A |
1822 B |
---|---|
Dávid az Istenben, úgymint az embereknek igaz bírójában bízik, mikor neki jó baráttyai azt javasollyák, hogy magányos hegyek közé rejtekbe költözzön. E’ Zsoltár amaz üdőkbe tartozik, mikor ellenségei Saul’ udvarában élete utánn kezdettek incselkedni.
A’ Musikamesternek. Dávidé.
1. Az Úrban bízok én,
hogy mondhattyátok nekem:
„menekedgy madár gyanánt a’ hegyre!
2. mert ím! a’ rosszak megfeszítik íjjokot,
a’ nyilt az idegre igazíttyák,
hogy a’ setétben a’ jószívűekre lökjék.
3. Le vannak a’ védgátok rontva;
a’ jámbor mit tegyen?”
4. Az Úr szent templomában,
az Úr a’ mennyben székénn ül.
Szeme lát, ’s tekintete az embert átvisgállya.
5. Áthattya ő a’ jámbort úgy, mint a’ gonoszt;
’s a’ rossznak kedvellőjét gyűlöli.
6. A’ bűnösökre villanatot, tüzet, kénkőessőt szór;
parázslehellet omlik kelyheikbe.
7. Mert Jehovah igaz, ’s az igazságot szereti;
a’ jámborhoz fordúlnak arczai.
|
Versio correcta. 1
[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:]
Versio Káldiana. 1. Végig. Dávid Zsoltára. 2. Az Úrban bízom: mint mondgyátok a’ lelkemnek: Költözzél a’ hegyre, mint a’ veréb? 3. Mert imé a’ bünösök meg-vonták a’ kéz ijat, el készitették nyilokat a’ tegezben, hogy lövöldözzék titkon az igaz-szivüeket. 4. Mert a’ miket el-végeztél, el-bontották: az igaz pedig mit tselekedett? 5. Az Úr az ö szent templomában, Úr az ö széke menyben. Az ö szemei a’ szegényre néznek: az ö szemöldöki meg-kérdezik az emberek fiait. 6. Az Úr meg-kérdezi az igazat és az istentelent: a’ ki pedig szereti a’ hamisságot, gyülöli a’ lelkét. 7. A’ bünösökre töröket hint: tüz, és kén-kö, és szél-vészek fuvása, az ö pohárok része. 8. Mert igaz az Úr, és igazságokat szeretett: az igazat nézte az ö ortzája. 1. A’ Musikamesternek. Dávid’ Zsoltára.
2. Jehovában bízok én,
hogy mondhattyátok nekem:
„menekedgy madár gyanánt a’ hegyre!
3. mert íme! megfeszítik íjjokot az
istentelenek:
az idegre igazíttyák a’ nyilat,
hogy a’ setétben a’ jámborszívűekre lökjék.
4. „a’ védfalak lerontatnak;
a’ jámbor mit cselekedgyen?”
5. Szentségének templomában van Jehovah;
királyi székénn ül a’ mennyben;
szemei látnak, tekíntete az embert átvisgállya.
6. Oltalmazza Jehovah a’ jámbort;
az istentelent pedig és az erőszakszeretőt
gyűlöli.
7. Villanatokot, tüzet, kénkövet szór le a’
gonosztevőkre:
mérges szél a’ sorsok.
8. Mert Jehovah igaz, és igazságszerető:
arczai szemmel tartyák a’ jámbort.
|