1795 Aa |
1795 Ab |
1796 Ba |
1803 Bb |
---|---|---|---|
Álnok Lyánka! mit mosolygasz,
Lopva rám, ha nem szeretsz
Csalfa szëmmel mit kacsongasz
Hogyha titkonn megnevetsz?
Nem tudod, hogy këgytelenség
Ëggy olly szívvel játszani,
Mëllyben ég az érzékenység
‘S mëlly hitët tud tartani?
Még aʼ hantonn bel tüzektűl
Elborítva énëklëk,
‘S búcsút vévén mindënëktűl
Csak tëérted esdëklëk,
Óh! te addig könnyű szívvel
aʼ patakhoz tévëlyëgsz,
ʼS ott aʼ repdeső lipékkel
Rám hunyorgva édëlëgsz.
Ám, de hidd el, megbosszúllya
aʼ kis Ámor vétkëdët,
Majd ha véletlenʼ fëldúllya
Hő nyilával szívedët:
Én azomban szerelmemnek
Másutt érëm czéllyait,
‘S asszonyommal életëmnek
Vígan töltöm napjait.
De të régi Kedvesidnek
Önnkint kérvén karjait,
Nem lelëd-mëg tüzeidnek
Csillapító tárgyait.
Végre ëggy ízetlen vénnek
Hűltt ölébe férkëzël,
‘S elpazarlott szërëncsédnek
Sírjánn holtig könyvezël.
Versegi.
| Álnok lyánka! mit mosolygasz
lopva rám, ha nem szeretsz?
Csalfa szëmmel mit kacsongasz,
hogyha titkon mëgnevetsz?
Nem tudod, hogy këgytelenség
ollyas szívvel játszani,
mëllyben ég az érzékenység,
mëlly hitet tud tartani?
Még aʼ hantonn bel tüzektűl
elborítva éneklëk,
ʼs fosztván mindën örömektűl,
csak tëérted esdëklek,
Óh! të addig lepkeséggel lepkeszivvel
aʼ patakhoz tévelyegsz,
kedvesidnek seregével
rám hunyorgva édelëgsz.
Ám de, hidd el, mëgboszúllya
aʼ Kis Ámor vétkëdët,
majd ha véletlen fëldúllya
hő nyilával szívedët,
Én mëggúnyoltt szerelmemnek
másutt érëm czéllyait
ʼs hitvësëmmel életëmnek
vígan töltöm napjait.
De të csalfa pásztoridnak
kérëgetvén szíveit,
Nem lelsz, aʼ ki lángjaidnak
csëndësítse mérgeit.
Végre ëggy ízetlen vénnek
hűltt ölébe férkëzël,
ʼs elpazarlott szërëncsédnek
sírjánn holtig könyvezël.
| Csalfa Psiche! mit mosolygasz
lopva rám, ha nem szeretsz?
Vagy talán, ha rám kacsongasz,
annyit tesz, hogy megnevetsz?
Nem tudod, hogy kegytelenség
eggy olly szívvel játszani,
mëllynek lángját hűtelenség
el nem tudgya oltani?
Én tenékëd örvendezve
áldoztam szerelmemet,
‘s ekkoráig csüggedezve
kértem furcsa szívedet.
Kész is voltam kézfogással
megköszönni lángodot,
‘s lábaidhoz háladással
tenni tellyes voltomot.
Ah de szíved gúnnyal vëtte
a’ szokatlan esdëklést,
‘s ok gyanánt csak azt vetette,
hogy nem szenvedsz rabkötést.
Igy futékony kedveidnek
tág mezőköt kémëzël,
‘s nyája köztt sok hűseidnek
lepke szárnyon repdësel.
Ám de Ámor megboszúllya
még idővel vétkedet,
majd ha véletlen feldúllya
jobb nyilával mellyedet,
hogy megunván a’ sokaknak
állhatatlan lángjait
férjhez esküdtt asszonyoknak
járni kezdgyed úttyait.
Kéred akkor kedvesidtűl
önnkint majd a’ rabkötést
kik nevetve senyveidtűl
megvonnyák a’ frígyszövést,
végre eggy erőtlen vénnek
hültt ölébe ütközöl
‘s láng helyett a’ sínlő szénnek
hamva mellett fűtözöl.
| Csalfa Psiche! mit mosolygasz
lopva rám, ha nem szeretsz?
Vagy talán, ha rám kacsongasz,
annyit tesz, hogy megnevetsz?
Nem tudod, hogy kegytelenség
eggy olly szívvel játszani,
mellynek lángját hűtelenség
el nem tudgya oltani?
Én tenékëe örvendezve
áldoztam szerelmemet,
ʼs ekkoráig csüggedezve
kértem furcsa szivedet.
Kész is voltam kézfogással
megszentelni vágyomot,
ʼs lábaidhoz háladással
tenni tellyes voltomot.
És te gúnyolással vëtted
aʼ szokatlan esdeklést,
ʼs ok gyanánt csak azt vetetted,
hogy nem szenvedsz rabkötést.
Így futékony kedveidnek
tág mezőköt kémëzël,
ʼs nyája köztt sok hűseidnek
lepke szárnyonn repdesel.
Ámde Ámor megbosszúllya
még üdővel vétkedet,
majd ha véletlenʼ feldúllya
jobb nyilával mellyedet;
hogy megúnván aʼ sokaknak
állhatatlan lángjait,
férjhez esküdtt asszonyoknak
járni kezdgyed úttyait.
Kéred, akkor kedvesidtűl
önnkint majd aʼ rabkötést
kik ajánlott kezeidtűl
megvonnyák aʼ frígyütést.
Végre eggy erőtlen vénnek
hültt ölébe ütközöl,
ʼs láng helyett aʼ sínlő szénnek
hamva mellett fűtözöl.
|