HUN–REN-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Aurora. Hazai Almanach.
Elektronikus kritikai kiadás

A’ BUVÁR KUND*
A Képes krónikában (Kálti Márk, 1360k.) jelenik meg a Búvár Kund néven ismert Zotmund lovag, I. András király egyik katonája, aki 1052-ben elsüllyeszti a támadó III. Henrik német-római császár hajóit Pozsonynál.

Túl a’ mezőn, túl a’ hazán
’S a’ part fölött ’s a’ nagy Dunán
Ki népe zajlik ott?
Föl Endre! Béla! föl magyar!
Ellenhad az, melly vészt akar,
Ellenség zajlik ott.

Ő az, ki partidon halad,
És száz hajót és száz hadat
Hoz, oh honn, ellened,
A’ gőgös Henrik az, ki rád
Hoz háborút és hoz halált
’S bizik, hogy eltemet.

Föl Endre! Béla! föl magyar!
Pozsonyhoz kell a’ férfi kar:
A’ vítt Pozsony remeg. –
’S mellyik magyar nem megy, ha kell?
Utánok a’ honn puszta hely:
Mind harczon termenek.

De a’ király bús, ’s Béla szól:
„Csaták miatt ha nyughatol
Oh ifju szép hazánk?
Teremt-e isten több magyart,
Mig a’ világ, mig napja tart,
Ha mink is elfogyánk?”

’S fellázad a’ bú, a’ harag
Busult szivekben háborog,
Mint tenger és vihar:
Még inkább vért hadat kiált
’S hírért, hazáért száz halált
Kész halni a’ magyar.

Csak barna Kund nem háborog;
De bátor szíve feldobog,
Mint hegyben a’ tüz-ár.
„Halld, Béla, majd ha éj jövend
’S a’ part fölé száll néma csend,
Ott Kund egy szóra vár.”

Csekély a’ szó, köz a’ vitéz,
De úgy van mondva, olly merész,
Hogy nem lehet hazug.
’S hős Béla parthoz tart legott,
Hol vészben a’ megcsapdosott
Dunának árja zúg.

Járása, mint a’ rémeké,
Éjfélileg le ’s föl felé
Dobog magányosan;
’S még semmi hang, még semmi jel:
Kund nem jön; távol és közel
A’ puszta szél rohan.

Ki az, ki a’ víz’ szörnyekint
A’ fergetegre föltekint
’S meg habba öltözik?
Ki vagy te, a’ ki jársz alatt
’S ijeszted a’ futó halat,
Melly mélyeken lakik?

Vésztűzben néha vízen át
Henriknek látni táborát
’S Pozsony kivillanik.
’S ím a’ Dunából szirt gyanánt
Egy ember, kit mély árja hányt,
Sötéten felbukik.

„Hah Kund te vagy!” ’s még nem hiszi
„Hah ember” őt így kérdezi:
„Mi dolgod ott alant?”
„Hah Béla! víz’ hullámiban,
Míg rajta zúgó vész rohan,
Jó lenni ott alant.”

Szól Kund – és ő az – „nézz oda,
Hol Henrik’ felriadt hada
Tolong a’ víz iránt.
Nézd, táborában mint remeg;
Hajóit e’ kar fúrta meg:
Hadd vesszen, a’ ki bánt.”

’S villám’ tüzénél Béla néz,
Túl parton minden habba vész:
A’ zászlók hullanak,
Özön fut rajtok el vadon,
És száz hajón, fél száz hadon
Hullámok omlanak.

Kund hol van? vissza költözött;
De ollyat száz ezer között
Hős Béla feltalál,
’S túl a’ mezőn, túl a’ hazán,
Fut, búsong Henrik vert hadán,
’S Pozsony’ vég vára áll.

Vörösmarty.
A megjelenést az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával a Mecenatúra 2021 pályázati program finanszírozásában megvalósuló 141023 számú projekt tette lehetővé.