1787/1823 Aa |
1787 Ab |
1787 Ab |
1789 Bb |
1788 Ba |
1789 Bb |
1790 Bc |
1790 Bc |
1791 Bc |
1812 Bd |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Hijába tsillogsz, Dísze az éjjeli
Menny-bóltozatnak! tsalfa reményt reám*
<te rám> reám Az áth. szavak fölé írva.
Hijába bíztatsz; meg-tanúltam
Mézes ígéreteid mit adnak.
Zokogva térek fényed elől oda
Hol tsendes árnyék lengedezésiben*
árnyék <illat> lengedezési <közt> ben
Sirhalmaim, halvány virágok’
Illatozási között*
<alatt> között Az áth. szó alá betoldva. feküsznek.Ah! nem sokára harmatos hantomonn
Fog majd ragyogni szánakodó tüzed*
ragyogni <fényed ezek között> E négy szó aláhúzva, a szánakodó tüzed utólag toldva a sor mellé.
Majd fel-találja szívem eddig
Hasztalanúl keresett nyugalmát.
Ákátzom’*
Ák<k>átzom’ ágánn Fülemilébe kőlttLelkem, Szerelme’ kinjait*
A szó ráírással jav. ebből: kinnyait. akkorig Enekli majd míg a’ Királyi*
míg a’ <kelő Nap> Királyi Az áth. szavak előbb aláhúzva.
Reggel*
<Téged> Reggel Az előbb aláhúzott, majd áthúzott szó alá betoldva. előtt szaladásnak indúlsz.*A sor befejező része ugyancsak a sor alá betoldva (e betoldás későbbinek tűnik), de a helyettesítendő rész sincsen kihúzva: hamar’ szaladásra kerget.
| Hijába tsillogsz, Dísze az éjjeli
Menny bóltozatnak! tsalfa reményt te rám;
Hijába bíztatsz; meg-tanultam
Mézes igéreteid mit adnak.
Zokogva térek fényed elől, oda,
Hol tsendes árnyék’ lengedezésiben
Sír-halmaim, halvány virágok’
Illatozási között feküsznek.
Ah! nem sokára harmatos hantomonn
Fog majd ragyogni szánakozó tüzed;
Majd fel-találom edgykor én is
Hasztalanúl keresett nyugalmam.
Szerelme’ kínnyát, Fülemülébe költt
Lelkem, az Ákhátz bánatos ágainn
Énekli majd, – míg a’ Királyi
Reggel előtt szaladásnak indúlsz!
Kassán. Oct. 28-dikán. 1787.
Kazinczy.
| Hijába tsillogsz Dísze az éjjeli
Menny-boltozatnak! tsalfa reményt te rám;
Hijába biztatsz; meg-tanultam
Mézes igéreteid mit adnak.
Zokogva térek fényed elől, oda,
Hol, tsendes árnyék’ lengedezésibenn,
Sírhalmaim, halvány virágok’
Illatozási között, feküsznek. –
Ah! nem sokára harmatos hantomonn
Fog majd ragyogni szánakozó szemed;
Majd fel-találom egyszer én-is
Hasztalanúl keresett nyugalmam!
Szerelme’ kinnyát Fülemilébe költt
Lelkem az ákátz bánatos ágainn,
Énekli majd, – míg a’ királyi
Reggel előtt szaladásnak indúlsz.
| Azon örülsz é hogy szememet megint
Könnyezni látod? vagy gonoszúl talám
Bánatra vonsz ismét? – Hitetlen,
Jól tudom én mire tsal világod.
Im sírva
remény-fám1
Igy nevezem az ákátziát. Ennek árnyékában fekszenek
Hazánk sok vidékein a temetők. | AZON örülsz é hogy szememet megint
El-ázva látod, vagy gonoszúl talám
Bánatra vonsz’ ismét? – Hitetlen,
Jól tudom én mire tsal világod!
Ím’ sírva térek fényed elől, oda,
Hol tsendes árnyék’ lengedezésiben,
Sír-halmaim, halvány virágok’
Illatozási között feküsznek. –
Ah! nem sokára harmatos hantomon,
Fog majd ragyogni szánakozó szemed!
Majd fel-találom egykor én is
Hasztalanúl keresett nyugalmam’!
Szerelme’ kínját fűlemilébe kőltt
Lelkem, remény-fám’ bánatos ágaina)
Énekli majd – míg a’ királyi
Reggel előtt szaladásnak indúlsz!
KAZINCZY.
| Azon örűlsz é hogy szememet megint
Könnyezni látod? vagy gonoszúl talám
Bánatra vonsz ismét? Hitetlen
Jól tudom én mire tsal világod!
Im’ sírva térék fényed elől, oda,
Hol tsendes árnyék lengedezésiben,
Sír-halmaim, halvány virágok’
Illatozási között feküsznek.
Ah! nem sokára harmatos hantomon,
Fog majd ragyogni szánakozó szemed!
Majd fel találom egyszer én is
Hasztalanúl keresett nyugalmam’!
Szerelme kínját Fűlemilébe kőltt
Lelkem, remény-fám*) bánatos ágain
Énekli majd, míg a’ királyi
Reggel előtt szaladásnak indúlsz.
| Azon örűlsz é, hogy szememet megint
El-ázva látod? vagy gonoszúl talám
Bánatra vonsz ismét? – Hitetlen,
Látom hová tsalogat világod!
Im’, sírva térek fényed elől oda,
Hol, tsendes árnyék’ lengedezésiben,
Sírhalmaim, halvány virágok’
Illatozási között feküsznek.
Ah! nem sokára harmatos hantomon
Fog majd ragyogni szánakozó szemed;
Majd fel-találom egykor én is
Hasztalanúl keresett nyugalmam’.*
nyugalmam<!>.
Szerelme’ kínját fűlemilébe kőltt
Lelkem remény-fám1
Igy nevezem én az Acatiát; annyival inkább mivel külömben is ennek árnyékában fekszenek sok-helytt az alfőldön a’ temetők. bánatos ágain Énekli majd, míg a’ királyi
Reggel előtt szaladásnak indúlsz!
| Azon örülsz é hogy szememet megint
El-ázva látod, vagy gonoszúl talám
Bánatra vonsz ismét? – Hitetlen,
Látom hová tsalogat világod!
Im’ sírva térek fényed elől oda,
Hol tsendes árnyék’ lengedezésiben
Sír-halmaim, halvány virágok’
Illatozási közt feküsznek. –
Áh nem sokára harmatos hantomon
Fog majd ragyogni szánakozó szemed!
Majd fel-találom egykor én is
Hasztalanúl keresett nyugalmam’!
Szerelme’ kínját fűlemilébe kőltt
Lelkem, remény-fám’ bánatos ágaina)
Énekli majd – míg a’ Királyi
Reggel előtt szaladásnak indúlsz!
KAZINCZY
| Azon örülsz é, hogy szememet megint
Elázva*
El-ázva A kötőjel utólag érvénytelenítve. látod? vagy gonoszúl talám Bánatra vonsz ismét? Hitetlen,
Látom hová csalogat*
tsalogat-ból javítva, a ts a továbbiakban is cs-re jav. világod!Im’*
Im’<,> sírva térek fényed elől*elől<,> oda,Hol, csendes árnyék’ lengedezésiben,
Sírhalmaim, halvány virágok’
Illatozási között, feküsznek.
Ah!*
Ah<,>! nem sokára harmatos hantomonFog majd ragyogni szánakozó szemed;
Majd fel-találom egykor én is
Hasztalanúl keresett nyugalmam’.
Szerelme’ kínját fűlemilébe kőltt
Lelkem remény-fám’1
<Igy nevezem én <it> az Ákátiát egynél több okokból. Külömben is a’ temetők ennek árnyékában nyugszanak sok hellyeken.> bánatos ágain Énekli majd, míg a’ királyi
Reggel előtt szaladásnak indúlsz!
| Azon örűlsz é, hogy szememet megint
Elázva látod? vagy gonoszúl talán
Bánatra vonsz ismét? Hitetlen,
Látom hová csalogat világod.
Ím, sírva térek fényed elől oda,
Hol csendes árnyak’ lengedezésiben
Sírhalmaim halvány virágok’
Illatozási között feküsznek.
Ah, nem sokára harmatos hantomon
Fog majd ragyogni szánakodó szemed!
Majd feltalálom egykor én is
Hasztalanúl keresett nyugalmam’!
Szerelme’ kínjait fűlemilébe költ
Lelkem reményfám’ bánatos ágain
Énekli majd, míg a’ királyi
Reggel előtt szaladásnak indúlsz.
|