Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

árkás Mindent Uram elvégeztem már, a’ mit parantsoltál.^* Készenn vagynak az Ajándékok, hogy bémutassuk néki. Közé rakom^* azt a’^* fényes és kidörgölt Fegyver^* Szerszámot. Az Embereinket feleszeltem,^* hogy majd tettetésből ^*eggy ^*hadi Zenebonát indítsanak. Fejtsd meg nékem ^*osztánn mi sűl ebből a’ zavart Parantsolatból: Mindez mit használ? És hol? És mikor?

ulisszes Hogy^* ezer^* meg ezer Nimfák között is megkülömbböztethessük Ákillest.

árkás És hogyan?

ulisszes ^*Majd meglásd, e’ fénylő Sisak, és Pantzér körűl ^*mint enyeleg ő. De ^*tsak hallja meg a’ Fegyverek’ zörgését, a’ harsogó Trombiták nemes ^*nógatását, akkor ^*az a’ Tűz mellyet olly nehezenn nyomhattak el, szemed láttára ki üti mérgesenn, és ^*nyilatkoztatja maga magát.

árkás Igen ^*(sokkal) ketsegteted magad.

ulisszes Én tudom az Ákilles hadra termett Hajlandóságát: Én tudom, hogy ^* Bőltsőjétől fogva a’ Fegyverekhez szokott és tudom hogy hijjába nyomni^* meg eggy erőszakos ^*Természetet ^* melly Erkölttsé vált. ^*Eggy Hajós, ki alig menekedett meg a’ Tengertől, megesküszik a’ bátorságos Paplan alatt hogy többé már el nem megyen, ^*azonba észre veszi, hogy a’ Habok ^* újra lehiggadtak; elhagyja a’ ^*Paplant, és fut a’ Tengerre.

árkás Vannak bizonyossann^* már Jeleid is.

ulisszes Minden más Jelenség tsak kétséges: ha ezzel a’ Probával ^*eggyesűl ^*Bizonyosság lessz Árkás.^* Az^* a’ bizodalmasabb Proba, ^* a’ hol ^* a’ Természet szól^* az ö ^* Indúlatival. ^*

árkás De, ha a’ mint felteszed szereti Deidamia: ha kinyilatkozik ^* sem vonhatjuk el ^* őtet attól.

ulisszes Titkos mesterségekkel kell^* elébb kénszeríteni ^* a’ maga kinyilatkoztatására: azutánn ha eggyszer^* Kinyilatkozik^* nyilvánságos erővel fogom én az^* ő Lelkét ^*ostromolni. A’ Betsűlet Lángjait élesztem^* fel az ő^* Kebelébenn, ^*és el pirítom őtet.

árkás Igen, de nem látok alkalmatosságot a’ véle való Beszéllésre. Úgy őrzik – – –

ulisszes Az alkalmatosságra várakozni kell: és ha nem jön, teremteni kell. Én ^*majd megpróbálom – – –

árkás Tsendesedj: ^* Pirra jön^* hozzánk. Beszéllj véle mostann.

ulisszes Éhj tsak^* magától hagyd jöjjön.^* Majd^{* *}úgy tettetem ^* magamat, ^*mintha másra ügyelnék is. Te azomba emberűl vigyázz minden ^* Mozdúlására.

ákilles Imhol a’ Vitéz, a’ kit Görögország kűldött. Ha az én Szépem azt meg nem tiltotta vólna; óh millyen Gyönyörködést ^*találtam vólna most^* az ő véle való Beszéllgetésbe! Nb. ^*Nem kell őtet haragra indítanom.

ulisszes (Mit tsinál?) (Lassann Árkáshoz.)

árkás (Téged szemlél.) (Lassann Ulisszeshez.)

ulisszes Ennek a’ háznak Készűletje valósággal királyi, (Nézegetvén az Állóképeket.) Azok a’ kimetszett Márványok élettel tellyeseknek látszának. Imhol Altzídes, ^*hogy a’ Hidrát nyakazza. Ah látszik az ő Tekíntetébe a’ hadratermett Lélek! A’ szorgalmatos Mester az ő Homlokára ^*szállította a’ Nagyságos Lelket. (Nézzed hallgat é rám.) (Lassann Árkáshoz.)

árkás (Figyelmetesenn hallgat.) (Lassann Ulisszeshez.)

ulisszes Imhol van^* mikor a’ ^*levegőbe felemeli Anteust, hogy a’ főldhöz ^*üsse őtet: és itt maga a’ Mesterség felyűlhaladta magát. Oh hogy’ felgyúlytja az embert,^* mikor ílly elevenenn ki van nyomva a’ Virtus^* Példája. Én már szeretnék Áltzídes lenni. Oh nemesszívű, óh nagylelkű, óh főérdemű Hérós! A’ te ^*neved ezer meg ezer Századokig élni fog.

ákilles Óh Istenek! ^* Nem fognak így^* beszéllni Ákillesről.

ulisszes (Hát most?) (Lassann Árkáshoz.)

árkás (Hánykolódik, és beszéll.) (Lassann Ulisszeshez.)

ulisszes (Vigyázz rá most.) Mit látok! Imhol maga (más óldalra menvén) az Erimántus’ félelme Kantusba őltözve az ő Jóléje’ oldalánál. Ah a’ Mesterember hibázott. Soha sem kellett vólna ez ^*Alávalóság méltatlan Emlékezetére meg alatsonyítani az ő ^*Metsző vasát. ^* Itt Áltzídesenn szánakozni kell: ő^* többé nem ^* Áltzides.^*

ákilles (Az igaz, az igaz. Oh, ^* én ^*leggyalázatosabb Szégyenem.)

ulisszes (Árkás, mit ^*látsz?)

árkás (Azt látom hogy agyarkodik.) (Ulisszeshez.)

ulisszes (És így meg kell támadni.) (Megindúl Ákilles felé.)

árkás A’ Király. Vigyázz, hogy minden Szándékunkat ki ne tudja. (Megtartóztatva.)

ulisszes (Ah meggátol engemet épenn^* a’ Munka ^*végre hajtásakor.)

Pirra, épenn véled^{* *}van Dolgom, várakozz. Ulisszes, látd hogy a’ Nap már mindjárt lemegy. Tisztelje meg eggy illy nagy Vendég az én Asztalomat.

ulisszes Nékem Törvény fog lenni Parantsolatod, Győzhetetlen Király. (Visszakar menni.)

likomédes A’ Hajókat, és a’ Fegyvereket, a’ mellyeknek^* kérésére^* jöttél hozzám, hólnap reggel eggyesítve ^* látod:^* tapasztalni ^* fogod, ^* mennyivel ^* haladtam felyűl^{* *} kéréseiteket; és ^*melly nagy tisztelettel viseltetek^* az én Barátímhoz, és eggy illy méltóságos Követhez.

ulisszes Mindég egyenlő magához a’ nagy Likomédes nagy ^* Szíve. Én ^*tudtokra fogom adni a’ hitetlen Frígia’ veszedelmére eggybesküdött Görög Fejedelmeknek melly barátjok^* vagy te nékiek.^* És nemis tsekély ^*Bizonysági lesznek annak ^* azon fegyverek, és Hajók, mellyeket te^* hozzájok ^* kűldeni méltóztatsz.^* (Mást fogok én innen elvinni, nem Hajókat és Fegyvereket.)^*

[likomédes]^*

Hiányzik a beszélő neve. [em.]

Kellemetes Pirra, ^*elhiszed é ? Tetőled függ az én Békeségem.

ákilles Mért?

likomédes Ha ^*kívánsz nékem használni,^{* *} tégy boldoggá egy ^*háládatos Királyt.

ákilles Mit tehetek én?

likomédes Észrevettem, hogy Deidamía^* nem ^*akar Teágenessel eggyesűlni.

ákilles És osztánn? (Háborodni kezd.)

likomédes Te mindent véghez vihetsz az ő Szívénn.

ákilles Hogyan? ^*Hát azt akarnád hogy én – – –

likomédes Igenis, hogy ^*te tanítnád meg azon Választásra,^* mellyet^* eggy Atyának tisztelése^* kíván:^* hogy te^* az ő Mátkájának Érdemeit vetetnéd észre ő véle: hogy te^* annak Szerelmét lehellenéd bé az ő Szívébe, honn^* az^* által^* úgy fogadná ^*osztán azt, a’ mint kell^* eggy szerelmes Menyasszonynak.

ákilles (Ezt valóbann nektek kell köszőnnöm, nyomorúlt Ruhák.) (Haraggal.)

likomédes Mit mondasz ?

ákilles És te engem alkalmatos Eszköznek tartasz – – – (Megtartóztatván magát; nagy kéntelen.) Ah. Likomédes nem jól esmérsz engemet. Én? – – – Örök Istenek! Én – – – Ah^* Keress jobb Eszközt.

likomédes Mi rémít el^* tégedet ? Talám Teágenes ^* ollyan^* Mátka, a’ ki nem érdemel Szerelmet?

ákilles (Oda vagyok. ^*Én érzem, hogy többé nem tűrhetem.)

likomédes Osztánn mondd meg nékem ^*kivel eggyesűlhetne már mással^* jobbann az én Leányom.

ákilles (Sokat tűrtem.) Uram – – – (Mérészenn.)

neárkus Likomédes, A’ Királyi asztal, kész.^*

likomédes Menjünk. Hallottad, Pirra, az én Gondolatimat. Rád bízok mindent. Ah legyen a’ te Fáradságidnak gyümöltse az én Békeségem.^*

ákilles^*

Hiányzik ákilles neve [em.]

Ne beszéllj nékem, Neárkus, többé az őrizetről: már meghatároztam: ^* ne is reményeld hogy engem elszédíts. Menjünk.

neárkus És hová?

ákilles Lerakni ezeket a’ Ruhákat. Hát mit? ^* Illy alávaló módonn kell nékem^* minden jobb Esztendeimet eltőltenem? És ^*mitsoda tsúf Bosszúkat kell eltűrnöm? ^*Most azt látom, hogy más az^* én fenyegetődzésimet ^* kineveti: ^*majd azt hallom, hogy eggy gyalázatos hívatalt ^*bíznak rám: ^*azutánn hogy a’ más Példájibann ^*hánnyák szememre ^* az én Hibáimat; ^* minden szempillantásba únalommal^{* *}érzem pirúlni ortzámat.

neárkus ^*Pirúlást ábrázolsz magadnak – – –

ákilles Ah hallgass; sokat tűrtem a’ te’ alávaló szemét Tanátsidat. Másféléket hallottam én az^* én^* Tesszáliai Tanítómtól:^* És akkor meg tudtam győzni a’ futásbann a’ Szeleket, le tudtam^* verni a’ Vadakat; és által tudtam^* menni az^* omló^* Patakokonn. És most – – – Ah mint mondana, ha ebbe a’ Kantusba el^*asszonyosodva és lágyúlva látna engemet Kíron? Hová rejteném tőle magamat? Mit felelnék ha szemembe keményenn azt kérdezné tőlem? hol van a’ Kard, hol vannak a’ fegyverek Ákilles? Ah az én Oskoláimnak egyéb Jelét nem tartasz te ^* ennél a’ méltatlan Haszonra megalatsonyított Lantnál.

neárkus Elég, Uram: többé nem szegezem ellened magamat: végre magamis meggyőzöttem.

ákilles ^*Te Neárkus, ezt^* a’ Szégyenes Henyélést méltónak ^*látod én hozzám?

neárkus Nem: azt megesmerem. Ideje hogy az Álomból felserkenj: hogy magadat kifordítsd ezen Asszonyi Akadékokból, és fuss máshová a’ te nagy Szívednek nemes Próbáit adni. Az igaz hogy Deidamíában megfosztatván te tőled nem fog lenni békesége,^* és talám megis fog halni a’ miatt való Fájdalmábann: de ha szinte megkellis a’ miatt halni néki; megne maradj ő^* érette: az ő Életével felérnek^* (valent) a’ te Troféumid.

ákilles Meghalni! És így te azt^* gondolod, hogy vólna néki^* állhatossága^* magát elhagyva látni?

neárkus Állhatatossága? És hogy vólna az eggy szerelmes Leányba, a’ ki elveszti az ő ^*édeskedésének egyedűl való Tárgyját? Eggyetlen eggy Vígasztalását? eggy reménységét?

ákilles (Óh Istenek!)

neárkus Nem tudod, hogy ^*mihelyt elmégy tekíntetei elől ^*azonnal elájulvánn, nints nyúgodalma, mindentől téged kérdez, téged tudakoz mindentől? És épenn ebbenn a’ Pillantatbann, hogyan gondolod lenni őtet? Már nints Békesége, már kételkedve, és reszketve – – –

ákilles Menjünk.

neárkus És kész vagy az Elmenetelre?

ákilles Nem: Menjünk ő hozzá vissza.^*