A’ haragnap’ végső pontja
E’ világot porba ontja:
Dávid és Sybilla mondja.
*Szibilla; jósnő (az antik hagyományban).
Milly nagy rettegés fog lenni,
Látván a’ Bírót jelenni
Mindenekről számot venni!
Trombitának csoda árja
Földünk’ sirjait bejárja,
’S a’ kelőket trónhoz várja.
A’ halál ’s természet bámul,
Kelvén a’ halott álmábúl,
Ki az itélethez járúl.
Irott könyv fog felvitetni;
Benne pontiglan lelhetni,
Mit kell a’ világra vetni.
A’ Biró tehát leülvén,
Minden rejtek felderülvén,
Büntet, semmit nem kerülvén.
Én szegény itt szót hogy váltsak?
Ah! segédűl kit kiáltsak?
Hol jámbor is alig áll csak.
Rettentőség’ nagy Fejdelme!
Kinek ingyen száll kegyelme
Üdvözíts malasztos Elme!
O Jézus tarts-fenn magadnak:
Tárgya lettem hív utadnak;
Ne áldozz-fel ama’ napnak.
Tikkadásig czélba vettél,
Értem kínt halált szenvedtél:
El ne hagyj ha így szerettél.
Bosszulás’ igaz Birája!
Nyiljon irgalmad’ hazája
Még nincs számadás’ órája.
Mint gonosztévő zajdúlok,
Bűn miatt arczban pirúlok;
Könyörülj! feléd simúlok.
Kérésimben bár nincs érdem,
Fő Jó! tedd azt keggyel értem,
Hogy a’ poklot el ne érjem.
Tégy egy körbe a’ juhokkal,
Ne hagyj lennem kárhoztakkal,
Jobbra intvén szent szavakkal.
Gonoszakat elbuktatva,
Haragos lángoknak adva,
Légyek a’ jókkal hivatva.
Térdre omlom esdekelve,
Szívem hamvként eltépdelve.
Intézd végemet figyelve.
Napja gyászos siralomnak,
Mellyben kél a’ porhalomnak
Romján teste a’ vádlottnak!
Makáry
