HUN–REN-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Aurora. Hazai Almanach.
Elektronikus kritikai kiadás

NYILATKOZÁS.

„Szűnj kevéssé zengeni
Harczi viadalt,
Vedd elé kis lantodat,
’S mondj szerelmi dalt.”

Ezt sugallta a’ leány,
’S csendes éjeken
Ablakához elmenék
Zengni énekem’.

Andalogva sirt a’ dal
Hold’ sugárinál,
’S dijamúl hajult felém
Gyönge rózsaszál.

Én a’ gyönge rózsaszált
Szépen ápolám,
Rajta függe nappalom,
Rajta éjszakám.

És örökös éjszakán,
Örök nappalon
Hókéz adta díjvirág
Volt magánydalom.

Ám a’ rózsa’ bájai
Elvirultanak,
’S új dalokra bú- panasz-
Tárgyat adtanak.

És midőn nyugodt a’ lány
Csendes éjeken,
Ablakához elmenék
Zengni énekem’.

Olly epedve sírt dalom
Hold’ sugárinál,
Ah de díjamúl megint
Lőn csak rózsaszál.

Szép a’ rózsa ’s a’ virág-
Rendben ő király,
Szíve mellé tűzdeli
Ifju és leány;

E’ növényből font füzér
Lantot ékesít:
Ám szerelmi dalnokot
Díj magasb hevít.

Kék szemekből villanó
Játszi pillanat,
Rózsaarcz ’s ajak! szivem
Értetek dagad;

’S lángoló leánykebel,
Melly viszont szeret,
Bírja visszaadni csak
Feldúlt mennyemet.

’S míg kegyébe nem fogad,
Csendes éjeken
Érte nyögdel és eped
Lantom, énekem.

Ím tehát nem zenghetek
Harczi viadalt,
Csak negédes szép leányt,
Csak szerelmi dalt.

Cz....
A megjelenést az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával a Mecenatúra 2021 pályázati program finanszírozásában megvalósuló 141023 számú projekt tette lehetővé.