?1819/? A |
1820/1822 Ba |
1821 Bb |
1830–1831 Bc |
|---|---|---|---|
Égtem értted, ’s te szerettél,
Én meg égek, nem te már.
Ah, eggy másért megvetettél
Ajkad azt tagadja bár!
| Égtem értted, ’s te szerettél,
Még én égek, nem te már;
Ah! te már meghidegedtél,
Szád szemed tagadja bár.
’S most itt magamba borúlva
Nevedet sohajtgatom,
Elbúsúlva, megfásúlva
Veszteségem’ siratom.
Elenyésztek életemnek
Tündér istenálmai.
De ne rettegj, mély sebemnek
Nem terhelnek vádjai.
Légy te boldog; könnyebbedve
Tűröm úgy majd estemet,
’S ezt sohajtom kevélykedve:
Minnyim engem szeretett.
| Égtem értted, ’s te szerettél;
Még én égek, nem te már.
Ah, te már elhidegedtél,
Szád szemed tagadja bár!
’S én itt magamba borúlva
Nevedet sohajtgatom,
Elbúsúlva, megfásúlva
Veszteségem’ siratom.
Elenyésztek életemnek
Tündér istenálmai.
De ne rettegj; mély sebemnek
Nem terhelnek vádjai.
Légy te boldog! könnyebbedve
Viselem majd terhemet,
’S ezt sohajtom kevélykedve:
Minnyim eggykor szeretett.
| Égtem érted s te szerettél,
Még én égek, nem te már.
Ah, te már meghidegedtél,
Szád szemed tagadja bár.
S én itt magamba borúlva
Nevedet sohajtgatom,
Elbusúlva, elfásúlva
Veszteségem’ siratom.
Elenyésztek életemnek
Tündér istenálmai!
De ne rettegj, mély sebemnek
Nem terhelnek vádjai.
Légy te boldog; könnyebbedve
Tűröm én majd estemet,
S ezt sohajtom kevélykedve:
Minnyim eggykor szeretett.
|