Előmbe jösz setét képpel,
Zavart szined vegyes széppel,
Majd tűz borít, majd halványulsz:
Súgd-meg: örülsz é vagy busulsz.
Miért e’ lesütött szemek,
E’ húnyni kezdő kellemek?
Mért e’ borongás arczodon;
Súgd-meg: miért zár ajkodon?
Mért homlokodon e’ ködök,
Oszlatni bár erőlködök?
Milly sorsnak kelyhét ízleled:
Súgd-meg: mi bút rejt kebeled?
Másszor enyelgő kedvedet,
Melly élteté szép szívedet, –
Dalom szelíden esdekel –
Súgd-meg: ki tépdesé szélyel?
„Hagyj csak magamba borongnom,
Merengve titkos álmomon!
Mélyen temetve hordozom
Mit nem szabad kimondanom.”
Fogarasy.
