1786 Aa |
1823 Ab |
1823 Ab |
|---|---|---|
El-ázott szemmel ’s szánakozva nézem én
Az esztelenség’ vakmerő bolondjait,
A’ kik, magoknak tettzvén, a’ meg-tévedés’
Eggyik széléről a’ másikra térnek-el;
’s kevélyen néznek-vissza már az el-hagyott
Ösvényre, mellyenn a’ Vak-hit vas lántzokonn
Kötözve tartja vért-könyvező foglyait.
Fel-fúvalkodva ’s lármázó kiáltozás
Között haladnak vertt ösvényekenn elébb;
’s kérkednek a’ bolondság’ tsengettjűivel.
Nézd, – ekként szóllnak, – a’ mi útunk tiszta út,
Lépésidet nem fogja dudva gátlani;
Nints itt tekervény, ezt sinór jegyzette-el,
’S minden lépésünk távolyabb és távolyabb
Von-el bennünket a’ meg-vakított Sereg’
Könnyhullatással áztatott Óltáritól.
Öket setéttség fogta-el ’s vastag homály,
’S vakon ’s tipogva vonnyák rest lépéseket
A’ merre Papjok a’ setétbe tévedez.
A’ mit parantsol, a’ mit kíván, azt hiszik.
Barmokká lesznek, ’s rettegvén a büntetés
Előtt, édesség nélkűl*
nélkűl <...> töltik élteket.Ők így: de minket a’ Világosság*
A szó és az alatta álló kettő (áll szent) közepe némileg elmosódott. vezérl,Előttünk mindég nyitva áll szent Temploma
Hol színről színre látjuk el-zártt titkait.
Nevetjük a’ tsábúlást mellyel a’ ravasz*
a’ <Papok> ravasz
Papok, setétebb századinkba’, orrokonn
Hurtzolták a’ vak Népet, mellyel ők
Világosbb századinkba’ kintset gyűjtenek.
Magunktól függünk, ’s jobbunk mellett a’ szabad
Élet, balunknál a’ Vígasság*
Vígasság <...> múlatoz.Nem ijeszt minket a’ Menny fel-lobbantt tüze,
Nem ijeszt földet rendítő dördületi:
Ha tsap, könnyebben ’s kínok nélkűl dűlök-el
A’ semmiségbe’; hogyha nem tsap hasztalan
’S gyermekhez illő vólt a’ félszeg rettegés.
Kedvemre élek, ’s vígan tőltöm éltemet.
Nints semmi tisztem; vagy ha van, úgy Kedvem az!
Hazám, Barátom, Istenem magam vagyok.
s’ a’ t.
| Elázott szemmel nézem én régolta már
Az esztelenség’ vakmerő bolondjait,
Kik, félre sántikálván, a’ megtévedés’
Eggyik széléről a’ másikra térnek-el,
’S kevélyen néznek vissza már az elhagyott
Ösvényre, mellyen a’ Vakhit’ béklyójiba
Reszketve*
Reszketve A ve vén-ből jav. hordja öszvefűzött foglyait.(De a’ Vakhit meg a’ Pápistaság nem synonimum.)
Felfúvalkodva ’s lármázó kiáltozás
Között haladnak vert ösvényekenn elébb,
’S kérkednek a’ bolondság’ csengettyűjivel.
Nézzd! ekként szóllnak; a’ mi útunk tiszta út
Lépésidet nem fogja dudva gátlani.
Nincs itt tekervény; ezt sinór jegyzette-el,
’S minden lépesink távolabb és távolabb
Von-el bennünket a’ megvakított sereg’
Könnyhúllatással áztatott oltáritól.
Őket setétség fogta-el ’s vastag homály,
’S vakon ’s tipogva vonják rest lépéseket
A’ merre papjok a’ setétbe tévedez.
A’ mit parancsol, a’ mit kíván, ezt hiszik.
Barmokká lesznek, ’s rettegvén a’ büntetés
Előtt, édesség nélkül töltik élteket.
Ők így. De minket a’ világosság vezérl.
Előttünk mindég nyitva áll szent temploma,
Hol színről színre látjuk elzárt titkait.
Nevetjük a’ csábúlást, mellyel a’ ravasz
Papok setétebb századinkban orrokon
Hurczolták a’ vak népet, mellyel ők
Világosbb századinkban kincset gyűjtenek.
Magunktól függünk, ’s jobbunk mellett a’ szabad
Élet, balunknál a’ Vigaság múlatoz.
Nem ijeszt minket a’ menny’ fellobbant tüze,
Nem ijeszt földet-rendítő dördűleti;
Ha csap, könnyebben ’s kínok nélkűl dűlök-el
A’ semmiségbe. Hogyha nem csap, hasztalan
’S gyermekhez-illő volt a’ gyáva rettegés.
Kedvemre élek ’s vígan töltöm éltemet.
Nincs semmi tisztem: vagy ha van, úgy kedvem az.
Hazám, barátom, Istenem magam vagyok. – – –
| Elázott szemmel nézem én rég olta már
Az esztelenség’ vakmerő bolondjait,
Kik félre santikálván, a’ megtévedés’
Eggyik széléről a’ másikra térnek-el,
’S kevélyen néznek vissza már az elhagyott
Ösvényre, mellyen a’ Vakhit’ béklyójiba
Reszketve hordja összefűzött foglyait.
Felfuvalkodva ’s lármázó kiáltozás
Között haladnak vert ösvényeken elébb,
’S kérkednek a’ bolondság’ csengettyűjivel
Nézd*
Né<z>zd ekként szóllnak, a’ mi útunk tiszta út,Lépésidet nem fogja dudva gátlani.
Nincs itt tekervény; ezt sinór jegyzette-el
’S minden lépesink távolabb és távolabb
Von-el bennünket a’ megvakított sereg’
Könyhullatással áztatott oltáritól.
Őket setétség fogta-el, ’s vastag homály,
’S vakon ’s tipongva vonják rest lépéseket
A’ merre papjok a’ setétbe tévedez.
A’ mit parancsol, a’ mit kíván, azt hiszik.
Barmokká lesznek, ’s rettegvén a’ büntetés
Előtt édesség nélkül töltik élteket.
Ők így. De minket a’ világosság vezérl.
Előttünk mindég nyitva áll szent temploma,
Hol színről színre látjuk elzárt titkait.
Nevetjük a’ csábúlást, mellyel a’ ravasz
Papok setétebb századinkban orrokon
Hurczolták a’ vak népet, mellyel ők
Világosbb századinkban kincset gyűjtenek.
Magunktól függünk, ’s jobbunk mellett a’ szabad
Élet, balunknál a’ Vígassag múlatoz.
Nem ijeszt minket a’ menny’ fellobant tüze,
Nem ijeszt földet rendítő dördűleti.
Ha csap, könnyebben ’s kínok nélkül dűlök-el
A’ semmiségbe: hogyha nem csap, hasztalan
’S gyermekhez illő volt a’ gyáva rettegés
Kedvemre élek ’s vígan töltöm éltemet
Nincs semmi tisztem; vagy ha van, úgy kényem az;
Hazám, barátom, istenem magam vagyok. – – –
|