Száraz fűre deres harmat hulladoz,
Édes lovam, ne egyél, mert bajt okoz,
Inkább selyem kantárt veszek fejedre
’S bársony nyerged lesz csak hordozz kedvemre.
Kemény göröngy hantok födik az útat,
Édes lovam, őrizd tőlök lábadat;
Repülj velem kedves rózsám’ házáig,
Hogy ne fájjon szegény szívem sokáig.
Fényes csillag kezd ragyogni az égen,
Ollyan tisztán nem tündöklött már régen,
Fényes csillag ragyogj nekem odáig,
Hogy setétben ne bolyongjak sokáig.
Csillámlik a’ szőke Duna messzéről,
Talán ki is ömlött teli medréből,
Szőke Duna, hej ne öntsd el útamat,
Mert gödörbe terelhetném lovamat.
Ablak előtt pislogó mécs hamvadoz,
Mellette szép barna leány szúnyadoz,
Barna babám, ne szúnyadozz, gyere ki,
Kedvesed vár régen reád ideki.
