1821 Aa |
1824 Ab |
|---|---|
Emlékezz meg Uram! szavaidrúl,
mellyekkel engemet, hű tisztelődöt
kies reményre gerjesztettél
gondviselésed iránt!
Inségimben ezek nekem édes
vígasztalásim: mert igéretidnek
kegyes hatalma új életre
emeli bús fejemet.
A’ büszkék csúfollyanak engem’
ammint akarnak! szent törvényeidtűl
nem állok én el, még csak élek.
Hajdani ostoridot
jól tudom én, mellyek megalázták
a’ büszke lelkeket; ’s ez szinte nékem
leghathatósb vígasztalásom.
A’ gonosz embereket
kárhozatos kényekre fajúlni
látván kegyes törvényeidtűl, óh! mint
jár által engem’ a’ haragnak
szent tüze! Ámde viszont
kellemetes dalhang hagyományod
nekem szarándokságomnak völgyében
Még éjjel sem felejtem én el
Jehova! szent nevedet,
melly kegyesen vonz engemet arra,
hogy szent szabásidot hűven megójjam.
Nem is kivánok e’ világonn
semmi egyéb javakot
csak hogy szent hagyományidot, ammint
a’ jó fiúhoz illik, tellyesítsem.
Te lévén eggy örökségem, nagy
Isten! Ígéretemet
ím! örömest újjítom előtted,
hogy törvényednek engedelmeskedni
meg nem szünök. Tellyes szívembűl
öntöm elődbe, Atyám!
esdeklő kérésemet a’ Te
irgalmadért, mellyet fogadtál. Ím! én
fiú gyanánt, hű szorgalommal,
fontolom úttyaimot
szüntelen, és ha talán nyomaidbúl
kilépnek ollykor lábaim, meg vissza
térítem ottan ösvényedhez,
’s karja közé sietek,
késedelem nélkűl, könyörűlő
Atyámnak, hogy kegyes szavát fogadgyam.
Sokszor be voltam már kerítve
a’ gonoszoknak erős
tőreivel, de nem estek azért ki
kedveltt törvénnyeid gyarló eszembűl.
Éjfélkor ágyambúl felkelvén
térgyeimenn köszönöm
a’ legigazb jóságra vezérlő
szabásidot, ’s azoknak társaságát
böcsűlöm, a’ kik Téged’ félnek,
’s mint szerető fiaid
szent szavadot versengve fogadgyák.
Végetlen irgalmaddal tellyes a’ föld
óh Istenem! taníts meg engem’
óni szabásaidot.
| Emlékezz meg Uram! szavaidrúl,
mellyekkel engemet, hű tisztelődöt
kies reményre gerjesztettél
gondviselésed iránt!
Inségimben ezek nekem édes
vígasztalásim: mert igéretidnek
kegyes hatalma új életre
emeli bús fejemet.
A’ büszkék csúfollyanak engem’,
ammint akarnak! szent törvényeidtűl nem
állok én el, méglen élek.
Hajdani ostoridot
jól tudom én, mellyek megalázták
a’ büszke lelkeket; ’s ez nékem szinte
leghathatósbb vígasztalásom.
A’ gonosz embereket
kárhozatos kényekre fajúlni
látván kegyes törvényeidtűl, óh! mint
jár által engem’ a’ haragnak
szent tüze! Ámde viszont
kellemetes dalhang hagyományod
nekem szarándokságomnak völgyében!
Még éjjel sem felejtem én el
Jehova! szent nevedet,
melly kegyesen vonz engemet arra,
hogy szent szabásidot hűven megójjam.
Nem is kivánok e’ világonn
semmi egyéb javakot,
csak hogy szent hagyományidot, ammint
a’ jó fiúhoz illik, tellyesítsem.
Te lévén eggy örökségem, nagy
Isten! igéretemet
ím! örömest újitom előtted,
hogy törvényednek engedelmeskedni
meg nem szünök. Tellyes szívembűl
öntöm elődbe, Atyám!
esdeklő kérésemet a’ Te
irgalmadért, mellyet fogadtál. Ím! én,
fiú gyanánt, hű szorgalommal,
fontolom úttyaimot
szüntelen, és ha talán nyomaidbúl
kilépnek ollykor lábaim, meg vissza
térítem ottan ösvényedhez,
’s karja közé sietek,
késedelem nélkűl, könyörűlő
Atyámnak, hogy kegyes szavát fogadgyam.
Sokszor be voltam már kerítve
a’ gonoszoknak erős
tőreivel, de nem estek azért ki
kedveltt törvénnyeid gyarló eszembűl.
Éjfélkor ágyambúl felkelvén,
térgyeimenn köszönöm
a’ legigazb jóságra vezérlő
szabásidot, ’s azoknak társaságát
ohajtom, a’ kik Téged’ félnek,
’s mint szerető fiaid
szent szavadot versengve fogadgyák.
Végetlen irgalmaddal tellyes a’ föld
óh! Istenem! taníts meg engem’
óni szabássidot.
|