Melly tiszta csend övedz holttak-hazája!
Csak a’ Zephír, ha lantperdűlve zeng,
’S Chitóne mellett Czipruszidra leng,
Szürkűl keresztes lelkid’ éjszakája.
A’ dölyf’ ’s irígység durva furiája,
Melly a’ porélet’ tengerén kereng,
Érisz, kitől világok sarka reng –
Megnémul itt, – enyészet dől reája. –
Hogyan! te borzadol természetem?
Hát olly nehéz elhagyni a’ világot,
Hol annyi baj koczkázza életem’? –
Oh nem – nem ölhetek meg ifjuságot,
Az élet édes; – ezt a’ szép virágot
Én öszve illy korán nem téphetem!
Szenvey.
