1810 A |
1810 A |
1810 A |
1810 A |
1810 A |
1810 A |
1810 A |
1810 A |
1810–1811 A |
1830–1831 B |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Kétled e, hogy lelkünk jár, vándorol? – Ott fene Cátó
’S lágyszívű Brútus, itt Weselényi valék.
Erdély, szűntessed sírásidat: él Fiam! él Nőm!
’S Díszedet eggy jobb kor’ újra megadja Zsibó.
| Kétled e, hogy lelkünk jár, vándorol? – Ott fene Cátó
’S lágyszívű Brútus, itt Weselényi valék.
Erdély, szüntessed sírásidat: él Fiam! él Nőm!
’S Díszedet eggy jobb kor’ újra megadja Zsibó.*
eggy jobb kor’ Barna ceruzával aláhúzva, a vers mellett megjegyzés: Die zürnen. ist wohl latinism? Nicht wahr? Leben Sie recht wohl.
| Kétled e, hogy lelkünk jár, vandorol? – Ott fene Cátó
’S lágyszívű Brútus, itt Weselényi valék.
Erdély, szüntessed sírásidat. Él fiam! él Nőm!
’S Díszedet eggy jobb kor’ újra megadja Zsibó.
| Kétled e, hogy lelkünk jár, vándorol? – Ott fene Cátó
’S lágyszívű Brútus, itt Weselényi valék.
Erdély, szűntessed sírásidat. él Fiam! él Nőm!
’S Díszedet eggy jobb kor’ újra megadja Zsibó.
| Kétled e, hogy lelkünk jár, vándorol? – Ott fene Cato atrox animi Horat.
’S lágyszívű Brútus, itt Weselényi valék.
Erdély, szüntessed sírásidat: él fiam! él nőm!
’S Díszedet eggy jobb kor’ újra megadja Zsibó. Megküldtem ezt Kultsárnak.*
A vers mellé írva, ferdén.
| Kétled e, hogy Lelkünk jár, vándorol? Ott fene Kátó1
A’ gonoszat ’s rútat iszonyú haraggal gyűlőlő Kátót Horátz
atrox
-nak nevezi:
Brútusnak szelíd lelke pedig Plutarchusból, Ciceróból ’s tbb. eléggé isméretes.
’S lágy szívű Brútus, itt Weselényi valék.
Erdély, szüntessed sírásidat: él Fiam! él Nőm!
’S Díszedet egy jobb kor’ újra megadja Zsibó.
| Kétled e hogy lelkünk jár, vándorol? – OTT fene Cátó
’S lágyszívű Brútus, ITT Weselényi valék.
Erdély, szüntessed sírásodat: él fiam! él nőm!
’S díszedet eggy jobb kor’ (idest korban) újra megadja Zsibó.
| Kétled e, hogy lelkünk jár, vándorol? – Ott fene Cátó
’S lágyszívű Brútus, itt Wesselényi valék.
Erdély, szüntessed sírásidat: él Fiam! él Nőm!
’S Díszedet eggy jobb kor’ újra megadja Zsibó.
| Kétled e, hogy lelkünk jár, vándorol? Ott fene Kátó
’S lágyszívű Brútus, itt Weselényi valék.
Erdély, szüntessed sírásidat. Él Fiam! Él Nőm!
’S Díszedet eggy jobb kor’ újra megadja Zsibó.
| Kétled e, hogy lelkünk jár, vándorol? Ott fene Cátó
S lágyszívű Brútusz, itt Weselényi valék.
Erdély, szűnj*
szűnj A j d-ből jav. keseregni fiad’. Nem holt el*fiad’<,>. Nem holt<->el A N n-ből jav. az; él még; S hős lelke a’ régi fényre deríti Zsibót.
|