Aurora. Hazai Almanach.
Elektronikus kritikai kiadás

Robert Nápolyi Király halálával nem tsak a’ vérség, hanem a’ sz. Szék^* régibb rendelése szerént is az Anjou ház Magyarországi ágazatát illette a’ Birodalom. De ez végrendelésében idősb unokáját Joannát; ennek magtalan halála után öttsét Máriát nevezé örökösseinek, Andrásnak, Joanna férjének, Lajos Magyar Király testvérének, csak a’ Salernoi Hertzegséget hagyván. Ezen igazságtalan intézet által alattomos mesterkedéseikre új mezőt nyertek Katalin, Konstantinápoly’ névszerénti Császárnéja, és Durazzo Ágnes, a’ Királyi ház legközelebb rokoni. Az egész Királyi ház szövevényes elnyomatásával kiváná amaz; Joanna és András’ kora megbuktatásával, – Máriát fiának Károlynak szánván, ohajtá emez, a’ birodalmat nemzetségére szállítani. – Szinlelve mind a’ kettő eggyesűl a’ testi gyönyörűségek közt nevelt Joannával az Anjou ház Magyar ága ellen; mellynek ekkori feje, az ifiú Lajos Király, András öttse számára kivánta az ősi koronát megtartani.

A’ két Aszszony serkentésére és VI. Kelemen Pápa eggyezésével Királynénak kiáltatja ki magát a’ 16 esztendős Joanna mindjárt az öreg Király halála után. Vizeszűségében, – mellynek Nénjei az egész buja udvartól segítetve, szüntelen bókoltak, – ezeknek szövevényes mesterkedéseiket nem tudja megfogni, nem látja, hogy ő csak titkos törekedéseik kész eszköze. Míg eggyfelől tapasztalatlan férje, kedveltjeitől, kivált Altamura Pipintől, vezéreltetve minden férjfiusb lépésekre alkalmatlan, magát a’ több Nagyok előtt gyülöletessé teszi: addig más felől Joanna is megvonja tőle szeretetét, őt az uralkodástól eltávoztatja, hiú mulatságokban, testi gyönyörűségekben keresi fő boldogságát, nagyattyának gondosan gyüjtött kintsét gondatlanúl elfetsérli ’s férjével eggyütt magát veszedelmes örvénybe veti.

Sikeretlen ügyekszik Lajos követségek és tetemes summák által az Avignoni Udvart más gondolatokra hozni, foganatlanúl küldi Anyját, a’ méltósággal tellyes Ersébet Királynét fényes követség- sok költséggel Nápolyba: hogy a’ szelíd András ’s a’ szép Joanna közt házi csendességet szerezzen. VI. Kelemen a’ végrendelés erejét felbontja, de eggy I. Károllyal tett eggyezésnél fogva Joannát birtokában még is megerősíti és csak abban eggyez meg nagy nehezen: hogy András mint Joanna férje megkoronáztassék; azért mindazáltal az Országot halála után magáénak ne vélje. Hogy a’ felindult Ersébet, fiát magával haza ne vigye, Joanna férjével külsőképen megbékél, kétszínű könyekbe lábogván bájoló szemei: de eltávozása után mindent elfelejt. A’ két özvegy Hertzegné tsalfa alattomos szövevénye is ujra elkezdődik. A’ Durazzoi Herczegaszszony, ki fiával Máriát a’ hiúságba elmerűlt udvarból éjjel elragadtatá, a’ Pápa feloldozása mellett elvéteté ’s így új erőt nyere, vetélkedőtársa által méreggel végeztetik ki; pártja mindazáltal fiában fenmarad és a’ különböző factiók eggyesűlt erővel hátráltatják az ifiú Király koronáztatását.

A’ lágy András nyiltszivüségével nem alkalmatos ezen felette mindenfelől öszszetolakodó fellegek eloszlatására. A’ megvesztegetett udvarba mindég idegen maradt és annyira elnyomatott: hogy ha csak köntösre is volt szüksége, előbb a’ Tanátsnak kelle a’ dolgot megvizsgálni, ’s a’ Királynétól engedelmet nyerni; bár ez gyönyörűségeinek részesseivel mulatságot mulatsággal váltott fel, a’ költséget nem kímélve.

Azonban Joanna tiltott szerelme gyümöltsét nem titkolhatja el. Némellyek Artus Bertalant, mások Tarenti Lajost nevezik a szerencsés atyának. Mélyen érzi András megfertőztetését, de haragját sokáig elfojtja; végre mindazáltal eggy bajnoki Játékban eggy zászlóval jelenvén meg, mellyen a’ királyi tzímer alatt eggy tőke és bárd^* látszott, – tudomását és boszszuszándékát elárulja. Jelszó ez a’ bűnösöknek. A’ vigyázatlan Fejedelem vadászat színe alatt Aversába csalatik. Itt hitetlen felesége mellöl éjfélkor kiragadtatik, és eggy anyától nyert bájgyürű, a’ közvélemény szerént, fegyver és méreg ellen oltalmazván, arannyal keresztülvert selyem sinórral, mellyet, a’ mint némellyek állíták, Joanna maga készíte, kegyetlenűl megfojtatik, holt teste a’ kertbe vettetik (Aug. 20. 1345.) Így veszett el, Petrarca szerént, alacsonyúl, gyujtogató vagy tolvaj módjára a’ legszelídebb, ártatlanabb ember, a’ ritka elméjű ifiú, nagy reménységű Király.

Az undok gyilkosság az öröm közt élő udvarban hamar el volt felejtve. De híre, a’ Calábriai Herczegség megtagadása- és Joannának Tarenti Lajossal való menyegzői készülete által felingerelt Durazzo Károly segítségével hamar elhatott Visegrádig. A’ tüzes Lajos testvér-szeretete, nemes lelke, igazságérzése fellobban az Aversai siralmas történet hallására, mellyet részről az Avignoni Udvar részrehajló késkedésének is tulajdoníta. A’ gyilkosok és tzimboráik fejére boszszút esküszik, e’ szándékáról több Európai Hatalmasságokat tudósít, az Austriai Fejedelmekkel és Lajos Német Császárral, a’ Pápa halálos ellenségeivel, szoros szövetségre lép. Mindenek előtt mindazáltal Joannát, a’ Durazzoi és Tarenti Herczegeket, mint a’ gyilkosság előmozdítóit, VI. Kelemennél elvádolja; törvénybe idéztetésöket ’s érdemök szerént megbüntetésöket kivánja, addig is pedig a’ megüresült Királyságot maga ’s testvére számára kéri. A’ Pápa, – kit Joanna ravaszúl gyermeke keresztatyjának és oltalmazójának híva meg, – az utólsót egyenesen megtagadja; az elsőre nézve pedig mindent igér; jóllehet a’ Nápolyi Fő-Birónak az egyenes lelkű Montescaglioso Grófnak, ki a’ bűnösök ellen vizsgálatát Durazzo Károly segítségével elkezdette volt, már előbb meghagyá: hogy a’ Királyné vagy a’ Királyi Herczegek ellen valami kisülvén, a’ dolgot nagyobb veszélyek és zavarok elkerülése végett titokban tartsa. Az ősz Birónak tehát meg volt kötve keze. Mind e’ mellett a’ gyanúba esett személyek közűl többen elfogatnak; ketten hoszszasabb vizsgálat nélkül lófarkhoz kötve kegyetlenűl vesztetnek el; későbben pedig újra kettő elevenen égettetik meg, szájok mindazáltal gondosan kipeczkeztetvén, hogy a’ legnagyobb titkot el ne árulhassák (Jun. 1346). Irtózatos a’ Nápolyi nép dühe ezen boldogtalanok ellen. Az eggyüttélő Gravina bizonysága szerént: szemök közzé köp, őket kővel hajgálja, a’ farakásról lerántja, szétszaggatja, tetemeiket eggyenként veti a’ lángba, megmaradott csontjaikat örök emlékezetre, késnyeleknek, koczkáknak használja. A’ gyilkosság eredeti kútfejeinek kikerestetése még se vétetett egyenesen munkába, és azt végre VI. Kelemen az özvegy Ersébet Királyné unszolása’ következésében Nunciussára bízván, a’ sok akadályok és hátraltatások miatt ez se mehetett semmire is.

Észre vevé ebből Lajos: hogy igazságos ügyében szelíd uton boldogulni nem fog, hogy fegyvert kell ragadnia. Ezt annyival biztosban teheté: mivel magok a’ Nápolyiak a’ szörnyű tetten és váratlan következésein felindalva bűnösnek ismért Királynéjok ellen felkeltek. Cajetani Miklós első ki népével Itrit meglepi, a’ Magyar Király számára elfoglalja; majd Gaeta mondja fel Joannának a’ hűséget; végre a’ vitéz Lalli is pártot üt Aquilában ’s Joanna vezérét a’ sok ütközetben győzött Cavalcante Jakabot megveri, elfogja. Lajos tehát az Ország Nagyaival tanácsot ülvén hív alattvalóit felkéri és Konth máskép Tóth Miklóst előre elküldi Nápolyba az elmék elkészítésére, pártjának erősítésére (Máj. 1347.) Ez Lallival eggyesűl ’s a’ Nápolyi sereget, melly egyedűl 3000 Lovagokból állott, Durazzo Károly vezérlése alatt, – kit Joanna és szeretője, majd titkos férje Tarenti Lajos, legszebb ifiú az egész Országban, a’ Calábriai herczegség igéretével megnyertek, – Aquilánál elszéleszti. Később a’ bölcs Miklós Pétsi Püspök vezérlése alatt Magyarországból érkezett lovas seregetskét magához vonja, Sulmonát Ovidius szülötte Helyét, ostrommal megveszi, több helyeket el-foglal, és Fejedelmét előmeneteleiről, az egész nép jó gondolkozásmódjáról tudósítja. –

Erre a’ Király – bár legbuzgóbb barátja Lajos Német Császár, medvevadászaton életét elvesztvén, ’s több szövetségessei segedelmökkel késedelmeskedének, – ugyan azon esztendő végével személyesen megindul nem nagy, de bátor hív seregetskéjével. Utjában, mellyet Udine, Pádua, Veróna, Modena és Bologna felé vön, az Olasz fejedelmek nem csak tisztelettel fogadták, hanem seregét népeikkel is nevelték. Udinénél várt reá Joanna követsége melly által írásban mentegetvén magát, azt állítá: „hogy férjét, ezen legjobb embert őrülésig szerette, ’s csak gyilkossainak isméretlensége akadályoztatá halálának méltó megboszszulását.” „Szeplős életed,” felele a’ Király Lákoni rövidséggel,^* „a’ birodalom eltulajdonítása, az elhalasztott boszszú, második férjhez meneteled, mostani mentegetésed eléggé bizonyítják vétkedet. Emlékezz az egy élő Istenről ki a’ gonoszokat megbünteti.” Épen illy foganatlan Deux Bertalan Kardinál és Pápa követjének ügyekezete is: ki Folignonál azon eggyházi Fenyítéket tartá eleibe, mellyet még XXII. János Nápolynak, mint a’ sz. Szék feudumának minden megtámadói ellen szórt. Büszke megvetéssel monda Lajos: „Nápoly az Avignonban elnyomott igazságnál fogva enyém; ügyem törvényes; akaratom azt fegyverrel védni tántoríthatatlan; igazságtalan kirekesztésed azt nem hajthatja meg, engem nem érdekel.”

Igy érkezik meg seregével, melly előtt eggy gyász zászlót vitetett ártatlan testvére képével, Aqvilába (Dec. 22. 1347) Itt Konth, Lalli, és több Nápolyi Nagyok vele eggyesülvén, további előmente inkább győzedelmi pompához, mint hadviseléshez hasonlíta. Az utjában lévő városok ellentállás nélkül adják meg magokat. Tsak a’ gyáva Tarenti Lajos és a’ vitéz Acciajoli Miklós akarják Cápuánál akadályoztatni áltmentét a’ Volturnón. De Gróf Fundi seregével Urticellonál költözködik által a’ vizen, és így a’ vigyázatlan ellenséget megkerűli. A’ Nápolyi sereg három óráig tartott tsata után, mellyben a’ Magyarok dzsidáik- és nyilaikkal Lovasságát nagy robajjal támodván meg, hamar zavarba hozák, elszélesztetik. Ez után Cápua, Benevento megadják magokat, és Lajos Király győzedelmes seregével, melly már számos gyalogságon kivűl 6000 Lovagból állott, Aversa felé nyomul, itt ugyan azon palotába száll, mellyben szerentsétlen Ötse öletett meg.

Azalatt Joanna Nápolyba szaladott férjével, hirtelen készített gályákon Provenceba szökik ált, alattvalóit a’ hűség hite alól feloldozván, ’s az Országot a’ győzteseknek áltengedvén (Jan. 15. 1348.) Az Ország Nagyai ’s Nápoly várossának követei Aversába megjelennek hűségesküvésök letételére; amazok közt Tarenti Robert és Durazzo Károly is. De a’ Győzedelmes azt kiváná: hogy minden vérbeli Hertzegek személyes jelenlétekkel ditsőítsék Nápolyba mentét. Hoszszasb unszolásra elérkeznek Tarenti Filep és Durazzo Lajos is. Nyájasan fogadja ugyan őket az ifiú Király; de majd némelly megromlott ’s a’ Királyi Hertzegek ellen boszszút lehellő Nápolyi Nagyok kísztetésére, különösen az öreg Nápolyi Érsek tanátsára hoszszas tusakodás után mindnyájokat elfogattatja. Durazzo Károlynak, kire Mária elvételeért különösen felgyulasztatott, azt is szemére veté: hogy ellene fegyvert fogott és magyar segítséggel Joannát elkergetvén, maga akart a’ Királyi Székbe ülni. Ezért feje azon helyen, hol András megfojtatott, üttetik el; a’ többek, mivel Királyok gyilkossait felkeresni ’s megbüntetni elmulasztották, Magyarországba küldetnek, a’ hol Visegrádon fogságban tartattak, de azon kíméléssel, mellyet születésök kivánt. Ez azon örökös vád Lajosunk nevezetes életében, a’ mellyet semmi fényes tulajdonság, semmi győzedelem se moshata le és a’ mellyre örömest vonna a’ Történetíró sűrű fátyolt, hogy kedvelt Hősének betsületét felmentse.

Eggyszerű de díszes pompával tartá győzedelmes Fejedelmünk bementét a’ fővárosba (Jan. 24. 1348.) Egész katonai készülettel vezérlé bajnok seregét. Melitonál áll Nápoly várossának fényes követsége üdvezlésére; de az ifiu Lajos puszta szó-pompájára nem hajtván, hallgatást parantsolva lovagol el mellette. Jobban nem fogadja az Ország Nagyait kik a’ város kapuinál várák őt gazdag baldachinnal, hogy alatta bévezessék. Megveti ő ezen fényt. Belsőn érdemének érzésében büszke paripáján folytatja utját; szelíd méltósága ’s nyájas de komoly tekintete által mindenek szívét megnyeri.

Nápolyban a’ Királyi nevet felvévén, az Országlást megváltoztatá. Nagy-Váradi Püspök Nethke Demetert Kormányzónak; a’ Kisded Károlyt, Joanna fiát, Calábriai Hertzegnek nevezé ki. Nem sokára András nyilványos és büntetés nélkül maradott gyilkossainak eggyikét elevenen égetteté meg, másikát pedig éles késekkel megrakott kerékre fonva töreté öszsze. Illy kegyetlenűl áll az ifiú heves Király öttse halálán boszszút.

De a’ Pápa akaratja ellen meghódított Ország megtartása nem könnyű feltétel volt. Ezt tsak a’ megbántott sz. Szék iránt kemény és hathatós lépésekkel, az Országban lévő helytelen szokások ideig óráig való elnézésével lehetett volna eszközleni. De Lajost istenfélő kegyessége újra a’ Keresztyénség fejéhez, igazságszeretete a’ viszszaélések erőszakos eltörlésére vezérlé. Így a’ Pápának Nápolyban fő hatalmát elisméré; ’s az Ország Nagyait magától elidegeníté. Amaz, fiúi bizodalommal tett esedezésére, melly által Joannának perbe idéztetését és magának megkoronáztatását sürgette, büszkén azt felelé: hogy a’ Királynét próbák nélkül nem ítélheti meg, de ha vétke bebizonyíttatnék is, kérdés: vallyon fiát, a’ kisded Károlyt vagy a’ sz. Széket illeti e az ürűlt Ország? Egyébiránt Nápoly fegyveres elfoglaltatását, Durazzo Károly törvénytelen megöletését, a’ több Hertzegek elfogatását szemére hányván, azt kiváná: hogy az Országból tüstént költözködjék ki seregével és várja el Avignonból a’ további határozást. Mellynek lehető minémüségét eléggé bizonyítá az: hogy Joannának az Avignoni Udvarnál fényes megjelenése nem akadályoztatott és Tarenti Lajossal öszszekelése jóvá hagyatott.

A’ Nagyok békételensége kiütött, mihelyt Lajos kiment az Országból. Eggy szörnyű döghalál, melly a’ föld nagyobb részét elborítván, sok helyen a’ népességnek alig kímélé meg negyed részét, – meggyengült seregének helyreállítására szükségessé, élete kotzkáztatása miatt tanátsossá tette eltávozását. Nápolyt tehát oda hagyván (Máj. 1348.) haza siet, minekutána Kormányozónak legjobb Vezérét Apor István Erdélyi Vajdát, Város-igazgatójának Wolfhart Ulrikot nevezte ’s öszszeolvadt seregét reájok bizta volna. Az ujságon kapó Nápolyi Nagyok, kik nem tsak a’ viszszaélések eltörlése – hanem a’ Német zsoldosok kifizetésére, ’s némelly kapzsi Vezérek fösvénységének kielégítésére bészedett nagy adók által is fel voltak ingerelve, ’s a’ Durazzo Károly törvénytelen megöletése miatt a’ Magyar Uralkodástól elidegenültek, – a’ Király eltávozásával Joannát mindjárt viszszahívják. Ez hűséges vezérét Acciajolit előre elküldvén, Avignont 80. ezer aranyért, és férje számára a’ Királyi névért a’ Pápának, drágaságait a’ Provencei aszszonyoknak eladja, eggy kis sereget gyűjt, tiz Genuai gályákat bérel és maga is Nápolytól nem meszsze kiszáll. A’ városi köz nép a’ változás reményétől buzdíttatva, ’s szép Királynéja nyájas tekintetétől felhevülve, nyilván pártot üt a’ Magyarok ellen. István Vajda kénytelen a’ várost oda hagyni. De Wolfhart még egy darabig védelmezi Castelnuovo erősséget. Se a’ bájoló Aszszony kellemetes tekintete, ki személyesen alkudozott vele, se tsiklándoztató igéretei nem tántoríthatják hűségét. Hiába vettetnek a’ levegő megrontására undorító dögök a’ szoros várba, sikeretlen támasztatnak pénzzel az őrsereg közt zendülések, a’ vitéz Ulrik rendületlen; tsak az élelem fogyatkozása hajthatja meg vas akaratját. De viszszavonulását ekkor is olly tsendesen, vigyázva és olly szép renddel eszközlé, hogy az ellenség tsak hatod napra vette észre eltávozását. A’ gyengült ’s hirtelen meglepett Magyarok hamar eggymás után elvesztik Acerrát, Aversát, Cápuát és Apizzit. Joanna szerentsés előmentéről tudósítja tüstént a’ Pápát és ez tanáttsal, tselekedettel segíti őtet. –

A’ békeszerető Lajos király még ekkor is barátságosan kívánta a’ dolgot elintézni. A’ kisded Károly kora halála után új követsége által a’ Pápától azt kérte: hogy István testvére Máriát, a’ boldogtalan Durazzo Károly özvegyét vevén el hitvesül, ezek lépjenek a’ Nápolyi trónra. Ezen követség utban érte a’ Pápáét, melly Visegrádra érvén Nápolynak kiüresíttetését, a’ Királyi Hertzegek szabad elbotsájtatását sürgette. De VI. Kelemen előbbeni szinlelt okainál fogva Lajos kívánságát nem teljesíté és azért ez is annak kettős kérését megtagadá.

Míg ezen alkudozások Avignon és Visegrád közt folytak, Nápolyban nagy változás történt. A’ magahitt Tarenti Lajos egész erejével kiindul a’ fő városból; de sikeretlen ostromolja Manfredóniát. Csuzy János Várnagy hat holnapig (Juniustól Novemberig 1349) vitézűl védelmezi magát, az ellenségnek minden ügyekezeteit foganatlanná teszi, kiütéseiben sok kárt okoz; míg más felől Wolf Konrád Guillionosiból zsákmányozó hartzait nagy szerentsével űzi; egyedűl Foggia megvívásakor 22 ezer untzia aranyot rabol el. Így István Vajda időt nyer seregeinek öszszegyüjtésére; mellyek 300 Magyarországból jött Nemesekkel neveltetvén, Wolfot is magához vonja, a’ Tarenti Hertzeget megtámadja, Lucerra alól elkergeti; innen a’ hitszegett Wernerre üt. Ez már régtől fogva Olaszországban tartózkodott; ott számos Német és Olasz haramiáival pénzért hol eggyik, hol másik Olasz fejedelem szolgáltjába állott; különben mindent pusztított, főként rablásból élt, magát Hertzegnek, a’ kegyesség ’s irgalmasság ellenségének nevezte. – Konth Miklós Olaszországba érkeztekor őtet Királyának szolgálatjába fogadta; Lajos mindazáltal illetlen magaviselete, a’ vitéz Wolfharttal való izetlenkedései miatt hirtelen elbotsájtotta, ’s az Országból számkivettette. Így szolgálat nélkül maradván; Acciajoli kísztetésére Joanna mellett fogott fegyvert. Ezen, a’ háborúban ugyan isméretes Vitézt, de a’ nyugalomban gondatlan szerentse-vadászt az Erdélyi Vajda Cornetto várossában éjjel megtámadja véletlenül, meglepett embereit a’ zavarba elegyedett polgárokkal együtt levagdalja, őtet magát, – ki a’ hirtelen lármára ágyából kiugordván, hogy a’ bizonyos veszélyt elkerűlje, a’ ház fedelére szökött és az egész éjjelt ott töltötte, – reggel eggy ingben elfogja és magyar zsoldba állani kínszeríti.

Ezen szerencsés esetek után számos várasok önkényt megadják magokat; István pedig 10,000 emberre szaporodott seregével Cápuát kirabolja, Aversát elfoglalja ’s Nápoly felé nyomul.

Nagy dühhel folyt a’ háború mind a’ két részről ezen egész idő alatt. A’ Nápolyiak a’ Magyarokra különösen annyira felingereltettek, hogy Caurattot vitéz oltalom után elfoglalván, az Olaszok és Németek megkímélésével a’ Magyarokat mind felakasztják, és ezek közűl némellyek csak németűl beszéllve mentik meg magokat. – Ezen kegyetlen bánásmódot, az Ország meghódításán és több rendbéli sarczolásaikon kívül számos vitéz tetteik által is vonták magokra; mellyek közűl némellyek, mivel az egészre különös befolyások nem volt, a’ történet fonalának megszaggatása nélkül nem említtethettek magok helyén. Így Mitsbán Filep, Astili várát vitézül oltalmazván, midőn eggyszer kiütne, eggy alacsony árulás következésében a’ számos ellenség által körűlvétetik; de vitéz tsoportjával ennek sürű rendjei közzé rohan és mind addig nem adja meg magát, míg halálaért előre bosszút nem áll, társai majd mind le nem vágatnak, lova el nem esik, és maga lábszárán veszedelmes sebet nem kap. – Másszor Pipin János, Altamurai Palatin^* Német zsoldossai Baroli várossát feldulják. Miklóssy Tamás és Konth Dénes tehát huszad magokkal Manfredónia alól oda robognak, az Andria felől viszszatérő ötször erősebb Németeket véletlen megtámadják, huszat közűlök levágnak, 75töt elfognak, a’ zsákmányt tőlök mind viszszaveszik. Az illyen eggyes, a’ dolgok folyamatját nem vezérlő ugyan de az idő szellemét világosító, ’s a’ Nemzeti characternek, mint az eggyes cselekvő személyeknek becsületére váló történetek is méltán kivánnak évkönyveinkben helyet. –

István Vajda még Aversában létekor Tarenti Lajos által eggy adandó ütközetre, mint valamelly kettős viadalra, kihívatik. Az öreg Vezér ezt elfogadja. A’ nap és vidék eggyesség szerént meghatároztatik, a’ hely kiméretik, a’ készületek megtétetnek. Azonban Tarenti Lajos a’ fegyverben őszült Vajdát reá akarván szedni, a’ határnapot megelőző este eggy napi haladékot kér. De István a’ dolgot észre veszi, még éjfélkor 300 Magyar Dzsidást rejt el a’ Nápolyi ut mellett, és eggy más csapattal Wolf Konrádot a’ fő város felé küldi az ellenség szándékának kikémlelésére. Ez a’ Magyarokat meglepni akaró Olaszokkal hajnalban öszszetalálkozik, azokat minden tétova nélkül megtámadja ugyan, de a’ sokaságtól körűlvétetvén, vitéz oltalom után elfogatik. Véres boszszúra gyuladnak emberei ennek láttára, a’ győzedelemben elbízott tomboló ellenséget újra megtámadják, ’s a’ leshelyből maga idejében kirohanó Magyar Dzsidásoktól segítetve zavarba hozzák, nagy részét levágják, sokat elfognak, a’ többit elszélesztik és szeretett Alvezéröket kiszabadítják.

Könnyű lett volna Istvánnak ezen fényes győzedelem után a’ rettegések közt lévő fővárost elfoglalni; de a’ Német zsoldosok a’ nyughatatlan Werner és a’ két Wolf vezérlése alatt hátralévő zsoldjok miatt pártot ütnek. A’ Vajda őket nem elégítheti ki, ’s hogy általok megfogatván, a’ Nápolyiaknak ált ne adathassék, kénytelen kevés számú hív Magyarjaival a’ táborból megszökni, Manfredóniába vonúlni, honnan Magyarországba megy által a’ Királyt mindenekről tudósítani. A’ pártosok ellenben a’ Nápolyiakkal mindjárt eltávozása után fegyvernyugvást kötnek, nekik eggy bizonyos summáért a’ szabad szüretelést megengedik, később pedig Lajos segítségökre nem jövén, 100,000 aranyért a’ Terra di Lavoronak minden erősségeit áltadják. Werner eggynehány század magával Romániába vonúl más szolgálatot keresni; a’ jobb gondolkozású Wolf ellenben, a’ hátramaradott Magyarokkal a’ Király megérkezésére vár, vad csoportjaival a’ környéket minden különbség nélkül pusztítván.

Erdélyben éré ezen viszontagságok híre Lajost. Hoszszas tanátskozásra idő nem volt. A’ Fejedelem hív népét tehát Országgyülésen kivűl kéri fel segedelem adásra. A’ Szabad Várasok ezt pénzben nyujtják, a’ Nemesség pedig csoportonként jelenik meg szeretett Királya körűl, Gilet Miklós Nádor, Széchy Miklós, a’ két Bebék, a’ Latzkovitsok, Konthok, Csuziak, Kanisaiak ’s a’ t. jó példával menvén előre. Hamar készen állott az új tettek után szomjuhozó szép sereg. A’ szükséges serénység a’ szárazon való utat nem engedé meg; hajók elégséges számmal nem voltak. Azért a’ Király csak kevés Nagyaival tétethété magát által Szkardonából Manfredóniába; (1380. elején) de már csak személyes jelenléte is más fordulást ad dolgainak, mivel Trani, Barletta és Bari városok önkényt megadják magokat.

Nem sokára nagy serege is megérkezik és az ifíú Király 15 ezer Magyar- 8 ezer Német- és 4 ezer Olaszszal indul el Barletta alól. De a’ nyughatatlan ’s csak rablást forraló Német zsoldosok új gondot szereznek neki. A’ gazdag Baroli várossa éleszti kapzsiságokat. A’ Királynak, ki a’ zsákmányozást gátlani akará, az engedelmességet felmondják, Wolf Konrádot némelly csoportjaival kivéve. Az ifiú Fejedelem ezen annyira felindul: hogy személyesen akar közikbe vágatni, és a’ körűlállókat, kik tartóztaták, első hevében kezében lévő pálczájával csapdozza. Lecsendesülése után mindazáltal fenyítésöket Apor Andrásra bízza. Két ezer Magyar Lovaggal rohan ez közikbe, elszéleszti, a’ városból kikergeti őket; de a’ Németek egy más kapun újra viszszajönnek. Ekkor végveszedelmet mond fejökre a’ felboszszantott Fejedelem és parancsolatát Magyarjai olly pontosan teljesítik, hogy az engedetlenek közűl alig menekede meg eggynehány száz.

Canosánál, mellyet a’ nagy sereg ostromlani kezdett ezután, személyes bátorságának szép jeleit adá Lajos. Ő veti a’ legelső tűzgolyóbisokat, ő rohan legelőször a’ betört kapukon a’ városba, ő ér legelőbb a’ vár falaihoz, ő első az ostromlajtorján nyilak és kövek zápora közt. Ezt látván a’ Várnagy, embereinek csendességet parancsol és a Fejedelem felé fordulván: „Félre Király!” ugy mond „nem itt helyed életed veszélyeztetni.” Nem úgy felele az ifiú Lajos, „Fejedelemé hadban az első hely.” A’ Várnagy magát majd önkényt megadá és számos más várasok is meghódoltak. Azonban Lajos megosztja seregét. Miklós Nádort és Wolf Konrádot 10,000 emberrel Aversa alá, Miklóssy Tamást, ki István Vajda távollétében Tarentet vitézűl oltalmazta – kisebb sereggel az Otrantoi föld meghódítására küldi, maga pedig fő seregével Melfit kezdé ostromlani. Itt éré őt Tarenti Lajos levele, mellyben előre bocsájtván: hogy ha bár a’ Magyar Király a Kunok és más Pogányok életét annyinak veszi mint a’ kutyákét; ő még is keresztyén alattvalóinak vérét megkíméleni köteles, – eggy kettös viadalra hívja ki és Párist, Avignont, Peruggiát vagy Nápolyt jeleli ki helyéül. A’ Király a’ kihívást elfogadja; de az említett helyek iránt kifogást teszen és azt kivánja: hogy a’ viadal a’ Német Császár, az Ángoly Király vagy az Aqvileai Patriarkha^* előtt, – vagy ha ez nem tetszene, a’ két sereg jelenlétében történjen meg. Ezen ajánlás mindazáltal felelet nélkül maradt.

A’ Pápa uj követe Annibaldi Kardinál sikeretlen ügyekszik a’ Magyar sereget utjában tartóztatni; ez tehát Melfi alól, melly magát olly hamar megadni nem akará, Salerno felé nyomúl. Ezen utjában eggy ifiú a’ Negro vizén az áltjárást Lajos parantsolatjára meg akarván vizsgálni, eggy lappangó örvénybe az öszszecsapó hullámok által lováról lesodortatik és elmerűl. Ennek látására az ifiú Király mindenről megfelejtkezik, kényes paripájával utána ugrat. A’ víz nagy ereje lováról őtet is lekapja, de széles palástja gátolja elmerülését. Erős kezével tehát a’ gyenge ifiat megragadja, az egész sereg szemeláttára a’ partra kivonja és éltét tulajdon személye kotzkáztatásával megmenti. A’ csendes lakosoknak megkímélésére sokféle nemzetekből álló, zsákmány után ásítozó seregével a’ városokat, a’ mennyire lehet elkerűlte; ha nem volt mód benne, népét István Vajda vezérlése alatt előre küldötte; maga a’ város kapuinál egész áltköltözködését elvárván.

Salerno csak hamar megadá magát, de Casalénál a’ Saraon lévő hidat az odavaló Apát elszedeté. A’ Magyarok nem gondolnak vele; mindenhez szokott lovaikkal a’ sebes vizen áltusztatnak, a’ bámulásba merűlt várost felprédálják. Az alatt új híd készűl, az egész sereg áltszáll és Sorrento alá robog. –

Aversa mindazáltal a’ vitéz Pignatelli Jakab kormánya alatt az ostromló Nádornak nyakasan ellent áll. Erről tudósítatván Lajos, seregének vezérletét István Vajdára bízza, maga pedig 300 lovaggal a’ Nádorhoz vágtat. De személyes jelenléte ’s ezen új segedelem se törhetik meg a’ Várbeliek bátorságát; azért a’ Vajda parancsolatot kap: hogy Sorrento ostromát felbontván, egész seregével csatolja magát a’ Királyhoz. Szommánál a’ Vezuv alatt a’ lakosok által megtámadtatik az öreg István. Eggy kis lovas csapatot küld megbüntetésökre. Apor Dénes, a’ Vajda fia, és Hebinger csak hamar a’ városba nyomják a’ rendetlen csoportot. De a’ kapuk utána bezáratnak; eggy mély árok oltalmazza a’ falakat. Dénes és Hebinger tehát leugranak lovaikról, az árokba szöknek, utánnok az egész csapat. A’ lajtorják hijányosságát eggy más vállai pótolják ki; így mász fel Dénes Hebinger hátán a’ falakra, nagy kőeső közt. Itt dühösen maga körűl vagdalván, helyet csinál a’ többeknek. Hiába rohannak reá az Olaszok, dárdák- bárdok- és buzgányokkal; sisaka, pánczéla áltjárhatatlan, vad bátorsága győzhetetlen. Az alatt feljönnek több társai is. Most kezdődik a’ szörnyű öldöklés: az ellentállás megszünik, tehetetlen kétségbe-esés váltja fel azt; előbb véres boszszú, majd rablás ingere vezérli a’ Magyarok karjait. Régolta nem volt illy bő zsákmányok.

Aversa alatt népei öszszegyülvén, Lajos nagy seregnézetet tart. Itt áll 30 ezer Magyar, 15 ezer Német, 20 ezer Olasz. Ezen szörnyű erő minden ügyekezetei mellett a’ város csak három hónapi véres ostrom után vétetheték meg. Maga a’ Király, ki életét soha se kímélé, lábán eggy nyil által nagy sebet kapott, mellyből csak nehezen tudott kigázolni. Ezalatt a’ sereg vezérletét az öreg Vajda elmellőzletésével Konth Miklósra bízta, a’ mi nagy békétlenséget szült. Különben is az ostrom alatt a’ Magyar sereg sokféle nyavalyák által nagyon megrongáltatott.

Végre mindazáltal Aversa magát megadja (Nov. 1350.) a’ megijedett Tarenti Lajos Gaetába vonúl feleségével, és a’ győzedelmes Lajos nagy fénnyel másodszor is megjelenik Nápolyban. Itt előbbeni zendülésökért a’ városiakat meg akarván büntetni, nagy hadi adót kiván, ellenkező esetben zsákmányozással fenyegeti őket. A’ lakosok erre fegyverhez fognak, a’ szállásaikon eloszlott Magyarokat véletlen megtámadják. De vigyázóbb Vezéreik hamar ott teremnek, hirtelen öszszevonják az egygyes csapatokat. Nem sokára rémítő rendben áll a’ nagy sereg a’ Largo del Castello piaczán, Királyának csak intésére várván: hogy az egész várost elpusztítsa, felgyujtsa, ’s a’ hitszegő polgárokon szörnyű boszszút álljon. Lajos mindazáltal a’ további vérontást el akarja kerűlni; boszszút lehellő népét Drugeth Miklós és Apor András vezérlése alatt a’ város négy erősségeibe elosztja, maga pedig a’ Nápolyi nép eránt megvetéssel tele Cápuába megy által.

Ez idő tájban vévé Kazimír Lengyel Királytól, régi bajtársától is azon kedvetlen hírt: hogy a’ Litvánoktól megveretetve, kénytelen volt Lembergbe keresni menedéket.

Ezen környülállások, némelly vallásos Nagyainak megujított unszolási ’s a’ maga keresztyén gondolkozásmódja arra bírák Lajost, hogy a’ Pápával tartó ellenkezéseinek valahára véget vessen. Ennek két követjeivel tehát Wilhelm Kardinállal és Guido Tusculanumi Püspökkel barátságos alkudozásba ereszkedik. Nem sokára megköttetik a’ fegyver-nyugvás (Aprilis elsőjén 1351.) olly feltétel alatt: hogy mind a’ két sereg birtokát megtartsa; mind Lajos, mind Joanna férjével együtt az Országot oda hagyják; hanem azalatt itélje el Joanna’ perét egy Kardinálokból álló Biztosság; ha hibásnak találtatik: szálljon Nápoly Lajosra, ha ártatlannak: adja ez viszsza minden hódítványait 300 ezer aranyért. Csak az egyenes lelkű Magyar Király teljesíté ezen feltételeket.

Latzkovits Andrást ugyan is a’ Magyar seregek és Nápoly nagyobb része Fő-Kapitányának, Drugeth Miklóst Salernoi; Morialis Auranai Priort Aversai Várnagynak nevezvén ki, ezen kötés értelméhez képest az országot oda hagyá és Róma felé vevé utját. A’ Tanáts eggy Tribuntól vezéreltetve, itt eleibe jön, Róma Urának nevezetével kinálja. De ő a’ Pápát jobban felingerleni nem akarván, azt nem fogadja el, és megelégszik azzal: hogy a’ Pápa’ palotájából, hol megszálla, a’ templomokat megnézegette, megajándékozgatta. Innen pedig haza siet, és Verónánál Német zsoldossait elbotsájtja. Joanna ellenben csendesen Gaetában marada, míg férje egész Olaszországot bejárá, alattomosan és nyilván munkálódék a’ csalást nem ismérő Lajos ellen. A’ fegyvernyugvás sikeretlen elteltével, az ellenségeskedés is tüstént elkezdődék részéről; a’ megvesztegetett Morialis és Wolf Aversát, Lucerrat és Goglionnosit áltadák.

Sok haladék után megjelent az Avignoni Udvar itélete. E’ szerént a’ Királyné hitelesen bebizonyítá: hogy eggy titkos varázs erő Andráshoz minden szeretetét elfojtá és meggyilkoltatásakor tehetetlenségben tartá. Így mint egy varázsolt minden bűntől felmentetett és a’ Magyar Király emlékeztetett: hogy seregeit Nápolyból vonná ki, a’ királyi Herczegeket bocsájtaná szabadon.

Mélyen érzé Lajos ezen itélet különös fordulását, igazságának egyenes elnyomatását; szavát mindazáltal megmásolni nem akará; azért követeket küldött Avignonba, kik által abban nyilatkoztatta ki magát: hogy Salerno és St. Angelo Atyai tartományait kivéve kész egész Nápolyt kiadni, ’s a’ Herczegeket elbocsájtani. Ellenben a’ Pápától azt kivánta: hogy minden pártossainak Nápolyban közönséges botsánatot adjon, Andrásnak még életben lévő gyilkossait büntesse meg, és őtet, a’ mennyiben a’ Keresztyénség fejét megbántotta volna, minden bűn alól oldozza fel. A’ 300 ezer arany forintot, mellyet Joanna a’ fegyvernyugvás értelme szerént lefizetni tartozott volna, nemesen elengedte. – Ezen ajánláson épülve az eggyesség véghez is ment (Jan. 14. 1352). (A’ Magyar seregek csak hamar rendelést kaptak a’ viszszajövetelre és Tarenti Lajos nem soká Nápolyi Királynak koronáztatott). A’ Pápa tehát és általa Joanna, Lajosnak minden fényes győzedelmei mellett, czéljokat elérék; de egész életökre vetett setét homályt eloszlatni nem tudák. – Joannát különösen az örök igazság kérlelhetetlen itélete még ezen életben eléré; nem háríthatá el azt se a’ Pápa kedvezése, se itélő biráinak szövevényes felszabadítása, se Lajos nagylelkűsége.

Illy vége lön a’ Nápolyi hadaknak, mellyeket Lajos Nagy Királyunk az Ország valóságos java ellen személyes sértéstől felgyulasztva, ifiú tűzzel kezdett, férjfias erővel folytatott, de aszszonyi mesterkedések, ’s az Avignonból tett akadályok miatt kénytelen volt minden foganat nélkül bevégezni. Hazánkra ebből semmi haszon sem háramlott, a’ meszsze Nápoly két ízben történt meghódításából méltán eredett dicsőségen és azon kivűl, hogy Lajos a’ Nemességnek ez alkalmatossággal tett hív szolgálatiért II. András aranypetsétes Levelét megerősité.