1796 A |
1796 A |
1802-1803/1805 B |
|---|---|---|
Nyílj ki nyájasonn mosolygó
Róza bimbó nyílj-ki már
Nyilj ki a’ Hajnalba bolygó
Gyenge Szellők’ tsókja vár.
Nyílj ki gyenge kerti Zsenge
Hébe Nektárt hint te rád.
Szűz nyakadba Flóra gyenge
Bársonyos palástot ád.
Már is újra kezdi szedni
Rólad ezt a’ drága Szert
[...]ként fog szinesedni
[...] e’ parányi Kert.
[...] szakasszalak le édes
Róza szál szép vagy te már
[...] meg lát, hány negédes
Hány mosolygó Lyányka vár.
Nem nem eggy Leány se nyissa
Büszke mellyeit te rád
Főldi Doctor szép Julissa
Néked újabb kertet ád.
Ott kevélykedj bíboroddal
Ékesebb [...] köztt
Ott kevélykedj illatoddal
Kedvesebb illatja köztt.
Akkor e’ szép Rózafának
Bimbaját árnyékba vedd
’S benne nőtt kis Rózijának
Képit új rózákba szedd.
Grátziák úgy szállanak le
Zőld levélkéidre ma
’S Kedvezőnn mosolyganak le
Onnan a’ kis Rózíra.
Igy piross Ortzád egészenn
Gyenge Ortzájára nő
’S Rózi élő Róza lészen
Majd midőnn Világra jő
Róza lészen ő magába
Drága Róza, drága Kints
Mint hogy illy szép Kert sorába
Semmi hitvány dudva nints.
Drága [...]szálba lelte
Életét e’ Rózaszál
Főldi nedvesség nevelte
Mindenik jó karba áll.
Róza színű Júliánna
Itt van eggy szép Róza hát
Vedd örömmel ’s várd utánna
A’ parányi Rózikát.
E’ virágot szép öledbe
Vedd be és míg abba lész,
Hívedet juttasd eszedbe
Hogy köszöntésedre kész.
Én ha tsak tsalatkozással
Phoebus el nem álltat ám
Rózival ’s vígasztalással
Bátorítlak szép Madám!
És ha majd Jövendölésem
Bé telik Szüret felé
Vígadásom ’s tisztelésem
Bőv jutalmat nyerhet é?
Ah elég jutalma lészen
Tisztelő Szívemnek az
Hogy ha látom majd egészen
Hogy Profétziám igaz.
És ha eggy részt tiszta Szívem
Abb’ az inneplésbe vész
Mellybe két valódi Hívem
Kőltsönös vígságba lész.
Majd talám nagy Korra érvén
A’ parányi Rózi is
’S Róza színével megérvén
Gyenge elmétskéje is
Majd ha a’ negyvent megélem
Mint öreg Poëta már,
’S majd ha kedves Anyja vélem
Akkor a’ negyvenbe jár.
Elbeszéllvén Rózijának
Hajdani Profétziám:
Rozi e’ Profétziának
Vígadozni fog talám.
’S Róza színekkel pirúlván
Gyenge szája lánggal ég,
’S Tsókokat rak rám pirúlván
Két fagyos kezemre még.
| Nyílj ki nyájasonn mosolygó
Róza bimbó nyílj-ki már
Nyilj ki a’ bokorba bolygó
Gyenge Szellők’ tsókja vár.
Nyílj ki gyenge kerti Zsenge
Hébe Nektárt hint te rád.
Szűz nyakadba Flóra gyenge
Bársonyos palástot ád.
[...]ként fog diszesedni
[...] e’ parányi Kert.
[...]ogy ohajtják leszedni
[...]olad ezt a’ drága szert.
[...] szakasszalak le édes
Róza szál szép vagy te már
[...] ha meg lát, hány negédes
Hány mosolygó Lyányka vár.
Nem nem eggy Leány se nyissa
Büszke fűzőjét te rád
Űltetőd kedves Julissa
Néked újabb kertet ád.
Ott kevélykedj bíboroddal
Ékesebb biborja köztt
Ott kevélykedj illatoddal
Kedvesebb illatja köztt.
Grátziák úgy szállanak le
Zőld levélkéidre ma
’S Kedvezőnn mosolyganak le
Onnan a’ kis Rózíra.
Igy piross Ortzád egészenn
Gyenge Ortzájára nő
’S Rózi élő Róza lészen
Majd ha a’ Világra jő
Róza lészen ő magába
Drága Róza, drága Kints
Mint hogy illy szép Kert sorába
Semmi hitvány dudva nints.
Drága [...]szálba lelte
Életét e’ Rózaszál
Főldi nedvesség nevelte
Mindenik jó karba áll.
Róza színű Júliánna
Itt van eggy szép Róza hát
Vedd örömmel ’s várd utánna
A’ parányi Rózikát.
E’ virágot szép öledbe
Vedd be és míg abba lész,
Hívedis jussék eszedbe
Hogy köszöntésedre kész.
Én ha tsak tsalatkozással
Phoebus el nem álltat ám
Rózival ’s vígasztalással
Bátorítlak szép Madám!
És ha majd Jövendölésem
Bé telik Szüret felé
Vígadásom ’s tisztelésem
Bőv jutalmat nyerhet é?
Ah elég jutalma lészen
Tisztelő Szívemnek az
Az, ha látom majd egészen
Hogy Profétziám igaz.
És ha eggy részt tiszta Szívem
Abb’ az inneplésbe vész
Mellybe két valódi Hívem
Kőltsönös vígságba lész.
Majd talám nagy Korra érvén
A’ parányi Rózi is
’S Róza színével megérvén
Gyenge elmétskéje is
Majd ha a’ negyvent megélem
Mint öreg Poëta már,
’S majd ha kedves Anyja vélem
Akkor a’ negyvenbe jár.
Elbeszéllvén Rózijának
Hajdani Profétziám:
Rozi e’ Profétziának
Vígadozni fog talám.
’S Róza színekkel pirúlván
Gyenge szája lánggal ég,
’S Tsókokat rak rám pirúlván
Két fagyos kezemre még.
|
NYÍLJ KI, nyájason mosolygó
Rózsabimbó! nyílj ki már.
Nyílj ki; a’ bokorba’ bolygó
Gyenge szellők’ csókja vár.
Nyílj ki gyenge kerti zsenge:
Hébe nektárt hint te rád,
Szűz nyakadba Flóra gyenge
Bársonyos palástot ád.
Óh, miként fog díszesedni
Véled e’ parányi Kert!
Óh, hogy óhajtják leszedni
Rólad azt a’ drága szert! –
Hadd szakasszalak le, édes
Rózsaszál: szép vagy te már.
Héj, ha meglát, hány negédes,
Hány katzér leányka vár!
Nem, nem! egy leány se nyissa
Büszke fűzőjét te rád.
Űltetőd’ kedves X . . íssa
Néked újabb kertet ád.
Ott kevélykedj bíboroddal,
Ékesebb bíborja köztt!
Ott kevélykedj illatoddal
Kedvesebb illatja köztt!
|