1798 A |
1799/1800 (1806) B |
1800 C |
1802 D |
1802-1803/1805 D |
|---|---|---|---|---|
Gerlitzeként nyögdécselek:
Vígasztalást már nem lelek
Kintsem nélkül mintegy árván
Kietlen pusztákon járván.
Ah, örök gyászt szerze nékem,
Elrablott gyönyörűségem
Más lett boldoggá általa
Ki az én reményem vala.
Nékem pedig bú siralom
Szerelmemért a’ jutalom,
Miolta azt elvesztettem
A’ kiért élni szerettem.
Kiáltozom fűnek fának
Kedves Nevét a’ Nimfának
Ő pedig űl más ölébe
’S nem is jutok tán eszébe.
Gyászra dűlt éltem’ hajnala,
Boldogságom’ szép Angyala
Várhatom e’ valahonnan,
Hogy megvigasztalsz újonnan?
Halavány Hold’ bús világa
Te légy’ kínom’ bizonysága
Te sok álmatlan éjjelem’
Együtt virrasztottad velem.
Süss Kedvesem’ ablakára
Hints lágy álmot szemhéjjára
Hogy a’ bájolo Szerelem’
Párnájján álmodjék velem.
Te pedig óh kedves-kellő
Álomhozó esti-Szellő
Legyezd gyengén Angyalomat
’S ejtsd mellyére egy tsókomat.
| Halavány hóld bús világa
Te légy kinom bizonysága
Te sok álmatlan éjjelem
Edgyütt virrasztottad velem.
Süss Kedvesem ablakára
Hints lágy álmot szemhéjjára
Hogy a’ bájoló szerelem
Párnáján almodjék velem
Te pedig oh kedves kellő
Alom hozó esti szellő
Legyezd gyengén angyalomat
’S Ejtsd mellyére egy tsókomat.
| (I.)
Gerlitzeként nyögdétselek,
Vígasztalást már nem lele[…]
Nálad nélkűl mintegy árván
Kietlen pusztákon járván.
Ah, örök gyászt szerze nékem
Elrablott gyönyörűségem,
Más lett boldoggá általa,
Ki az én reményem vala.
Nékem pedig bú siralom
Szerelmemért a’ jutalom,
Miolta azt elvesztettem,
A’ kiért élni szerettem.
Kiáltozom fűnek fának
Kedves nevét Lilikána[…]
Ő pedi[…] űl más ölébe,
’S nem is jutok tán eszébe.
Gyászra dűlt éltem’ hajnala:
Boldogságom’ szép Angyala!
Várhatom é valahonnan
Hogy megvígasztalsz újonnan?
Halavány Hold’ bús világa!
Te légy kínom’ bizonysága,
Te sok álmatlan éjjelem’
Együtt virrasztottad velem.
Süss Kedvesem’ ablakára
Hints lágy álmot szemhéjjára,
Hogy a’ bájoló Szerelem’
Párnáján álmodjék velem.
Te pedig, óh kedves-kellő
Álomhozó esti Szellő!
Legyezd gyengén Angyalomat,
’S ejtsd mellyére egy tsókomat.
|
Gerliczeként nyögdécselek,
Vígasztalást már nem lelek,
Nálad nélkűl, mintegy árván,
Kietlen pusztákon járván.
Ah! örök gyászt szerze nékem
Elrablott gyönyörűségem.
Más lett boldoggá általa,
Ki az én reményem vala.
Nékem pedig bú, siralom
Szerelmemért a’ jutalom;
Miolta azt elvesztettem,
A’ kiért élni szerettem.
Kiáltozom fűnek, fának
Kedves Nevét itt LILLÁNAK:
Ő pedig űl más ölébe’,
’S nem is jutok tán eszébe.
Gyászra dűlt éltem’ hajnala:
Boldogságom’ szép Angyala!
Várhatom e’ valahonnan,
Hogy megvígasztalsz újonnan? –
Halavány Hold’ bús világa!
Te légy kínom’ bizonysága;
Te sok álmatlan éjjelem’
Eggyütt virrasztottad velem.
Süss Kedvesem’ ablakára,
Hints lágy álmot szemhéjjára;
Hogy a’ bájoló Szerelem’
Párnáján álmodjék velem.
Te pedig, óh kedves-kellő
Álomhozó esti Szellő!
Legyezd gyengén Angyalomat,
’S ejtsd melyére egy csókomat.
|
Gerliczeként nyögdécselek,
Vígasztalást már nem lelek,
Nálad nélkűl, mintegy árván,
Kietlen pusztákon járván.
Ah! örök gyászt szerze nékem
Elrablott gyönyörűségem.
Más lett boldoggá általa,
Ki az én reményem vala.
Nékem pedig bú, siralom
Szerelmemért a’ jutalom;
Miólta azt elvesztettem,
A’ kiért élni szerettem.
Kiáltozom fűnek, fának,
Kedves Nevét itt LILLÁNAK:
Ő pedig űl más ölébe’,
’S nem is jutok tán eszébe.
Gyászra dűlt éltem’ hajnala:
Bóldogságom’ szép Angyala!
Várhatom e’ valahonnan,
Hogy megvígasztalsz újonnan? –
Halavány Hold’ bús világa!
Te légy’ kínom’ bizonysága;
Te sok álmatlan éjjelem’
Eggyütt virrasztottad velem.
Süss Kedvesem’ ablakára,
Hints lágy álmot szemhéjjára;
Hogy a’ bájoló Szerelem’
Párnáján álmodjék velem.
Te pedig, óh kedves kellő
Álomhozó esti Szellő!
Legyezd gyengén Angyalomat,
’S ejtsd mellyére egy csókomat.
|