1802 A |
1802 B |
1802 C |
1802 D |
|---|---|---|---|
Dűlj, szegény Fenyőfa, dűlj le!
Ah! mi is le dűltünk, mint te!
A’ Frantz kézben úgy nyugszunk már,
Mint az ölyv’ körmén a’ madár.
Néked lenyúzzák héjjadat
Letépik minden gallyadat
Ah így nyúzzák meg népünket,
Rég eladák már bőrünket.
Téged ugyan szép módjával
Pípezhetnek pántlikával,
Mint mi ránk is a’ vének
Tarka Sárpot bíggyesztének:
De e’ pompa nem ollyan é,
Mint az Áldozóbaromé,
Mellyet nyalkán feltzifrálnak
’S a’ vágóra úgy vonkálnak.
Te elszáradsz utóljára
E’ hiú pompa’ truttzára
Mert zőld ágad lefosztatik
Gyökered elvagdaltatik.
| Dűlj a’ főldre szegény Fenyőfa tsak dűlj le,
Ah! mi is levagyunk dűlve immár mint te.
Most, miként a’ Galamb a’ karvaly körmében
Úgy kezdünk nyúgodni a’ Frantzok kezében.
Tenéked le nyúzzák, kérgedet ’s hejjadat
[…]lefosztyák minden ágszáladat.
Illyen módon fogják meg nyúzni népünket,
Jaj régen eladták már a’ mi bőrünket.
Pípezhetnek ugyan téged pántlikákkal
Mint minket pípeznek a’ tarka Sárpákkal,
De a’ szent tuloknak sorsa nem illyen é
Mellyet tzifrán visznek a’ vágó-szék felé!
E’ hiú dísz mellett elalszik szépséged
Mert levél és gyökér nélkűl hagynak téged
Mi elrongyosodunk, mert prédára menünk,
Oda alkotmányunk, hitünk és mindenünk.
Verebek fészkelnek még ott utóljára
Hol szabadságsapka és zászló lebeg ma:
Ah! a’ Frantzia is a’ maga fészkére
Hazánk Hőlgyeivel szállong el végtére.
Ökrök fognak téged a’ hellyig vonkálni
Hol símán ’s tsupaszon kell tenéked állni:
Hja! egy Ochs volt az is, a’ ki minket viszont
E’ szörnyű inségnek gyász küszöbéig vont.
[…] vét téged az Idők’ zivatarja,
Vagy ledönt a’ vitéz Helvétusok karja:
[…] akkor osztán légy akasztófává,
’S a’ Directorium annak madarává.
| Dűlj le, szegény Fenyőfa, a’ főldre, tsak dűlj le!
Ah! magunk is le vagyunk dűlve immár, mint Te;
Most, mint a’ hergő Galamb a’ karvaly’ körmében,
Úgy találunk nyúgalmat a’ Frantzok’ kezében.
Tenéked majd lenyúzzák kérgedet ’s héjjadat,
[…] letépik minden ágszáladat:
Illyen nyúzást fognak el-követni népünkön,
Régen vásárt ütöttek már a’ mi bőrűnkön.
Feltsitsézhetnek ugyan téged pántlikákkal:
Mint minket piperéznek övekkel tarkákkal;
De az Áldozóbarom’ sorsa nem illyen é,
Mellyet, tzifrázva visznek a’ Vágószék felé?
E’ hiú nép’ truttzára elszárad szépséged,
Mert gyökered’ ’s ágadtól megfosztanak téged:
Mi meg elrongyosodunk, mert prédára menünk,
Elveszvén alkotmányunk, hitünk és mindenünk.
Még verebeknek lesz ott fészke és tanyája,
Hol most zászló lebeg ’s a’ Szabadság sapkája:
Ah! majd a’ Frantziák is a’ magok fészkére
Leányunkkal, nejünkkel szállnak el végtére.
Ökrök fognak tégedet a’ hellyig vonkálni,
Hol símán és tsupaszon kell majd néked állni:
Hja! az is egy Ochs vala, a’ ki minket viszont
E’ szörnyű nyomorúság’ gyász küszöbéig vont.
Ha Földre vét téged az Idők’ zivatarja,
Vagy öszvedönt a’ vitéz Helvétusok’ karja;
Akkor magasztaltassál egy Akasztófává,
’S a’ Fő Directorium annak madarává.
| Dűlj a’ főldre, szegény Fenyőfa, tsak dűlj le!
Ah! mi is le vagyunk immár dűlve, mint te;
Most, miként a’ Galamb a’ karvaly’ körmében,
Úgy kezdünk nyúgodni a’ Frantzok’ kezében.
Tenéked lenyúzzák kérgedet ’s héjjadat,
[…] letépik minden ágszáladat:
Illyen módon fogják megnyúzni népünket,
Jaj régen eladták már a’ mi bőrünket.
Pípezhetnek ugyan téged pántlikákkal,
Mint minket pípeznek a’ tarka Sárpákkal:
De a’ szent tuloknak sorsa nem illyen é
Mellyet tzifrán visznek a’ vágószék felé?
E’ hiú dísz mellett elaszik Szépséged,
Mert ágtól, gyökértől, megfosztanak téged:
Mi elrongyosodunk, mert prédára menünk,
Oda alkotmányunk, hitünk, és mindenünk.
Verebek fészkelnek még ott utóljára,
Hol szabadságsapka és zászló lebeg ma:
Ah! a’ Frantziák is a’ magok’ fészkére
Hazánk’ hőlgyeivel szállnak el végtére.
Ökrök fognak téged a’ hellyig vonkálni,
Hol símán ’s tsupaszon kell majd néked állni:
Hja! egy Ochs volt az is, a’ ki minket viszont
E’ siralmas inség’ gyász küszöbéig vont.
Főldre vét téged az Idők’ zivatarja,
Vagy ledönt a’ vitéz Helvétusok’ karja;
Akkor – akkor osztán légy Akasztófává,
’S a’ Directorium annak madarává.
|