1810 A |
?/1814 A |
|---|---|
A’ fény*
< fény > fény Az áth. szó fölé írva. sem az? De oh mi az tehát,Ha még a’ fény sem az? Ha még az is
Csak olly hiú bér, mint a’ mellyeket*
Az a’ mellyeket a’ mellyért-ből jav. ráírással.
Magát elvesztve hajház a’ pulya?
Nekem pedig csak ő az eggy bálványom;
’S mindég csak ő volt, és mindég csak ő lesz.
Azt a’ ki nem lél*
<nincs olly bo> nem lél Az áth. szavak fölé írva. érdemet magában’S maga által nem ragyoghat, kapja-fel,
Midőn a’ dévaj lélek szállja-meg,
Gyötrő porából a’ bohó Szerencse.
Hadd légyen Mídász – Mídász! Ő arannyal
Bővölködik: jó ésszel én. Ez áron
Megvenni mindég rettegém fülét.
Már akkor a’ midőn szelíd atyám
Még gyenge gyermekét ölébe zárt,
’S tornácza’ füstös képeinél kevély
Gyönyörködéssel álla-meg velem,
Nem az dagasztá mellyemet, hogy Urk
Vagy Muytha volt nememnek törzsöke,
’S Abától vettem én is származásom;
Nem az, hogy ők a’ táj’ elsőji köztt
’S megyéjek’ fényesbb polczain űltenek
’S hintójokat hat czifra ló voná,
’S gyakor vendéggel töltek asztalaik,
’S más holmi, mellynek Torzsai tudna örűlni:
Hanem hogy átkot nem vontak magokra,
’S közöttök eggy sem lett fondorkodással,
Nem eggy is álnokúl-kullogva nagy. etc.
| A’ fény sem az? De oh mi az tehát
Ha még a’ fény sem az? ha még az is
Csak olly hiú bér, mint a’ mellyeket,
Magát elvesztve, hajház a’ pulya?
Nekem pedig csak ő az eggy bálványom
’S mindég csak ő volt, és mindég csak ő lesz.
Azt a’ ki nem lel érdemet magában
’S maga által nem ragyoghat, kapja-fel,
Midőn a’ dévaj lélek szállja-meg
Gyötrő porából a’ bohó Szerencse.
Mídász hadd légyen Mídász. Ő arannyal
Bővölködik: jó ésszel én; ez áron
Megvenni mindég rettegém fülét.
Már akkor a’ midőn szelíd atyám
Még gyenge gyermekét, ölébe zárt,
’S tornácza’ füstös képeinél kevély
Gyönyörködéssel álla-meg velem,
Nem az dagasztá mellyemet, hogy Urk
Vagy Muytha volt nememnek törzsöke,
’S Abától vettem én is származásom.
Nem az, hogy ők e’ táj elsőji köztt*
koztt em.
’S megyéjek fényes polczain űltenek,
’S hintójokat hat czifra ló voná
’S gyakor vendeggel tőltek asztalaik
’S más holmi, mellynek Torzsai tudna örűlni
Hanem hogy átkot nem vontak magokra,
’S közöttök eggy sem volt fondorkodással
Nem eggy is álnokúl kullogva nagy
|