1794 A |
? A |
? A |
1802-1804 B |
1802-1804 B |
1802-1804/1805 B |
|---|---|---|---|---|---|
His saltem
accumulem donis &
fungar inani
Munere.
SZENT
ÉS VILÁGI
TISZTELŐ ÉNEKEK.
MDCCLXXXXIIII.
December’ harmadikán.
A’ LXXIX Sólt. Nót.
Ábrahámnak nagy jóságú Istene!
A’ te benned bízó szívnek mindene!
Kitől vagyon minden mozgás, lehellet:
Légy Kegyelmes Hadnagy Kis Néped mellett.
Ennek Áronjával,
És egész házával
Lakozz mind éjjel nappal;
Hogy ember dítsérjen,
Alleluját zengjen
Házadban e’ Fő-Pappal!
Galant.
Dávidnak szent Múzsája űlj ajakinkra nyelveddel,
Illesd meg a’ mennyekből tsepegő tiszta mézeddel!
Pengesd, Úrnak egész Háza! víg Jedutunodat,
Tiszteld Papodat,
Hív Áronodat.
Leányi Sionnak
Majd víg nótát vonnak,
Cedruságat e’ megtisztelt Főre fonnak.
Szent Öröm fohászkodik Jéruzsálemnek ligetén,
Inneplő Muzsikával örvend Papjának életén.
A’ vígadó vőlgyekből fel hat, ’s az Egekig ér,
’s Így mindent meg nyér
Érted a’ mit kér.
Óh, miis, a’ mai
Próféták’ Fiai,
Hadd lehessünk e’ nagy Innep’ lantossai!
Steyer.
Vígadj, szűz Pégasus! tsergedezzen
A’ hegyek alatt zuhogó szent forrásod,
Víg nótát kettőzve zengedezzen
HUNYADI’ Nevén örvendő echózásod.
Szent Hegyeink’ Múzsái Nevét hírdették,
’s Azt az Örök Hónornak Köveire tették.
Zengjetek,
Ligetek!
Mélly tiszteletet tévén Érdemének,
A’ mellyet
Sok helyett
Hazánk’ bőlts Fiai tevének.
Élj vígan, Nagy Lélek! érdemeddel
Anyai kezén a’ tsendes Boldogságnak.
Járjon a’ Ditsőség Nagy Neveddel
Szegeletein mindenütt a’ Világnak.
Szállj az Egek’ tsillagjira az Hónorral,
Állj ide a’ Nagy Lelkek’ kapuiba sorral.
Majd a’ Hír
A’ mélly sír’
Omlásai közt érdemed’ megtartja
Könnyekkel,
’s Énekkel
Hálálja Duna’ Tisza’ partja!
Ária.
Ha valaha lefoly az a’ gyászos óra,
Mellyben maga, ó!
Maga HUNYADI megyen a’ koporsóra,
Óh keserves szó!
Halálát hányan siratják,
Sírhalmát könnyekkel áztatják,
Rózsákkal bé hullatják,
Maga zokog az egekig óhajtózó Jajjal az Ekhó!
A’ LXXXIV. Sólt. Nót.
Isten! légy e’ Fő Papoddal,
Árnyékozd bé jóságoddal
Mint több kegyes Profétáidat.
Mint a’ Libánus’ Vőlgyére,
Forrásként áraszd Fejére
Onnan felyűl bőv áldásidat.
Míg az Élők’ főldét lakja:
Jóvoltod légyen sisakja.
Repet.
Hartzolj érte, bétakarva,
Óh, idvességének szarva!
| Ad notam. Ott, hol a patakocska ny.
Dávidnak szent Muzsája újj allyakinkra nyelveddel
Énekűnk lelkesedjen szentebb hangzásu verseddel.
Pengesd Urnak egész háza vig Jedutumodat
Tiszteld Papodat hiv Áronodat
Leányi Sionnak majd vig nótát vonnak
Cédrus ágat E’ meg tisztelt főre fonnak.
2. Szent öröm fohászkodik Jérusalemnek ligeténn
Ineplö muzsikával örvend Papjának életénn
A’ vigadó völgyekböl fel hat ’s az egekig ér
Igy mindent meg nyér Érted a’ mit kér
Oh mi is a’ mai Proféták fiai
Hadd lehessünk e’ nagy Innep lantossai.
Ad notam: Szép hajnal emeld fel etc.
Vigadj Szüz Pégazus tsergedezzen
A’ hegyek alatt zuhogó szent forrásod
Vig nótát kettözve zengedezzen
Hunyadi nevén örvendö ekhózásod
Szent hegyeink muzsáji nevét hirdették
Azt az örők Honornak köveire tették
Zengjetek Ligetek mélly tiszteletet téve érdemének
A’ mellyett sok hellyett Hazánk bölts fijai tevének.
2. Élly vigan Nagy Lélek érdemeddel
Anyai kezén a’ tsendes bóldogságnak
Járjon a’ ditsösség nagy Neveddel.
Szegeleteinn mindenütt e’ világnak
Szálly az egek tsillagjira az Honorral
Álly ide a’ Nagy Lelkek kapuiba sorral
Majd a’ hír a’ melly sir omlásai közt érdemed meg-tartya
Könnyekkel ’s Enekkel hálájja Duna-Tisza partya.
Ad notam: Panaszaimat elegyes etc.
Ha valaha le foj az a’ gyászos óra
Mellybe maga ó
Maga Hunyadi megyen a’ koporsóra
Óh keserves szó
[…]l multodat sokan sirattyák
[…]ntodat könyvekkel ásztattyák
[…]sákkal bé hullattyák
[…]a zokog az egekig óhajtozó
Jajjal az Ekhó.
[…]
Melly látást tsak alig tudna beszéllni el
Egy, Kristus’ lábánál űlő Gamáliel.
Le-szállott a’ Vallás – Mennyei nevezet!
Melly a’ mindenható zsámojához vezet. –
Le szállott a’ Vallás. Óh szentségnek Attya!
Mennyei súgárral fénylett ábrázatja
Mellynek szent Felsége édességgel jádzott
Rajta a’ Jehova’ négy betüje látszott
Méltóságos mellyén az Urim Thummimmal
Tűndőklött két Langot vetett Kérubimmal
’S tisztelő fényt vetett kik látták azokra
Mint emészthetetlen Moses’ tsipke-bokra.
Derűlt benne szivet enyhítő tekintet,
Mellyről vigasztalás’ lágy balsamát hintett.
Édes nyugodalom ült szem pillantásán,
Ártatlan szelidség minden mozdulásán.
Ez az a’ Szent követ az Ég és föld között,
Melly hozzánk az Isten’ öléböl költözött.
Ez az a’ Jól tévőnk, mellyet ha meg vetűnk
Életet hazudó halál lessz életűnk.
E’ jött le, ’s olly szent fény omlott ortzájáról,
Mint Mósesnek, mikor lejöve Sináról.
Le szállott, ’s egy fényes felhöre le űle
Ruhája az égről a’ földig terűle,
Mellyet sok hallandó tudományok fogtak
’S alatta tisztelö tsókkal mosolyogtak.
E’ jött le tisztelni azt a’ vidám napot,
Mellyben idvezlették sokan a’ Fő Papot.
Igy szollott tsak alig kezdettük halgatni
Szent borzadás fogá lelkünket meg hatni.
Istennek hiv Papja kit e’ nagy Sionnak
Leányi tisztelnek egy kegyes Áronnak,
Kinek szent érdemid az Úrnak házába
Hoszas sorral vagynak metzve Sittin fában
Ki az Ur házában álsz hiv szolgálatot
A’ néppel minden nap tévén áldozatot
Hogy míg a’ te lelked az élők földjén él
Kedvesebb az sok száz lelkek életénél
Öröm van a’ mennyben, a’ földön vigadnak,
Ég föld közt a’ sok száz vivátok szaladnak.
Meg lessz a’ mit mindég kivántak mindenek
Mert az égre illyen kérések jöttenek
Isten a’ Kegyesség jo Birája ’s Attya!
Ezt esdekli sok száz szivnek indulattya.
Hogy tarsd meg sokáig kegyes Püspökünket,
A’ ki Szent ortzádhoz vezérli népünket,
Az élet vizével legeltetvén nyáját
Hordozza a’ tölled irt Törvény tábláját
Kerisd körűl őtet minden javaiddal,
Hordozd kézen fogva tőbb Prófétáiddal,
Fojjon rá, mint drága kenet, szent áldásod,
Hogy legyen házadat épitö Esdrásod
Egész nemzetsége e’ Lévi’ Fijának
Légyen a’ nép elött Szente Jehovának
Jabesi időket érvén örvendéssel;
Végre az egekbe ragadd fel Illyéssel,
A’ hol zengjen száján az a’ ditső Ének,
Mellyet énekelnek a’ huszon négy Vének.
Illyen szók lebegtek az Ur zsámolyánál
Melly a’ Kérubimok rettentö vállán ál[l].
A’ Jehova hármat meny-dörgött ezekre
A’ változhatatlan végű kérésekre,
A’ lelkes állatok tronusa dörömbőlt,
Alól a’ felhök közt a’ föld ’s tenger bömbőlt,
Mellyet a’ sikoltó lárma tisztelettel
A’
| Ad Notam: Ot hol a’ Patakotska
1. Dávidnak szent Musája Ully ajakinkra nyelveddel.
Énekünk ékeskedjen szentebb hangzásu versedel
Pengesd Urnak egész háza vig Jedutonodat
Tisztelt Papodat, Hiv áranodat
Leányi Sijonnak majd vig Notát vonnak
Czédrus ágot é meg tisztelt főre fónnak
2. Szent öröm foházkodik Jérusálemnek ligetén
Ineplő Musikával örvend Papjának életén
A vígado völgyekből fel hat ’s az Egekig ér
Igy mindent megnyér élte a mit kér
Oh! miis a mái Proféták fiai
Hadd lehessűnk e’ Nagy Innep lantossai
Ad Not.: Szép hajnal emeld
1. Vígadj szűz Pegazus tsergedezzen
A hegyek alatt zuhogo szent forrásod
Víg Notát kettőzve. Zengedezzen
Hunyadi nevén örvendő Echozásod
Szent hegyeink Musái nevét hirdették
’S az örök Hononk köveire tették
Zengjetek ligetek, mélly tiszteletet tevén érdemének
A mellyet sok hellyett tudosabb fiai tevének.
2. Éjj vígan Nagy lélek érdemeddel
Anyai kezén a’ tsendes boldogságnak
Járjon a’ Ditsősség Nagy neveddel
Szegletein mindenűtt e’ Világnak
Szájj az Egek tsillagira a’ Honorral.
Ájj ide a Nagy lelkek kapúiba sorral
Majd a’ hír a’ melly siromlásai kőzt érdemit meg tartya.
Könnyekkel ’s énekel hálája Duna ’s Tisza partya.
Ad Not: Panaszaimat elegyes
Ha valaha lefoj az a’ gyászos ora
Mellybe maga Óh! Óh!
Maga Hunyadi megyen a’ koporsora
Oh! keserves szo!
El múltodat sokan sirattyák
Hantodat könnyekkel ásztattyák
Rosákkal bé hullattyák
Maga zokog az Egekig
Ohajtozo jajjal az Écho
Ad Not: Oh Seregek Istene
1. Isten, légy e’ Fő Papoddal
Árnyékozd bé Joságoddal
Mint a’ Libánus völgyére
Forrás ként árassz a fejére
Onnan fejjül böv áldásidat
Míg az éllők főldét lakja
Jó voltod légyen sisakja.
Hartzojj érte bé takarva
Oh Idvességének szarva
Ábrahámnak nagy joságu Istene
A te benned bízo szivnek mindene
Kitől vagyon minden mozgás és lehellet.
Légy kegyelmes hadnagy kis Nepeddel
Ennek Áronnyával és égész házával
Lakozz mind éllyel Nappal
Hogy ember ditsérjen
Alléluját zengjen
Házadon e főpappal.
Tisztelő Versek
Titkot énekelek Olly titkos esetet
Mellyet tsak Poeta elme szemlélhetet
Nékünk Poétáknak mert az bé nem fedett
Képzelés sok titkot esmérnünk e[n]gedett.
Hatalmas képzelés gerjezd fel szikrádat
Lobbantsd fel elménkbe világos fákjádat
A melly fénnyénél láthassa azokat
A’ testi szemektől elrejtett dolgokat.
Tsak alig hanyatlott a’ komor éttzaka
Mellybe a’ borzazto homáj köde laka
A mulo setétség el lankado szoval
Sárgult már a’ hajnal első világával
De fejjebb emelvén a’ rosa szin fákját
Bontotta az édes álom gyenge mákját.
Meg szakadt ruhájit szedvén szemem körül
Igéző ortzáját vetette tükörül
Mellybe mint mulatott egy szent Fántázia
Te tudod oh! menyből szállott Uránia
Melly látást tsak alig tudna beszélni el
Egy Kristus lábánál üllő Gamáliel
Le szállott a’ Vallás Mennyei Nevezet
Melly a’ Mindenhato szent Anyához vezet
Le szállott a Vallás Oh szentségnek Attya
Menyei sugárral fénylett ábrázattya
Mellynek szent Felsége édességgel játtzott
Rajta a’ Jeha négy betűje láttzott
Méltoságos mellyén az Uritummimmal
Tündöklött, két lángott vetett Kerubimmal
Tisztelő fényt vetett kik látták azokra
Mint emészthetetlen Mó’ses’ tsipkebokra.
Derűlt benne szivet enyhítő tekintet
Mellyröl vigasztalás lágy balzsamot hintett
Édes nyugodalom üllt szempillantásánn
Ártatlan szelidség minden mozdulásán
Ez az a’ szent követ az Ég ’s a’ Föld között
Melly hozzánk az Isten öléből kőltözött
Ez az a’ jol tévő mellyet ha meg vetünk,
Életet hazudo halál lessz életünk
E’ jött le ’s oly szent fény is omla ortzájárol
Mint Mozesnek mikor lejöve Sinárol
Leszálla ’s egy fényes Felhöre le űle
Ruhájja az Égről a’ földre terűle
Mellyet sok hallando tudományok fogtak
Alatta tisztelő tsokkal mosojogtak
E’ jött le tisztelni azt a’ Vidám Napot
Mellybe idvezlették sokan a’ Fő Papot
Igy szollott tsak alig kezdettük halgatni
Szent borzadás fogá lelkünket meg hatni
Istennek hiv Papja kit e Nagy Sionnak
Leányi tisztelnek egy kegyes Áronnak
Kinek szent érdemid az Úrnak házába
Hoszas szoval vagynak mettzve Sittinfába
Ki az Ur házába élsz hív szolgállotot
E’ néppel minden nap tévén áldozatot
Hogy még a’ te lelked az élők földén él
Kedvesebb a’ sok száz lelkek életénél
Öröm van a Menybe a’ Földön Vigadnak
Ég föld közt a’ sok száz vivátok szaladnak
Meg lész a mit mindég kivántak mindenek
Mert az égre illyen kérések jöttenek
Isten a’ kegyesség jó Bírája ’s Attya
Ezt esdekli sok száz szivnek indulattya
Hogy tartsd meg sokáig kegyes Püspökűnket
Akki szent ortzádhoz vezérli népünket
Az élet vizével legeltetvén Nyájját
Hordozza az tőled irt törvény táblájját
Fojjon rá mint drága kenet szent áldásod
Hogy légyen házadat epitő Esdrásod
Egész nemzettsége e’ Lévi Fijának
Légyen a’ Nép előtt szent Jéhovának
Jábesi idöket érjén örvendéssel
Végre az Egekbe ragad fel Ijjéssel
A hol zengjen szájján az a’ ditső ének
Mellyet énekelnek a’ húszonnégy vének
Illyen szok lebegtek az Ur’ Zsámojánál
Melly a’ Kerúbimok rettentő vállán áll
A Jéva hármat menydörgött ezekre
A változhatatlan végű kérésekre
Az lelkes állatok Tronusa dörömbölt
Alol a’ Felhök közöt a Föld ’s tenger bömbölt
Mellyet a’ sikolto lárma ijjesztett el
A’ Forgoszeleknek szárnyán végezett el
Illy esetet pedig mind mind örüljetek
A’ Jéva lelke lakozzék veletek
Ád kegyes Abdiást kegyes Esdrásokat
Törésre ált Mózest Istenes Papokat
Ád Superintendest a’ millyet tsak kértek
Ollyat mint Hunyadi a’ kit meg esmértek
Ollyat Mint Hunyadi ’s annál is böltsebbet
Böltsebbet mint mondok, már nem szolok töbet
Ezt mondván hirtelen eltűnt szemem elől
Hosszan bársanyozvan az eget jobb felől
Láttuk a’ Felhökbe miként bé merűle
’S az éllő Istennek lábaihoz űle
Tsokolván gráditsát ditsö Tronusának
Háromszor kiáltott szentet Jéhovának
Mellyre a’ ditsőült lelkek Templomába
Zengett a’ szent ének Serofim szájjába
Trombiták harsogtak a Triumfus ének
Hangjára az egek öszve rendülének
Eszt láttuk tsak azért jöttünk Udvarodra
Hogy azt amit láttunk adhassuk tudtodra
Nekünk Poétáknak mert az bé nem fedett
Képzelés esmérnünk sok titkot engedett.
| His saltem
accumulem donis &
fungar inani
Munere.
SZENT
ÉS VILÁGI
TISZTELŐ ÉNEKEK.
MDCCLXXXXIIII.
December’ harmadikán.
A’ LXXIX Sólt. Nót.
Ábrahámnak nagy jóságú Istene!
A’ te benned bízó szívnek mindene!
Kitől vagyon minden mozgás, lehellet:
Légy kegyelmes Hadnagy Kis néped mellett.
Ennek Áronjával,
És egész házával
Lakozz mind éjjel nappal;
Hogy ember dítsérjen,
Alleluját zengjen
Házadban e’ Fő-Pappal!
Szent Öröm fohászkodik Jéruzsálemnek ligetén,
Inneplő Muzsikával örvend Papjának életén.
A’ vígadó vőlgyekből fel hat, ’s az Egekig ér,
’S így mindent meg nyér
Érted a’ mit kér.
Óh, miis, a’ mai
Próféták’ Fiai,
Hadd lehessünk e’ nagy Innep’ lantossai!
Steyer.
Vígadj, szűz Helikon! tsergedezzen
A’ hegyek alatt zuhogó szent forrásod,
Víg nótát kettőzve zengedezzen
HUNYADI’ Nevén örvendő ekhózásod.
Szent Hegyeink’ Múzsái Nevét hírdették,
’s Azt az Örök Virtusnak köveire tették.
Zengjetek,
Ligetek!
Mélly tiszteletet tévén Érdemének,
Mellyet már
Más határ’
Tudós, bőlts Fiai tevének.
Ária.
Ha valaha lefoly az a’ gyászos óra,
Mellyben maga, óh!
Maga HUNYADI megyen a’ koporsóra,
Óh keserves szó!
Halálát a’ népek siratják,
Gyászhalmát könnyekkel áztatják,
Rózsákkal bé hullatják,
Maga zokog az egekig óhajtózó Jajjal az Ekhó!
A’ LXXXIV. Sólt. Nót.
Isten! légy e’ Fő Papoddal,
Árnyékozd bé jóságoddal,
Mint több kegyes Profétáidat.
Mint a’ Libánus’ Vőlgyére,
Forrásként áraszd Fejére
Onnan felyűl bőv áldásidat.
Míg az Élők’ főldét lakja:
Jóvoltod légyen sisakja.
| Ad notam. Ott, hol a patakocska ny.
Dávidnak szent Muzsája ülj allyakinkra nyelveddel
Énekűnk lelkesedjen szentebb hangzásu verseddel.
Pengesd Urnak egész háza vig Jedutumodat
Tiszteld Papodat hiv Áronodat
Leányi Sionnak majd vig nótát vonnak
Cédrus ágat E’ meg tisztelt főre fonnak.
2. Szent öröm fohászkodik Jérusalemnek ligeténn
Ineplö muzsikával örvend Papjának életénn
A’ vigadó völgyekböl fel hat ’s az egekig ér
Igy mindent meg nyér Érted a’ mit kér
Oh mi is a’ mai Proféták fiai
Hadd lehessünk e’ nagy Innep lantossai.
Ad notam: Szép hajnal emeld fel etc.
Vigadj Szüz Pégazus tsergedezzen
A’ hegyek alatt zuhogó szent forrásod
Vig nótát kettözve zengedezzen
Hunyadi nevén örvendö ekhózásod
Szent hegyeink muzsáji nevét hirdették
Azt az örők Honornak köveire tették
Zengjetek Ligetek mélly tiszteletet téve érdemének
A’ mellyett sok hellyett Hazánk bölts fijai tevének.
2. Élly vigan Nagy Lélek érdemeddel
Anyai kezén a’ tsendes bóldogságnak
Járjon a’ ditsösség nagy Neveddel.
Szegeleteinn mindenütt e’ világnak
Szálly az egek tsillagjira az Honorral
Álly ide a’ Nagy Lelkek kapuiba sorral
Majd a’ hír a’ melly sir omlásai közt érdemed meg-tartya
Könnyekkel ’s Enekkel hálájja Duna-Tisza partya.
Ad notam: Panaszaimat elegyes etc.
Ha valaha le foj az a’ gyászos óra
Mellybe maga ó
Maga Hunyadi megyen a’ koporsóra
Óh keserves szó
[…]l multodat sokan sirattyák
[…]ntodat könyvekkel ásztattyák
[…]sákkal bé hullattyák
[…]a zokog az egekig óhajtozó
Jajjal az Ekhó.
[…]
Melly látást tsak alig tudna beszéllni el
Egy, Kristus’ lábánál űlő Gamáliel.
Le-szállott a’ Vallás – Mennyei nevezet!
Melly a’ Mindenható’ zsámolyához vezet. –
Le-szállott a’ Vallás. Óh szentségnek Attya!
Mennyei súgárral fénylett ábrázatja,
Mellynek szent Felsége édességgel játszott
Rajta a’ Jehova’ négy betűje láttszott.
Méltóságos mellyén az Urim Thummimmal
Tűndőklött két Langot vetett Kérubimmal,
’S tisztelő fényt vetett, kik látták, azokra;
Mint emészthetetlen Móses’ tsipke-bokra.
Derűlt benne szivet enyhítő tekintet,
Mellyről vigasztalás’ lágy balsamát hintett.
Édes nyugodalom jegyzé pillantásit,
Felséges szelidség minden mozdulásit.
Ez az a’ szent Követ az Ég és föld között,
Melly hozzánk az Isten’ öléböl költözött.
Ez az a’ Jól-tévőnk, mellyet ha meg vetűnk
Életet hazudó halál lessz életűnk.
Ez jött le, ’s olly szent fény omlott ortzájáról,
Mint Mósesnek, mikor lejöve Sináról.
Le-szállott, ’s egy fényes felhöre le-űle
Ruhája az Égből a’ földig terűle,
Mellyet sok hallandó Tudományok fogtak
’S alatta tisztelö tsókkal mosolyogtak.
E’ jött le tisztelni azt a’ vidám napot,
Mellyben idvezlették sokan a’ Főpapot.
Igy szollott – (’s tsak alig kezdettük hallgatni,
Szent borzadás kezdé lelkünket meghatni.)
Istennek hiv Papja! kit e’ nagy Sionnak
Leányi tisztelnek egy kegyes Áronnak,
Kinek szent érdemid az Úrnak házába’
Hoszas sorral vagynak metzve Sittinfába,
Ki a’ szent tornátzban állsz hív szolgálatot,
A’ néppel minden nap tévén áldozatot!
Hogy még a’ te lelked az élők’ földén él,
Kedvesebb az sok száz lelkek’ életénél;
A’ föld ditsekszik, a’ Mennyben örűlnek,
Ég föld közt sok ezer Hosánnák zendűlnek.
Meg-lessz a’ mit mindég kivántak mindenek,
Mert az égre illyen kérések jöttenek:
„Isten! a’ Kegyesség’ jo Birája ’s Attya!
„Ezt esdekli sok száz szívnek indúlatja.
„Hogy tarsd meg sokáig kegyes Püspökünket,
„A’ ki szent ortzádhoz vezérli népünket.
„Az élet vizével legeltetvén nyáját,
„Hordozza a’ tőlled írtt Törvény’ tábláját.
„Kerisd körűl őtet minden javaiddal,
„Hordozd kézen fogva tőbb Prófétáiddal,
„Folyjon rá, mint drága kenet, szent áldásod,
„Hogy légyen házadat épitő Esdrásod,
„Egész nemzetsége e’ Lévi’ fijának
„Légyen a’ nép elött Szente Jehovának
„Jábesi időket érvén örvendéssel;
„Végre az egekbe ragadd fel Illyéssel,
„Ahol zengjen száján az a’ ditső Ének,
„Mellyet énekelnek a’ huszon négy Vének.”
Illyen szók lebegtek az Úr’ zsámolyánál
Melly a’ Kérubimok’ rettentő vállán áll.
A’ Jehova hármat meny dörgött ezekre
A’ változhatatlan végű kérésekre;
A’ lelkes állatok trónusa dörömbőlt,
Alól a’ felhök közt a’ föld ’s tenger bömbőlt,
Mellyet a’ sikoltó lárma tisztelettel
A’
| (Ez az Énekekből és eggy Verses beszédből álló Munka készűlt 1794 eszt. ’s el is mondódott az akkori Poéták által az említett Superintendens Hunyadi házánál.)
I. É n e k.
(a’ LXXIX ’Sólt. nótájára.) Ábrahámnak nagy jóságú Istene!
A’ te benned bizó szívnek mindene!
Kitől vagyon minden mozgás lehellet:
Légy kegyelmes Hadnagy kis Néped mellett.
Ennek Áronjával,
És egész házával
Lakozz mind éjjel nappal;
Hogy ember dítsérjen,
Alleluját zengjen
Házadban e’ Főpappal!
II. É n e k.
Szent öröm fohászkodik Jéruzsálemnek ligetén,
Inneplő Muzsikával örvend Papjának életén.
A’ vígadó vőlgyekből felhat, ’s az Egekig ér,
Így mindent megnyér
Érted a’ mit kér,
Óh, mi is, a’ mai
Próféták’ fiai
Hadd lehessünk e’ nagy Innep’ lantossai!
III. É n e k.
Vígadj szűz Helikon! tsergedezzen
A’ hegyek alatt zuhogó szent forrásod,
Víg nótát kettőzve zengedezzen
Hunyadi’ nevén örvendő ekhozásod.
Szent Hegyeink’ Múzsái Nevét hírdették
’S azt az örök virtusnak köveire tették.
Zengjetek
Ligetek
Mély tiszteletet tévén érdemének,
Mellyet már
Más határ’
Túdós, bőlts fiai tevének.
Az elmondott Beszéd.
Titkot énekelek, olly’ titkos esetet,
Mellyet tsak Poétás lélek szemlélhetett:
Nékünk Poétáknak úgy is az ébredett
Képzelés esmérnünk sok titkot engedett.
Hatalmas Képzelés! gerjeszd fel szikrádat,
Lobbantsd meg elmémben világos fáklyádat,
A’ melynek fénnyénél láthassam azokat
A’ testi szemektől elrejtett dólgokat!
Tsak alig hanyatlott a’ komor éjtszaka,
Mellyet a’ borzasztó homályosság raka:
A’ múló setétség’ ellankadásával
Sárgúlt már az hajnal első világával;
De fellyebb emelvén a’ rózsaszín fáklyát
Bontotta az álom’ szenderítő mákját
’S megszakadt ruháit szedvén szemem körűl
Igéző ortzáját vetette tűkörűl,
Melyben mit mutatott egy szent Fántázia,
Te tudod, óh, menyből szállott Uránia!
Mely látást tsak alig tudna beszélni el
Egy, Kristus’ lábánál űlő Gámáliel.
Leszállott a’ Vallás – mennyei nevezet!
Mely a’ Mindenható’ lábaihoz vezet. –
Leszállott a’ Vallás. Óh szentségnek Attya!
Mennyei súgárral fénylett ábrázattya,
Melynek szent Felsége édességgel jádzott
Rajta a’ Jehova négy betűje látszott.
Méltóságos mellyén az Urim Thummimmal
Tündöklött két lángot vetett Kerubimmal
’S tisztelő fényt vetett, kik látták azokra;
Mint emészthetetlen Mó’ses’ tsipkebokra.
Derűlt benne szívet enyhítő tekíntet
Melyről vígasztalás’ lágy balzsamát hintett.
Édes nyúgodalom jegyzé pillantásit,
Felséges szelídség minden mozdúlásit.
Ez az a’ szent Követ az Ég ’s e’ főld között
Melly hozzánk az Isten’ öléből kőltözött,
Ez az a’ Jóltévőnk, mellyet ha megvetünk,
Életet hazudó halál lesz életünk.
Ez jött le, ’s olly’ szent fény omlott ortzájáról,
Mint Mózsesnek, mikor lejöve Sináról.
Leszállott, ’s egy fényes felhőre leűle
Ruhája az égből a’ főldig terűle,
Mellyet sok halandó Tudományok fogtak
’s alatta tisztelő tsókkal mosolyogtak,
E’ jött le tisztelni azt a’ vídám napot,
Melyben idvezlették sokan a’ Főpapot.
Így szóllott – (s’ tsak alig kezdettük halgatni,
Szent borzadás kezdé lelkünket meghatni;)
Istennek hív Papja! kit e’ nagy Sionnak
Leányi tisztelnek e’ kegyes Áronnak,
Kinek szent érdemid az Úrnak házába’
Hosszas sorral vagynak metzve Sittimfába,
Ki a’ szent tornátzban állsz hív szolgálatot,
A’ néppel minden nap tévén áldozatot!
Hogy még a’ te lelked az élők’ főldén él,
Kedvesebb az sok száz Lelkek’ életénél;
A’ főld ditsekedik, a’ menyben örűlnek,
Ég föld közt sok ezer Hozsánnák zendűlnek.
Meg lessz a’ mit mindég kívántak mindenek,
Mert az égre illyen kérések jöttenek:
„Isten! a’ kegyesség’ jó Bírája ’s Attya!
„Ezt esdekli sok száz szívnek indúlatja.
„Hogy tartsd meg sokáig kegyes Püspökünket
„A’ ki szent Ortzádhoz vezérli népünket,
„Az élet vizével legeltetvén nyáját,
„Hordozza a’ tőlled írt Törvény’ tábláját.
„Kerítsd körűl őtet minden javaiddal,
„Hordozd kézen fogva több Prófétáiddal,
„Follyon rá, mint drága kenet, szent áldásod,
„Hogy légyen házadat építő Esdrásod,
„Egész Nemzettsége e’ Lévi’ fiának
„Légyen a’ Nép előtt szente Jehovának.
„Jábesi időket érjen örvendéssel;
„Végre az Egekbe ragadd fel Illyéssel,
„A’ hol zengjen száján az a’ ditső Ének,
„Mellyet énekelnek a’ húszonnégy Vének.”
Illyen szók lebegtek az Úr’ zsámolyánál,
Melly a’ Kerubimok’ rettentő vállán áll.
A’ Jehova hármat menydörgött ezekre
A’ változhatatlan végű kérésekre;
A’ Lelkes állatok’ trónusa dörömbölt,
Alól a’ felhők közt a’ főld ’s tenger bömbölt,
Mellyet a’ sikóltó lárma tisztelettel
A’ forgószeleknek szárnyán végezett el –
Igy esett Ti pedig mind, mind örűllyetek,
A’ Jehova’ Lelke lakozik veletek,
Ád kegyes Abdiást kegyes Esdrásokat
Törésre ált Mózsest, Istenes Papokat.
Ád Superintendenst a’ millyet tsak kértek,
Ollyat mint Hunyadi, a’ kit már esmértek,
Ollyat mint Hunyadi, ’s nála is bőltsebbet –
Bőltsebbet? – mit mondok! – – – Már nem szóllok többet.
Ezt mondván, hírtelen eltűnt szemem elől,
Hosszan bársonyozván az Eget jobb felől.
Láttuk a’ felhőbe miként bémerűle,
’S az élő Istennek lábaihoz űle,
Tsókolván gráditsát ditső Trónusának,
Háromszor kiáltott szentet Jehovának;
Melyre a’ ditsőűlt Lélek’ Templomában
Zengett a’ Szent minden Serafim szájában,
’S Trombiták harsogtak ’s e’ Triumfi Ének’
Hangjára az Egek öszverendűlének. –
Ezt láttuk; ’s tsak azért jöttünk udvarodra,
Hogy azt, a’ mit láttunk adhassuk tudtodra;
Nékünk Poétáknak úgy is az ébredett
Képzelés esmérnünk sok titkot engedett.
IV. É n e k.
Ha valaha lefoly az a’ gyászos óra,
Melyben maga, óh!
Maga Hunyadi megyen a’ koporsóra,
Oh keserves szó!
Halálát a’ népek siratják
Gyászhalmát könnyekkel áztatják
Rózsákkal béhullatják,
Maga zokog az egekig óhajtozó
Jajjal az Ekhó.
V. Ének. (A’ LXXXIV. ’Sólt. nót.)
Isten légy e’ Főpapoddal,
Árnyékozd bé jóságoddal
Mint több kegyes Prófétáidat.
Mint a’ Libánus’ vőlgyére,
Forrásként áraszd Fejére
Onnan fellyűl bőv áldásidat.
Míg az élők’ főldét lakja:
Jóvóltod légyen sisakja.
|