1781 A |
1780 A |
|---|---|
N.B. Ezen notára lehet énekelni minden 12. lábu, és négy sorú verseket, mellyek a magyarba éppen közönységessek.
Hasad a szép Hajnal mosolygó képével,
kedvet nyit mindenbe világos fénnyével,
ujjittya az erdők', ’s hegyek ékességét,
üzi föld szinirül Egek setitségét.
Meg pirúl egiszlen szemérmes ortzája,
napnak höségétül lankad minden tagja:
meg düll szekerének, Zephyrustúl várja,
hogy friss szellöjével ortzáját meg fujja.
Nyargal paripája a magos hegyekre,
Aszonyát sebessen viszi a hivesre.
Itt a lankadt Hajnal lassankint fel élled,
az Egek bótyára szépsége el terjed.
A régi izzadtság meg hidegszik testén,
harmattá változik, ’s le folik szekerén;
Zephyrus folyását sok ösvényre osztya,
újjai közt szürvén tsöppönkint hullajtya.
Nedvesiti evvel Hajnal a mezöket,
részegiti böven a száraz erdöket,
itattya a fáknak tenyészö zöldségét,
a terhes bimbóknak ki tsallya gyümöltsét.
Nyilnak a virágok, Hajnal' tejét várják,
szüz ömlöit kérvén szájokat ki táttyák;
sietvén ezekhez le száll szekerével
szoptattya egyenkint harmatos mellyével.
Azomba a Phoebus ki üti szép fénnyét;
a hajnal is végzi reggeli tisztségét;
meg marad Floránál, szakaszt virágokat,
készitget más napra rosa koszorukat.
| Hasad a szép hajnál mosolygo képével,
kedvet nyit mindenbe világos fénnyével,
ujjittya az erdök’, ’s hegyek ékességét,
üzi a föld szinrül Egek setitségét.
Meg pirúl egiszlen szemérmes ortzája,
napnak höségétül lankad minden tagja;
meg dül szekerének, Zephyrustúl várja,
hogy friss szellöjével ortzáját meg fujja.
Nyargal paripája a magos hegyekre,
Aszonyát sebessen viszi a hivesre;
Itt a lankadt Hajnal lassankint fel élled,
az Egek bótyára szépsége el terjed.
A régi izadság meg hidegszik testén,
harmattá változik, ’s le folyik szekerén;
Zephyrus folyását sok ösvényre osztya,
ujjai közt szürvén tsöppönkint hullajtya.
Nedvesiti evvel Hajnal a mezöket,
részegiti böven a száraz erdöket,
itattya a fáknak tenyészö zöldségét,
a terhes bimbóknak ki tsallya gyümöltsét.
Nyilnak a virágok, Hajnal’ tejét várják,
szüz ömlöit kérvén szájokat ki táttyák;
sietvén ezekhez le száll szekerével
szoptattya egyenkint harmatos mellyével.
Azomba a Phoebus ki üti szép fénnyét,
a hajnal is végzi reggeli tisztségét;
meg marad Floránál, szakaszt virágokat,
készitget más napra rosa koszorukat.
|