1810 A |
1810–1811 A |
1811 A |
|---|---|---|
Isten veled, Virth, és te, kedves Pyberem, // Gazdám, barátom, hív tanítványom, fiam! // Isten veled, hív társam, érdemes Dömém! // ’S te, a’ kit a’ Végzés hazád’ határitól // És tőlem olly nagy messze, messze eltola! Ez Batsányi.*
E beszúrás be van keretezve. // Ah, Dávid elhal! A’ kemény halál neki // Fejére mérte már kaszáját. Hetvenöt // Izromba látta hogy kalongya-rendeit // Ceres kirakta holdjain, és annyiszor // Hogy Bacchus új bort szűretett víg bérczein. // Ah, sírba száll, ’s gyors szárnyakon repűl-el ő // Oda hol Gvadányi, a’ magyar Költők’ feje, // ’S dicső Vezér és nagy nevű Historikus, // Benczém, atyáddal múlat eggyütt.*atyáddal <eggyütt> múlat eggyütt Nem hal-el // Neve, bár ha teste rothad is. Te ássd neki // A’ vég lakást meg, Bencze, eggyik dombodon. // ’S fejéhez ültess önn kezeddel eggy dió- // Fiatalt, hogy árnyék fedje csendes boltomat. // Igy a’ kit a’ bal sors hazájából kicsal, // És a’ kit a’ jó szent keblébe visszavonsz, // Majd ezt kiáltja, hogyha Virtre ált’-tekint: Székely Poéta, álmod’ csendesen aludd!
| Isten veled, Virth, és te, kedves Pyberem,
Gazdám, barátom, hív tanítványom, fiam!
Isten veled, hív társam, érdemes Dömém!
’S te, a’ kit a’ Végzés hazád’ határitól
És tőlem olly nagy messze, messze eltola!
Ah, Dávid elhal! A’ kemény halál neki
Fejére mérte már kaszáját. Hetvenöt
Izromba látta, hogy kalongya-rendeit
Ceres kirakta holdjain, és annyiszor
Hogy Bacchus új bort szűretett víg bérczein.
Ah, sírbe száll! ’s gyors szárnyakon repűl-el ő
Oda, hol Gvadányi, a’ magyar Költők’ feje,
’S dicső Vezér és nagy-nevű Histórikus,
Benczém, atyáddal múlat eggyütt. Nem hal-el
Neve, bár ha teste rothad is. Te ássd neki
A’ vég lakást meg, Bencze, eggyik dombodon.
’S fejéhez ültess önn kezeddel eggy dió-
Fiatalt, hogy árnyék fedje csendes boltomat.
Így a’ kit a’ bal sors hazájából kicsal,
És a’ kit a’ jó szent keblébe*
<kebl> keblébe A lejegyzéssel egyidejű javítás. visszavonsz,Majd ezt kiáltja, hogyha Virthre ált’-tekint:
Székely Poéta, álmod’ csendesen aludd!*
A vers alatt német nyelvű szedési utasítás: Die letzte Zeile durchgeschossen.
| Isten veled, Virth! és te kedves Pyberem,
Gazdám, barátom, hű neveltem, hű fiam!
Isten veled, jó társam, érdemes Dömém!
’S te, a’ kit a’ Végzés hazád’ határitól
És tőlem olly nagy messze, messze eltola!
Ah, Dávid elhal! A’ kemény Halál neki
Fejére mérte már kaszáját. Hetvenes
Izromba’ látta, hogy kalongya-rendeit
Ceres kirakta holdjain, és annyiszor
Hogy Bacchus új bort szűretett víg bérczein.
Ah! sírbe száll, ’s gyors szárnyakon repűl-el ő
Oda hol Gvadányi, a’ magyar Költők’ feje,
’S dicső Vezér és nagynevű Histórikus,
Benczém, atyáddal múlat eggyütt. Nem hal-el
Neve, bár ha teste rothad is. Te ássd neki
A’ vég lakást meg, Bencze, eggyik dombodon.
’S fejéhez ültess önn kezeddel eggy dió-
Fiatalt, hogy árnyék fedje csendes boltomat.
Így a’ kit a’ bal sors hazájából kicsal,
És a’ kit a’ jó szent keblébe visszavonsz,
Majd ezt kiáltja, hogy Virthre ált’-tekint:
Székely Poéta, álmod’ csendesen aludd!
|