A |
1822 B |
---|---|
Dávid, noha fiának pártütése miatt mind Királyi széke, mind élete veszedelemben forgott, bizodalmát mindazáltal még is el nem vesztette. Megemlékezvén az Istennek jóvoltárúl, mellyel őtet e’ szempillantásig hűven megoltalmazta, új reménységre buzdúlt fel szíve, hogy ezen veszedelmében sem haggya el. E’ szép Zsoltár, mellyben az Isteni gondviselésre épített bizodalom elő terjesztetik, lehetetlen bizonnyára, hogy az érzékeny szívű embert a’ viszontagságokban, a’ bal esetekben, ’s az életnek akármelly rettenetes veszedelmeiben meg ne nyugosztallya, meg ne vígasztallya. Az istenfélő Keresztény melly férjfias állhatatossággal, melly derűltt elmével mondgya illyenkor Dávid utánn: ha a’ halálnak vászvölgyében járok is, nem félek semmi rossztúl, mivel velem vagy, Istenem! Irgalmad el nem hágy, még élek; házadban lessz örök lakásom!
1. Az Úr a’ pásztorom;
nem érhet engem’ semminémű inség.
2. Sarnyas legeltetőkönn jártat;
csendes vizekhez útasít.
3. Így felderítvén lankadtt lelkemet,
a’ szent igazság’ úttyainn visz
dücső nevének kedvéért.
4. Ha a’ halálnak vászvölgyében járok is,
nem félek semmi rossztúl,
mivel velem vagy.
Vessződ és gyámbotod
megvígasztalnak engemet.
5. Meg is vendéglesz asztalodnál
láttára üldözőimnek.
Olajjal elborítod fejemet;
’s ivó edényem megtelik.
6. Irgalmad el nem hágy, még élek.
Az Úr’ házában lessz örök lakásom.
| Versio correcta. 1
[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:]
Versio Káldiana. 1. Dávid Zsóltára. 2. Az Úr igazgat engem, és semmi heával nem lészek: a’ legeltetés helyére helyheztetett engem. 3. A’ meg-elégités vize mellett nevelt engem: a’ lelkemet meg-téritette. Az igazság ösvényin hordozott engem, az ö nevéért. 4. Mert, ha a’ halál árnyéka közepett járok-is, nem félek gonoszoktúl : mert te velem vagy. A’ te veszszöd, és páltzád, azok vigasztaltak engem. 5. Asztalt készitettél én-elöttem, azok-ellen, kik engem háborgatnak. Meg-zsirositottad olajban a’ fejemet: és az én részegitö pohárom melly jeles! 6. És a’ te irgalmasságod követ engem életemnek tellyes napjaiban: És hogy az Úr házában lakjam, hosszú ideig. 1. Dávid’ Zsoltára.
Jehova az én pásztorom;
semmi’ hijával nem leszek.
2. Sarnyas legelőre telepedtet le:
csendes vizekhez útasít.
3. Felderíti lelkemet,
’s igaz nyomokonn vezet, nevének kedvéért.
4. Ha a’ halálnak setét völgyében járnék is,
még sem félnék semmi rossztúl,
mivel te velem vagy.
Vessződ és gyámbotod
megvígasztalnak engemet.
5. Sőt meg is vendéglesz engemet asztalodnál ellenségimnek láttára;
Olajjal elborítod fejemet;
’s ivó edényemet tele töltöd
6. Velem lessz jóságod és irgalmad életemnek valamennyi napjaiban:
’s az Úr’ házában lessz örök lakásom.
|