1801 |
1802-1804/1805 |
|---|---|
Megzendűl egy[...]öm-lármával az Ekhó
Pest’ palotáji között, a’ népnek tenger[e] zúgbúg,
Hempelyeg, és muselin habokat tol az Ujpiatz’ öblén.
A’ Gyulay Grófnak seregéből Szittya vitézink
Innepi pompával fogtak helyet; óh deli látás!
Szív-emelő jelénés! a’ lelkes tarka Spalirok
A’ bajuszos statuák, melly szép hadi rendbe’ ragyognak.
Jámbor zörgéssel tsördűl azonegy minutában
A’ puskapromenád: a’ trombita’ tűrtt reze tördeltt
Hangra ropog, közzé zendűlnek az erdei kürtök,
’S a’ buta réz dobokon fabotok repedeztetik a’ bőrt.
Sír a’ lágy Klarinét, dobog a’ dobok’ apja’ gorombán,
’S a’ tsörgök’ nesze köztt fenekét veri, döngeti tölgy-gomb;
Akkordál öblös hangonn a’ tompa Fagótnak
Réz nyaka. Most egyedűl ábrándozik egy vagy két hang,
Majd pedig egybezavarva zsibonganak, ’s a’ megeresztett
Trombita-dob-sípszó harsog, kopog, énekel, ordít,
’S a’ tsengő tányért némítja a’ tábori Tambour’.
Az Újságra bámultt Pest’ Buda’, ’s a’ bátor
Vitézek’ közepén áll egy pompás Sátor.
Felibe az örök Ditsőség fényben száll,
’S lebegő szárnyakon fenn függve trombitál,
Egyik kürtjét tartja Pestnek és Keletnek,
Másikat Budának vagy Napenyészetnek.
Az ősz Duna vígan duplázza hartzait,
’S megtanitja rájok tomboló habjait.
Le Küldi vivátját a’ Pontus’ torkáig
A’ Magyar Vitézség’ régi határáig;
Vedrének feneke vígan veri vissza,
M[...] de tiszta vizét a’ Sváb issza.
Ama’ kegyes Püspök’ meredek oltára
Százszeresen dobja Buda’ kőszálára;
Szétt zúzik az Ekhó a’ kemény szirtokon
’S El terűl a’ hangpor a’ Pesti homokon. –
| SEMMIVÉ kell lennem!
A’ Nemlétel hív.
Gémberedj meg bennem,
Rontsoltt Szív!
Jobb, hogy a’ dögférgek
Széttmartzongjanak,
Mint e’ belső mérgek
Rágjanak.
Óh miért születtem!
Vagy miért szerettem!
Vagy mért élek!
Jaj fuss a’ szépektől,
Mint a’ tigrisektől,
Jámbor lélek!
Én is egyszer képzésemnek
Meghódoltam,
Két hitető szemnek
Rabja voltam.
Válj bennem epévé,
Hajdan édes hang!
Gyúlj pokol tüzévé,
Kedveltt lang.
’S a’ kiért így élem
Bús világom’ még,
Vágd ki edgyütt vélem,
Bosszús Ég!
Mért kívánjak élni?
Élni ’s nem reméllni? –
Hogy búm nőjjön? –
Nem! – ’s ha halni mégyek:
Hogy magam ne légyek,
Ő is jőjjön!
Hogy ott tsalfa praktikáját
Kitruttzoljam,
És hitszegő száját – –
Megtsókoljam.
|