Vedd e’ gyűrüt, ifju, vedd
’S véle vissza lángszived’,
Lángszived’, melly tisztán ége,
Mint a’ hajnal’ fényessége.
Öld-meg hű szerelmedet,
Más birandja eskümet;
Oltárhoz más fog vezetni,
Légy boldog, tanulj feledni.
A’ jövendő bájvilág
Gyász lett ’s néma pusztaság.
Nincs olly csillag a’ nagy égen,
Melly egy súgárt adna nékem.
Fonjatok szép koszorút,
Fonjatok, leánykák!
Halvány rózsaszál legyen
Benne ’s rozmarín-ág.
Rozmarín, nászpompa-ág;
Halvány rózsa, sírvirág.
Bús bokréta illik ahhoz
’S gyász halotti ének,
A’ kiben meghaltanak
Vágy és szívremények.
Bajza.
