1823 Aa |
?1823 Aa |
1823/1824 Ab |
1824 Ac |
1827-1830 Ac |
1828-1829 B |
1830–1831 Ab |
1831 B |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
Sztrigy ’s a’ Maros’ Istenei, kiket a’ gyep’ szőnyege szóllít
Tánczra, és tí, kiket az agg szilas’ éje födez;
És te kies völgy itt, sziklás vadonodnak ölében,
Mellyre a’ Dévai vár’ orma kesergve mosolyg,
Vendégtek megyen; ő titeket most lát-meg utolszor:
Oh, de ti hagyjátok zengeni néha nevét!
És mikor Ő ide lép, ’s a’ víz’ szélére hanyatlik,
És mikor a’ szeretett Lotti kiáltja Zsenit,
Zúgjátok neki: Távozik az, ’s messzére! de lelke
Hozzád, élte’ kegyes Angyala, vissza sohajt.
| Sztrigy’ ’s Maros’ Istenei, kiket a’ gyep’ szőnyege szóllít
Tánczra, és tí kiket az agg szilas’ éje födez,
És te kies völgy itt, sziklás vadonodnak ölében,
Mellyre a’ Dévai vár’ orma kesergve mosolyg.
Vendégtek megyen; ő titeket most lát-meg utolszor;
Oh, de ti hagyjátok zengeni néha nevét.
És mikor Ő ide lép, ’s a’ víz’ szélére hanyatlik,
És mikor a’ szeretett Lotti kiáltja Zsenit,
Zúgjátok neki: Távozik az, ’s messzére! de lelke
Hozzád, élte’ kegyes Angyala, vissza sohajt.*
Az utolsó két sor és a dátum nem fért ki a lap aljára, ezért a vers mellé van írva, a lap jobb szélére, vonallal elválasztva attól.
| Sztrigy’ ’s Maros’ Istenei, kiket a’ gyep’ szőnyege szóllít
Tánczra, és tí, kiket az agg szilas’ éje föd-el,
És te, kies völgy itt, sziklás vadonidnak ölében,
Mellyre a’ Dévai vár’ orma busongva mosolyg, nevet.*
<mosolyg,> nevet Tollal áth. és mellé írva.
Vendégtek megyen; ő titeket most lát-meg utolszor:
Oh, de ti hagyjátok zengeni néha nevét!
És mikor Ő ide lép, ’s a’ víz’ szélére hanyatlik,
És mikor a’ szeretett Lotti kiáltja Zsenit,1
Eugénia’ diminutívuma. Zúgjátok neki: Távozik az, ’s messzére! de lelke
Hozzád, élte’ kegyes Angyala, vissza sohajt.
| Sztrigy ’s Maros Istenei, kiket a’ gyep’ szőnyege szóllít
Táncra, és ti kiket az agg szilas éje födöz,
És te kies völgy itt sziklás vadonidnak ölében,
Mellyre a’ Dévai vár orma busongva tekint.
Vendégtek megyen, ő titeket most lát meg utolszor,
Oh de ti hagyjátok zengeni néha nevét.
És mikor Ő (a’ Grófné) ide jön ’s a’ víz’ szélére hanyatlik,
És mikor a’ szeretett Lotti kiáltja Zsenit,
Zúgjátok neki: távozik az (K. F.) ’s messzére! de lelke
Hozzád, élte’ kegyes angyala vissza siet.
| Sztrigy’ s’ Maros’ Istenei, kiket a’ gyep’ szőnyege szóllít
Tánczra, és tí, kiket az agg szilas’ éje födöz,
És te, kies völgy itt, sziklás vadonidnak ölében,
Mellyre a’ Dévai vár’ orma busongva nevet.
Vendégtek megyen; ő titeket most lát-meg utolszor.
Oh, de ti hagyjátok zengeni néha nevét!
És mikor Ő ide lép, ’s a’ víz’ szélére hanyatlik,
És mikor a’ szeretett Lotti kiáltja Zsenit,*1
* Deminitívuma [Deminítívumá-ból javítva – Sz. Á.] az Eugéniának. [Kazinczy jegyzete] Zúgjátok neki: távozik az, ’s messzére! de lelke
Hozzád, élte’ kegyes Angyala, vissza sohajt. –
| Sztrigy’ s’ Maros’ Istenei, kiket a’ gyep’ szőnyege szóllít
Tánczra, és tí, kiket az agg szilas’ éje födöz!*
födöz<,>! És te, kies völgy itt, sziklás vadonidnak ölében
Mellyre a’ Dévai vár’ orma busongva tekint!
Vendégtek megyen; ő titeket most lát meg utolszor;
Oh de ti hagyjátok zengeni néha nevét!
És mikor Ő ide lép ’s a’ víz’ szélére hanyatlik,
És mikor a’ szeretett Lotti kiáltja Zsenit;
Zúgjátok neki: Távozik az ’s messzére! de lelke
Hozzád, élte’ kegyes asszonya, vissza sohajt.
| Sztrigy’ s Maros’ Istenei, kiket a’ gyep’ szőnyege szólít*
szól<l>ít Utólag kihúzva.
Tánczra, és tí, kiket az agg szilas’ éje födöz.
És te kies völgy itt, sziklás vadonidnak ölében,
Mellyre a’ Dévai vár’ orma busongva nevet.
Vendégtek megyen; ő titeket most lát meg*
lát<->meg Utólag kihúzva. utolszor;
Oh de ti hagyjátok zengeni néha nevét!
És mikor Ő ide lép, s a’ víz’ szélére hanyatlik,
És mikor a’ szeretett Lotti kiáltja Zsenit,
Zúgjátok neki: Távozik az, s messzére! de lelke
Hozzád, élte’ kegyes angyala, visszasohajt.
| Sztrigy’ s’ Maros’ Istenei, kiket a’ gyep’ szőnyege szólít
Tánczra, és tí, kiket az agg szilas’ éje födöz,
És te, kies völgy itt, sziklás vadonidnak ölében,
Mellyre a’ Dévai vár’ orma busongva tekint,
Vendégtek megyen; ő titeket most lát meg utolszor.
Oh, de ti hagyjátok zengeni néha nevét!
És mikor Ő ide lép ’s a’ víz’ szélére hanyatlik,
És mikor a’ szeretett Lotti kiáltja Zsenit*);
Zúgjátok neki: „Távozik az, ’s messzére! de lelke
Hozzád, élte’ kegyes asszonya, vissza sohajt.”
*) Eugénia.
noch kleinere Schrift.
|