HUN–REN-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Aurora. Hazai Almanach.
Elektronikus kritikai kiadás

A’ TÁVOZÓ.

Leszáll a’ nap,
Borúl az ég,
Elhagyott a’
Szívreménység,
Hogy tégedet,
Te gyöngyalak!
Még enyémnek
Vallhassalak.

Remény, remény!
Tündéri kép,
Csalárd vagy, mint
A’ földi szép;
Csalárd mint az
Én galambom,
Kinek szívét
Nem birhatom.

Leány, leány!
Idvességem,
Gondolatom,
Érzeményem,
Nyúgodalmam,
Földi mennyem
Csak te voltál
Egykor nekem.

De most, leány!
De most, remény!
Örök búban
Kesergek én,
Örök búban
Miattatok,
Kik álnokúl
Megcsaltatok.

’S te csába lány!
’S te álremény!
Istenhozzád
Örökre; én
Elbucsúzom
A’ világtól,
Kibujdosom
Szép hazámból.

Útam nyugot
Felé megyen,
Pusztaságon,
Rengetegen;
Hű társ gyanánt
A’ fájdalom
Kisérni fog
Vad útamon.

’S ha majd a’ szent
Határokon
Kikészülend
Ez árva nyom:
Tireátok,
Bájvidékek,
Még utolszor
Visszanézek.

’S míg reátok,
Bájvidékek,
Szívszakadva
Visszanézek,
A’ csókdozott
Határokon
Siromba zár
A’ fájdalom.

Bústavi.
A megjelenést az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával a Mecenatúra 2021 pályázati program finanszírozásában megvalósuló 141023 számú projekt tette lehetővé.