A |
1822 B |
|---|---|
1. 22. Mért állasz távúl, Jehovah!
mért rejted el az inség’ üdejében színedet?
2. 23. A’ rossznak pajkossága öldökli az ügyteleneket;
a’ tőlle költött fortélyokkal ellepetnek.
3. 24. Mert a’ gonosz dicsértetik,
mikor szívének vággyai betellyesednek,
’s a’ rabló szerencséltetik.
4. 25. Kevélységében megveti ő Jehovát,
a’ bűnös! rá nem is figyelmez;
nincs Isten! ezt gondollya szüntelen.
5. 26. Mindenkor szerencsések úttyai;
őtőlle messze vannak büntető itéletid;
mind ellehelli ellenségeit.
6. 27. Meg nem mozdúlok én örökké, úgymond ő magában;
a’ szerencsétlenséget én nem ösmerem.
7. 28. Fortéllyal, csellel, hitszegéssel tellyes szája;
nyelvének allyán inség, fájdalom.
8. 29. Az orfalkáknak lesszugában kémkedik;
rejtekben öli meg az ártatlant;
szeme a’ gyengéket nyomozza.
9. 30. Homályban les, mint a’ bokorban az oroszlyán;
a’ nyomorgót lesi, hogy megkaphassa;
megkapja a’ nyomorgót, ’s hállójába vonnya.
10. 31. Ez öszvenyomatván vonaglik.
Így esnek tőrbe által el a’ szerencsétlenek.
11. 32. Elfelejtette már az Isten, úgymond ő magában;
elfordította másfelé orczáját,
nehogy örökké lássa.
12. 33. Emelkedgy fel Úr Isten, nyújtsd ki kezedet,
az elnyomottat ne felejtsd el.
13. 34. Mért gúnyol téged’ Isten! a’ gonosz,
szívében mondván, hogy te számot nem kérsz?
14. 35. Látod te ezt: mert a’ bút ’s az inséget fontolod,
kezedbe jegyezvén fel azokot.
A’ sorsát rád hagyó szegénynek,
’s az árvának szabadítója vagy Te:
15. 36. törd öszve karját a’ bűnösnek, a’ gonosznak;
büntesd meg bűnét úgy, hogy fel ne találtasson.
16. 37. Az Úr örökké fog és szüntelen országlani:
földgyérűl a’ hitetlen nemzetek elvesznek.
17. 38. A’ nyomorgóknak vággyát meghallgattad Jehovah!
erőre hoztad szíveket, hozzájok hajtván füledet;
18. 39. hogy megitéld ügyét a’ lenyomottnak, az árvának;
és hogy erőszakot nem merjen űzni többé
a’ földnek fajzattya az ember.
|
Versio correcta. 1
[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:]
Versio Káldiana. 1. Miért távoztál-el Uram meszsze, meg- útálsz az alkalmatosságokban, a’ háborúságban? 2. Midön kevélykedik az istentelen, fel- gyúlad a’ szegény: meg-fogattatnak az ö tanátsokban, melylyeket gondolnak. 3. Mert ditsértetik a’ bünös az ö lelke kivánságaiban: és a’ hamis áldattatik. 4. Meg búsitotta az Urat a’ bünös, haragjának sokasága-szerént nem keresi. 5. Nints az Isten az ö szine-elött: meg- ferteztettek az ö útai minden időben: El-vétetnek a’ te itéletid az ö ortzája-elöl: minden ellenségin uralkodik. 6. Mert monda a’ szivében: Meg-nem indittatom nemzetségről nemzetségre, gonosz-nélkül. 7. Kinek szája rakva átokkal, és keserűséggel, és álnoksággal: a’ nyelve-alatt munka, és fájdalom. 8. Lesben ül a’ gazdagokkal rejtekben, hogy meg-öllye az ártatlant. 9. A’ szemei a’ szegényre néznek: leselkedik a’ rejtekben, mint az oroszlány az ö barlangjában. Leselkedik, hogy el-ragadgya a’ szegényt: mikor hozzája vonsza ötet. 10. Az ö törében meg-alázza ötet, meghajol, és el-esik, midön uralkodni-fog a’ szegényeken. 11. Mert monda a’ szivében: El-feletkezett az Isten, el-forditotta ortzáját, hogy végig ne lásson. 12. Kelly-fel Uram Isten, magasztaltassék- fel a’ kezed: ne feletkezzél-el a’ szegényekröl. 13. Miért ingerlette az istentetelen az Istent? mert monda szivében: Nem keresi fel. 14. Látod, mert te nézed a’ munkát, és a’ fájdalmat: hogy kezedbe ejtsed öket. Néked hagyatott a’ szegény: te lészsz az árva segétöje. 15. Rontsd meg a’ bünösnek, és a’ gonosztévőnek karját: kerestetik az ö büne, és fel nem találtatik. 16. Az Úr örökké országol, és örökkön örökké: el-vesztök ti Pogányok az ö földéröl. 17. A’ szegények kivánságát meg-halgatta az Úr: az ö szivök készületit meg-hallotta a’ te füled. 18. Hogy itéletet tégy az árvának, és az alázatosnak, hogy többé ne magasztallya- fel magát az ember a’ földön. 1. Mért állasz távúl, Jehovah!
mért rejted el az inségnek üdejénn színedet?
2. Pajkosan üldözi az ügyteleneket az istentelen:
fortélyokot gondol ki, hogy őköt tőrbe kerítse.
3. Mert a’ gonosztévő magasztaltatik,
mikor szívének vággyai tellyesednek;
és a’ rabló dücsőíttetik.
4. Büszkeségében megveti a’ bűnös az Istent:
nem folyamodik hozzá;
5. soha nem is gondolkodik rólla. –
Nyomorúságot szülnek ügyekezetei szüntelen:
távúl vannak tőlle büntető itéletid;
valamennyi ellenségeit szétlehelli.
6. Azt mondgya magában: meg nem mozdúlok én soha!
Szerencsétlenséget nem ösmerek.
7. Tellyes az ő szája hitszegéssel, álnoksággal és ravaszsággal:
nyelve alatt nyomorgatás és gonoszság.
8. A’ tolvajseregnek lesszugában kémkedik:
rejtekben öli meg az ártatlant;
szeme az erőtleneket salygattya.
9. Leselkedik, mint barlangjában az oroszlyán:
kunnyójában lesi az ügyetlent, hogy megragadhassa:
megragadgya az ügyetlent, és hállójába vonnya.
10. Meggyötörtetik így az ügyefogyott,
legörnyíttetik, elesik az ő ereje által.
11. Elfelejtette már az Isten, úgymond ő magában:
másfelé fordította orczáját,
nehogy örökké lássa.
12. Kelly fel tehát Jehovah! terjeszd ki kezedet:
ne felejtsd el az ügyetleneket.
13. Minek gúnyollyon tégedet Isten a’ gonosztévő,
azt mondván szívében, hogy te számot nem kérsz?
14. Hiszen te ezeket látod: mert kezedbűl visgálod
bosszúlásnak okáért az inséget és méltatlanságot. Az ügyetlennek, ki sorsát reád bízza,
és az árvának segítője Te leszel.
15. Törd meg az istentelennek és a’ gonosztévőnek
karját: fenyítsd meg bűnét úgy, hogy nyoma se
maradgyon. 16. Jehovah örökké és szüntelen fog országlani:
azalatt hogy földgyérűl a’ hitetlenek mind
elvesznek. 17. A’ nyomorgóknak kívánságát meghallgattad
Jehovah! erőre segítetted szíveket, hozzájok homorítván
figyelmedet: 18. hogy az árvának és a’ letiportnak ügyét
megitéllyed; és hogy a’ földbűl lett ember
erőszakot űzni többé ne merészellyen.
|