szégyen a’ Királynak, hogy mindég a’ Német Dámák toaletjénél süti a’ makkot.

mindnyájan. Ha, ha, ha! A’ propos; a’^* propos!

iroványi. Másik azt mondja: Szégyen a’ Királynak, hogy ollyan, Maskara forma. Mindenfelé nagy katzagás van. Harmadik azt mondja: Szégyen a’ Királynak, hogy el Németesedett. Negyedik azt mondja: Szégyen a’ Királynak, hogy mindég tsepeg az órra.

mindnyájan. Brávo, brávo. Katzagnak.

báró serteperti. Tettetett gravitással. Nints több. No, a’ ki az én Német Dámákkal való társadalkodásomat meg irigylette, üllyön ide.

éva. Katzagva. Ennye Lelkem! ^* Fel áll.

báró serteperti. Nevetve. No jól van rám pergeltt a’ Kis Asszony, de vissza adom a’ költsönt.

iroványi. A’ Kis Asszony helyére ül. A Báro a’ súgókhoz megy.

báró serteperti. Enyelgő lépésekkel. Tökkolopi súg, mind a’ ketten katzagnak, s’ a’ t. Oda megy a’ ^* Évához. Felséges Királyné sok a’ ^* szégyen, sok.

éva. No mi lehet?

báró serteperti. Másik azt mondja, hogy – –

gróf fegyverneki. Hiszen még eggyik sem vólt.

mindnyájan. Katzagnak.

báró serteperti. No, ördög vigye eggyik azt mondja; ^* Szégyen a’ Királynak, hogy ollyan Kompódi Nemes Asszony formára űl. Másik azt mondja; Szégyen, hogy mindég vigyorog. Harmadik azt mondja; Szégyen, hogy – – Kotz tausend, hogy eszembe nem jut – ennye – no – mi az ördög – Ismét végig járja. hogy leány ágra száltt a’ Királyság. Ötödik azt mondja: Szégyen, hogy sok szivet sebhet, keveset gyógyit. Eddig van.

éva. A’ ki az én szivemet vádollya. Üllyön ide.

tökkolopi. No a’ Tatár hordja el, én meg járám. Bé ül. A’ Báro helyet foglal. ^* Éva járja a sugókat. Igaz, még Rosalia Kis Asszony nem vólt a szégyenbe. Az Éva szemébe vág.

éva. Sok a’ panasz Felséges Király! Eggyik azt mondja: Szégyen, hogy a’ ruháját, a’ tractierba felejtette ijedtébe. Nagy nevetés mindég, Tökkolopi graviter. Másik azt mondja: Szégyen hogy ollyan mint a’ Skizz. Harmadik azt mondja; Szégyen hogy Tökkolop a’ Király. Itt a’ szemébe vág Tökkolopinak. Negyedik azt mondja; Szégyen hogy a’ Világ Schackjába, a’ Springer a’ Király. Ezek a panaszok.

tökkolopi. A’ ki azt mondta, hogy Tökkolopi a’ Király. Üllyön ide.

rosalia. Tsak ugyan nem kerűlhetém el a’ fertelmes játékát. Mind nevetkőznek. Éva le űl.tökkolopi. Oda megy a’ Grófhoz, súg, Uttsegijjen, én is azt mondtam vólna. Éva^* súg. Ha, ha, ha. A’ Báró Súg. Szette vettét, tám öszve súgtak Nagyságtok! Iroványi súg. Púff neked, ez is tsak oda megy ki. Felséges Királyné, a’ panasz tsak eggy, de azzal teli van minden szegelet az Országba, Úton út félen azt kiábállyák: Szégyen, hogy ^* mindég^* Poeticust tanúl.

mindnyájan. Mod nélkűl katzagnak, zúgnak.

báró serteperti. No kit ültet már le Nagysád?

rosalia. Mindnyájan meg érdemlik a’ Szégyen széket.

tökkolopi. Én gondoltam eggyet a’ ki leg nagyobbat tud hazudni az üllyék a’ ^* Szégyen székbe. Nagy zúgás erre. No én láttam ollyan nagy dinnyét, ^* a’ Török Gránitzon jártomba, hogy lajtorján mentek fel a’ szárához, ’s baltával vágták meg. Eggyszer a’ balta belé esett, ’s a’ bélit szekerekkel hordtták el, ’s tavaszra találták meg benne a’ baltát. Mindég a’ nevetés.

éva. Én meg eggy olasznál ollyan pitziny Canariai kutyátskát láttam, hogy eggyszer szegény el szaladván a’ pokhálóba meg akadtt, ’s a’ pok mindjárt meg ette.

iroványi. Eggy Grófnak^* ollyan kalamárisa vóltt, hogy abba ^* kontz papirosok, óllók, iró asztalok, minden meg kivántató szerszámok belé fértek, ’s mihelyt eggyet füttyentett a’ Gróf, mindjárt ki ugrott belöle eggy Patvarista, pennával.

rosalia. Már én vagyok a’ sorba. –

báró serteperti. Enyelegve. Nagyságod leg nagyobbat fillentett, már az a’ lehetetlenségnél is nagyobb lehetetlenség. A többi semmi sem hozzá.

mindnyájan. Már az igaz.

gróf fegyverneki. Secretarius Uram! mitsoda lárma az oda ki? Tekintsen ki tsak.

iroványi. Valami dulakodást hallok. Nagyságos Uram’ nevét emlegetik.

gróf fegyverneki. Mennyen ki Kegyelmed, lássa mi dolog. Iroványi ki megy.

éva. Mi azt ne várjuk, valami ügyes bajos ember lehet. Mennyünk az én szobámba.

tökkolopi. Vojtázni? úgy é?

éva. Jó lessz jó. Mennyünk. El mennek.

eggyik inas. Mondjon már Kend eggy rigmust.

másik. No, ha legény.

tempefői. Hallyátok é, emberséges emberrel igy kell tselekedni?

harmadik inas. Hiszen Kend Poéta.

másik inas. Meg rántja a’ Tempefői kaputját. Poéta, Poéta, üm Poéta.

tempefői. Ne tegyétek már az embert tsuffá.

eggyik inas. A’ Piszkával szurkálja. Poéta Uram, eggy darab szalonnáér.

tempefői. Majd meg panaszlom ő Nagyságának.

harmadik inas. Dejszen panaszolhatja azt Ked. –

eggyik inas. Hohá szép betsülete van itt a’mi Nagyságos Urunknál az ollyan ördögökkel tzimborázó Spionnak.

iroványi. Mitsoda tsúnya lárma ez itt? második inas. Ez a’ konyha vakarék lármáz itt.

harmadik inas. Mit is kovályog itt ez az Országa vesztett konyha vakarék? Rá zúdúlnak.

iroványi. Most mindjárt ördögöt fogtok, gaz emberek. Oszollyatok pokolba félre. – Mitsoda émber az Úr?

tempefői. Éngemet az Úr jól esmér, én vagyok Tempefői.

iroványi. Hát mi jóval jár az Úr.

tempefői. Én ő Nagyságával akarnék személyesen szólani.

iroványi. Meg mondhatja az Úr, mi végett?

tempefői. Én eggy kevés ajándékkal kivánnék a’ Nagyságos Gróf Úrnak udvarlására lenni. Ha kedvet nyerhetnék.

iroványi. Óh, semmit nem kételkedhetik benne az Úr. Meg fogja nyerni kedvét.

tempefői. De hát segitségét? A’ mostan rajtam uralkodó pénzbeli szükség kénszerit.

iroványi. A’ mi Grófunk eggy Cholericus Magyar Méltóság: ő a’ pénznek nem rabja mint sok Naggyaink. Leg kissebbet is nagy adománnyal jutalmaz meg.

tempefői. Úgy de Uram, az én tisztelő ajándékom semmi világi jóval nem használhat, hanem tsak az elme és fűl gyönyörködtetésével ditsekedik.

iroványi. Még is bizhat benne az Úr, hogy udvarlása nem tsak kedves hanem jutalmas is lessz. Én esmerem a’ mi Urunkat. Ő gyönyörködik az affélékben. Most vólt itten eggy kevéssel ez elött eggy Banda Czigány, ’s a’ Grófnak meg tiszteléséért eggy pár aranyat kaptak. Pedig nem a’ szebb músikálással kedveskedhettek. Különösen pedig eggy sánta Czigány maga eggy Tallért nyertt a’ szájával való igen szép trombitálásáért. Tsak ugyan ma kapott eggy néhány forintot ő Nagyságától eggy pár Zsidó is mivel igen fein Kauklerek vóltak, a’ tőt a szemek pillájával fel vették, a’ huszast a’ markokba el olvasztották, a spádét a’ homlokokon forgatták, az orrokból selyem pántlikákat húztak ki ’s a’ t. Mind ezeknek semmi hasznok sints, de mivel ő neki múlatságot szereznek, arany ’s néha párjával is a’ dijja. Az Úrat sem fogja az ő Nemes szivüsége üressen botsátani el. Kiváltt szorúltt állapotjában. – Mindjárt bé fogom az Urat jelenteni. Be megy.

iroványi. Nagyságos Úr! Tempefői Uram kér a’ bé jövetelre engedelmet; valami ajándékkal kivánna Nagyságodnak udvarolni.

gróf fegyverneki. Tempefői Uram? – Bár tsak a’ Felsőség tenne parantsolatot azokról a’ henye emberekről, én a’ szemtelen Poétákat, nem igen jó szivvel látom. Azok az ingyen élő hazudozók, eggy két potom rigmuson akarják a’ leg nagyobb kegyelmet vásárolni. – El mehet; tsak – No mégis jöjjön bé.

iroványi. Ki szól. Tessék bé jönni az Úrnak.

tempefői. Alázatos szegény szolgája a’^* Nagyságos Úrnak.

gróf fegyverneki. Isten hozta Kegyelmedet; tessék le ülni Tempefői Uramnak.

iroványi. Tessék le ülni az Úrnak.

tempefői. Én a’ Nagyságod lábai elött eggy tsekély de szives ajándékkal kivánok le borúlni: esedezvén alázatosan, méltóztassa Nagyságod kegyelmes szivvel el fogadni.

gróf fegyverneki. Én a’ Kegyelmed ajándékát még semmivel nem tudtam meg érdemleni: azért annyival szivesebben veszem.

tempefői. Imhol vagyon, Nagyságos Uram eggy tsekély munka, a’^* melly eggy Hazáját ’s a’ Hazának jól érdemlett Naggyait érzékeny szeretettel tisztelő hazafinak tollábol folyt ki. A’ Virtusnak emlékeztető oszlopa ez.

iroványi. Tempefői Uram dolgozta.

gróf fegyverneki. Ugyan? ’s hát mit beszéll Kegyelmed ebbe a’ Könyvbe?

tempefői. Ottan látja Nagyságod a’ Könyvnek elő irását, a’ melly ekképpen vagyon: Grof Fegyverneki. Eggy hazáját mindenkor igazán szerető okos hadi vezérnek példája. Mellyet a’ következendő Maradéknak e’ rajzolásban által akartt adni, a’ Pesti Poéta.

gróf fegyverneki. Mellyik már ez az én ditső Őseim közzűl?

tempefői. A’ Nagyságos Úrnak hatodik Attya, Fegyverneki Márton, a’ ki eggy vala hajdan Virágzó Hazánknak leg vitézebb fiai közzűl.

gróf fegyverneki. Már tudom. – De tsak ugyan igen kár vólt ezzel tölteni Kegyelmednek az időt. Mire való ez.

tempefői. Nagyságos Uram! ez a’ munka nem fogja meg engedni, hogy az ő példás virtusait a’ késő idök homályában fenyegető Feledékenység el törülhesse.

gróf fegyverneki. Jaj édes Tempefői Uram, a’ Vitézség kivül jár azon: fenn marad ennek emlékezete az utolsó Unokákig.

iroványi. A’ leg ditsöségesebb virtusnak emlékezete is a’ Századok le futása közben elkopik, ’s többnyire a’ Maradék alig esméri nevekről is azokat, a’ kiknek köszönheti mai ditsöségét. Ha tsak a’ tudós penna nem védelmezi.

gróf fegyverneki. Az én Ösöm virtusának emlékezetébe az a’ ^* sok esztendö semmi tsorbát nem ejtett: ha a’ Háládatosság nem védelmezné is, állanak a’ Márvány ^* oszlopok, tanúi az ő Érdemeinek.

tempefői. Nagyságos Uram! A’ leg pompásabb alkotványok is tsak heteket igérhetnek az ő általok meg tiszteltt virtusnak. A’ fényes Mausoleumok, a’ tsuda Pyramisok, a’ Rostráták, az Időnek markában vagynak, a’ körültte repdeső veszedelmek rettentik őket a’ veszendőség birtokában. Le omlanak a’ kevély Monumentumok, ’s magokkal le rohantatván, szomorú düledékjeik közzé temetik a’ beléjek kapaszkodott Ditsőséget. De a’ tanúltt ész tropaeumi nevetik az Idő viszontagságait.

gróf fegyverneki. Meg esnék úgy belé, ha tsak azok lettenek vólna nagy emberek, a’ kiket a’ könyvek ditsérnek?

tempefői. Vóltak többek is sokan, de azoknak emlékezetét a’ rend nélkűl koborló Hir hüségtelen szája el vesztette. A’ köz ditséret meg tsalja az Érdemet: ’s nem bir annyi erővel, hogy a’ vele küszködő Feledékenységnek meg felellyen. –

iroványi. Az Atilla roppantt táborába, Nagyságos Uram, eggy se lett vólna derék vitéz? Annakutánna annyi századok lefolytában a’ termékeny Magyar Nemzet tsak tiz, tizenkét vitézt szültt vólna? – Azt fel sem lehet tennünk vitéz^* Magyar Öseinkről: de mi már ma tsak azokat tudjuk a’ kiket a’ tudósok elmék^* maradványi meg tartottak. A’ többi setét fedél alatt lappang.

gróf fegyverneki. Ha a’ Poéták ’s más Irók halhatatlanná teszik az ő munkáikban a’ Nagy embereket: az ö munkájiknak is halhatatlanoknak kell lenni, és annál fogva saját neveknek is örök emlékezetet szereznek.

tempefői. Úgy vagyon, Nagyságos Uram, és mikor a’ Késő Maradék az én munkámra öröm-könnyeket húllatván Gróf Fegyverneki Mártonról ’s az ő érdeméről háládatosan fog emlékezni: akkor az én ^* nevemet is édes hevűléssel emlegeti, ’s rózsákat hint sirhalmomra. –

iroványi. ’S eggyszersmind szomorú illetödéssel tekint ezekre^* az időkre vissza, a’ mellyekbe^* nem tudták a’ háládatlan hazafiak az Úrban betsülni az érdemet.

gróf fegyverneki. Kegyelmed tehát maga kezére dolgozott és saját ditsőségét tárgyazta: az Utobbiak áldani fogják Kegyelmedet, én pedig köszönöm édes Ösöm vitéz tettei körül véghez vitt fáradozását.

tempefői. Nagyságos Uram! ez a’ munka a’ semmiségbe fog dülni: engemet pedig magával eggyütt el ránt.

gróf fegyverneki. Nem értem Kegyelmedet.

tempefői. Ez a’ Nap fényt nem fogja látni, én pedig tömlötzöt szenvedek érette. És mind a’ kettő ugyan eggy okból származik.

iroványi. Világosabban szóllyon az Úr.

tempefői. Eddig én a’ Hazámból majd minden hónapba^* kaptam pénzt. Ebbe való biztomba ezt a Könyvet ki botsátottam, minden elő fizetés nélkül, tudván hogy azt gyülöli a’ Magyar. Már négy honapja,^* hogy az Édes Anyámnak még tsak levelét sem vettem: talám a’ Kegyes Egek meg eléglették az ő nyomorúságit. Már most Betrieger Úr a’ Typographus kéri a’ nyomtatás árrát. Árestommal fenyeget, ha eggy óra múlva le nem teszem.

gróf fegyverneki. Mennyit kér Kegyelmeden?

tempefői. Harmintz aranyat, Nagyságos Uram!

gróf fegyverneki. Hát már mit tsinál Kegyelmed?

tempefői. A’ Nagyságod kegyelmességéhez folyamodom, egész alázatossággal esedezvén; méltoztasson, a’ Nemzeti tudományokra, eggy nyomorúltt ’s ügye fogyott Iróra, ^* Öseinek ’s ditső familiájának, sőt önnön magának ditsőségére tekinteni.

gróf fegyverneki. Mit kiván tőlem Kegyelmed?

tempefői. Nem kivánok semmit is, távol legyen. Hanem esedezem a’ segitségért. Méltóztassa le tétetni Nagyságod a’ 30 aranyat Betriegernek.

gróf fegyverneki. Hohó barátom! 30 arany nem bolondság, én annyi teméntelen pénzt minden haszontalanságra nem adhatok ki.

tempefői. Nagyságos Uram! a’ Nemzeti Tudományoknak fogja azt fel áldozni.

gróf fegyverneki. A’ Nemzeti Idő töltésnek.

tempefői. És Nagyságos familiája ditsöségének.

gróf fegyverneki. A’ melly nem szükölködik holmi dirib darab rigmusok nélkűl ’s nem szorúlt alávaló ditsérőkre.

tempefői. A’ Haza magasztalni fogja Nagyságod nemes szivét, hogy jól tévő Moecenássát találták fel benne a’ tudományok, a’ ki nem sajnál a’ Nemzeti Músáknak temjénezni.

gróf fegyverneki. Söt minden Nemes szivü Magyar Méltóságok ki fognak nevetni véle, ’s minden Udvarok tele lesznek az én balgatagságomról való discursussal.

iroványi. Az Igaz; de az okosabb Maradék bálványozni fogja Nagyságod kegyes szivét.

gróf fegyverneki. Elég az, hogy én most 30 aranyat nem lottsanthatok ki minden alávaloságra. Annak a’ hat tsikónak, a’ mit most állitottam zúgba, sokba kerűl a’ szerszámja, tsak az ötvös munka az ezüstözésért, aranyozásért sokra megy, majd a’ Faeton is ha le érkezik Bétsből el visz eggynéhány aranyat. Hát még a’ szobák ki rajzolása, a’ szökö kútak, a’ Diaetára való Uniformis, mennyibe kerülnek? Még akkor eggynéhány száz^* Úri személlyeket meg is kell vendégelnem: Világositásokat, Tüzi játékokat kell tsináltatnom. – óh jé! – Meg kell most nekem gondolnom, mire adom ki a’ pénzt.

tempefői. Ha most olly nagy szüksége van ^* Nagyságodnak a’ pénzre: meg szünök azt kérni. Hanem már most tsak azért esedezem, méltóztassa ^* azt a’ pénzt költsön adni nekem Nagyságod a’ Diaetáig, akkor nékem bizonyosan jön onnan hazúl levelem és pénzem is.

gróf fegyverneki. Mér Kegyelmed annyi pénzt költsön kérni ’s fel venni, ’s^* bizonytalanra?

tempefői. Ha abból semmi sem lessz a’ Nemes Magyar Rendekhez folyamodom, állhatatosan bizván benne, hogy a’ Nemes Magyar Nemzetnek képei, elő segéllenek ezen ^* munkámba, melly ditső Nemzeteknek ditsöségét öregbiti.

gróf fegyverneki. Én pedig állhatatósan hiszem, hogy abból semmi sem lessz, ők sem a’ közönséges pénzét a’ Hazának, sem saját vagyonjokat nem fogják ollyaténra vesztegetni.

iroványi. A’ közönséges pénzt nem is, mert a’ kell eggyre másra: hanem lesznek eggynéhány jó szivű Úri személyek, kik a’ magokéból elö fogják azt segélleni.

tempefői. Ha ez a’ fel tétel sem tettzik Nagyságodnak: imé által adom mind az Exemplárokat. Énnékem eggy sem kell: adassa el Nagyságod, többre megy az hatvan aranynál is.

gróf fegyverneki. Nékem ne adja Kend: én nem Kalmárkodom vele. De ha akarnék is, tudom mind rajtam veszne: ki adna azért pénzt? ha még is más egyébről vólna, vagy Német ’s Frantzia nyelven volna irva: a’ más.

tempefői. Már tehát semmi módon nem nyerhetek Nagyságodtól segedelmet! – Ha már sem Hazája, sem Nemzetsége, sem önnön maga ditsöségére nem hajlik Nagyságod, jó szivére és kegyességére bizom magamat Nagyságos Uram! eggy nyomorúlttat, a’ ki semmivel egyébbel nem tette magát vétkessé, hanem hogy Hazájának ’s Nagyságodnak kivántt szolgálni, segitse meg, ’s ne engedje, hogy az a’ tömlötz fenekén rothadjon el. Ne úgy nézzen engem Nagyságod, mint Poétát, hanem mint eggy inségbe nyomorgó ártatlant: és nem segit é meg?

iroványi. Nagyságos Uram! fájlalom ennek a’ betsületes embernek sorsát, fájlalom.

gróf fegyverneki. Én is fájlalom; kár hogy a’ maga balgatagsága miatt illyen bajba vergődött. Én Kegyelmedet mint Poétát fel sem veszem: de mint nyomorúlttat sajnálom. Hidje el, az én Nemes szivem örűl a’ jótéteményeknek, ’s gyönyörködik az ügye fogyottak védelmében. Én keresni fogok abba módót, hogy most az eggyszer Kegyelmedet ki szabaditsam, de ne gondolja, mintha azért vólna az, hogy Kegyelmed holmit firkáltt, hanem, hogy meg szórultt, ’s magával jót tehetetlen, én pedig örvendek az ollyanoknak fel segitésekben. – De most hirtelen tsak ugyan annyi nem lehet tőlem. Imhol eggy pár arany, vegye el Kegyelmed annak jeléűl, hogy én szeretek a’ Nyomorúlttal jól tenni, és hogy a’ többiét is várhatja Kegyelmed, de idő vártatva. Most pedig arra intem másszor ne elegyitse magát az ollyatén balgatagságokba, mellyeket^* mi Magyarok nemes meg vetéssel fogadunk.

tempefői. Könnyez. El olvasztja szivemet a’ Nagyságod kegyessége. Érzékenyen. Nem találok szókat érzékeny meg indúlásomnak ki fejezésére, ’s a’ Nagyságod jó tételének és kegyes szivének meg hálálására. Ezt a’ sohajtást végye Nagyságod az én egyenes szivemnek áldozatjáúl. Adjanak boldog napokat Nagyságodnak a’ kegyes szivet koronázó Egek. El megy.

gróf fegyverneki. Vigabb életet adjanak Kegyelmednek is. Iroványihoz. Secretárius Uram! ez a’ legény, betsületes ember vólna, tsak az a’ kár, hogy Poéta. Én ötet szeretném fel venni az Udvaromba, ha abból a’ hagymázból ki tisztúlna.

iroványi. Valosággal Nagyságos Uram! Ő eggy qualificatus ember, nemes szivű, tanúltt, jozan életű: de a’ Nagy Udvarokat kerüli, és a’ Könyveitől a’ Világ’ kintséért sem bútsúzna el.

gróf fegyverneki. Példás érköltsü fi az igaz: nem tudom mitsoda ember lehet.

iroványi. Én sem tudom, hol vette magát.

gróf fegyverneki. Gyerünk azókhoz a’ vigadó fiatalokhoz: El mennek.

tempefői. A’ Boldogság ’s^* az öröm lakjon veled Kedves Kis Asszonyom!

rosalia. Veled eggyütt szerelmes Poétám. Üzd el komor únalmimat leg édesebb jelenléteddel: de a’ mint láttam a’ leg szomorúbb Bánat sátorozik homlokodon, a’^* holott az elött az Édes Nyájasságok mulattak^* a’ szegénység karjain.

tempefői. Oda vagyok Kedves Rosaliám, a’ mostoha Sors üldözi bennem az ártatlanságot.

rosália. Eddig is tudtál te ö vele birni; ne engedd nyilai alatt meg lágyulni szivedet, melly a’ Virtus mive.

tempefői. Most a’ leg keservesebb tsapással rohant reám. Minden mesterségét meg vetette, hogy lába alá tapodjon és imé – –

rosalia. El lankadva. Kedvesem! jaj, öszve ne tépd gyenge szivemet, melly eddig a’ tiédtől tanúltt tűrni. Jaj ki ne mondd, meg halok.

tempefői. Én is.

rosalia. Kegyetlen Egek!

tempefői. Bölts Végezések! – Ha ^* az én reám agyarkodó Szerentsét lántzáról el eresztitek, adjatok erőt az ő tsapásinak el szenvedésére.

rosália. Mi lelt, Kedvesem, könnyebbedik a’ keserüség, ha bus társra találhat.

tempefői. Rab vagyok, Édesem!

rosalia. Meg döbbenve. Rab vagy? – – Lehet é a’ Nap alatt ollyan tömlötz, melly az ártatlanokat is győtörje.

tempefői. Van, ha azok szegények is.

rosália. Kinek lehet annyi hatalma, hogy a’ büntelent is tömlötzre ragadhassa?

tempefői. Betriegernek.

rosália. Ne indits belölem ollyan játékot, a’ mellyre nékem keseregni kell. Szolly valóban.

tempefői. Betriegernek nem tudván meg fizetni a’ nyomtatásért, most mindjárt a’ tömlötzbe fog hurtzoltatni. Azoktól kell meg fosztatnom mindjárt, a’ mellyek leg kedvesebbek valának életemben. Édes Rosaliámat sirassam é inkább, vagy édes Mú’sáimat, vagy pedig édes szabadságomat? Óh mostoha Sors! rosália. Óh kedves Poétám, arról még lehet tenni. Az én Atyám mindjárt le teszi azt, ő Nemes és jól tévő ember.

tempefői. Már ott nyaka szakadtt minden reménységemnek. rosália. Lehetetlenséget beszéllesz: hitelt nem adnék annak a’ beszédnek, ha te nem mondanád.

tempefői. Ugy vagyon. Most éppen ő Nagyságától jövök: minden módon meg probáltam, hogy az ö segedelmét meg nyerhessem; de attól el estem. rosália. ’S Ő eggy ügye fogyott emberen, nem segitett? Tsudálkozom el változásán.

tempefői. Mindent el beszéllettem, hogy a’ Nemzeti Tudományok, a’ Haza ditsösége, hajdani Attyának tisztelete, familiájának fényessége, Maga Nevének magasztalása mind arra kénszeritik. De semmiképpen nem hajlott mind ezekre is, mig azt nem emlitettem, hogy arra kéri, még eggy boldogtalan szegénynek gyámoltalan vólta is. Akkor mindjárt fel buzdúltt benne a’ vér.

rosália. Ö neki valóba jó szive van.

tempefői. Azt által láttam. Ő eggy ollyan Magyar Méltóság, a’ kinek párját alig lehet találni: tsak az az eggy hiba van benne, hogy a’ Tudományoknak nem embere. –

rosália. Jaj, már a’ köz hiba, a’ mi Magyarainkba. – De hát mit mondott az Atyám?

tempefői. Meg illetödött rajta, hogy engemet az én balgatagságom szerentsétlenné tett. Intett, hogy annak véget vessek; ez úttal ő kiszabadit engemet, de a’ még továbbatt lessz, addig fel pénzül két aranyat adott.

rosália. Ne félly, kedves Poétám az ő jól tenni szerető szive szerentsédre léssz tenéked. Tudom úgyan, hogy nem úgy tesz jól veled mint Moecenas Poétával, hanem mint kegyes szivű Titus nyomorúlttal.

tempefői. Azt maga is meg mondotta. – De én azomba tsak úgy maradtam, mint az elött, az ö jó szive nékem nem használ mert későn segit, engem eggynéhány pillanatok után a’ nyomorúságos tömlötz fog bé.

rosalia. A’ nem lehet, édes Poétám, neki arra nints hatalma.^* tempefői. Van a’ Törvénynek.

rosália. Nemes vagy.

tempefői. De ^* szegény.

rosália. Nem tömlötzözhet.

tempefői. Úgy de nem fizethetek.

rosália. Ki ragadhatna ki tégedet a’ mi karjaink közzűl, én az Atyámtól ki könyörgöm, hogy tégedet tartóztasson itt, mig meg segit.

tempefői. Édesem, ne buktass illetlenségre, inkább akarok lenni^* boldogtalan, és nyomorúltt^* mint hitetlen, és gyalázatos.

rosália. A’ tömlötz nem gyalázat.

tempefői. Nem, ha ^* vétek nints vele. Annak minden rutsága a’ büntől vagyon: az ártatlanság pedig otsmány falainak moha között is meg tartja fényességét, melly az Egekből az Urnak ’sámolya alól sugározik.

rosália. Ott éhel is meg halsz.

tempefői. Ha Rosalia meg hal. – Akkor pedig édes nyereség lessz nékem a’ halál.

rosália. Köszönöm bennem való bizodalmadat édesem. Én nem akarnám hogy annyira menjen a’ dolog. Mindjárt keresek módot annak a’ Németnek éhes^* száját, hogy dughassuk bé.

tempefői. Kedves Kis Asszonyom, meg ölsz igaz szereteteddel. – Nintsen a’ néked hatalmadba, és birtokodba, hogy engem meg segithess.

rosália. Van az Atyámnak: én az ő tudta nélkül is adok tenéked segitséget.

tempefői. Az én meg szabadúlásom kerűli a’ vétkes eszközt.

rosália. A’ vétek is virtussá válik, ha az ártatlanért, ’s kiváltt éretted, tselekeszem.

tempefői. A’ fekete szint semmi más bé nem fogja. A’ vétek barnaságát semmi féle virtus bé nem mázolhatja, úgy^* hogy ^* annak rutsága szépséggé változzon, a’ virtus szine alatt.

rosália. Nemes szived van Tempefőim, a’ melly nintsen semminek birtokában.

tempefői. Tsak eggy Angyalnak.

rosália. Döbbenve. Ki az?

tempefői. Velem szól. – – Vedd el Édesem a’ nevezetet, mert vagynak földi Angyalok, kikre a’ Szépség Isten Asszonya hozzájok méltó testet is ruházott.

rosália. ’s Ezt a’ ditséretet a’ te elmédnek köszönik, a’ kitől öregbűl a’ szépség.

tempefői. Ha a’ boldogabb végezések az én szerentsémet a’ régire változtatják és engemet Tempefőiből azzá tesznek ismétlen: akkor a’ tántorithatatlan Örömnek nyájas karjai között lebeghetünk. Addig vegyük erös szivvel a’ Szerentsének minden nyilait boldogabb Időknek reménylése, ’s a’ méltatlanokra ügyelő Ég, lágyitsa a’ tömlötz fenekén is rab lántzaik szoritását.

rosália. Már tsak ugyan tsufra hagyod magadat tenni, emlékezz meg mi vagy.

tempefői. Eggy szegény adós, a’ ki nem fizethet.

rosália. Magad leszel oka szenvedésidnek.

tempefői. Hogy a’ Boldogság őlében is tudjam mi a’ szenvedés, ’s akkor is édes legyen annak emlékezete.

rosália. És nem illetődöl meg rajta?tempefői. ^* Fatsarog a’ szivem, hogy szabad nem lehetek, ’s töled, édes Kis Asszonyom, ’s Músáimtól el kell szakadnom. – De a’ Nemes sziv nem engedi meg ollyan lépést tennem, mellyet valaha szégyeneljek.rosália. ^* Mit tselekszel tehát.

tempefői. Még eggy helyre folyamodom, vagy^* a’ mit a’ Szerentse hoz, azt békeségesen viselem.

rosália. Úgy vigyázz magadra, hogy ha valami gyalázatba esel, engemet ejtessz mélly keserüségbe. – Szándd meg Rosáliádat.

tempefői. Az ő birtoka vezérli az én szivemet. De most engedni kell a’ Szent Igazságnak, mindjárt el telik az Óra. Meg választ most tőled Kedvesem, eggy kevés korig a’ tömlötz, de lelkem rabságot nem szenvedhet; körűled fog lebegni eggy sohajtássá váltt szellőtske, azt úgy vedd mint az én Lelkemet.

rosália. Óh keserves szempillantás! szomorú pontja fájdalmimnak.

tempefői. Vigabb velem létedet engedjenek az Egek. El megyen.

rosália. Boldogabb időt adván tenéked.

tempefői. Igaz szolgája az Úrfinak.

koppóházy. Hozta Isten szerentsésen ^* Tempefői Uramat. Hát hogy folynak dolgai?

tempefői. Uram, elég nyomorúlttúl, de a’ szerentsétlenség most van még is^* rajtam a’ leg sullyán.

koppoházy. Hogyhogy az Isten szerelméért?

tempefői. Még most itten láthat az Úr Koppoházy Uram, de tsak a’ jövő órába is a’ tömlötz fenekén találna. koppoházy. Mi az ördög?

tempefői. Betrieger Uramnak adós vagyok eggy Poémám’ ki nyomtatásáért 30 arannyal, ’s most már mindenünnen^* meg tsalván a’ reménység, nem fizethetek.

koppoházy. ’S Nem várakozhatnik az eb ellette rossz Németje.

tempefői. Már eggy fél órát sem. Hanem egész alázatossággal ^* kérem az Urat Koppoházy Uramat, méltóztasson rajtam segiteni.

koppoházy. A’ mibe lehet szivesen.

tempefői. Én az Úrfinak meg boldogúltt Attya Urát esmértem. Eggy vólt azok közzűl a’ kikben sokat vesztett el a’ halál által a’ Haza. Ő a’ tudományoknak nagy kedvellője, a’ Tudósoknak nagy Pártfogója ’s barátja vólt.

koppóházy. Már a’ bizonyos.

tempefői. Ő azokra, vagy is inkább a’ Nemzetre sokat fel áldozott: és még^* sem vólt pénztelenebb másnál. – Az Úr is gondolom, meg boldogúltt Attya Urának ditső^* nyomdokait fogja követni.

koppoházy. Igen is én minden módon igyekezem az ö halhatalan érdemeit nyomozni.

tempefői. Nemesebb fel tétele nem lehetne.

koppóházy. Ő ember szerető vólt mindeneket eggy aránt szeretett, még ama Privilégizáltt henyélőket is, a’ kik holmi Könyvekkel tsalják a’ pénzt ’s betsületet. – De én ugyan ebbe ötet nem kevetem, hogy az ö másoktól való ki tsufolásának részese ne légyek.

tempefői. Uram, az ollyat békével szenvedjük a’ Haza ditsőségéért, ’s önnön tiszteletünkért, mellyel az okosabb Maradék biztat.

koppoházy. Mind azok tsak pompás hangok ’s ketsegtető álmodozások, mellyeket a’ Könyvek között henyelő Ország lezsákjai koholtak, hogy a’ magunknak tettzéssel élhessenek önnön hasznokra.

tempefői. Akár költsön a’ Diaetáig, akár az Exemplárokért, méltóztasson nekem adni az Úr 30 aranyat.koppóházy. ^* Az Exemplárokért nem adhatok; mert én könyv kupetz lenni nem akarok. Nemesebb vér foly ereimbe, mint sem rangomat affélével motskositsam, ’s Gavallér társaimnak tsúfja legyek. – Költsön pedig nem adhatok azért, mivel énnékem szorgos szükségeim vagynak, a’ mellyekre kell a’ pénz.

tempefői. Az Úr pénze felyül haladja szükségét.

koppóházy. Az igaz, énnékem most küldöttek a’ jószágomból 400 aranyat, de a’ pénznek van helye. Most, éppen most vive el itt eggy olasz eggy pár fein kutyát, eleget kértem tőle 20 aranyon, de nem adta volna^* alább 24nél, már most utánna megyek, ’s meg adom azt is neki.

tempefői. Úgyde Uram még az a’ 24 arany kitsiny tsorbát ejt azon a’ 400 aranyon. Még ha engem meg fog is segiteni Nyoltzad részét adja ki tsak egyszerre küldött pénzének.

koppóházy. Jaj, Kegyelmed Tempefői Uram keveset ért a’ mái Gavalléri állapotokhoz. Én onnan a’ Kávé házba megyek, ottan lesznek esméretes Gavallér társaim, nyájas Német Dámáim, azokat egész barátsággal kell tractálnom. A’ Voita, a’ Labét sok pénzzel jár.

tempefői. Még is mind azoktól is nem maradna é elég, az én^* fel segéllésemre, a’ melly az Úrnak ditsőségére szolgálna. – Osztán, inkább vesztegeti az Úr azt a’ sok pénzt olly hijábavalóságra melly az okosok meg vetését viseli: mint olly nemes tárgyra, mellyet tisztelet koronáz. De –

koppóházy. Én azt most nem vitatom jó Tempefői Uram. Hanem nem látta é Kegyelmed azt az Olaszt, hogy el ment vólna erre a’ kutyáival, ^* nékem őtet ha ördögbe lessz is fel kell keresnem. Szent uttse nem adnám azt a’ két kutyát a’ Bétsi Ministerségért.

tempefői. Én Uram nem láttam a’ jó Olaszt. Hanem még eggyszer esedezem, méltóztasson eggy szükölködővel jól tenni.

koppoházy. Mondom, énnekem nints arra való pénzem. Eddig az Olasz is el találta adni. Isten áldja meg Kegyelmedet.

tempefői egyedűl. Isten hordozza Kegyelmedet is Koppoházy Uram. – Az is bolond, a’ ki Poétává lessz Magyar Országban! Itt azok, a’ kik külső formájokról Moecenásoknak láttzanak, nem hogy szeretnék a’ Nemzeti tudományokat, hanem annak pártfogóit is gyülölni láttatnak. Be sok illyen Koppoházyakat találnánk a’ két Hazában! a’ hol a’ Kávé házakba tsoporttal tsirippol a’ Nemes^* Gavallérság, a’ Bibliotecák pedig és Lese Cabinétek néma tsendességgel veszteglenek. Az^{* *} Urak Udvaraiba Divisiónként koslatnak a’ Jobbágyok zsirjával hizott Kopók, a’ Múzsák pedig és a’ Múzsák baráti nem esmérik azokat. A’ tanúlttak éhen fáradoznak a’ Nemzet ditsősége mellett: a’ hazájok vesztett^* Koppó kupetzek bársony bugyogóba járnak. Imé ennyi pénzes Uraság között eggy buzgó^* hazafi meg nem szabadúlhat a’ tömlötzből, a’ mellybe őtet a’ Muzsáknak, Hazájának ’s Ditsö Nemzetének szeretete vetette? Ne tsudálkozzon tehát senki, hogy Világ hallattára azt kiáltom: Az is bolond, a’ ki Poétává lessz Magyar Országba!

tempefői. az asztala mellett fél könyéken. Kegyetlen Sors! tsak e’ vala é még hátra, hogy tökélletes boldogtalanná tegyél, hogy édes szabadságomat, ’s azzal együtt betsületemet, mindenemet el veszessem. Már a’ leg keservesebb képzelődések öszve ütközvén szivemben bús hánykolódások tsatáznak felettem. Mind azokat, a’ mellyeket a’ Vas Egek reám szórtak, tsendes Lélekkel fogadtam, de ennek súllya alatt süllyedezek. Leg keservesebb ez, mind azok köztt, a’ mellyeket eddig szenvedtem. — — De keményedj meg, szivem! Meg tanúltál te már szenvedni, hozzá törödtél mind ahhoz, a’ mire^* a’ Világ réműl. – –

betrieger. Hát el készitette az Úr a’ pénzt? Az idő el töltt.

tempefői. Biz’ Uram, még a’ nints meg, én sohol sem kaphattam.

betrieger. Már hát az Úrral másképpen kell bánnom.

tempefői. Már én Uram itt vagyok; róla nem tehetek.

betrieger. Én sem tehetek: sajnálom.

tempefői. Már hát tsak ugyan kedvetlenűl bánik az Úr velem?

betrieger. Külömben nem lehet; jöjjön az Úr a’ Tanáts elibe.

tempefői. De minek?

betrieger. De minek? még azt kérdi az Úr? majd meg mondják ottan. Jöjjenek Kentek, Kisérjék fel ő Kegyelmét. tempefői Uram, eggy kevés várakozással: nem vagyok talám éppenséggel gaz-ember.

betrieger. De tehetetlen adós: már annak tudja az Úr a’ törvénnyét.

tempefői. Én azt tudom. De van ám ollyan törvény is, mely amannak szoros igazságán tágithat — az emberség törvénnye. Várakozzon az Úr eggy keveset.

betrieger. Már várakoztam.

tempefői. Mig a’ hazámból pénzt vehetek.

betrieger. A’ késő is, bizonytalan is.

tempefői. A’ Diaetáig.

betrieger. ’S miért?

tempefői. Akkor az ide fel gyülekezett Nemes Magyar Rendek eleibe terjesztem alázatos könyörgésem: ők engem tudom meg fognak segiteni.

betrieger. Abból semmi sem lessz.

tempefői. Hát ha lessz?

betrieger. Ha tsak mind Ánglusokká vagy Frantziákká nem változtatja elöbb a’ játékos Természet.

tempefői. No hát ^* addig el várakozhatik az Úr, mig az Exemplárokból a’ pénzt ki szedem, akkor 40 aranyat adok az Úrnak.

betrieger. De úgy soha sem ád az Úr tsak ^* négy aranyat is, nem hogy 40t.

tempefői. Miért?

betrieger. Én magam kárával tudom, másra^* kell a’ pénz a’ Magyar Uraknak.

tempefői. Ugyde ez a’ Munka kedves fog lenni a’ Vitéz Héroktól származott Nemes szivű Magyaroknak.

betrieger. No, ha az Úr Exemplárjaiból 40 aranyat ki vesz, nékem eggy pénzt se adjon.

tempefői. Probálja meg hát az Úr.

betrieger. Én Uram bizony nem probálom, hanem az én pénzemet most tegye le az Úr.

tempefői. Én arra most elégtelen vagyok.

betrieger. Jöjjön hát az Úr a’ Tanáts eleibe. Hallyák Kentek! A’ hajdúk oda toppannak. No mennyen az Úr velek.

tempefői. Nézzen leg alább az Úr valamit, ne tegyen Világ tsufjává.

betrieger. Uram, már annak úgy kell lenni, külömben nem lehet.

tempefői. Várakozzon még az Úr tehát eggy oráig.

betrieger. Én nem várakozhatom.

tempefői. Eggy óra nem a’ Világ.

betrieger. De az Úr engem tsak elébb tovább való igéretekkel tsalogat. Már eggy orát hijába várakoztatott velem.

tempefői. Ez utolsó terminus lessz.

betrieger. A’ mellyet talám azért kér az Úr, hogy időt nyerhessen az elébb állásra.

tempefői. Alatsonyúl gondolkodik felölem Uraságod, a’ Nemes szenvedést fellyebb szoktam betsülni a’ gyalázatos menekedésnél.

betrieger. Miért nem adja hát az Úr okát idő kérésének?

tempefői. Nints benne semmi titok, azt meg mondhatom, még némelly Pártfogókat fogok keresni, a’ kikhez bizhatom.

betrieger. Jó lessz; ha azok nem Magyar Urak.

tempefői. Az igaz, hogy nem Magyar Urak. Kérem tehát méltóztasson az Úr várakozni.

betrieger. Én attól az eggy órától igen tartok, mindazáltal, hogy embertelenséggel ne vádoltassam, azt az eggyet meg engedem, ámbár tudom, hogy haszontalan lessz. De hogy bátrabb lehessek; mig az az eggy óra el telik ez a’ két legény itt fog állani az Úr ajtajánál, ^* hogy az Úrnak minden lépéseit gondos szemmel tartsák.

tempefői. Úgy de, Uram, ha én az alatt örizet alatt leszek, hogy járhassak a’ pénz utánn, mikor egy tapodtt sem mehetek.

betrieger. Már annak édes Úr másként lenni nem lehet. Levél által keresse meg az Úr azokat, a’ kikhez bizik, ez az eggyik legény valamellyik el viszi. – De az Urnak a’ küszöbön túl mozdúlni nem lehet.

tempefői. Már ha nem lehet, arra is tsak reá kell állanom.

betrieger. ^* Járjon utánna az Úr a’ pénznek, hogy nékem ollyan tselekedetre ne kellyen vetemednem, a’ mellyet magam is sajnálva vinnék véghez.

tempefői. Én, Uram, minden módon rajta leszek magam jobb voltáért. Tsak ezek az emberek ^* járjanak el a’ dologba hűségesen.

betrieger. No hallyák Kentek, Legények, eggy óráig itt fognak Kentek vachtot állani: meg lessz a’ fizetés fáradságokért. Ennek az Úrnak addig itt benn kell tartózkodni: ha valamit parantsol véghez vigyék. Én pedig magamat ajánlom az Úrnak. El megyen.

hajdú. Igen Uram de meg lessz az áldomás?

betrieger. Vissza kiált. Meg, meg! Az Úr utánna járjon. Igaz szolgája maradok.

tempefői. Alázatos szolgája.

mú’sai. Jó szerentsével Uraim! Kegyetek, a’ mint látom Város emberei.

eggyik hajdú. Az ám bizony.

múzsai. Hát itten lakik e Tempefői Uram?

másik hajdú. Tudja a’ Belzebub a’ Kend Tempefői Uramját, hol az ördögben lakik.

mú’sai. Én úgy gondolom, jó Uram, hogy az a’ betsületes ember itt lakik.

eggyik hajdú. Itt Uram betsületes ember nem lakik, mert mi itt nem szájonganánk.

muzsai. Hát ki lakik itten?

másik hajdú. Tudja a’ Lidvértz, ki lakik, azt mondják, hogy Poetikus.

músai. Hát hiszen azt keresem én.

eggyik hajdú. No ^* Poétikus Uram, jó kézbe van a’ jámbor.

músai. Hogy hogy? az Istenért?

másik hajdú. Eggy óráig itt szellöztetjük ökemét, azután majd a’ hüvösre tesszük.

mú’sai. Mi szerentsétlenség érhette szegény jámbor embert?

eggyik hajdú. Én Uram magam sem tudom, elég az, hogy minket ide rendeltek.

másik hajdú. Szegény jámbor ember? de édes nem tudom kinek hivják Uram, nem szegény jámbor ember a’, hanem Ispionnak kell annak lenni, mert ő rá egész Világ farkas szemmel néz.

mú’sai. De hát hol van most?

másik hajdú. Oda be kuttog ő Nagysága, várja a’ jó^* szerentsét a’ fenekére.

mú’sai. Hát bé lehet é hozzá menni?

eggyik hajdú. Bé, Uram, bé.

másik hajdú. Bé mehet ám bizony, de valahogy hipp hopp hirivel el ne vigye Kend láb alól, mert én ugyan engem uttse a’ Szent Gellért hegyén is fel keresem.

mú’sai. Maga van oda bé?

eggyik hajdú. Maga, hogy ne hazudjak.

másik hajdú. A’ biz ezered magával is van az eb ugatta.

mú’sai. A’ jól tévő Egek légyenek veled leg kedvesebb Barátom!

tempefői. A’ melly Istenség ide vezérelt a’ légyen boldogitód édes Bárátom Mú’sai.

mú’sai. Óh melly édes öröm az énnékem, hogy láthatlak édes Barátom, ’s annál nagyobb vólna az, mennél vigabb és bóldogabb állapotba láthatnálak.

tempefői. Jaj Kedves Barátom távol van az én tőlem. De szomorú bánatomat enyhiti még is a’ te jelenléted. – Ugyan Kedves Barátom, mitsoda Pallas vezérlett tégedet most ide?

mú’sai. Az igaz, engem Pallas vezérlett ide, a’ Magyar Pallás, a’ kinek testvére a’ szegénység.

tempefői. És betstelenség. – Már az úgy vagyon a’ mi Nemes Magyar Hazánkba – De fejtsd ki beszededet a’ homályból.

mú’sai. Tudod magad is Barátom, hogy én eddig Hollókőn szerentsésen éltem a’ meg boldogúltt Báró Hollokőÿ Úrnak kedvezése és ^* pártfogása mellett. Már most meg holtt.

tempefői. Ugyan ’s meg haltt az az áldott lelkű jó Méltóság: látom már az Egek is Nemzeti Múzsáink ellen hartzolnak.

múzsai. Úgy vagyon; és én kiváltképpen leg többet vesztettem az ő halálába, a’ kit ő leg nagyobb szivességére méltóztatott, önnön asztaláról tartott, ’s hozzám a’ leg nagyobb meg alázódással viseltetett. – Öt fiai maradttak a’ meg boldogúltt Méltóságnak, azok Attyok halála után haza ^* jöttek a’ jószágba, és azon meg osztozván a’ házasság által is nagy jószágokat nyertek; mivel már külömben is ki Septemviralista, ki Oberster vólt, ki mi.

tempefői. Szerentsés lettél barátom, hogy a’ mit^* eggy Moecenásnak halálába el vesztettél, ötszeresen találtad fel annak maradékiban.

mú’sai. Söt inkább keservesebbnek tettzik elöttem ez a’ veszteség. Mivel az őt Urak közzűl tsak eggy sem találkozik, a’ ki meg boldogúltt attya nyomdokait tapodná, és bennem a’ tudományokhoz való szeretetét mutatná.

tempefői. Tsudálkozom, hogy nevelhetett eggy derék Atya el fajúltt fiakat. músai. A’ meg boldogúltt Báró Úr philosophusi módon nevelte azokat: Nemes lélek gondolkodásaihoz szoktatta, de nem ollyan Nemes Léleknek, a’ millyet a’ mai Magyar Gavalléroknak nagyobb része fitogat.

tempefői. Mi okozhatta tehát olly tsudálatos meg változásokat?

mú’sai. Minekutánna Pestre, Budára, Pozsonba, ’s Bétsbe fel mentek a’ több^* Magyar Nemesek társaságába adván magokat, azoktól sok piron-szót szenvedtek, mintha ők paraszt erköltsűek, alatsony Lelküek, Nemes Nemzetünknek motskai vólnának, azok a’ Bálakba, Kávéházakba^* kapatták őket.

tempefői. Ebbe áll tehát a’ Nemes Magaviselet!

músai. Úgy tartja a’ Nemes Magyar Világ, ha eggynéhányat, de igen keveset ki veszünk.

tempefői. És ők még most is olly alatson gondolkozásúak?

mú’sai. Mindenbe Nemes szivek van, tsak a’ tudományok ellen idegenek. Ez igen bé piszkolja amazt is.

tempefői. És téged nem betsűlnek, tsak Attyok barátságáért is?

mú’sai. Úgy vagyon; ’s engemet eggy szemét embernek tartanak, a’ ki Attyok jó szivével vissza éltem vólna önnön hasznomra.

tempefői. Nyomorúltt Nemzetem a’ te balvélekedéseid, a’ tsinosodásnak ellenségei!

mú’sai. Már tsak nem éhel halásra jutottam közöttök. Nem hogy Nemzeti Músáimnak szolgálhatnék az ő adakozásokból; de élni is alig tudok. Minden irásaimat, a’ tüzön fel áldoztam, a’ Maradéknak orrába menvén azoknak füstje zokogva fogja vádolni Eleinek háládatlanságokat.

tempefői. Azt ugyan kár vólt tselekedned.

mú’sai. Külömben is a’ molynak ’s az Egereknek lett vólna eledele. Nékem annyi tehetségem nints, hogy azok közzűl tsak eggy levelet is ki botsáthattam volna.

tempefői. Az is bolond, a’ ki Poétává lessz Magyar Országban!

músai. Mostan pedig^* azért jöttem hozzád Kedves Barátom, tudom, hogy itten Pesten, a’ hol lakik Nemzetünknek szine, és fő karja, te a’ boldogságnak közepette űlsz, azok te elödbe rakják a’ Nemzeti Músáknak ajánlott áldozatjaikat,^* és te el fáradsz azoknak bé szedésében; segitsd meg tehát szükölködő barátodat, és részeltesd Nemzetünk Moecenássainak jó tételeiből.

tempefői. Jaj, barátom, a’ te vélekedésed igen messze esett a’ valóságtól: Látod é mostan is, mitsoda környűl állások között vagyok. – Hazám árva^* Múzsái! Ne ^* mondjátok meg a’ Késő Maradéknak, hogy vólt ollyan idő, a’ mellyben a’ Pesti rabok’^* laistromában ollyan is vólt irva, a’ kit a’ ti véletek való barátság, ’s a’ Haza szeretet buktatott a’ tömlötz fenekére.

músai. Rettegek, barátom; rettegtet a’ te homályos beszéded. Fedezd fel a’ valóságot, hadd láthassam annak világánál sok felé tévelygö gondolatimat.

tempefői. Gróf Fegyvernekimért Betriegernek nem fizethetek: Pestet, Budát azért töltötte meg a’ Gondviselés Hazám Nagyjaival, hogy annál több helyen tsalattasson meg bennek vetett fényes^* bizodalmam.

mú’sai. Már látom derék^* Magyarnak lenni nem egyéb, hanem ki hányt ruhákban öltözkedni, sok szép koppókat tartani, nyalka paripákon ugrálni, periodice káromkodni, enni, innya, mások munkálódását nézni, a’ tudományokat gyülölni, a’ tanúlttakat az éhhel halásra segélleni.

tempefői. Ugy vagyon; ha eggynéhányat, de, óh melly keveset! – ki veszünk. Szerelmes^* Nemzetem! Kinek ditsőségéért buzog a’ vér ereimből ki takarodni, mikor esmered meg, melly távol vagy a’ ki tsinosodott Frantziáknál, Ánglusoknál és Saxoknál.

mú’sai. Hidd el; Barátom, valamint soha sem a’ Szerentse, hanem a’ nyomoruságok vóltak mutató tanúi a’ Magyar Nagy Lelküségnek; úgy most is a’ mi betsülhetetlenül fáradozó Magyarjainknak a’ tudományokban való ditséreteiket, nem a’ Szerentsés ki menetelekhez, hanem a’ munkásságnak nagy volttához kell mérni. A’ magok Tudományaikkal kevélykedő németek, a’ számos Uralkodók gazdag áldozati mellett is rák lábakon másztak a’ száz ’s több esztendők le folytával tsinosodott Frantziáknak ’s Ánglusoknak ^* apró lépései után.

tempefői. Bár mi tsak úgy mászhatnánk is jó vólna, magunk gyenge erejével istáp nélkűl erölködünk a’ több Európai Nemzeteknek messze hátra maradtt nyomdokai felé, ’s utánnunk már tsak az Oláhokat, Törököket, ’s Tzigányokat szemléljük. Egek! Nemzetem! méltó panaszimért meg ne nehezteljetek!

mú’sai. Tsuda dolog, Barátom, annyira tudni a’ Magyarnak menni, minden Richelieu nélkűl; a’ ki ha vólna, óh mitsoda fényben szemlélhetnénk Édes Nemzetünket!

tempefői. Hogyne rázná ki a’ Magyar iró kezéből a’ tollat ama’ méltó keseredés, melly az ő meg vettetéséből származik? tsak az én példám is nem inti é meg a’ Tudóst, hogy az ő munkássága néki lépés a’ szegénységre, a’ gyalázatra, és, borzadoz fejemen a’ haj, a’ tömlötzre!

mú’sai. Van é, Barátom, benned valami reménység, melly a’ tömlötztől való menekedéssel tsak leg kissebbnyire is biztatna?

tempefői. Talám leg kissebb sints.

mú’sai. Gondolkozz, Barátom, itt áll eggy hived, a’ ki kész minden fáradságát a’ te Javadra fel áldozni. Parantsolj; repűlök. – Vagy ha magad jobban el végezheted; addig szivesen fel váltalak a’ tömlötzben. Ditsekedni fogok azzal, hogy igaz hivségemnek eggy tsekély bizonyságát adhatok.

tempefői. A’ te hiv szereteted meg olvasztja szivemet: arról való meg győzettetésemet ne keresd ollyan keserves útonn. músai. Készen vagyok mindenre. Nem lessz ollyan inséggel tellyes fáradság, mellyet édessé nem fog tenni annak meg gondolása, hogy Tempefőimért szenvedem. Ha az irigy szerentse a’ pénzt meg nem fogta vólna tőllem, kész volnék minden vagyonomat a’ te hozzád való szeretet zsámolyánál le tenni: a’ mim van, azt vedd tőlem szivesen.

tempefői. Le fizethetetlen háládatossággal tettél adóssá. Meg botsáss, hogy visszonására elégtelenné tettek a’ keserves Végezések. – De Barátom, eggy gondolat ötle elmémbe, még eggy szerentsét próbáljunk. Beh jó a’ nyomorúlttnak, ha mikor éppen a’ dühös habok között el merűlne, akkor jelenik meg^* az Áldott Reménység az ő szabaditására. ^* Tsak kis ujját nyujtsa is az Őneki, örömmel ragaszkodik abba.

mú’sai. Édes Álom! Édes Reménység! ^* méltán meg érdemlettétek ti a’ Nagy Voltér’ Elógiumát, a’ mellyet a’ a’ földnek^* Kevély Királyi is ásitoztak!

tempefői. A’ Szent Ferentz Szerzeténél keresem óltalmamat, Barátom; mit gondolsz?

mú’sai. A’ Szerzetesekhez folyamodni reménységes, mert ők betsűlik a’ Tanúlttakat, mivel magok is tanúlttak. De – – –

tempefői. De – de a’ Franciscanusokat talám ki veszed? Én őket közelebbről esmerem, mint a’ többieket, ’s azért akarok ezekhez folyamodni. Eggy levelet kűldök, Barátom, ne terheltess el vinni: nékem ki lépni nem szabad.

mú’sai. No ird meg hát, Barátom.

tempefői. Asztalhoz űl, ir sebessen.

mú’sai. Addig én itt majd nézegetek. A’ Könyveket szedi veszi. Rajnis Magyar Virgiliussa! – E’ gyönyörű szép munka, Nyelvünk ditsekedhetik, vele bár jönne a’ többie is, de ez a’ Kőszegi Poéta mindent nagy gonddal készit; nem tsuda, az Originált is olly sok gonddal készitette a’ halhatatlan Máró. Hazám Moecenássai, Polliói! tisztelhetnétek itt is eggy Virgiliust! Nézkél.

tempefői. Az irására figyelmez. Több tudós Barátok példája szerént – – ír. a’ Haza ditsőségére temjénezni – – ir. szegény szolgájok, a’ Pesti Poéta, maga kezével. Punctum. bé porozza ’s hajtogatja. Meg van, Barátom. Nesze tedd le a’ Vallás szent oltára előtt, a’ mellyből tsergedez az Ég áldása a’ földekre.

músai. Jól van Barátom. Ki mennek.

tempefői. Tsak siess, Barátom, Isten hirével! az idő foly!

eggyik’ hajdú. Hát! ha mit akar az Uram, most mondja, mig az időből ki nem tseppenünk; én meg tselekszem, ihon ni. –

tempefői. Köszönöm a’ Kend jószivűségét, az én Barátom magára vállalta már azt.

másik hajdú. Őkelmek tudják a’ magok dolgokat, ne bántsa Ked Pajtás: ne avassa a Ked magát abba, Kedre is el talál ragadni. Eggyik kutya rühet kap a’ másiktól. Úgy sem várhat Ked az illyen lé hűtő mismás embertől tsak eggy meszely bor árrút is. Hm!

tempefői. Ne beszéllyen Kend Bátya, ne sajnálja Kend azt, hogy ez az ember jobb akar lenni Kendnél. Hallgasson.

tökkolopi.^*

<Koppóházy> fölé írva Tökkolopi

Nagy háborodással, bosszúson siet. Ördög illyen amollyan! már a’ nagy bosszúság! Hm! hm! hiszen már a’ tsak több mint disznóság! Hogy a’ Varjak’ a’ Hollókkal vesszenek öszve a’ szemén annak a’ pimasz seggből esett sohonnainak. Üh, üh!

tempefői. Uram! nem tudja Kend ki lehet az a’ betsűletes ember? a’ ki ott jön.

eggyik hajdú. A’ ki ott jön? Hahó Uram, jol esmérem biz én. Tökkolopi Menyhárt Ur biz’ az. Az – izé Táblán Kontzi Pistának tsúfolják. Én nem tudom mitsoda tábla lehet az, ahol az embert úgy el nevezik, mondja Kend no mellyik?

másik hajdú. Az az izé Tábla, no, hogy is hijják, az a’ izé, ennye ’s eb ugatta, pedig a’ nyelvem hegyin forog, üh no patvar vigye.

tökkolopi. Lántzos, forgos, lobogós, hogy itt nints a’ puskám. – Várrá Krimi Tatár kölyök! Üh no a’ Courage mire nem viszi a’ Gavallért, ennye üh haj nó.

eggyik hajdú. A’ biz a’, Tökkolopi Menyhárt Úr biz a’, a’ közönséges nevén, az Úri nevén pedig a’ mellytől fizetést vár Kontzi Pista, vagy betsűlettel szolván Kontzi István Ur. De mi már az?

másik hajdú. Engem uttse’ meg is felel a’ nevének mert a’ Mészárszékbe tudva tartja Oxmann^* Úram már, hogy néki minden nap kontz kell.

eggyik hajdú. Kell bizony, lassabb hangon, Német Dáma, osztán meg kártya, osztán meg Tokáyer.

tempefői. Pszt!

tökkolopi. ^* Jo estvét! bomfordi hangon.

tempefői. Ugyan egész alázatossággal kérem; meg ne neheztellyen, hogy bátorkodom mostani változásának indító okát kérdeni?

tökkolopi. Meg engedjen Kegyelmed, én egésséges ember vagyok, és Istennek hálá éppen kutya bajom sints.

tempefői. Azt el hiszem de nem oda tzéloztam, hanem azt kivántam vala kérdeni mi háborította meg most az Úr kedvét?

tökkolopi. Hiszen Uram ki a’ mendergő ne mérgelődne, éj, éj, már a’ tsak sok, no gondolja el az ember, mitsoda piszkos dolog már az eggy Nemes Gavallér generosus Lelke elött, Tatár ragadja el a’ János Pap Országába azt a’ szemét embert, éj, éj.

tempefői. Mi sértette meg az Úr betsűletét olly tetemesen?

tökkolopi. Nagy méreggel ’s háborodással. Mi sértette? mi sértette? Negyvenhét aranyomat mind eggy krajtzárig el nyerték a’ Kávéházban: Uram igy forr bennem a’ méreg ni, tsikorgatja a’ fogát, mert ha most valamit nem néznék, nem; meg mutatnám annak a’ – hiszen már a’ gaz huntzfutság, negyven hét arany, negyven hét, se több, se kevesebb, eggy estve, eggy gaz ember, vólt, ^* ’s nints, kotz pottz patalion, mordály, pisztol, flinta, karabély, mangaléta, stuttz, haubitz, et caetera graeca a’ Canis ördög eb ugatta! – Uram, mor – d – –

tempefői. De hát miért is kivánja az Úr igasságtalan úton szaporítani a’ pénzét? Kártyán? a’ mellyen ha veszt az ember, a’ méreg futja el haszontalan vesztegetéséért, ha nyér, mások^* bosszankodásának ’s önnön^* maga Lelke vádolásának tárgyává teszi magát. Nemes^* Gavallérok! Szóljak é még világosabban? Szoljanak a’ véres kardok, pisztolok.

tökkolopi.^*

<Tempefői> fölé írva Tökkolopi

Kend barátom, a’ mint én látom, nem érti jól a’ Gavalléri állapatokat, sajnálom, hogy ^* boldogtalan nevelése miatt ebbe a’ részbe is szerentsétlenné lett. – Ha Nemes vér elevenitné Kegyelmedet, tehát úgy tudná, hogy én nem nyereség kedvéért játtzom.

tempefői. Hát miért?

tökkolopy. Üm, bolondság, hát miért? ^* mulatság kedvéért, hát mit tudnék egyebet tsinálni, hogy tölthetném el az unalmas időt? az ember fel kél 9 órakor, 10-ig frizérozzák, 10kor a’ Táblára megy ha kell ’s ott van 1-ig, 2-ig, ha nem kell pedig, visitákat tesz, 2-kor ebédel 5-ig, akkor sétálni, karesszirozni megy ’s egyéb a’ féle, mellyeket Ketek Nemtelenekűl nevetnek; mit tud osztán az ember éjféli 1 és 2 óráig tsinálni? Látja Kend?

tempefői. Hivataljától üres óráit az Úrnak legkellemetesebbekké tehetik a’ Könyvek, mellyek ha elméinket a’ terhes unalmok rabszijjain, szorulva találják, gyenge tágitással oldják fel szorongató kötéseit, ha pedig a’ gyönyörködés szárnyain, lebegve a’ Kellemek tsets bimbóin fél el szenderedésben lepik meg, óh melly édesen éreztetik velünk, hogy mi most az Életnek édesebb óráival^* élünk!^* Ezeknek hasznait a’ ki hosszas munkával akarná elő^* fejtegetni, hasonlót tsinálna ahoz, a’ ki a’ Napot, a’ levegő eget, a’ tüzet, vizet igyekezne ditsérni!

tökkolopy. Ne beszéllje Kegyelmed azt én elöttem a’ mit én jól tudok, hány mértföld ide. Azok az Uraságod kellemetes Könyvei az ollyanoknak valók, a’ kiket a’ Szerentse vagy rossz^* neveléssel, vagy fekete vérbe ^* szorúltt alatsony lélekkel, vagy koldúsi szegény ranggal vertt meg. Nagyra született generosus Lélekbe legkissebb impressiót sem tsinálhatnak azok. Miért? mert mind gyáva teremtések koholgatták.

tempefői. No ollyat olvasson hát az Úr, a’ ^* mellyet nem hideg vérrel irtak: a’ mellyeknek minden soraiból méz tsepeg, ’s repes az Elme azon örömétől, hogy ő most azt olvashatja. Illyenek a’^* Poéták.

tökkolopy. Ah én bizony azokért sem adnék eggy pipa dohányt, azok is holmi irtoztató hadakat irnak, az én Gavalléros gusztusom borzadoz azokra. Ördög vigye! ezt eddig

tempefői. Nagyon el kellett hát a’ mai Gavalléroknak Ditső Öseiktől fajulni, a’ kik magok is örömmel irtták le vagy Eleiknek vagy önnön magoknak vitéz tetteiket a’ Nagy^* Zriniként, ^* azonbann örömmel olvasták ’s hallgatták Vitéz hazafi társaiknak a’ Poétáktól ^* készültt ditséreteiket, a’ kiket asztaloknál is tartottak, és azok nélkűl az Úriás ebédek izetleneknek tettzettek. A’ Nagy ’Atilla ezekkel énekeltette^* asztal felett a’ Scythiai szokás szerént el hunytt Öseinek ditséreteit.

tökkolopy. Már Atilla nem Atilla ő az én gusztusomnak törvényt nem szabhat, ő barbarus ember voltt, ’s az ő példája el ülhet a’ ki tsinosodott új világban. – Mégis ha ollyan kellemetes könyvre igazit Kegyelmed engemet a’ mellyet a’ mint mondá nem hideg vérrel irtak, és a’ mellynek soraiból méz tsepeg, tsak nem mondom experientiae caussa meg nem probálnám; de ugyan mellyik lehetne az?

tempefői. Szent Jóbi^* Szabó László’ Úr elegyes versei. Az ő Mú’sája olly kellemetes^* érzékenységgel bír, hogy az olvasónak érző inait édes szenderedéssel bádgyasztja, olly szép gusztusa van, mint ha a’ Parisi főfő^* Grátziák emlőjén tanúlta volna mi az édes?

tökkolopi. De az igaz, azt magam is gondolom, hogy Néki egyéb munkái is meg érdemlik a’ tettzést, mert most leg közelebb Bétsben hallottam a’ Mátyás Király nevű játékot, németűl^* azt mondták hogy az Övé, Bétsben ^* is kedvet talált, pedig van é kényesebb gusztusú közönség ennél?

tempefői. Úgy vagyon. ^* Örvendhet a’ Nemzet, hogy van ollyan tagja, a’ ki irhatott ollyan munkát, ^* a’ melly hallatlan példáúl Németre forditasson Magyarból!

tökkolopy. Látja az Úr azt az embert a’ ki ott jön, olly kevélyen?

tempefői. Drótozó Tzigány az, vagy mitsoda?

tökkolopi. Poéta. A’ nyerte el az én pénzemet, hogy a’ lelke a’ könyökénn bujdosson ki.

tsikorgó. Drága roka torkos paszamántos Magyar Uniformisba, de már mind avúlttba. A’ hóna allya alatt ostábla, a’ kezébe apró Könyvek. Kevélyen viseli magát, félre vágván ótska Frantziás kalapját.

tökkolopy. Köszönöm édes Tsikorgó Uram köszönöm, Isten hozta; de ördög tépássza meg a’ Kend haját oda a’ pénzem!

tsikorgó.

tempefői. Quid domini facient, audent cum talia fures?

tökkolopy. No Tsikorgó Uram rajta, most mindjárt oda lessz a’ kalapáts nyél, Deákúl vólt ám a’!

tsikorgó. Bene, bene, bene respondere,Dignus, dignus est entrare,In nostro docto corpore! Hm!

tempefői. Φεύγετε, κανϑαρίδες. Λύκος ἄγριος ὕμμε διώκει! Bezzeg hallya Poétaságod, meg áldottam mostan szép Görög szókkal.

tsikorgó. Ahá, ’s ugyan ’s tsak^* ugyan Görög szók valának? ^* no ha ugy van Drága Uram ugyan gyalázat^* volna az Tsikorgónak hasonló szép Görög szókkal nem rékompenirozni a’ jó-karatot. – Ἀβρααμ δεγεννεσε τον Ισακ, Ισακ ᾿δεγεννεσε τον Ιακοβ, χαι τυψα δελφυους αιτουν εν τοι οὐρανοις ὑιου Δαβιδ ἡ καινη διαθηκη – kívánom – Szent Máté κατατὸω – Evangyeliomának I. Rész 2. és azt követő verseiben. –

tempefői. Én igen kedvesenn veszem az Úr Görög áldását, és eléggé meg nem köszönhetem. Köszönje meg ^* a’ világ olly tellyes háládatossággal, mint Jupiter az emberekhez való szivességét^* Prometheusnak.^*

tsikorgó. Igen tettzik magának. –

tökkolopy. Ez eggy derék Poéta, Tempefői Úr.

tsikorgó. ^* A! Tempefői Úr,

tempefői. De kérem, mitsoda könyvek lehetnek azok, a’ mellyeket kezében hordoz?

tsikorgó.

tökkolopi. Kérem az Urat mondjon már valami verset ennek a’ mi Poétánknak.

tsikorgó. ^*

tempefői.

tsikorgó.

tökkolopy. No e’ bizony szép, már e’ valosággal igen gyönyörűen hangzik; ennél szebbet nem igen hallhatna az ember. Bravo!

tempefői. Én kénteleníttetem meg vallani, hogy az Urnak igen szép gusztusa van, a’ mellynek, tettzeni, szerentse. És a’ magam pirúlására, ’s az Úr ditsőségére hasonlítom ezt^* az állapotot^* a’hoz, mikor Apolló és Pán Midásnak, a’ fülemile és a’ ^* amaz Oroszlán vadász társának Christophorusnak itélő Biróságokban vetélkedtek az éneklésben.

tökkolopy. Az Úr egyenességét tisztelem, ^* rólam tett pompás ditséretét köszönöm.

tsikorgó.

tökkolopy. Ha, ha, ha, a’ propo; brávo, brávo, das ist ugyan tsak excellentz! által öleli. Édes Tsikorgóm! a’ verseidre ezt mivelte a’ Lélek bennem, ugráltt, majd ki ugrott a’ bőréből. – El tsikartad a’ pénzem: de még is lehetetlen tenéked nem örülnöm, lehetetlen nem tisztelnem betsűlnöm, a’ mi benned tiszteletre méltó. Brávo!

tempefői.

tökkolopy. No kedves Tsikorgóm! most rajta! ládd tsak azért bosszant Ö Kegyelme. –

tsikorgó.

tökkolopi. Ennye Kedves Tsikorgó Uram, hogy már magamis versifikáljak: Ennek az ő gyönyörű ékes vóltát Még Orfeus sem gyözné meg notáját. Continuálja Kend, kérem. – De elébb hadd lássam Tempeföi Uram’ itéletét.

tempefői.

tsikorgó. Szégyennel tellyes bosszankodással.

tökkolopi. Minden jokat!

tempefői. No a’ Domine Tsikorgó Poéta, ugyan el vakaroda ám a’ lőts árrával.

tökkolopy. Nagyon is le vevé biz’ azt a’ lábáról Kegyelmed, Tempefői Uram.

tempefői. De nem tsak őtet.

tökkolopy. Hát?

tempefői. Több hozzá hasonló poétáskodókat is, és eggyszersmind az illyeneknek^* betsűlőit, a’ kik tudn’illik készebbek a’ gyepű körűl rázogatni a’^* fojtós vatzkort, mint a’ ki miveltt szilvásba a’ finom muskotály körtvélyeket szopogatni.

tökkolopy. Úgy hát engemet is?

tempefői. Oh, tehát az Úr talám^* betsűli is Tsikorgót és az ő Mennyei Múzsáját?

tökkolopy. Az irigy is kéntelen azt betsűlni.

tempefői. De hát lehet még annak is irigyje. Tragerek! féljetek a’ Nemesek irigységétől.

tökkolopy. Semmi nagy, semmi szép, semmi jó nem lehet a’ kerek Ég alatt, a’ minek irigyje ne vólna.

tempefői. A’ szerént Tsikorgó Poéta, épen semmit se tartson az irigyektől.

tökkolopy. Az Úr alatsonyon itél ő róla, és gusztusa a’ Magyar Gavallérokéval nem eggyez meg, ők Tsikorgót magok társaságokra méltóztatják, véle örömest mulatnak; étén itán tartják, ruhával fel gazdagitják’s a’ t.

tempefői. De hát miért tudják őtet az Urak betsűlni?

tökkolopy. Az ő versei eleven elméből pattannak, beszédje édesen múlattat, mindenkor kész a’ mulatságba vigan lenni, a’ melly qualitások más bibaszt Poétákba fel nem találtatnak. Nevetséges versifikáló, vig és derék Kártyázó. –

tempefői. Azok szépek. – De hát a’ mitsoda az Úr’ sebjébe, a’ mi olly sokszeres papirosba olly’ szorgalmatosan van be takargatva?

tökkolopy. Ki huzza, és ki fejtegetvén ki mutatja. Ez eggy fein Tarók, a’ mellyet Bétsbe vettem eggy pár aranyon, el játtzhatna vele a’ Londoni Parlamentom is! –

tempefői. A’ bizony igen gyönyörű portéka, de mikbe van takargatva?

tökkolopy. Holmi hijjábavalóságba, a’ miért okos ember nem adna eggy butella Rósólist. Nézze Kend. –

tempefői. Negyedik^* Könyv. 121. levél,

tökkolopy. Jaj! tsak ne peroráljon Kend inkább el megyek. – El megyen.

tempefői. egyedűl. Magyar Mú’sák, ha vagytok, látjátok é millyen időre jutott a’ Magyar Nemzet! ha eggy általjában semminémű versezőt nem szeretnének a’ Magyar Nemesek, tűrhető volna a’ köz meg vetés és menthető, de ^* mikor az ollyanokat mint Tsikorgó betsülik, ’s fávorokra méltoztatják, az ollyanokat, mint Tsikorgo: bis videor mori. alatsony geniussokat a’ bámúlásig mutatják. Hát még mikor a’ Tarókot tiz tizenkét szeresen takargatják a’ Hunniásba? Réműljetek, a’ kik okosabbak vagytok az illyeneknél! tartsatok tőle, hogy közönségessé ne váljon ez a’ Hazában, ’s meg esmértető jelévé ne legyen a’ Magyarnak. Ha ti még eggynéhányan nem tsillámlanátok Egünkön, közönségesen el lehetne mondani, hogy: Az is bolond a’ ki Poétává lesz Magyar Országbann.

tempefői. egyedűl. Sétál gonddal tele, a’^*

a<z>

falon való fa órára néz. Isten! – Egek! – Örök Végezések! Meddig kivánjátok még velem éreztetni a’ ^* sujtoló kezeteket? Ah az én Édes Anyám, ah az én mindenkori gondolkodásomnak fő tárgyja, talám már a’ Boldogok közzűl tekint le az én és az ő hajdani sok keserves inségeinek hazájára, a’ mellyben edződik a’ Virtus, hogy a’ Mennyei Lelkek között méltán ragyoghasson. És én még élek; élek? inkább láttatom élni. Ismét órájára néz. Mindjárt el telik az ora, mellyet másik fog követni, a’ melly a’ Magyar Nemzetet bennem gyaláztatni fogja.

betrieger. No Édes Úr, Tempefői Uram, hát van pénz, nints?

tempefői. Nints.

betrieger. Nints, hát ezzel fizet ki^* engemet az Úr?

tempefői. Azzal, a’ mim van.

betrieger. Úgy nékem az Úr nem tesz eleget?

tempefői. A’ mint látom.

betrieger. Hát már én mit tsináljak?

tempefői. Az az Úronn áll.

betrieger. De hát az Úr mit tsinál?

tempefői. ^* Nem tudom.

betrieger. Én az Urat a’ törvény kezébe adom.

tempefői. Az az Úr emberségétől függ.

betrieger. Én az emberségnek már igen is eleget tettem.

tempefői. Hogy fel nem kisirtetett a’ Hajdúkkal, hanem az emberség törvényjére tekintvén, itt őriztett velek.

betrieger. Hogy várakoztam az Úr után.

tempefői. Két óráig?

betrieger. A’ sok idő.

tempefői. Sok az ollyannak, mint az Úr.

betrieger. Millyen vagyok én?

tempefői. Német.

betrieger. Hát az Úr mitsoda.

tempefői. Isten kegyelméből Magyar.

betrieger. De a’ Törvényszék kegyelméből nem soká Aréstáns lessz Uraságod.

tempefői. De nem bűnös tettemért.

betrieger. Már akármiért.

tempefői. Eggy Németnek kevély fösvénységeért.

betrieger. Az Úr én velem különösön bánik.

tempefői. A’ mint érdemli az Úr.

betrieger. A’ mint érdemlem?

tempefői. Úgy találám mondani.

betrieger. No tehát én is az Úrral érdeme szerént fogok bánni.

tempefői. Esztendeig való fizetést ád az Úr?

betrieger. Koránt sem.

tempefői. Kő oszlopot emeltet hát?

betrieger. Különbenn sem.

tempefői. Mert én azokat érdemlem irásaimért.

betrieger. A’ mellyekért adósom és Sklávom az Úr. –

tempefői. Hallja kend Betrieger Uram, én Sklávja Kendnek? vétett most Kend a’ Magyar Nemesi jus ellen, de Kend azt nem érti, mert Kend Német. Magyar Nemes vagyok én, hallja Kend, ha pénzem nints is. Magyar Nemes, Sklávja Kendnek – Betriegernek – Németnek? Adóssa és alperesse lehetek, de Sklávja? Sklávja a’ Királyomnak se lehetek, hallja Kend?^*

betrieger. Az Ur a’ Skláv nevezetet nem jó értelembe vette, én azonn most tsak Arestáltatott Személyt értettem.

tempefői. Ne tekerje Kegyelmed a’ szót, én a’ Kend Criticáját bé nem veszem, jobbann értem én azt Kendnél mi a’ Skláv. Nékem illő azt fejtegetni: Uraságodnak pedig tsak nyomtatni.

betrieger. És a’ rossz adóst árestáltatni.

tempefői. Kend engem rossz adósnak nevez?

betrieger. Igen bizony; és a’ szerént bánok Nagyságoddal: majd a’ tömlötz ajtajáról osztozzon Kegyelmed velem. Addig pedig onnán meg se’ gondoljuk ám, hogy ki jöjjünk, mig a’ 30 arany az én Markomba nem lessz. Akkor hánytassuk osztán Nemesi jussunkat; akkor fejtegessük a’ Skláv szózatot, mit tesz proprie, mit tesz translate, mikor meg fogjuk keserülni az Anyánk tejét.

tempefői. Hallja Kend, Betrieger Uram, Kend engem ne fenyegessen. A’ fenyegetők fetsegését meg tanúltam^* már én hallgatva utálni meg: az alávaló emberektől való szenvedést is meg tanúltam már én Nemes el türéssel vetni meg. Azért én velem ne feleseljen Typographusságod, hanem tselekedje azt a’ mit Német természete magával hoz. Nem én vagyok a’ Magyar Nemesek között első, ’s talám nem is én leszek az utolsó, a’ kik hólmi alatsony lelkű Németektől kéntelenittetnek szenvedni. Kend az emberségnek minden ösztöneit feláldozta a’ Mammonnak, ^* a’ mellynek oltára szüntelen tüzel a’ Kend telhetetlen szivében. Szégyenlje meg Kend magát, hogy a’ Pénz szerelmének Sklávja.

betrieger. Azzal Tempefői Uram semmire sem megy, úgy sem tudja egyéb tehetségét producálni.

tempefői. Hanem a’ semmire kellő gaz embereket magok elött le festeni.

betrieger. Tempefői Uram, én mindig hallottam, hogy a’ gaz ember szó annyit tesz a’ Magyaroknál, mint a’ Németeknél Huntzfut: a’ már szenvedhetetlen.

tempefői. Már megmeg Criticáz, hiszen nagy Criticus, miólta a’ Magyarokat tsalja.

betrieger. Én magamat gaz embernek Huntzfutnak mondani nem hagyom. Már e’ második. Az Exemplárokért 30 arany; a’ Huntzfut szóért másik 30 arany. No nem sokat fog Kegyelmed a’ szellős helyen versifikálni, nem tudom, mikor fog a’ tömlötzben 60 aranyat keresni. No a’ Törvény Székhez.

tempefői. Még nem megyek. Várakozhat Kend, ha siet.

betrieger. Hajdú Uraimék, tessék, tessék!

eggyik hajdú. Mit tettzik parantsolni az Úrnak.

betrieger. Ő Kegyelmét kisérjék fel.

eggyik hajdú. No, jöjjön hát az Úr .

tempefői. Én nem megyek.

másik hajdú. De Ötsém, ha azt várod, mig ez a’ Gólya fészek szúrkáló magától meg mozdúl, el jő addig az oláhok Karátsonja. Meg fogja a’ Tempefői kezét. Jöjjön Kend Istennek áldott embere!

tempefői. Hallya Kend, ha egészségének örűl, emberségesen viselje magát.

betrieger. Eggyütt Tempefőivel. No úgy úgy, tsak vinni kell.

eggyik hajdú. Úgy de Uram erővel senkit fel hurtzolnunk nem lehet, mig a’ felsőségtől hatalmat nem nyerünk.

betrieger. ’Ej, ne gondoljon Kend azzal, hanem tsak fogja meg ’s vigye.

másik hajdú. Meg fogja. Nó édes Versjártó Uram, hozzuk a’ pulidert arra a’ Tanátsház felé. Gyerünk, gyerünk, no, Isten engem nem teréfálódom. Rángatja.

tempefői. Jól pofon vágja. Ne neked, ládd Versjártóból, poffjártóvá lettem.

másik hajdú. A’ süvegét szedi fel a’ főldről. Ejnye hogy a’ Belzebub faragjon villa nyelet a’ lelkéből ennek a’ ^* Varáslónak. Üh, bizony még a’ szemem is zöld ^* karikát hány, ni. De már ezt bizony el nem szenvedem.

betrieger. Tsak fogja meg Hajdú Uram, fogja meg, ha nem akar is jönni.

másik hajdú. Által fogja ölön.^* Gyere tsak, eggy kis regratiora. Pajtás segits, tele van e’ ispiritussal.

eggyik hajdú. Én nem bizony, ha belé kötöttél tsak vigyed.

betrieger. Fogja meg Kend is.

eggyik hajdú. Eb fogja, ki adott az Úrnak is arra engedelmet?

tempefői. Ennye kutya szántsa meg a’ Lelketeket, hát még igy akartok ti az emberrel bánni, gaz huntzfutok! Ki fejti magát a’ másik Hajdú keze közzűl, le kap eggy puskát. Nemes emberenn ezt viszitek véghez, most mindjárt Ismarus aut Rhodope aut extremi Garamantes.

másik hajdú. Jaj az Ördög vessen rá portziót, el mondá már a’ boszorkányos verset, most mindjárt szalma tsutakká válunk mind eggy lábig.^* El szalad.

tempefői. A’ puskával. Most mindjárt Kenddel is meg esmertetem, mennyire van eggymástól a’ Magyar Nemes és a’ Német Typographus.

betrieger. El réműlve. Uram, kedves Tempefői barátom és Sógor Uram, az Isten kedvéért. Kérem – El szalad.

tempefői. Eredjetek szemét emberek. Nézze meg az ember! Ez a’ Világ inkább akar a’ félelemre, mint az Emberiségre mozdúlni.

eggyik hajdú. Hát Uram én is versenyt^* fussak a’ pajtásommal, meg avval a’ Némettel?

tempefői. Én Kendet nem bántom; de azért velem Kend se’ maradjon. El mehet.

eggyik hajdú. De elébb meg követem egész alázatossággal az Urat, ha valamit találtam véteni.

tempefői. Kend nékem semmit sem vétett. Hanem menjen ki és legyen az ajtónál, mert meg lehet, hogy azok a’ gaz emberek még el jőnek. A’ Hajdú ki megyen. Istenem! hová lett ^* az én Mú’saim! tán bizony ő is Franciscanus Fraterré lett.

hajdú. Fegyveresen. No édes hallja az Úr itt van már most Kend úgy é? pofon vágott Kend úgy é? Most mutassuk már meg ki a’ legény, úgy. Hadaz a’ kardjával.

tempefői. Űl az asztalnál tsendes maga viselettel. Ne tréfálódj, Barátom, mig szép szerént vagy, hiszen nagy kivánságod ereszkedett a’ futásra. Mi osztó pered van?

hajdú. Mi osztó perem van? mindjárt meg-mutatom. A’ puskáját szedi veszi.

tempefői. A’ puskát el kapja, ki lövi. A’ Hajdúhoz üti. ^* Ne gaz ember. Kell több? Van-é még igazitni való pered? he. Nemes ember házára jönni fegyverrel? Ha most az emberiség ellen való törvényt nézném, szabadonn agyonn löhetnélek. Megmeg rá üt.

hajdú. Jaj! – Uram! – jaj!

az eggyik hajdú. Jaj az Istenért! Ember Halál! Músai jön. Jöjjön ma Nagy Jó Uram, jöjjön hamar. Siessen. Nem jó dolog.

mú’sai. Sietve. No mi dolog?

a’ másik hajdú. Ez az ember meg akar ölni.

eggyik hajdú. Mit tsinál az Úr, talám megis lőtte? Az Istenért!

tempefői. Láthatta Kend, mikor ez az ember hozzám jött fegyveresen: meg támadtt a’ magam házába, és én a’ puskát a’ kezéből ki vévén, el lőttem, ’s a’ hátához vertem.

mú’sai. A’ jól esett.

másik hajdú. Én ezt el nem szenvedhetem, a’ kardjával hadaz. Én Város embere vagyok, engem meg merni ütni. Pajtás ne hagyj.

eggyik hajdú. Az igaz, őtet bántani nem volna szabad: de ha te kezdted, Ötsém?

másik hajdú. Már én nem bánom; de én el nem szenvedem ám, én sem vagyok a’ Világ fattya, ha az Ország tsináltt is.

tempefői. Ne bolondozz fiú, míg szép szerént vagy. Egész tsendességgel.

másik hajdú. Még Kend is mér nekem szólani? hallja Kend, a’ Kardjával hadaz.

mú’sai. Tegye le Kend azt a’ Kardot, mert most mindjárt trájtzigfirtzig. – Még az én órrom alá is mersz piszkálni avval a’ békanyúzóval? most mindjárt pokolba küldelek ίφθίμῳ τʼ Ἀτδῃ καὶ ἐπαιωῆ Περσεφοωείῃ. A’ Kardot ki tekeri a’ kezéből, ’s jól a’ nyaka közzé vetvén ki buktatja. Od. K. 299.^*

másik hajdú. Fel kapkodván holmiját. Per’selni való vagy te, ha nekem mondod. Várjatok; a’ hohér aggasson fel benneteket, majd ollyan helyre tétetlek, a’ hol nem örömest verseztek.

eggyik hajdú. Gyere, Ötsém, ne kötekedj.

tempefői. Hát, Barátom, jó hirrel jöttél é a’ Szent Atyáktól? hogy mint van a’ követség? azok miatt a’ gaz emberek miatt még nem is tudakozhatám eddig az ideig.

mú’sai. Még az egész dolog bizonytalan.

tempefői. Hát semmit sem válaszoltak?

músai. Úgy lehet mondani éppen semmit sem. Hanem mindjárt meg fogjuk tudni.

tempefői. Hát beszélltél a’ Fő Tisztelendő Gvárdián Úrral? músai. Igenis, és azt felelte, hogy most tsak menjek vissza, majd egy Commembrum által választ fog botsátani, a’ pedig fél oránn túl haladni nem fog.

tempefői. De hát talám sok helyen megtsalattatott reménységem, a’ szentségek között fogja óhajtott tárgyát fel találni.

mú’sai. Mindenütt fel, ha itt. – Késő reménység az, mikor az ember illyen helyre szorúl.

tempefői. A’ Szerzetes Atyák eleitől fogva barátságot tartottak a’ tudományokkal.

mú’sai. Azt én jól tudom. De nem közönségesen lehet ám azt el mondani. Voltak ollyan Országok, a’ mellybe némelly Szerzetek, voltak ollyan Szerzetek a’ mellybe némelly Klastromok, és vóltak ollyan Klastromok a’ mellyekbe némelly Atyák a’ tudományoknak áldozták fel életeket. Különbenn igen meg ^* lehet az embernek ábrázatjából és maga viseletéből ’s szavaiból esmérni, mi fekszik a’ szivébenn belől. Láttam én a’ levél olvasáskor miképenn viselte magát a’ Fő Tisztelendő Gvárdián Úr, hogy

tempefői. Pszt! ki jön?

p. köteles. A! éppen most talám a’ Fő Tisztelendő Gvárdián Úrról vala szó? – Imé engemet küldött el a’ válasszal. Az Úr jóvolta légyen az Urakkal.

tempefői. Isten hozta Atyaságodat.

mú’sai. is meg hajtja magát.

p. köteles. Tempefői Uram az Úr által bé nyujtotta vala alázatos kérését a’ felől, hogy mostani szorúltt állapotjában lennénk segitségére az Úrnak. Előnkbe terjesztette az Úr a’ tudományoknak Hazánkbann való el vettetett környűl állásait, és hogy melly igen kellene, ’s szükséges vólna az azokonn való segités. – Ezt mi jól tudjuk, eleget hallván róla. – Annakutánna le rajzolta az Úr, hogy a’ Szerzetes Atyákbann a’ tudományok mindenkor leg jobb barátjokat, ’s leg hatalmasabb Pártfogójokat találták fel. Ezt is tudjuk, eleget beszéllték, a’ kik a’ Könyveket szeretik olvasni. – Utóljára azt is értésünkre adtta, hogy mostann igen keserves környűl állások között vagyon, a’ mellyet szívünk szerént sajnáltat velünk a’ Keresztyéni felebaráti szeretet; és hogy mi leg jobban tudnánk fel segélleni az Urat, mivel minékünk az Isten és a’ Keresztyéni jól tévő szivek elég módot adttak benne. Az igaz is Istené légyen a’ ditsőség örökké Amen. – De Kedves Úr, ezen előnkbe adott fel tételeire mitsoda választ méltóztatott a’ Fő Tisztelendő Gvárdián Úr adni, azt ez levélből leg jobban meg értheti.

tempefői. El veszi a’ levelet, és felszóval olvassa. Mindjárt tsak. No. – ^*„Szerelmes Fiam a’ Krisztusbann!A’ te hozzánk botsátott esedező Leveledet, ez elött circiter fél óraval vettük, olvastuk, ^* és attentissime percurrálván belőle meg értettük qualiter Nemes Betrieger Gottlieb Fridrik ide Pestre való Typographus Úr bizonyos Rigmusaidnak ki nyomtattatásáért ^* obtingens 30 a’ harmintz Körmötzi Aranyokat kérvén tőled, minthogy tenéked ob tenuem conditionem nints in posse ^* hogy őtet excontentálhasd, tehát már most Ö Kegyelme feljebb emlitett Betrieger Uram executioval és poena aresti kiván ellened procedálni, és hogy Te, minekutánna a’ secularisoknál, vagy az úgy nevezett laicusoknál, ut Ecclesia loquitur, minden subsidiumot hijjába kerestél volna, e’ Szent Társasághoz igaz fiúi bizodalómmal ’s töredelmes Keresztyéni ajtatossággal kivánsz a’ meg nevezett summának ki fizetéséért folyamodni. –
De, Szerelmes Fiam a’ Krisztusbann, Tempefői, jól tudhatod hogy a’ mi pénzetskénket a’ Vallás gyüjtötte; annak okáért semmi egyébre nem expendálhatjuk azt, quod in nomine Jesu Christi a’ Laicis offertum est, hanem arra, a’ mi a’ Vallást közelebbről illeti. E’ pedig Secularis tudományokhoz tartozik, a’mellyektől a’ Tertulliánus, és más Szent Atyák Keresztyén intése szerént még irtóznunk kell. Különbenn is a’ tudományok még ellenségei a’ Vallásnak, mert propagálják a’ világosodást, quod est huius seculi. Azért, Édes Fiam,
Ha ^* tömlötzöztetést kell szenvedned is: meg ne tsüggedj, a’ Krisztus és a’ Boldogságos Szűz veled lésznek, a’ meg boldogúltt Martiromok példája szerént áldjad ott is a’ te Idvezitő Krisztusodat psalmusokkal és ditséretekkel, ki nem hagyja el az Övéit, a’ mint maga meg igérte; Imé én veletek vagyok mind Világ végezetéig. Amen. Irám Krisztus Urunk születése utánn 1793dik Esztendöbenn, szerető felebarátod és a’ Krisztusbann Atyád Gviccarini Orbán Leo. mk.”^*

maga kezével

Le tévén a’ levelet minteggy bosszankodva. Boldog Isten! mit mondjak erre a’ Levélre először is. Hol ebbe a’ Magyar Nyelv.^*

<Músai>

músai. Bár a’ Deák nyelv se volna, mert ugyan annak is meg van adva. – Tsak igy van az, mikor az ember se Deákúl se Magyarúl nem tud. Már e’ köz hiba vólt kivált tsak ez előtt kevéssel is az egész Magyar Országbann. A’ Politicusok szégyenlettek magyarúl beszélni, ’s a’ Deák Nyelvet tették közönségessé, a’ mellyre azt mondotta vólna Cicero: Bizony mondom néktek nem esmérlek titeket, a’ ti szavaitok elárul benneteket, hogy ti nem az én juhaim közzül valók vagytok. Troqueamus Patinggusionem contra istos Marodiones demastigandos^* a canis eb ugattás Domine Perillustris.^*

p. köteles. Leg alább a’ jó szivet vegye kedvesenn az Úr, és mint jó Keresztény ne vesse meg azt a’ Papi intést, mellyet az Urnak szorúltt állapotjábann ajánl ő Fő Tisztelendősége a’ Levél végénn.

tempefői. A’ tsak ollyan, mintha a’ Duna közepénn fuldokló embernek azt kiábálna az ember az ablakból, hogy én ugyan restellek segitségedre menni, hanem veled a’ jó Isten, könyörögj ö néki, mint más vizbe fuldokló szentek, a’ nélkül hogy az ember segitségére szaladna. Azt én mind tudtam, talám jobbannis, mint a’ Gvárdián Úr: a’ tőlem is ki telt vólna, de a’ pénzbe fogytam meg, ’s arról semmi szó sints.

mú’sai. Mert a’ Vallás irtózik a’ Könyvektől ’s tudományoktól. – Boldog Isten!

tempefői. Azt a’ régulát tsak maga tsinálta a’ Gvárdián Úr, mert azt a’ Keresztyének között sohol sem hiszik. Meg engedjen magának, ha ebbe az egész Világgal ellene kiáltok.

mú’sai. Már itt minden Reménységed porba esett, a’ mit én előre meg tudtam vólna mondani Kalendariom nélkűl is. Mi^* itt a’ Fő régense mindenkor az Esztendőnek? tapasztaljuk. Hanem már mit tsinálsz, mihez fogsz, a’ Németet^* mindjárt ide hozza megmeg a’ Manó. Gondolkozz.

tempefői. Magam is élvén a’ gyanú perrel eggy más levelet készitettem, ihol van, kinek szól, a’ feljűl irásból láthatod de magával szólj ám, tudod?

músai. Magamat ajánlom atyaságodnak. El megyen.

tempefői. Most Tisztelendő Atyám az utolsó próbához fogtam, a’ melly is bizonnyal hiszem hogy meg nem tsal, ha tsak az engemet minden nyomombann üldöző Bal Szerentse, a’ jó szándéknak itt is lehetetlenség kövét nem gördit elejébe.

p. köteles. Adná az Isten, hogy az Úrnak fel tétele kivántt véget érhetne, én ugyan eléggé sajnálom ’s fájlalom az Úr’ állapotját, ’s főként pedig azt, hogy mi tölünk, a’ hová egész szivvel bizott vala az Úr, üres válaszszal fizették ki. Még pedig ollyan dologbann, a’ mellybenn a’ Ditsőség és Gyalázat leg nagyobb formában szokott járni.

tempefői. Atyaságod a’ mint látom, a’ Gvárdiánjával nem eggy értelembe van. – Hogy lehetett az, hogy ebbe a’ Szerzetbe botlott be? mert én ^* azt is észre vettem, hogy az nem ínye szerént van Atyaságodnak?

p. köteles. Az nem az én hibám, hanem a’ Szüleimé és Atyámfiaié. – Én eggy Kovátsnak a’ gyermeke voltam, az a’ hivságos szemérem bennem nintsen, hogy szüléim alatsonyságát szégyenljem ’s el takarni igyekezzem. Az én Atyám tudomány nélkűl való ember vólt, a’ több gyermekei az ö nyomain lépdestek; én pedig tanúlni szerettem. Törvényt és Mathesist tanúltam, látván azt hogy a’ Bölts IIdik Jó’sef hasznos intézetei szerént a’ fel kapásra nem az Apáink hanem saját Érdemeinket ^* nézik, ’s bizván annál fogva, hogy a’ hivatal osztáskor nem azt fogják vi’sgálni, van é kutya bőröm, a’mellyet még hatodik Apámnak eggy Török főért pazérlott a’ meg rögzött rossz szokás, hanem hogy van é annyi elömenetelem a’ Törvénybe, a’ mennyi az adandó hivatalra meg kivántatik. Hogy hosszasonn ne beszéltessen a’ méltó bosszankodás: én már éppen futásomnak a’ végénél jártam vala, a’ midőn az Atyám és Atyámfiai az ő árnyékbúzgóságoktól lovaltatván fel tanátsot tartottak az én Baráttá való szenteltetésem felől.

tempefői. Esmerem az Öregek’ természetét.

p. köteles. Azt nékem meg is jelentették: én eléggé mutattam irtózásomat: de ennyi haszna sem lett. Ök be is jelentettek az akkori Szent Ferentz Szerzete Gvárdiánjánál. Az’ testvéreim leg jobban vóltak rajta, ^* más Atyámfiaival.

tempefői. Az örökség tselekedttette ezt velek, meg az, hogy majd lessz kinél tivornyázni.

p. köteles. Alig, ha nem. – Utoljára a’ sok erőltetés és még eggy más fő titkos okom azt tsinálták, hogy én minden Jurisprudentiámmal eggyütt a’ fejemet eggy szőr tsuklyába huztam. Igy tesz kárt az igaz Kegyesség szine alatt játtzó balgatag búzgóság!

tempefői. Az a’ eső nélkül való felleg.

p. köteles. Most már énnékem minden tudományimmal meg kell némúlnom, mert ollyanok között lakom, a’ kik sültt parasztok lévén többnyire, a’ Könyveket szivből gyűlölik, tsak esznek és imádkoznak. Bártsak más tisztességes Szerzetbe eshettem vólna, mint a’ Szent Domonkos és Kegyes Oskolák Szerzete, ’s más illyenfélék. – Interim higyje el az Úr, hogy most tsak ugyan nem adhattunk vólna pénzt az Úrnak, mert a’ Klastromnak felette sok és tetemes költségei vagynak.

tempefői. Ugyan mik lehetnek azok?

p. köteles. Eggy igen nagy Solennitás fog nálunk mához tizenötödik Napra lenni. A’ Gvárdiánunknak születése napja és eggyszersmind ennek^* a’ Klastromnak Szent Capistrán által a’ Török zsákmányból lett fundátiójának innepe akkor fog tartatni. Ekkorra rettentő nagy ebéd, külömféle játékok, világositások és Tűzimunkák készülnek. Már a’ Bétsi Meisterrel meg van az alku 14000 forintig. Most ő hozzá megyek, és ezt a’ rakás papirost oda viszem rakétáknak ’s más egyéb tüzi portékáknak tsinálására. A’ Gvárdián Úr adatta a’ kezembe. Még magam se láttam mi mi nem?

p. köteles. Ki bontogatja a’ rakás papirost. – Ezek a’ mint látom a’ Magyar Museum, ezek a’ Mindenes Gyűjtemény, ezek a’ Széphalmy Orpheusa, ezek meg a’ Pesti Mercurius.

tempefői. Áldott Egek! mit gondoljon az ember?

p. köteles. E’ pedig az Öreg Gyöngyösinek minden munkája.

tempefői. Meg lehetne ám a’ Magyar Poesisnek azt az Attyát feles piszkai mellett is betsűlni.

p. köteles. Itt látom még Faludi és Bessenyei irásait is.

tempefői. Azt a’ két gyönyörű iróját és fő pallérozóját a’ Magyar Nyelvnek. A’ Gvárdián Úr tanúlhatna ám a’ Faludi példájából, a’ ki nem Feyerverekézett^* a’ Klastrombann, hanem magának és Nemzetének épűletére, tiszteletére, ’s tsinosodására szép^* Könyveket olvasott és irtt.

p. köteles. Meg ezéből a’ kinek irását is itt találom, és a’ ki ama Nemzetünk^* Nyelvét ki tsinositani kezdő ’s indito Triumvirátusból való.

tempefői. Tisztelendő^* Szabó Dávid Úr az?

p. köteles. Nem az Tisztelendő^* Révai Miklós Ur.

tempefői. Szörnyűség! itt vannak még három Nagyságos elmének szüleményjei is. A’ kik Hazánknak örökös Díszei lésznek. Grófok és Bárók ezek: oh ritka példa, kiváltt Nemes Magyar Hazánkbann! – Ki győzné mind végig nézni? Ezek már tsak ugyan az Atyaságtok kövér hasú Gvárdiánjok^{* *} tiszteletére lesznek áldozatok? Ne tsudálkozzunk rajta hogy Caligula a’^* sáfránt^* a’^* fátzányokat^* és Császár madarakat pazérolta^* lovainak! mikor eggy tudatlan Gvárdián kedvekényjének olly Felséges észek Aranynál gyöngynél drágább remeki áldoztatnak fel. Vólna elég példája a’ Gvárdián Úrnak, és az ő hozzá hasonlóknak: más tudós Szerzetekben. Hogy a’ Jésus Társasága,^* és^* Kegyes oskolákbeli a’ Szent Benedek és Szent Domonkos Szerzeteinél többet ne emlitsek. Söt ebből a’ külömbenn durva Szerzetböl is tudnék még Hazánkba valókat is emliteni, a’ kikhez ha hasonlókból állott vólna ez a’ Szerzet, a’ Bőlts Jósef nem vette vólna el annyi Klastromait. De, a’ mint eggy^* ebből a’ Szerzetböl valo Magyar Tudósunk szól, látta ő^* azt, hogy a’ Szent Atyák a’ köz jóra semmit sem adnak egyebet a’ mindennapi imádságnál, azt pedig a’ Klastromonn kivűl is meg tehetik. Miért üresitette ki Debretzenbe is a’ Szent Ferentz Klastromát, ’s miért nem bántotta a’ Kegyes Oskolabeli Atyákét? De gondolom a’ Gvárdián Úr eggy szót sem olvasott ama tudós Érsekekröl ^* Püspökökröl és Apát Urakról, a’ kik a’ tudományoknak díszei és a’ kiknek díszei a’ tudományok vóltanak, és a’ kik közzül Magyar Nemzetünket is sokann ékesitették és ékesitik mai naponn is. Engedjen meg Atyaságod hosszas beszédemnek, melly méltó panasz, ’s^* méltó ditséret.

p. köteles. Én szivemből kivánom, virrasszon a’ jó^* Isten boldogabb napokat édes Nemzetemre, ’s hallgassa meg az én titkos óhajtásaimat! Az^* Úrnak pedig adjon szerentsét mostani nyomoruságaiból való ki szabadúlására. Most énnékem fel tett tzélomra kell sietnem, maradok az Úrnak hiv barátja.

tempefői. Ajánlott barátságát Atyaságodnak köszönöm, ’s igyekezni fogok ezt meg érdemleni.

tempefői egyedűl. Ez a’ Páter^* igen jó gondolkozású ember, a’ ritka példa, az ő dolgát nagyon sajnálom, be kár úgy nyakát szakasztani a’ jó igyekezeteknek a’ szines kegyességért. De hát az ő ostoba Gvárdiánja? ollyann meg betsűlhetetlen kintseit a’ Hazának ollyan drága munkáit sok tanúltt eszeknek hamuvá tenni eggyszerre annak örömére, hogy ezen a’ naponn született eggy olly alatsony lelkű ember mint ő,^* a’ tudományoknak kártevője, és hogy a’ bárdolatlan Világbann ezenn a’ naponn gyüjtött öszve ^* Capistrán barát eggy fedél alá holmi gyülévész embereket, a’ kik semmire sem vóltak alkalmatosok a’ mindennapi henyélésen kivűl. – De hol van az én barátom? Soká érkezik Kedves Rosáliám’ válaszával?

tempefői. Eleibe ugrik a’ bé jövő Mú’sainak. Az Egek vezérlettek Kedves Lelkem Barátom minden lépéseidbenn. Hogy van az én Édes Rosaliám? kérdezett engemet? hát mit mondott? van é Levél? egészséges? magával szólottál? mitsoda? hát?

mú’sai. Nem győzök eggyszerre annyira felelni, a’ Levelet mutatja. Ihol a’ Levél? pénzt is küldöttek és még valamit.

tempefői. Örömébe pattanva. Mi az a’ valami?

mú’sai. Eggy pikszis, ugyan tsak szép pixis.

tempefői. ’Ej, vigye a’ Manó, a’ Levelet el ragadja inkább, mint veszi. Addsza a’ Levelét. – Végig futja szemeivel. Kedves Rosáliám, a’ kit az Ég azért teremtett, hogy legyen kereksége alatt eggy nemesebb teremtés, és hogy mikor én mindenemet el vesztem, legyen valami a’ miért sajnáljam itt hagyni az^{* *} életet. A’^* Levelen szikrázó szemekkel futkosván. Boldog Sorok! mellyek azért érdemeltek tisztelést és szeretetet, hogy az ő szivéből tsorogtatok iró tollába. A’ melly sziv^* minden jóságot magába zártt, söt a’ melly maga a’ jóság, ’s onnan súgározik más szivekre. Ne itéld meg Barátom édesenn andalgó képzelődésemnek magánn túl lett el ragadtatását: az én szerentsétlen történetek miatt fel törött szivem, nehezenn veszi fel a’ gyönyörködtető állapotokat.

mú’sai. Olvasd már Barátom a’ Levelet.

tempefői. Jó hogy eszembe juttatád háládatlanságomat. Óh az ő jó szive, melly egyenesen^* a’ Kellemes Ártatlanság kezéből jött ki, lelket öntött ezekbe a’ betűkbe, mellyek repesni láttatnak az én hiv el fogadásomra. – No, Barátom, most vedd elő minden jót betsülni tudó erődet, hogy érdeme szerént tudj’ itt betsülni eggy jó lelket, eggy eleven elmét, eggy érzékeny szivet. Hallgass tsak. Olvassa.[34 soros (2 oldalnyi) hézag]

múzsai. Én a’ bámúlásig el vagyok foglaltatva ennek a’ Levélnek hallására épen mint mikor magával^* beszéllettem, és testi Kellemeit is tiszteltette velem.

tempefői. Óh ugyan miket beszéllett tenéked, mondd el és szentségtörésnek tartsd eggy szótskáját is el hagyni, az én Lelkem a’ te ajakidról az övére tudja azt rakni képzelödéseibenn.^*

mú’sai. Elsőbenn is hogy hozzá mentem a’ te neveddel: azt kérdezte: Hogy^* van Tempefői Úr? ’s nagyot sóhajtott, ’s azt láttatott velem meg értetni, hogy az a’ te áldozatod’ füsti. El vévén kezemből a’ Levelet, tisztelő szemekkel láttatott azt kivülröl körül tekinteni, és fel szakasztván a’ midőn olvasná szapora^* könnyeit tsorgatta reája, ’s párázó tseppjeibenn mintha lelke sóhajtozott vólna. Én az ő fel búzdúlásának részese lettem: ő érzette azt. Akkor újabb sohajtással, mellyet szivének leg titkosabb részéből szakasztott ki az érzékeny indúlat, azt kérdezte tőlem: Lehet é az Úrnak eggy fél szempillantást múlatni? ah melly nagy örömömre^* élnék én azzal! Én ugy vannal feleltem, ’s ő asztalhoz ülvén sebes kezekkel mázolta a’^* papirosra el áradtt indúlatait, a’ toll engedelmeskedni láttatott Asszonya hevességének. Ekkor a’ Levelet le tsinálván kezembe adtta ’s eggyet se szóllott. A’^* Két aranyat mikor^{* *} a’ pixisbe tette vólna panaszkodó tekintetet vetett a’ felhőkre, ^* én arról való bánatjára ’s minteggy nehesztelésére magyaráztam, hogy többet nem adhat. – Ide adván a’ pixist, ezt nyögte lassú hangon; Boldogabb vagy szerentsétlen Asszonyodnál. Én el bútsúztam, ’s ö elébb nagy nézést tévén reám, meg hajtotta magát ’s eggy sohajtással mint a’ villám előlem el tünt. – Bakk! Ötsém.

tempefői. Minteggy álmából fel serkenve. Édes szenderedésem! miért valál árnyék vagy ha árnyék valál, miért nem szereztél állandó szállást magadnak elmémben. Álom és Reménység! két jóltévője a’ nyomorúlttnak! hibázom, ez a’ kettő eggy.

múzsai. Nesze, Barátom, ihol van a’ pixis, benne két arany: ez a’ pixis ollyan portéka, a’ melly Királyi zsebeknek is disze lehetne.

tempefői. Meg éri a’ Betrieger 30 aranyját, ’s többet is.

múzsai. Meg negyvent. Az^* Arany pazérolva van rá, és annak drágaságának ’s betsének hijját a’ drága kövek gazdagonn pótolják.

tempefői. És azokat is óltsitják az Adónak neve és képe, a’ mellynek ki rajzolásán a’ leg tökélletesebb mestérség izzadott, ’s bosszankodott hogy a’ természeti Originál tsufot tesz az ő tudományán.

mú’sai. Be sajnálom annak a’ gaz embernek ezt a’ drága portékát.

tempefői. Be sajnálom, hogy ollyan kézre kerűl az én Rosáliám’ adományja! de hiszem az Istent, hogy ha most el idegenedik is az a’ betses jószág, de el jön az a’ boldog óra, a’ mellybenn örvendeni fogok én ujonnan lejendő ^* birásán.

múzsai. Bár tsak most hoznák a’ véle tzimborázó ördögök azt a’ tsúnya Betriegert: szabadúlnánk hamar az ö nyűgéböl.

tempefői. Menjűnk a’ Duna partra sétálni, már igen is meg untam magam.

mú’sai. Nem bánom: igen jó lessz. Készűlnek.XI. JELENÉS.Betrieger és a’ Vólttak.

betrieger. Tempefői Uram, Kegyelmed én velem rútul bántt tsufos szókkal illetvén, ’s reám puskát kapván. A’ Tanáts eleibe nem jött, a’ pénzt meg nem^* adtta. Illyen okokon én a’ Törvényszék eleibe menvén, ^* ezen panaszaim el beszéllése után, assignatiot nyertem az Úrnak fel kisértetésére, ha magátol jönni nem akar, és engem ki nem fizet.

tempefői. Én már eleget hallgattam az ö Kegyelme hijjába való sok németes fetsegését: most tetemesebb dolgok körűl forgolódik elmélkedésem. Te, Barátom végezd el vele a’ dolgot mentől hamarább, hadd menjen dolgára innen az emberek közzűl.

músai. No, Édes Betrieger Uram, mennyi az a’ pénz a’ mellyel tartozik Kegyelmednek Tempefői Uram?

betrieger. Harmintz Körmötzi Arany richtig, se több, se kevesebb.

mú’sai. Ez a’ Pikszis meg ér é harmintz aranyat?

betrieger. Meg.

mú’sai. El veszi é Kegyelmed abba a’ Harmintz Aranyba?

betrieger. El.

múzsai. No mennyen hát Kegyelmed dolgára, ’s mig Német lessz Kegyelmed többet addig ide ne jöjjön.

betrieger. ’S Mind illyenek a’ Poéták, millyen kevélyek, ha eggy kis pénzre kapnak, de mikor pénzek nem vala – –

múzsai. Menjen ma Kend; itt semmi szava. Betrieger el megyen.

tempefői. Gondolkozásomba egésszen el valék merülve; de még sem állhatám meg nevetés nélkül, millyen furtsán fizetéd ki azt a’ bolond Betriegert.

múzsai. Németesen bántam vele, a’ Német tesz úgy: Tettzik, nem tettzik, kefurt.

tempefői. Ő is úgy tett vala én velem, mikor a’ pénzét kereste rajtam, és én kértem hogy várakozzon. A’ propos.

músai. Már ő rajtunk többet nem alkalmatlankodik. Vesszen magának. – Mi pedig, illy nagy tereh szakadván le nyakunkról, menjünk sétálni.

tempefői. Jó lessz. Ezt a’ Levelet teszem el. Úgy, igaz, itt van az a’ Levél párba a’ mit én neki irtam. Hallgasd tsak.

músai. Szeretem látni, mit irtál neki.

tempefői. Ezzel vesd majd öszve az övét, és bámúlj az ö elméjén. Olvassa.[36 sornyi, 2 oldalnyi hézag]

múzsai. Hogy eshetik a’ meg, hogy ő Nagyságos Gróf Kis Asszony létére tégedet szeret, és te is^* miért kapdosol árnyék reményekhez, mikor tudod azt hogy Gróf Fegyverneki Rosaliát soha sem adják a’ Tempefői birtokába?

tempefői. De adják az enyimbe. Ő alatsonyságra nem vetemedett: én megérdemlem őtet, mert boldoggá tehetem.

múzsai. Ne vakitsd el barátodat: óh bártsak magadat tehetnéd boldoggá, nem eggy ollyan^* Grof Kis Asszonyt.

tempefői. Itt ollyan titok fekszik, barátom, a’ mellyet tsak az ismét ki derűlő Boldogság fedezhet ki. Azt tsak^* három Lélek tudja a’ Világon; Én, az Anyám, és Rosalia. De az írigy Szerentse szünjön meg, a’ Világ fogja tudni. Néked is jelentek majd valamit. Most menjünk.

másik hajdú. Jöjjön ma Kend, ha akar, mert ha nem, engem uttsegiljen most mindjárt úgy viszem fel Kendet, mint az ebet. Pajtás, fogd meg a’ haját!

eggyik hajdú. Jöjjőn az Úr szép szerént.

másik hajdú.^*

A Másik kezdő betűje T-ből javítva.

Jöjjön Kend, Kintsem Teremtésem, mert vesszek el a’ farka alá hánynak Kendnek, annyit tudok benne.

eggyik hajdú. A’ Gróf haragszik.

tempefői. Nékem, hallják Kentek, a’ Gróf Uram, meg engedjen magának, ennyit^* se parantsol. Eb Ura ö Kegyelme.

másik hajdú. Hát hisz’ eb Ura, azért jöjjön Kend. Nézze el az ember be nagy Úr a’ koszos.

tempefői. Te én velem megmeg disznó módra bánsz; tudod mit kaptál az imént. No no.

másik hajdú. Tán biz azt gondolja Ked, jó fiú, hogy majd meg ijeszt Kend. Gyere tsak Ország bolondja, a’ hol várnak fekete levesre.

tempefői. Most mindjárt keresztül megyek rajtad, ha az Ördöggel tartassz.

másik hajdú. Üm! mint Kutyemed az a’ nagy rakás. Ni! be nagy Méltoság a’ Kamara Tzigányja!

eggyik hajdú. Ne tsinálj, Ötsém, ollyan tsúnya lármát az Uttzán, azt gondolnák, hogy tsürhe jön.

másik hajdú. Te Pajtás, akkor szólj tudod, mikor a’ Bika izél, majd rosszat is találék mondani.

múzsai. Mitsoda rut, fertelmes, otsmány, gaz huntzfut dolog ez itt?

másik hajdú. Megmeg itt vagy szurtos Lutziper unokája, he? nem félsz?

múzsai. Nem félsz, hogy mindjárt el mondom most a’ boszorkányos verset, ’s itt ebbe az álló helyedbe disznová változol.

tempefői. Jaj, Barátom, nem kell már ennek disznová változni.

múzsai. Hát mitsoda új lárma ez, mi bajod Barátom? mit keresnek Ketek?

tempefői. Én magam sem tudom, mi lehet, ez elött eggy kevéssel Gróf Fegyverneki az a’ jó lelkű hazafi, reám küldé Iroványit a’ Secretariussát Báró Sertepertivel és az Inassaival, ’s ezekkel a’ Hajdukkal. A’ házamba mindent fel kutattak, irásaimat öszve dúlták, azok közzül némellyeket és eggynéhány nevezetesebb házi portékáimat el vitték. Én utánnam tudakozódttak mi ember lehetek, én belőlem pedig egyebet ki nem vehettek, hanem hogy mindnyájoknál derekabb ember vagyok. Ezért engemet valami Országa vesztett, bitangnak, rossz járatbeli Spionnak tartottak, hogy rólam senki semmit se tudott mondani.

másik hajdú. Bizony hallja Kend, nem is egyéb Kend, hanem Farantzia Ispion.

múzsai. Te ne fetsegj, hallod é, mert ki verem a’ fogad’. – ’S hát mi lehet ennek az oka? nem mondtták?

tempefői. Én nem tudom. – Elég az, hogy most már a’ Gróf ezt a’ két Hajdút reám küldötte, hogy vagy akarom, vagy nem vigyenek hozzá, mint a’ kutyát. Könnyebb vólna a’ Lelkemnek, ha tudná’ mi van a’ dologba?

eggyik hajdú. Biz’ Uram, pedig nekünk se mondták.

múzsai. Vallyon nem azt’^* tudtta é meg a’ Gróf, hogy én a’ Kis Asszonynál valék?

tempefői. Nékem oda mindég szabad bé járásom volt.

múzsai. Úgyde, hát ha valaki el^* adott bennünket, az Urak Udvaraiban sok a’ hamis árúló, szószátyár, a’ ki a’ más kárával kereskedik, a’ magok indulatainak szolgáló Urak elött, saját hasznára ’s előmenetelére. Ezt szűli a’ Hizelkedés, a’ melly a’ Gazdagság és a’ Szegénység Leánya.

tempefői. Az is meg lehet. Nékem tsak azt mondtták, hogy gyanús jószágokat és Leveleket keresnek nálam. – Hanem már a’ mit az ellenem fenekedő Szerentse reám tsap azt philosophus Lélekkel kivánom tűrni, te pedig, Barátom, menny a’ házamhoz, a’ melly pusztán maradott, s’ tőled egyebet nem kivánok a’ gyakor meg látogatásnál.

múzsai. És mindennél a’ mibe eggyszer lehetetlenseg nints.

eggyik hajdú. No Uram, tsak ballagjunk. A’ Gróf majd meg haragszik.

másik hajdú. Menjünk bizony ám, hüm. Hogy a’ forgó szél ragadja el ezeket a’^* Lüdvértzekkel tzimborázó Poétákot’ ugyan sok baj van velek. Kivált az a’ másik az a’ Jég eső öntő Dömötör, a’ kit most vive el innen Dorómó, mindjárt ördöngös verssel áll elő. Uram Teremtőm! ha van még a’ te Kérubimod között valahol el téve eggy rosdás menkű: üttesd meg ezeket a’ bodza törűl kerültt Ördög’ Markotányossait, ne nézd, Uram, hogy most November van.

tempefői. Ennye te Isten nélkül való gaz ember, a’ te fejedre szálljon a’ mit más jó embernek mondassz.

eggyik hajdú. Ne is beszéllj úgy Uttza’ hallottára.

másik hajdú. A’ botjával. Hajsz tsákó! tselő tsákó! utána te is kajla! a baromvásárra. Hűt! te.

iroványi. Mitsoda bolond ember Kend, hallja Kend, részeg kend, vagy őrültt?

másik hajdú. Miért mondja Kend azt nékem édes Kalamáris vakarék Uram? izibe vissza találom ám az embernek mondani. Érti Kend, vagy nem?

iroványi. A’ nádpátzával jól a’ nyaka közzé hány. Nesze kutya minden szegénysége alávaló város kutyája, ne.

másik hajdú. Ne verekedjen Kend, ^* azt mondom, mert majd bé vágom^* ő Nagyságánál a’ Kend útját, hogy hat annyit kap kend.

iroványi. Nesze tsak, mig a’ lenne. Üti.

másik hajdú. Jaj, kutya illyen ollyan, jaj, Pajtás! ne hadj, Édes^* lelkem Tempefői Uram!

tempefői. Üsse az Úr, üsse, a’ kevély és embertelen disznót. Illyenek az Urak ’s Városok fogdmegjei.

másik hajdú. Aranyom, édes Tekintetes Secretarius Uram. Jaj! az orromat vágassa el az Úr, ha én valaha tsak a’ foldozó Czigánynak is szólok, tsak a’ vállamat ne.

eggyik hajdú. Ne bántsa az Úr, kérem, eggy kis bor van benne.

tempefői. Vesszen magának a’ rossz állat.

iroványi. Másszor meg tudd, hogy kell emberséges emberrel bánni. Ezzel az Urral is, ni.

másik hajdú. Tapogatja a’ vállat. Jaj, jaj, üh, éj:

tempefői. Mit tudna az úr az én állapatom felől mondani, mi okozta nékem ezt a’ rettentő gyalázatot, a’ Gróf mit gondol?

iroványi. Az Úr talpig oda van. – Mit adott az Úr Betriegernek?

tempefői. Ahá, ’s ott a’ bökkenője? – Eggy pixist.

iroványi. Azt Betrieger, az Isten verje meg az ő huntzfut hamis Lelkét, egyenesen a’ Grófunkhoz hozta, ’s azt mondtta: Nagyságos Uram! ezt a’ pixist nékem Tempefői adtta 30 arany adosságba. Én el vevém, a’ midőn nézném, hát azt látom kivül reá irva: Gróf Fegyverneky Rosália Kis Asszonynak. Mindjárt gyanakodtam, azt mondja, hogy az a’ tzudar ember hol vehette ezt a’ drága pixist, ’s azonbann eszembe jutott, hogy ő ide az Udvarba igen is bé járatos a’ Nagyságos Kis Asszonyhoz, tehát igy kezdtem gondolkodni, hogy ő itt fért valahogy a’ pixishez, és ő rossz ember, azt mondja, mert úgy sem is tud ^* senki semmit is felőle. Most pedig az ollyan jött mentt emberekre^* szorgalmatos vigyázásnak kell lenni illyen Frantzia Világbann. – A’ Gróf meg bosszankodik, őtet reménységénn kivűl el kűldi, a Kis’ Asszonyt hivatja; – esméred é ezt a’ pixist? – esmerem – hát hol jár ez? – nem tudom – most mindjárt meg haragszom, előttem ne hazudj, hogy kerűlt ez a’ méla^* Tempefőihez? – Épenn akkor jött be Báró Serteperti, a’ Gróf intett ’s a’ Kis Asszony el mentt. Akkor a’ Báróval minket el küldött az Úr házához, hogy az Úrnak minden jószágát és irásait hánjuk fel, és a’ mi ollyas van hozzuk el. Ezt meg tselekedvén az irások között találták a’ Kis Asszonynak az Urhoz küldött Leveleit, és a’ jószága között ollyanokat, a’ mellyeken Gróf Bánhidi tzimer és béllyeg vólt. Akkor a’ Gróf el hitetödött egésszen a’felől, hogy az Úr nem jó bordából kerültt, hogy gaz ember és bitang. Sőt hogy a’ Kis Asszonnyal titkos és tilalmas szövetséget tartana. Tilalmast, mert’ törvényesen a’ méla Tempefőié nem lehet Gróf Fegyverneki Kis Asszony. Ezt leg jobban sürgette Báró Serteperti. A’ Gróf tüzbe vólt egésszen, ’s az a’ félész még olajat öntött reá, házának meg gyaláztatását emlegette. Óh be szántam azt a’ Drága Kis Asszonyt, a’ kinél tudtam hogy maga^* az Ártatlanság se tisztább.

tempefői. Óh alatsony lelkű Betrieger! óh Serteperti a’ ki eggy pénzzel se vagy jobb ő nála, Gróf Fegyvernekiről mit mondjak? őtet nem a’ természet tette vétkessé, hanem a’ hibázás. Rosalia! Rosalia!

iroványi. Hanem én most nem maradhatok tovább el kell mennem. Az Úr siessen a’ Grófhoz. –

eggyik hajdú. No, Uram, tsak siessünk. Nékünk talál valami rossz letzkénk járni.

tempefői. Én eggy fél tapodtt’ sem megyek, hogy sem ez^* az alkalmatlan ember velünk járjon.

másik hajdú. Üm, no.

eggyik hajdú. Ne gondoljon az Úr vele, akármit tsinál, ö most bort kapott. Az ő^* esze eggy kitsinnyég bútsú járni van most.

másik hajdú. A’ botjával mintha hajtaná öket, tántorogva.

eggyik hajdú. Te bolond, hallgass! Itt a’ Gróf. –