1797 A |
1798 körül B |
1802-1804/1805 C |
|---|---|---|
Fel fogadtam nem szeretek
Minden asszonyt már meg vetek
Fel fogadtam semmi Lyány
Többé rabszijjra nem hány.
Azt mondtam hogy bolond voltam
Míg szerelemnek hodoltam
Azt is mondtam hogy bolond
A’ ki erről le nem mond.
Fel fogadtam hogy míg élek
Egy álnokkal sem beszéllek
’S bár Heléna szeret is
Farba rúgom őtet is
Gyűlölöm mind egész Nemét
szép ortzáját ráró szemét
Gyűlölöm, mind álnok kép,
’S még álnokabb, hogy ha szép.
Fel fogadtam Főldre ’s égre
Hogy nem nézek több szépségre
Mert mind halálba kerűl:
Meg is álltam emberűl.
De bezzeg szerelem helyett
Rút gyűlölség foglalt helyet
Bánat jött rám egy nyommal
A’ komor únalommal.
A’ fekete gondolatok
A’ rettentő indúlatok
Szállották meg szívemet
‘S úgy gyötörtek engemet.
Az jó kedvek nyájasságok
A’ tréfák és barátságok
El futottak előlem
Az öröm el tűnt tőlem.
Minden virtustól meg váltam
Minden embert meg utáltam
’S már egészen, el lepe
A’ fekete sárepe.
Borzasztó Melancholia
Fő fájás Hypochondria
’S minden a’ mi szerelem
Egyre tsatázott velem.
Elmém szinte meg bódúla,
És már kitsinybe is múla,
Hogy fejembe nem lövék:
De még is észre jövék.
Észre jövék, észre vettem
Hogy én bolond gombát ettem,
’s Fel kiálték: Grátzia
Grátzia szép Cypria.
Jertek óh angyal termetek
Megint emberré tegyetek
El vetettem písztolom
Szép Ortzátok tsókolom.
Már véletek kegyet váltok
Óh szép Lyánkák ’s így kiáltok
Mind bolond ki nem szeret
Vágasson magán eret.
| Felfogadtam száz-meg-százszor
Nem fogok szeretni másszor
Fel fogadtam semmi Lyány
Rabbilintsre már nem hány.
Azt mondám, bolond is voltam,
Hogy szerelmekhez hajoltam
Azt is mondám, mind bolond,
A’ ki rajtok fel nem mond.
Fel fogadtam mindenekre
Rá se nézek őkemedre
Mert mind életbe kerűl. – – –
’S a’ meg is lett emberűl.
Jaj de fojtó únalommal
Bánat szálla rám egy nyommal
’S a’ szerelmes kény helyett
Gyűlölség foglalt helyet.
A’ barátság ’s kedv megszűne
Tréfa nyájasság eltűne
Száz setétes gondolat
Vont közöttük száz falat.
Tsak rettentő képzelések
Tsak kegyetlen érezések
Ostromolták lelkemet
Ugy gyötörtek engemet.
–––––
Ember gyűlölésbe estem
Semmi virtust nem kerestem
’S már egészen ellepe
A’ […] sárepe.
Fel fogadtam, míg tsak élek
Eggy asszonnyal sem beszéllek,
’S bár Heléna volna is
Farba rugnám aztat is.
Gyülölöm bűvös nemével
Bájoló tekíntetével
Gyűlölöm mind tsalfa kép
’S még talán tsalfább, ha szép.
Már az elmém is tompúla
És tsak – tsak kevésbe múla
Hogy fejembe nem lövék – – –
Még is elmémhez jövék.
Légyen hála! észre vettem
Hogy bolond gombákat ettem,
’S fel kiálték: Grátzia!
Megbotsáss szép Cipria.
Jertek óh angyal személlyek
Hogy megint mint ember éljek,
Elvetettem Pisztolom’
Szép Ortzátok’ tsókolom.
–––––
Véletek már szívet váltok
Szép Leánykák, ’s így kiáltok:
Mind bolond, ki nem szeret,
Vágasson magán eret!
|
Felfogadtam száz-meg-százszor,
Nem fogok szeretni másszor;
Felfogadtam semmi Lyány,
Rabbilintsre már nem hány.
Azt mondám, bolond is voltam,
Hogy szerelmekhez hajoltam:
Azt is mondám, mind bolond,
A’ ki rólok le nem mond.
Felfogadtam, hogy míg élek,
Egy Asszonnyal sem beszéllek;
’S bár Heléna vólna is,
Még sem kapnék rajta is.
Gyűlölöm minden nemével,
Bájoló tekíntetével,
Gyűlölöm! – Mind tsalfa kép,
’S még talán tsalfább ha szép.
Felfogadtam mindenekre,
Rá sem nézek őkemekre;
Mert mind vesztembe kerűl. – – –
Meg is álltam emberűl.
Jaj de fojtó unalommal
Bánat szálla rám egy nyommal,
’S a’ szerelmes kény helyett
Gyűlölség foglalt helyet.
A’ barátság ’s kedv megszűnék,
Tréfa, nyájasság eltűnék;
Tsak setétes gondolat
Vont körűltem gőzfalat.
Tsak rettentő képzelések,
Tsak kegyetlen érezések
Ostromolták lelkemet;
Úgy gyötörtek engemet.
Semmi Virtust nem kerestem;
Embergyűlölésbe estem,
’S már egészen ellepe
Lelkestől a’ sárepe.
Már az elmém is tompúla;
És tsak – tsak kevébe múla,
Hogy fejembe nem lövék. – – –
Mégis elmémhez jövék.
Légyen hálá! észrevettem,
Hogy bolond gombákat ettem,
’S felkiálték: „Grátzia!
„Megbotsáss, szép Cipria!”
Jertek, óh Angyal személlyek;
Hogy megint, mint ember éljek!
Elvetettem pisztolom’. –
Szép ortzátok’ csókolom.
Véletek hát szívet váltok,
Szép embernék, ’s így kiáltok:
„Mind bolond, ki nem szeret,
„Vágasson magán eret!”
|