Berzsenyi Dániel – Kazinczy Ferencnek 1812 - | Berzsenyi Dániel – Kazinczy Ferencnek 1812 - |
|---|---|
Tisztelt Barátom!
Gyönyörködve olvasom Atyai örömeidet ’s*
’s <gyony örvend> ’s [th. emend] gyönyorködve*’s <gyony örvend> gyönyorködve osztozom boldogságodban ’s kívánom mint hazafi és barát hogy ezen örömeid kedves*örömeid <..> kedves Zsenkaddal Dencsiddel*Fölé írva ennek: Zsenkaddal eggyütt nevelkedjenek s kívánom hogy Emíled magva sit foceundum bonorum civium, mint Tacitus a’ nagy Aemiliusokrol mondja. Barátom, e’ részben én is boldog vagyok. Lidim és Farcsim jó olvasók ambár csak ugy tanitottam öket mint Te Dencsidet és mind*és <.> mind öszve nem tanítottam öket 24 órákig. A’ Relligio*A’ <vallas> Relligio [!] felűl még semmit sem tudnak mert még eddig nem tudtam magamat meg határozni, hogy e’ részben melly principiumokra épetsek. A’ minap Farcsi hallván,*Farcsi hallván – A szórendet utólagos számozás mutatja. mennyi himlős gyermekeket ásnak el mindennap, térdemre dűlve kérde tőlem: édes Atyám mi lesz ott a’ földben azokból a’ gyermekekből? én meg rettentem, de kellett felelnem: Azok onnét fel támadnak és az égbe mennek. „’S hát ott mit tsinálnak, mit esznek?[”] Én minden modon kívántam ötet meg nyugtatni de igen kevesre tudtam menni „oh édes Uram Atyám, én mindíg szeretnek ám itt elni Uram Atyámmal.[”] Ekkor könnybe lábbadtak a gyermekszemei és az enyimek is ’s mondtam néki hogy mi még igen sokáig el elhetünk csak vigyázzunk az egességünkre ezt amazt ne tegyuk és ezt amazt el ne mulassuk, de a’ gyermek meg volt haborodva ’s minden beszedem utan is csak azt mondotta hogy ő mindíg kivana élni ’s ha pedig meg kell neki halni akkor azt szeretne ha én is ő*is <....> ő vele együtt meg halnék. S végre meg kellett néki fogadnom hogy én ő vele együtt halok meg és ővele együtt fogok az égbe menni. Adj kérlek tanácsat mit tévő e részben gyermekeimmel[!] ’s minémű vallást[?]*A szó félig hiányzik, mert a papír alsó szegélye le van tépve. csepegtessek szívekbe?Epistolaid nekem mind új jövevények a’ Szép fenyesbb hajlékiból, kik én előttem az ujság’ kecseit soha elnem vesztik. Az én szobácskamban a’ Te képed Schiller’ képe mellett függ, s ha még Flaccust*
még <Hora> Flaccust kaphatnék azt is melléd függeszteném, mert ez a’ harom nékem eggy. Én*eggy. <Követhetetlen> Én meg nem foghatom azt a’ gratiát és hajlekonyságat mellyet Te a’ magyar nyelvnek adni*nyelvnek <adsz> adni tudsz, akár Epistolaidat akár sonetteidet és Epigrammaidat tekíntem. Desőffihez es Hirgeístodhoz irtt epistolaidat még*epistolaidat <igen vágyodom látni> még nem láthattam pedig*láthattam s> pedig különösen vágyódom azokat látni. Ki volt ez a’ Paszthory a kinek hamvát ugy*hamvát <ill> ugy tiszteled? Itt is lakik eggy Paszthori a kinek ugyan semije sincs de Lengyel Kisasszonyt vett a’ ki a’ rendes katonasagnál Major volt az utólsó Insurectionál pedig Oberster és igen jó embernek tartatik. Baranyi Gáborról az Atyám mindenkor nagy elragadtatassal szollatt valamikor az 1764diki Orsz. Gyulesrol emlekezett A’ többek köztt meg ezen beszéde jút eszembe: A ki a’ mi insurectiónkat gyalázza, vét hazája kiralya és Istene ellen; Vét hazája ellen mert annak dicsőséget mocskolja és constitutiojanak fundamentomat fel forgatni akarja; vét kiralla ell[en], mert az a mi insurectionknak vitezseget több izbéli leveleiben köszönte*leveleiben <dicserte> köszönte magasztalta s szabaditójanak vallotta, es igy ezeket meghazudtolja ’S vet Istene ellen, mert vétett hazája és kiralya ellen.Mart*
ellen. / <Mart. 18dikán installaltatot ült Gr Teleki administratori hivatalaba szekében B Pronai jött vele és Dvornikovics jottek vele. Mart 18dikan iktatta bé nalunk <<Gr>> az administratori hivatalba Gr Teleki Laszlót kivel együtt B Pronay volt a’ béiktato.> / Mart 18dikan Kaposban Gr Teleki sollennis installatiojakor az*installatiojakor <... az a> az a’ olly[!] becsűlet ért engem kicsinben, a mi Teged a’ Diaetan nagyban. Ebéd felett Sarközÿ Istvan kétszer mellém jött és meg csókolt. A’ sollennitással én szokásom szerínt hamar jollakván*jav. ebből: jollaktam szállasomra*jollakván <szallásomra mentem> szállasomra siettem dohányozni és vacsorára sem mentem vissza. Azonban izenetett[!] kapok Csapodytól hogy menjek ’s bémenvén a’ nagy Palotába Sarközi és Csapody altal*Csapody <engem> altal B Pro[nay] [...]*Fél sornyi szöveg letépődött. [enge]met igen complimentekkel*igen <hízelkedő> complimentekkel az egesz Közönség lattára el borított és mint Poetát*mint <...> Poetát meg köszöntött. De*köszöntött <csak>. De minthogy ezen jó embertől a’ szóllás ajándéka csaknem egészen meg vagyon tagadva ugy hogy fele szavát sem érthettem, és*érthettem, <igen hijános lett az örömöm> és semmi helyes beszédbe vele nem eredhettem, igen hijános*hij<j>ános lett örömöm. Köszönd meg néki hogy a M[agyar] literaturat én bennem megtisztelte; ő azt ugy gondolom meg erdemli és Tőled igen kedvesen veszi.A’ vignettet, mellyel kinálsz, szives köszönettel*
szives<en el> köszönettel el fogadom, mert s minek előtte láttam volna már az engem egeszen meg bajolt csak azert is hogy az a’ szép Kazinczy Sophietol való! Telekit és Pronait ott hagytam és dohanyozni mentem, egy*mentem, <K> egy szép kezekből jött Vignett pedig majd felemel székemről!*felemel <hel> székemről
| Nagy Férjfiú!
Gyönyörködve olvastam leveledben atyai örömeidet, gyönyörködve osztozom boldogságodban ’s kívánom hogy ezen szép örömeid kedves Dencsiddel eggyütt nevelkedjenek, gyümölcsözzenek, kívánom, hogy Emíled magva sit foecundum bonorum civium, mint Tacitus a’ nagy Aemiliusokrol mondja.
Valamint Te Dencsidet tanítgatod, ugy tanítottam én Lidimet, Farcsimat, kik már mast jó olvasók noha mind öszve sem tanítottam őket tán 24 óráig is. A’ Religioról még leg kevesebbet sem tudnak; mert még eddig nem tudtam magamat meg határozni hogy e’ részben melly principiumokra építsek. Farcsim a’ minap hallván mennyi himlős gyermekeket ásnak-el naponkínt, térdeimre dűlve kérdé tőlem hogy mi lesz ott a’ földben azokból a’ szegény gyermekekből. Meg rettentem, de kellett felelnem: „Azok onnét felébrednek és az égbe mennek.” ’S hát az égbe hogyan mennek, mit csinálnak s mit esznek? Minden módon kívántam őt meg nyúgtatni, de igen kevésre mentem vele, sőt minden vígasztalásom után is csak*
csak csak [th. emend.] azt vallotta sohajtva és könnybe lábbadt szemmel, hogy ő mindíg itt szeretne élni én velem és Tancsi komájával, (igy szokták testvérjével egymást nevezni) ’s meg kellett néki igérnem, hogy mi eggyüt fogunk vele meg halni és az égbe menni. Ohajtanám tudni mint gondolkodol a’ nevelésnek ezen nagy ágáról?Epistolád, Sonetted és Epigrammáid legszebb remekeid közé tartoznak. Az én szobámban a’ Te képed Schiller’ képe mellett függ ’s ha még Flaccust kapnék, azt is melléd függeszteném, mert ez a’ három nékem eggy. Kivált Epistoláid én előttem mind új Jövevények a’ Szépnek fényesbb hajlékiból, kik én előttem az újság’ kecseit soha el nem vesztik. Mellyet Desőffihez és szép*
és <.> szép Hirgeistodhoz írtál még nem láthattam ’s igen ohajtom*ojahtom [th. emend.] látni. – Ki volt az a’ Pászthory kit Te igy dicsőítesz? Itt is lakik eggy Pászthory, a’ ki ugyan egyebbel nem bírt mint Major rangal,[!] de Lengyel Kisasszonyt vett ’s már mast szép jószágat bir és igen jó embernek tartatik. Baranyi Gáborról az Atyám mindenkor nagy elragadtatással szóllott, valamikor az 1764diki Országgyülésről emlékezett. A’ többek köztt még ezen beszéde jút eszembe: –„A’ ki a’ mi Insurectiónkat gyalázza, vét Hazája, Királya és Istene ellen: vét hazája ellen, mert annak dicsőségét mocskolja és szabadságának fundamentomát fel forgatni akarja; vét királya ellen, mert azt meg hazudtolja, mint hogy az a’ mi insurectiónknak vitézségét számtalanszor magasztalta, és azt szabadítójának vallotta; ’s vét Istene ellen, mert vétett Házája[!] és Királya*
és <az ő> Királya ellen.[”] – Valóban méltó volt ez lantodra!Mart[ius] 18dik ült bé Fő Ispányi székünkbe Gr. Teleki mint Administrator. Báró Prónay volt a’ beiktató. Ezen solennitással*
Ezen <solen> solennitással az a’ becsűlet ért engem kicsinyben, a’ mi Téged a’ Diaetán nagyban. Ebéd felett Sárközy István Ur hozzám jött és megcsókolt, estve pedig B. Prónay a’ nagy Palotába hívatott és mint poétát az egész közönség jelen létében meg-köszöntött. De minthogy ezen jó Urtól a’ szóllás ajándéka csaknem egészen meg vagyon tagadva, ugy hogy fele szavát sem érthettem és semmi helyes beszédbe vele nem eredhettem, igen hijános lett örömöm. Köszönd meg nékik hogy a’ M. Literaturát én bennem meg tisztelték; ők ezt megérdemlik és Tőled igen kedvesen veszik.A’ Vignettet, mellyel kínálsz, szíves köszönettel elfogadom; mert az engem már bájol minek előtte látnám ’s csak azért bájol, mivel a’ szép Kazinczy Sophietól való! Istenem! melly furcsa, melly hiú az ember! – Élj szerencsésen!
A’ Nagy Pálhoz írt odának első verseit javallásod szerínt megváltoztatom illy formán:
Már midőn a’ föld megalázva hódol
’S Róma’ felséges Geniussa eltűnt,
Mint egy őr Cátó feded a’ világat
’S menyköveket szórsz.
A köz embernek neve vesz magával.
A’ világdúló – czudarok’ csudája,
Melly Lidérczként kél, elenyész, ’s utánna
Átkok omolnak.
|