1788 Aa |
1789 Ab |
1790 Ba |
1791 Bb |
1791-1812 Bd |
1792 Bc |
1812/1813 Ca |
1823 - |
1823 - |
1828–1830 Cb |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Mint a’ hajnal’ ezüst harmat-tsepjébe feresztett
Rósa, mikor büszkén nyitja piross kebelét:
Ollyan az én kedves Lillám’ szátskája; midőn még
Éjjeli tsókomnak nedvivel ázva vagyon.
Álla pedig ’s ortzája fejér: Nem tartja külömben
Vér szín szegfőjét Albia gyenge kezed.
Igy zsendűl a’ nyár elején a’ kerti tseresznye
Áginak hószínű ritka virági között.
Angyalom! ah mért kell innét haza tsúszni, mikor te
Rám a’ leg-forróbb tsókokat hintegeted.
O tartsd-meg, kérlek, szátskádnak mostani színét,
Míglen az alkonyodott éjtszaka vissza hozand.*
vissza <vezet> [A „hozand.” sorvégi beszúrás.] Jaj, de ha majd addig másnak szedi tsókjait ajkad*
tsókjait, <ugy ra> [Javítás a törlés felett; a „tsókjait” utáni vessző emendálva.] Ortzáimnak epedtt színire fesse magát.
| Mint a’ hajnal ezüst harmat-tsepjébe förösztött
Rózsa, mikor büszkén nyitja piros kebelét,
Ollyan az én kedves Lillám szátskája mikor még
Éjjeli tsókomnak nedvivel ázva vagyon.
Álla pedig ’s ortzája fejér; nem tartja külömben
Vér szín szeg-főjét a’ Chloe gyenge keze.
Igy zsendűl a’ nyár elején a’ kerti tseresznye
Áginak havazó ritka virági között.
Angyalom! áh mért kell tőlled haza tsúszni? mikor te
Rám a’ leg forróbb tsókokat hintegeted.
Ó tartsd-meg, kérlek, szátskádnak mostani színét,
Míglen az alkonyodott éjtszaka vissza-hozánd.
Jaj! de ha majd addig másnak szedi tsókjait ajkad,
Ortzámnak sáppadtt színire fesse magát!
| Mint a’ harmatozó Hajnal’ nedvébe förösztött
Rózsa, mikor büszkén nyitja piros kebelét,
Ollyan az én kegyes Czenczim szátskája, midőn még
Éjjeli tsókomnak nedvivel ázva ragyog.
Álla pedig ’s ortzája fejér: nem tartja külömben
A’ ki-fakadtt pipatsot gyenge kezébe’ Lili.
Igy zsendűl a’ nyár elején a’ kerti tseresznye,
Áginak hószínű ritka virági között.
Angyalom! ah mért kell tőled haza tsúszni, midőn te
Rám a’ leg-forróbb tsókokat hintegeted!
Ó tartsd-meg kérlek szátskádnak mostani színét,
Míglen az alkonyodott éjtszaka vissza-hozand.
Jaj! de ha majd addig másnak szedi tsókjait ajkad,
Ortzámnak halvány színire fesse magát.
| Mint a’ harmatozó Reggel’ nedvébe’ förösztött
Rózsa, mikor büszkén nyitja piros kebelét,
Ollyan az én kedves Czenczim<’ szátskája>, midőn még
Éjjeli tsókomnak*
A szókezdő t utólag c-re javítva. nedvivel ázva ragyog.Álla pedig ’s ortzája <ragyog>; <nem tartja külömben>
<A’ ki-fakadtt pipatsot gyenge kezébe Lili.>
Igy zsendűl a’ nyár’ elején a’ kerti tseresznye,*
A szókezdő t utólag c-re javítva.
Áginak <hó-színű>*
Az áth. szó helyett nincs új változat. ritka virági között.Angyalom! o mért kell tőled haza tsúszni, midőn te
Rám a’ legforróbb*
leg-forróbb A kötőjel utólag kihúzva. tsókokat hintegeted!Ó*
Utólag betoldva egy h, az új változat tehát: Óh. tartsd-meg, kérlek, <szátskádnak> mostani színét, Míglen az alkonyodott éjtszaka*
éj<t>szaka A t utólag kihúzva. vissza-hozand.*vissza-hozand A kötőjel utólag kihúzva.
Jaj, de ha majd addig másnak szedi tsókjait*
A szókezdő t utólag c-re javítva. ajkad, <Ortzámnak halvány színire fesse magát!>*
Új változat nélkül kihúzva.
| -nek szája*
Az áth. rész fölé utólag betoldva.
fejér*
Az utólag áth. <ragyog> fölé betoldva.
<a’ Lili’>*
Betoldva a sor fölött, s a sor vége is javítva: a kezé<be Lili>, tehát a tervezett változat: a’ Lili gyenge keze, majd az egész áthúzva.
Angyalom, ah*
Angyalom<!>, <o> Az ah az o fölé írva.
szép szádnak*
Az áth. szó fölé írva.
| Mint a’ harmatozó Reggel’ nedvébe förösztött
Rózsa, midőn büszkén nyitja piros kebelét,
Ollyan az én kedves Czenczim’ szátskája, midőn még
Éjjeli tsókomnak nedvivel ázva ragyog.
Álla pedig ’s ortzája fejér; nem tartja külömben
A’ ki-fakadtt pipatsot a’ Lili’ gyenge keze.
Igy zsendűl a’ nyár elején a’ kerti tseresznye,
Áginak hószínű ritka virági között.
Angyalom! ah, mért kell tőled haza tsúszni, midőn te
Rám a’ leg-forróbb tsókokat hintegeted?
Ó tartsd-meg, kérlek, szátskádnak mostani színét,
Míglen az alkonyodott éjszaka vissza-vezet.
Jaj, de ha majd addig másnak szedi tsókjait aj’kad,
Ortzámnak halvány színire fesse magát!
| Mint a’ harmatozó Reggel’ nedvébe förösztött
Rózsa, mikor büszkén nyitja piros kebelét,
Ollyan az én kedves Lollym’ mézajka, midőn még
Éjjeli csókomnak nedv’ivel ázva ragyog.
Álla pedig ’s szép arcza fejér. Így játszanak eggyütt
Innepi pártáján a’ pipacs és liliom.
Így zsendűl a’ nyár’ elején a’ kerti cseresznye,
Ágainak már most ritka virági között.
Angyalom! ah, mért kell tőled haza csúszni, midőn te
Rám a’ legforróbb csókokat hintegeted!
Oh, tartsd-meg kérlek, szácskádnak mostani színét,
Míglen az alkonyodott éjszaka visszahozand.
Jaj! de ha majd addig másnak szedi csókjait ajkad,
Mint arczom’ színe, légyen az is halavány.
| Mint a’ harmatozó reggel’ nedvébe förösztött
Rózsa, midőn büszkén nyitja piros kebelét,
[csak ez a két sor]
| Mint a’ harmatozó reggel’ nedvébe förösztett
Rózsa, mikor büszkén nyitja piros kebelét,
Ollyan az én szeretett Lollym’ mézajka, midőn még
Éjjeli csókomnak nedvivel ázva ragyog.
Álla pedig s szép arcza fejér. Így játszanak eggyütt
Innepi pártáján a’ pipacs és liliom.
Így zsendűl a’ nyár’ elején a’ kerti cseresznye,
Ágainak már most ritka virági között.
Angyalom, ah mért kell tőled haza csúszni, midőn te
Rám a’ legforróbb csókokat hintegeted!
Oh tartsd meg, kérlek, szácskádnak mostani színét,
Míglen az alkonyodott éjszaka vissza hozand!
Jaj, de ha majd addig másnak szedi csókjait ajkad,
Mint arczom’ színe, légyen az is halavány.
|