1799 A |
1799 A |
1802-1804/1805 B |
|---|---|---|
Távozz tőlem háládatlan!
Távozz, ha vélem így tettél!
Gondold meg jól, hogy szerettél,
De már annak vége lett.
Gondold meg, hogy elárúltál,
És hogy állhatatlan voltál,
Egy hív szívtől elpártoltál,
Melly mind végig szeretett.
–––
Hogy, lántzaink elbomolván
Ámor’ nyíla és dárdája
Szívem többé nem rongálja,
’S érted nem sohajtozom.
Hogy, mivel engem elhagytál,
Több hűségem hozzád nintsen,
Lábam nem tsörög bilintsen,
’S rólad nem gondolkozom.
–––
Fut a’ hajós dallásától
A’ szerelmes Szírennek;
Mert tudja, hogy mérges ennek
Dalja, sőt halálos is:
Igy fordítom el ortzámat
Én is bájoló képedtől,
Mert tsábító beszédedtől
Jéggé fagy a’ szívem is.
–––
Megfagy minden vérem bennem,
Mihelyt kegyetlen voltodról
És nem vártt árúlásodról
Emlékezem, hitszegő!
Riválisom’ vígasztald meg,
Örvendj hogy ülhetsz ölébe;
Pedig tán egyszer tserébe
Meg vet, és elárúl ő.
–––
Megvallom, bár szégyenemre,
Szíved’ olly heven szerettem,
Hogy midőn azt megvetettem,
Véltem, a’ halál szálla rám.
És, ha azután némellykor
Távolról megszemlélélek,
Mingyárt ki szakad a’ lélek
Belőlem, azt gondolám.
–––
Szép virág vagy, én megvallom
Mert rózsa’ bíbor színéhez
És a’ liliom’ havához
Színed hasonlóvá tész.
Rózsa vagy, de tüske-termő
Liliom de illatatlan
Mert hűségednek tartatlan
Hószíne mindjár elvész.
–––
Távozz tőlem, háládatlan
Távozz – szerethetsz miattam
Én mi voltam az maradtam
’S az maradok örökké.
Ha az egy színnek termett szívem
Szívem változna a’ szerelembe;
Akkor mond osztán szemembe
Hogy: hazudtál hallod é!
Fordítottam Csökölbe: Januar. 15 d. 1799.
| Távozz tőlem háládatlan!
Távozz, ha vélem így tettél!
Gondold meg jól, hogy szerettél,
De már annak vége lett.
Gondold meg, hogy elárúltál,
És hogy állhatatlan voltál,
Egy hív szívtől elpártoltál,
Melly mind végig szeretett.
–––
Hogy, lántzaink elbomolván
Ámor’ nyíla és dárdája
Szívem többé nem rongálja,
’S értted nem sohajtozom.
Hogy, mivel engem elhagytál,
Több hűségem hozzád nintsen,
Lábam nem tsörög bilintsen,
’S rólad nem gondolkozom.
–––
A’ hajós is dallásától
Fut A’ szerelmes Szírennek;
Mert tudja, hogy mérges ennek
Dalja, sőt halálos is:
Igy fordítom el ortzámat
Én is bájoló képedtől,
Mert tsábító beszédedtől
Jéggé fagy a’ szívem is.
–––
Meghül minden vérem bennem,
Mihelyt kegyetlen voltodról
És nem vártt árúlásodról
Emlékezem, hitszegő!
Irígyemet vígasztald meg,
Örvendj hogy ülhetsz ölébe:
Pedig tán egyszer tserébe
Meg vet, és elárúl ő.
–––
Megvallom, bár szégyenemre,
Szíved’ olly heven szerettem,
Hogy midőn azt megvetettem,
Véltem, a’ halál jön rám:
És, ha azután némellykor
Távolról megszemlélélek,
Mingyárt ki szakad a’ lélek
Belőlem, azt gondolám.
–––
Szép virág vagy, azt megvallom:
Mert a’ rózsa’ bíborához
És a’ liliom’ havához
Színed hasonlóvá tész.
Rózsa vagy, de tüske-termő;
Liliom, de illatatlan;
Mert hűségednek tartatlan
Hószíne mindjárt elvész.
–––
Távozz tőlem, háládatlan
Távozz! – szerethetsz miattam.
Én mi voltam, az maradtam,
’S az maradok örökké.
Ha az én arányos szívem
Változna a’ szerelembe;
Akkor mond osztán szemembe
Hogy: hazudtál hallod é!
Fordítottam Csökölbe: Januar. 15 d. 1799.
| Távozz tőlem, háládatlan!
Távozz, ha vélem így tettél!
Gondold meg jól, hogy szerettél,
De már annak vége lett.
Gondold meg, hogy elárúltál,
És hogy állhatatlan voltál,
Egy hív szívtől elpártoltál
Melly mind végig szeretett:
Hogy, lántzaink elbomolván,
Ámor’ nyila és dárdája
Szívem többé nem rongálja,
’S értted nem sohajtozom:
Hogy, mivel engem elhagytál,
Több hűségem hozzád nintsen,
Lábom nem tsörög bilintsen,
’S rólad nem gondolkozom.
A’ hajós is dallásától
Fut a’ szerelmes Szírennek;
Mert tudja, hogy mérges ennek
Dalja, sőt halálos is:
Így fordítom el ortzámat
Én is bájoló képedtől,
Mert tsábító beszédedtől
Jéggé fagy a’ szívem is.
Meghűl minden vérem bennem,
Mihelyt kegyetlen voltodról
És nem vártt árúlásodról
Emlékezem, hitszegő!
Irígyemet vígasztald meg,
Örvendj hogy űlhetsz ölébe:
Pedig tán egyszer tserébe
Megvet, és elárúl ő.
Megvallom, bár szégyenemre,
Szíved’ olly heven szerettem,
Hogy midőn azt megvetettem,
Véltem, a’ halál jön rám:
És ha azután némelykor
Távolról megszemlélélek,
Mindjárt kiszakad a’ lélek
Belőlem, azt gondolám.
Szép virág vagy, azt megvallom:
Mert a’ Rózsa bíborához,
És a’ Liliom’ havához
Színed hasonlóvá tész.
Rózsa vagy, de tüske-termő;
Liliom, de illatatlan;
Mert hűségednek tartatlan
Hószíne mindjárt elvész.
Távozz tőlem, háládatlan!
Távozz, szerethetsz miattam.
Én mi voltam, az maradtam,
’S az maradok örökké.
Ha az én arányos szívem
Változna a’ szerelembe’;
Akkor mond osztán szemembe
Hogy: hazudtál hallod é!
|