1798 A |
1798 A |
1802-1804/1805 B |
|---|---|---|
Hát már mindég tsak vígsággal?
Mindég tsak a’ (nagy-világgal)
Zengedezzen énekem?
Ki ád a’ sok örvendésre
Ki ád a’ vers-éneklésre
Annyi erőt már nekem?
*
Mennyi volt a’ Pétsi várban,
Mennyi itthonn ’s Kaposvárban.
Fáradságom és bajom!
Alig jövök meg amonnan,
’S már letett lantom’ újonnan
Felparantsolja Bajom.
*
Felveszem, fel, víg lélekkel,
’S énekkel ’s örömversekkel
Megpróbálom pengetni:
De fáradt Lant, rezgő ének
Mit tesz? azt Eszter’ nevének
Nem illő szenteltetni.
*
Mégis bízván jó Szívében
Énekemet hevenyében,
Mint tudom, lepengetem;
Tán ezzel is rovásomnak
’S háládó indúlatomnak
Egy pontját lefizetem. –
*
Dítséretébe azoknak
A’ beléd szállt virtusoknak
Nem fogok belé talám;
Felette van a’ (Szép-Nemnek)
’S az én tsekély énekemnek,
A’ mint én tapasztalám.
*
Úgy sem illő itt dítsérni,
A’ ki hát kíván esmérni
Utasítom magadhoz;
Nem kell több, tsak egyszer lásson,
Már túl lesz a’ bámúláson,
’S többeket küld házadhoz.
*
Már most hát tsak arra mégyek,
Hogy egy Complimentet tégyek
Szép Eszter! Szép Nevednek,
Énekeljek és vígadjak
Az örömre okot adjak
Úri sok Vendégednek.
*
Ám ott kinn hát tsak hadd essék
Az Uraknak is tsak tessék
Ázni benn a’ Szobába!
Kérem is az egész Asztalt,
Kit már a’ bor megvígasztalt
Töltsön bort poharába.
*
Az Eszter’ egésségéért,
Gyermekiért és Férjéért
Mindjárt egyet hörpentünk,
Egy derék Salve-ivással
És egy Vívát-kiáltással
Esik meg Complimentünk.
*
Illy napot rég ohajtottunk
Most tehát hogy rá jutottunk
Méltó lesz örvendeni.
Örvendjenek minden Rendek
Örvendjünk én is örvendek
Esztert kell köszönteni.
*
Kívánjuk éljen sokáig
Sok szép idők’ lefolytáig
Állandó egésségben
Lássa sok vídám órájit
Unokája’ unokájit
Férjével zöld vénségben.
*
Véle együtt virágozzék
Több illy Szép Lelket is hozzék
A’ Sárközy ’s Csernel Ház;
Hogy e’ két Familiával
Díszeskedjen mint Napjával
Mind Bajom mind Csernelház.
*
Vívátot zengjenek néki
E’ Respublika’ Vidéki
Mi is bort vegyünk elő:
Úr, Ifjasszony, Pap és Mester
Kiáltson fel: Vivat Ester!
Éljen Eszter! éljen Ő!!!
| Hát már mindég csak vígsággal,
Mindég csak a szép világgal
Zengedezzen énekem?
Ki ád a sok örvendésre,
Ki ád a vers éneklésre
Annyi erőt már nekem?
Mennyi volt a pécsi várban,
Mennyi itthon s Kaposvárban
Fáradságom és bajom!
Alig válok meg amonnan,
S már letett lantom újonnan
Felparancsolja Bajom.
Felveszem, fel, víg lélekkel
S énekkel s örömversekkel
Megpróbálom pengetni:
De fáradt lant, rezgő ének
Mit tesz? azt Eszter nevének
Nem illő szenteltetni.
Mégis bizván jó szívében,
Énekemet hevenyében,
Mint tudom, el pengetem.
Tán ezzel is rovásomnak
Háladó indúlatomnak
Egy pontját lefizetem. –
Dicséretébe azoknak
A tőled nyert virtusoknak
Nem fogok belé talám:
Felette van a szép nemnek,
S az én csekély énekemnek
Amint én tapasztalám.
Úgy sem illő itt dícsérni:
A ki hát kíván esmérni,
Útasítom magadhoz;
Nem kell több, csak egyszer lásson,
Már túl lesz a bámúláson,
S többeket küld házadhoz.
Már most hát csak arra mégyek,
Hogy egy complimentet tégyek,
Szép Eszter! szép nevednek;
Énekeljek és vígadjak,
Az örömre okot adjak
Úri sok vendégednek.
Ám oda ki csak hadd essék,
Az uraknak is csak tessék
Ázni benn a szobába’:
Kérem is az egész asztalt,
Kit már a bor megvigasztalt,
Töltsön bort poharába.
Az Eszter’ egésségéért,
Gyermekiért és Férjéért
Mindjárt egyet hörpentünk,
Egy derék Salve-ivással
És egy Vívát-kiáltással
Esik meg Complimentünk.
Illy napot rég ohajtottunk
Most tehát hogy rá jutottunk
Méltó lesz örvendeni.
Örvendjenek minden Rendek
Örvendjünk én is örvendek
Esztert kell köszönteni.
Kívánjuk éljen sokáig
Sok szép idők’ lefolytáig
Állandó Egésségben,
Lássa sok vídám órájit
Unokája’ unokájit
Férjével zöld vénségben.
Vivátot zengjenek néki
E Respublica vidéki,
Mi is bort vegyünk elő:
Úr, Ifiasszony, pap és mester
Kiáltson fel: vivát Eszter,
Éljen Eszter, éljen ő!
Véle együtt virágozzon
Több illy Szép Lelket is hozzon
A Sárközy s Chernel ház;
Hogy e két familiával
Diszeskedjen, mint napjával
Mind Bajom, mind Csernelház.
| Hát már mindég tsak vígsággal,
Mindég tsak a’ Nagyvilággal
Zengedezzen énekem?
Ki ád a’ sok örvendésre,
Ki ád a’ vers éneklésre
Annyi erőt már nekem?
Mennyi volt a’ Pétsi Várban,
Mennyi itthonn ’s Kaposvárban
Fáradságom és bajom!
Alig jövök meg amonnan;
’S már letett Lantom’ újonnan
Felparantsolja Bajom.
Felveszem, fel, víg lélekkel,
’S énekkel ’s örömversekkel
Meg probálom pengetni:
De fáradtt lant, rezgő ének
Mit tesz? azt ESZTER’ nevének
Nem illő szenteltetni.
Mégis bízván jó szívében,
Énekemet hevenyében,
Mint tudom, lepergetem.
Tán ezzel is rovásomnak
Háladó indúlatomnak
Egy pontját lefizetem. – –
Dítséretébe azoknak
A’ beléd szálltt virtusoknak
Nem fogok belé talám:
Felette van a’ köz-nemnek,
’S az én tsekély énekemnek,
A’ mint én tapasztalám.
Úgy-sem illő itt dítsérni:
A’ ki hát kíván esmérni,
Útasítom magadhoz;
Nem kell több, tsak egyszer lásson,
Már túl lesz a’ bámúláson,
’S többeket kűld házadhoz.
Már most hát tsak arra mégyek,
Hogy méltó udvarlást tégyek,
Szép ESZTER! szép nevednek;
Énekeljek és vígadjak,
Az örömre okot adjak
Úri sok vendégednek.
No tehát ott kinn hadd essék,
Az Uraknak is tsak tessék
Ázni benn a’ szobába’:
Kérem is az egész Asztalt,
Kit már Bakhus megvígasztalt,
Tőltsön bort poharába.
Illy napot rég’ óhajtottunk,
Most tehát hogy rá jutottunk,
Méltó lesz örvendeni.
Örvendjenek minden Rendek,
Örvendjünk, én is örvendek,
ESZTERT kell köszönteni.
Kívánjuk éljen sokáig,
Sok szép idők’ lefolytáig
Virágzó egésségben,
Lássa sok vídám óráit,
Unokája’ unokáit,
Férjével zőld vénségben.
Az Eszter’ egésségéért,
Gyermekiért és Férjéért
Most már egyet hörpentünk,
Egy derék Salve-ivással
És egy Vivát kiáltással
Fejezvén Complimentünk’ –
|