HUN–REN-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Aurora. Hazai Almanach.
Elektronikus kritikai kiadás

MDCCCXXIII.*
1723; Toldy Ferenc eredetileg MDCCCXXIII esztendőben címmel írta meg, s az 1822‒23-as vármegyei ellenállásra utalt. (Vö. Dávidházi, 2004, 157.)

Mikorra szűnsz-meg, végtire, sors, mikor
A’ bús magyarra szórni gyötrelmeid’?
Mikor leszen ment harpyáktól,
Ah mikor ér valahára partra?

Olly lét találta e’ gyönyörű nemet,
Hogy harczrivaj közt folyva le évei,
Ingott gyakortan a’ magas tölgy
A’ dörögő viharok dühében;

De egy jó isten végre megőrizé
A’ végveszélynek bús ijedelmitől;
Nyugalmat óhajt, éltet – ’s nincs más
Aegisze, mint haza-hív szerelme!

Nem lepke érzés, nem hiu mámor ez,
Van mért szeresse a’ magyar a’ hazát:
Minden nyomon, bátor hová néz,
Ősei, hősei ott nyugosznak.

Nincs eggy arasznyi föld hona’ térein
Mellyen magyar vér nem folya ekkorig:
Ez íhleti Tokaj’ tüzében,
Ez foly erébe Budánk’ borából.

Azért kevély ő, hogy magyarok’ fija;
Azért hazája kedvese, mindene,
Kivűle néki nincs szerelme,
Élete nincs ’s ragyogásra kedve.

Budai.
A megjelenést az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával a Mecenatúra 2021 pályázati program finanszírozásában megvalósuló 141023 számú projekt tette lehetővé.