1789 Aa |
1790 Ab |
1790 Ac |
1790 Ac |
1790/1791 Ad |
1791 Ac |
1812/1813 Ba |
1828-1830 Bb |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
Der dichtende Knabe. A’ gyermek Poéta.
Flieh nicht den Amor, Ne fuss-el Ámor
Geliebte Schwester, Elől, kis Erzsi!
Flieh nicht den Amor, Mert ő, akármint
Er fängt dich doch! Futsz, meg-ragad.
Ich roch im Garten Én tegnap eggy szép
An einer Nelke, Szegfőt szakaszték;
In deren Schoosze <A’ melly > ’s képzeld! – az álnok
Der kleine sasz. Abban feküdt.
Mit ihren Düften, Nem tudtam én azt!
Den süssen Düften ’S virágom’ édes
Die mich vergnügten Szagával eggyütt
Sog ich ihn ein. Fel-szívtam őt.
Wer kann mir helfen Ki szán-meg engem
Mir armen Knaben! Kis gyermeket <most> már!
In meinem Haupte Bódúltt fejemben
Ist er nun Herr. Most ő az Úr.
Und dieses Liedchen – ’S ím’ e’ kis ének –
Klein, wie er selber – Parányi – mint ő! –
Ja dieses Liedchen Ez a’ kis ének
Ist schon von ihm. Már tőlle van.
Superintend. Götz. Kazinczy.
| 1.
Ne fuss*
Ne <men> fuss el, ÁmorElől, kis Erzsi!
Mert*
<Ne fuss> Mert ő akármintFutsz meg ragad.
2.
En tegnap eggy szép
Szegfőt szakaszték, –
’S*
<A’ mel> ’S képzeld! – az álnokAbban feküdt.
3.
Nem láttam én azt!
’S szegfőmnek édes
Szagával eggyütt
Fel-szívtam őt.
4.
Ki szán-meg engem
Kis gyermeket már! –
Bódúltt fejemben
Most ő az Úr.
5.
’S ím e’*
’S ím <k> e’ [Az ím utólag toldva a sorba.] kis ének –Parányi! – mint ő!
Ez a’ kis ének
Már tőlle van!
| Ne fuss-el Ámor
Elől, kis Iris!
Mert ő, akármint
Futsz, meg-ragad.
Én tegnap eggy szép
Szegfőt szakaszték,
’S – képzeld! – az álnok
Abban feküdt.
Nem láttam én azt;
’S virágom’ édes
Szagával eggyütt
Fel-szívtam őt.
Ki szán meg engem
Kis gyermeket már?
Bódúltt fejemben
Most ő az Úr!
’S ím e’ kis ének –
Parányi, mint ő,
Ez a’ kis ének
Már tőle van.
KAZINCZY.
| Ne fuss-el Ámor*
fuss- <Cupído> el Ámor
Elől, kis Iris,
Mert ő, akármint
Futsz, meg-ragad.
Én tegnap eggy szép
Szegfőt szakaszték;
’S – képzeld! – az álnok
Abban feküdt.
Nem láttam én azt!
’S Virágom’ édes
Szagával eggyütt
Fel-szívtam őt.
Ki szán-meg engem’
Kis gyermeket már!
Bódúltt fejemben
Most ő az Úr!
’S ím e’ kis Ének, –
Parányi, – mint ő! –
Ez a’ kis Ének
Már tőlle van.
| Ne fuss Cupido
Elől kis Iris!
Mert ő, akármint
Futsz, meg-ragad.
Én tegnap eggy szép
Szegfőt szakaszték
’S – képzeld! – az álnok
Abban feküdt.
Nem láttam én azt!
’S szegfőmnek édes
Szagával eggyütt
Fel szívtam őt’.
Ki szán-meg engem
Kis gyermeket már?
Bódúltt fejemben,
Most ő az Úr!
’S ím e’ kis ének –
Parányi! – mint ő –
Ez a’ kis ének
Már tőle van!
KAZINCZY.
| Ne fuss-el Ámor
Elől, kis Iris,
Mert ő, akármint
Futsz, meg-ragad.
Én tegnap eggy szép
Szegfőt szakaszték,
’S – képzeld! – az álnok
Abban feküdt.
Nem <láttam én azt!> vettem észre!*
Utólag, más színű tintával mellé írva.
’S virágom’ édes
Szagával eggyütt
Fel-szívtam őt.
Ki szán-meg engem
Kis gyermeket már?
Bódúltt fejemben
Most ő az Úr.
’S ím e’ kis ének, –
Parányi! – mint ő! –
Ez a’ kis ének
Már tőle van!
| Ne fussd, leányka,
Ne fussd Cupídót!
Hijába futsz te;
Ő megragad.
Kertedben én eggy
Rózsát szakaszték,
’S képzeld, az álnok
Abban feküdt.
Nem vettem észre,
’S a’ rózsa’ kedves
Szagával eggyütt
Felszívtam őt.
Ki szán meg engem,
Kis gyermeket, már?
Bódúlt fejemben
Ím ő az Úr.
’S ez a’ kis ének,
Mint ő, parányi,
Ez a’ kis ének
Már tőle van.
| Ne fussd, leányka,
A’ kisded Ámort;
Hijába rettegsz,
Ő megragad.
Kertedben én eggy
Rózsát szakaszték,
S képzeld, az álnok
Benne hevert.
Nem vettem észre,
S a’ rózsa’ kedves
Szagával eggyütt
Felszívtam őt.
Ki szán meg engem,
Kis gyermeket, már?
Bódúlt agyamban
Most ő az úr.
S e’ kisded ének,
Mint ő parányi,
E’ kisded ének
Őtőle jő.
|