HUN–REN-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Aurora. Hazai Almanach.
Elektronikus kritikai kiadás

II. KIS ÉS NAGY KOR.

Mikor picziny voltam,
Piczike kis leány,
Ölébe felkapott
’S csókolgatott anyám.

„Szerelmes kis szivem,
Szerezzek e bábot,
Piros czipőt, ruhát,
Hajadba virágot?

Kell e fehér kalács,
Kell mézes csemege?
Cselédem, madaram,
Te lelkem’ mindene.”

Napközben gyakran így
Kérdezgetett anyám,
’S én mosolygva csüggtem
Általölelt nyakán.

De hogy nagyra nőttem,
Máskép beszél hozzám:
„Ne kacsingass, lányom,
A’ legények után.

Nem jó énekelni
Világi dalokat,
Koszorút ne kötözz,
Mert időt lopogat.”

Oh mért nem maradtam
Örökre kis leány,
Talán akkor néha
Így is szólna anyám:

„Szerelmem, kis szivem,
Hozzak e szép legényt?
Mondjak e szerelmes
Éneket és regét?

Kell e zöld koszorú
Szeretőd számára?
Cselédem, madaram,
Te lelkem’ drágája.”

Hej mert dal, koszorú,
És szerető nélkül
Ollyan a’ leány, mint
A’ fa zöld ág nélkül.

A megjelenést az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával a Mecenatúra 2021 pályázati program finanszírozásában megvalósuló 141023 számú projekt tette lehetővé.