kulcsszavak kiválasztása
Az egyik lehetőség inkonzisztens, "váratlan" pontok keresése a szövegben -- azoknak a helyeknek a megkeresése, amelyek "első olvasatra" nem vagy nem teljesen érthetőek. Ilyenkor például feltételezhetjük, hogy a kulcsszavak lehetnek metaforák, szimbólumok vagy allegóriák.
Az "együttolvasás" lényege az, hogy különböző forrásból származó szövegekből vagy szövegrészletekből a közöttük lévő (hipertextuális) kapcsolatokon keresztül egy komplex, koherens hiperszöveget állítunk elő. (Szöveg alatt végig multimediális szöveget értünk.)
A versszöveg befogadását a háttértudás mellett meghatározza például a befogadó személyisége és pillanatnyi hangulata, az alkalom (pl. "miért olvasunk?"), a környezet stb.
A szövegközi (intertextuális) kapcsolatok a szövegszerűség általánosan elfogadott kritériumai közé tartoznak. Például T.S. Eliot Marina c. költeménye már a címben utal Shakespeare Pericles c. színművére, enélkül a költemény jelentéstartalmának nagy része aligha érthető meg. Az intertextuális kapcsolatról "leválasztottuk" a hipertextuális kapcsolatokat, amelyeket opcionálisaknak tekintünk -- olyan szövegközi kapcsolatoknak, amelyek a szöveg megértéséhez nem feltétlenül szükségesek, de a hozzáadott jelentéstartalommal alternatív szövegértelmezéseket tesznek lehetővé. Például T.S. Eliot Átokföldje költeményének utolsó soraiban mind intertextuális kapcsolatok (pl. az idegen nyelvű szövegrészletek nyilvánvalóan ilyenek azok számára, akik nem értenek az adott nyelven), mind pedig hipertextuális kapcsolatok (pl. Tóth Árpád versrészlete) bőven fellelhetőek, illetve hozzáadhatóak az eredeti műhöz.
Elkerülve a szimbólum fogalmának "elméleti" definiálását, konstruktív megközelítésben egy kulcsszó szimbolikus tartalmán a szónak azokat a korpuszban előforduló szövegkörnyezeteit, ("mikrokörnyezeteit") értjük, amelyek egy adott jelentéstartalom mellett koherensen beilleszthetőek az értelmezett szövegbe. Ez a megközelítés szemléletesen kifejezhető A SZIMBÓLUM GYÖNGY metaforával:
"A középkori keresztény teoretikusok szerint [...] minden teremtett jelentéssel bír. A szimbólumok többségükben
kapcsolódva kelnek életre. Lehet azonban az alapjuk a közösség tudatában élő absztrakt fogalom, alak (főleg a mitológiák alapján) vagy fiktív lény is. Végső soron elvileg bármi és bárki funkcionálhat úgy, mint a kagylóba került porszem, amelyből megfelelő körülmények között kialakulhat a "gyöngy". Ezek a kristályosodási pontok vagy alakok azután más tartalmakat is magukhoz vonzanak. Egyesek csak átmenetileg kapcsolódnak hozzá, mások tartósabban, vagy (máig) végérvényesen, akár módosítva is az eredeti jelentését." (Pál 2009:59)
A fenti metaforát Radnóti Miklós is alkalmazza "Szélesen" c. versében, és összekapcsolja a költészettel:
Örülj, ha te meghalsz, majd körülállnak
apró szentek, megáldott hanggal és
énekelnek: áldott leszel, ha
nagyszemű fiúk és nagyszemű lányok
állnak és épül búcsuzó hangjuk
lassan köréd, mint porszemre épül a
gyöngy a kagyló könnyeitől költő
és imádkoznak majd a jámborok.(1930. március 23)
(Újmódi pásztorok éneke. 2. Elégiák és keseredők. 1931)
"[...] a jelentéstani alakzatok (trópusok avagy -- kissé félrevezető, de elterjedt magyar nevükön -- szóképek) meghatározása szempontjából az a kulcskérdés, vajon a szöveg folytonosságát, különböző részeinek viszonyát -- a szintagmatikus kapcsolódásokat -- mennyiben szakítják meg a szövegből kifelé mutató, más szövegekre utaló -- paradigmatikus -- összefüggések." (Szegedy-Maszák 1992:121)
A költészetnek, általánosan fogalmazva a kommunikáció poétikai funkciójának a fenti módon értelmezett paradigmatikus viszonyok -- más tényezőkkel együtt -- alapvető fontosságú elemeit képezik.
A poétikai funkció főbb sajátosságai:
Boda István & Porkoláb Judit, 2010.