1791–1792 Aa |
1791–1792 Ab |
|---|---|
ʼS hát tsak meg nem illetődik
szíved kétes sorsomon?
ʼS hogyha szívem ég ʼs gyötrődik,
Nem sajnálkodsz lángomon?
Meg nem lágyúlsz, ha könyvezve
Meg szorítom kezedet?
Vagy ha mellyem senyvedezve
Sóhajtozza nevedet? Fel sohajlya
Ha gyötrelmimet panaszlom,
Húnyorogva meg nevetsz:
Ha ellenben el butsúzom,
Azzal kérlelsz, hogy szeretsz:
Ha könyvezni látsz, meg állasz
ʼS tsókjaimtól el szaladsz;
Sem magadtól nem botsáttasz,
Sem öledbe nem fogadsz.
Óh! ha színlett édességgel
Meg raboltad szívemet;
Ha el loptad álnok szemmel
Drága tsendességemet:
Vagy világos meg-vetéssel
Tedd tellyesnek kínomat,
Vagy viszontag szerelemmel
Téreld vissza káromat.
| Hát tsak meg nem illetődik
Szíved árva sorsomon?
És ha szívem értted sínlik
Nem sajnálkodsz lángomon?
Meg nem indúlsz, ha könyvezve
Megszorítom kezedet?
Vagy ha mellyem senyvedezve
Felsohajtya nevedet?
Míg gyötrelmimet panaszlom,
Húnyorogva megnevetsz:
És ha
|