1800 előtt A |
1800/? B |
|---|---|
Szünj meg az ollyakkal gondolni Barátom
Kiknek az érdem elég a’ szidalomra okúl.
Nem méltók hiddel nemes ellenségre az ollyak
Kikbe paraszt vérrel nemtelen elme szorult.
Mert sok elég eb van ki az áldott holdat ugatja
És ki az ártatlant vádba keverni meri.
Ám de szamár bőgtét a’ Mennyországba ki hallja
A’ mint a’ Magyarok példabeszédje tanit.
Légy te bolond mint ők, vagy birjál olly kutya szívvel,
Mindjárt társ parolát fognak örökre véled.
Ők az okost, jámbort valahol tündökleni látják,
Üldözik […]
Hogy nyomorúlt sorsok’ palotájit az égig emeljék
A’ más érdeminek dűlt fala, hantja felett.
Tarts velek és költsön segedelmet nékik ajánljál,
Mindjárt megszünnek lenni tsatába veled.
Én pedig azt mondom hitvány pletykákra ne hajtsál
Légy ember! ’s iszonyú szíveket óva kerűld.
Légy te az a’ ki valál ’s mind megpukkannak irígyid,
Mert ha igaz, mindég győzni fog a’ te ügyed.
Nagy lélekre szokás alatsony lelkeknek ugatni
Mert ki mivel nem bir abba az ollyan irígy.
Ő maga mérgétől rongáltatik. Én pedig inkább
Szánom az olly embert mint sem irigye legyek.
Mert ki az égre pököd, maga képit szokta bepökni,
És ki szelíd virtust bánt, maga hírit öli.
Benned az elme serény a’ szív jó: Rajta barátom!
Mért szomorodnál meg holmi puruttya miatt.
Vágd ketté szavait mint egy tréfával azoknak
| Szüny meg az ollyakkal magad is gondolni Barátom!
Kiknek az érdem elég A’ szidalomnak okul
Nem méltók hidd el nemes ellenségre az ollyak
Kikbe paraszt szivvel nemtelen elme szorúlt
Meg sok ezer Kutya van ki az áldott Hóldat ugatja
És ki az ártatlant szóba keverni meri
Ám de szamár bőgtét a’ menyországba ki hallja?
A’ mint a’ magyarok példa beszédje tanít.
Légy te bolond mint ők vagy birjál olly kutya szivvel
Mindjárt társparolát fognak örökre veled
Ők az okost jámbort valahol tündökleni látják
Üldözik es pöffedtt kedveket abba lelik:
Hogy nyomorult sorsok vinnyoit az égig emeljék
A’ más érdeminek dűlt palotája felett
Tarts velek és költsön segedelmet nékik ajánlál
Mindjárt meg szűnnek lenni tsatába veled
En pedig azt mondom hitván pletykákra ne hajtsál
Légy ember ’s iszonyú sziveket ohva kerüld
Légy te az a’ ki valál: mind meg pukkannak irigyid
Mint hogy igaz mindig győzni fog a te ügyed
Nagy Lélekre szokás alatsony lelkeknek ugatni
Mert ki mivel nem bír betsteleníti kivűl
Benn maga mérgétől rongáltatik: én pedig inkabb szánom
Az illyen Embert mint sem irigye legyek
Mert ki az égre pököd maga képét szokta béköpni
És ki szelíd virtust bánt maga hírit öli
Benned az elme serény a szív jó: rajta Barátom
Mért szomorodnál meg holmi goromba miatt.
|