Hideg szél fúj Mátra felül,
A’ lelkem is fázik belűl,
Hol vegyek én melegítőt,
Őszi éjjel fölhevítőt?
Csaplárosné, viragszálom!
Ne hagyj soká kivül állnom,
Egy jó ital borod van-e,
Szőke lányod ébren van-e?
Szőke leányod’ kék szeme,
Ollyan mint az isten’ ege,
’S ha mosolyog piros szája,
Nyiló hajnal az orczája.
Álom ide, álom oda,
Rám nézz hugom, ne amoda,
Töltsd csak teli a’ kupámat,
Csókban vehetsz érte vámot.
Hejje hujja! dínom dánom!
Hogy betértem, nem is bánom,
Tanyám meleg, van italom,
Olvad a’ fagy ’s aggodalom.
És ha szőke leány’ kedve
Hozzám hajul enyelegve,
’S rám rám derűl mosolygása,
Életemnek nincsen mása.
