1794 A |
1796 B |
|---|---|
1. A’ méltoság, a’ pénz, ’s mindenféle Vagyon
’A Szerentse jádzi vjjai kőzt vagyon.
’A betegség mindent hatalma alá vét
’s Végre meg szégyenit akar melly Burhavét.(1
(1) Leg hiresebb Medicus volt. Hollandiában; szűletett és minden előtte ’s utánna valókat meg szégyenitett.
) Majd a’ halál mindent sirhalomba temet
Nem nézvén sem kintset sem Nagyságos nemet
Mindent ’a mi tzifrán fénylett ez életbe
Az emberrel edgyűtt mély sirba temet be
5. Két Királya van az emberi Nemzetnek
Nagyok ezek mindent magok alá vetnek
Edgyik ’a Szerentse melly mig itten élűnk
Laptaként hajigál ’s jádzadozik vélunk
’A másik a’ mindent őszve ronto halál
Melly a’ rakás hamvak felett vont nyillal ál
E két hatalmasság alatt van mindenűnk
E kettő áll készen mindenkor ellenűnk
De van edgy pártfogo ki sokkal jol teve
Ki mindenik ellen pártfogonká leve
10. Ki állando marad soha meg nem retten
Bár e’ két hatalmok ostromolják ketten
Ez a’ Hir a’ virtust e’ mindég ditséri
’s ’A vétket bűntető átkokkal kiséri.
Ez bár a’ Szerentse valakit le vere
’s ’A méltatlanságok méllyére tekere.
Vigyáz ’s nyájaskodik a’ Szenvedők kőrűl
Szemeikről minden kőnnyeket le tőrűl.
Ha a’ bal sors nyomja ezer szenvedéssel
Viditja edgy édes meg elégedéssel
15. Ez mikor a’ halál valakit le taszit
’s Minden ditsősségtől talpig meg kopaszit
Mikor testén fellyűl űll a’ sirhalomra
Hogy prédáját ki ne hadgya a’ főld gyomra
E’ le száll akkoris sirjára az égből
’s Ki vészi nevét a’ halálos mély ségből
Fel repűl hogy véle minden részt bé tőltsőn
A’ népek edgymásnak adogatják kőltsőn
Hanem ő ’a millyen kegyes Joltévője
Annak ki a’ virtus igaz kővetője
20. Olly nagy ellenségek azon embereknek
Kik hiven szolgálni szoktak a’ véteknek
Mert bár a’ Szerentse Édes mosolyogva
Valakit pompáson vigyen karon fogva
Még is ’a hir még is meg nem ijed ettől
Meg fosztja mindenűtt a’ várt tisztelettől
Ha a’ Szerentsétől sok adományt nyere
Ha tsillámlik rajta méltoság tzimere
Akkor Tekintetes Ostobának mondja
Igy lesz sok ’a világ tzégéres bolondja
25. Ez bátor a’ halál némelynek kedvezzen
Hozzája igen sok időkig érkezzen
Ez a’ tőkelletlen embert le vereti
’s Még a’ mi kinosabb élvén el temeti
Oh Hir vidd hírűl ezt kérlek te magadnak
Hogy verseim néked illy ditsérést adnak
Majd talám fel vészi nevemet szárnyára
’s Pengeti azt egész világ hallatára.
| A’ méltóság, a’ pénz, ’s mindenféle vagyon,
A’ Szerentse játszi ujjai közt vagyon.
A’ betegség mindent hatalma alá vét,
Végre meg szégyenít akármelly Burhávét.
Majd a’ Halál mindent sírhalomba temet,
Nem nézvén sem kintset, sem nagyságos nemet.
Mindent a’ mi tzifrán fénylett az életbe,
Az emberrel eggyütt mélly sírba temet be. –
Két királyja van az emberi nemzetnek,
Nagyok ezek, mindent magok alá vetnek:
Eggyik a’ szerentse, melly míg itten élünk,
Laptaként hajigál, ’s játszadozik vélünk;
A’ másik a’ mindent öszve-rontó halál,
Melly a’ rakás hamvak felett kész nyillal áll.
E’ két hatalmasság alatt van mindenünk,
E’ kettő áll készen mindenkor ellenünk:
De van eggy pártfogónk, ki sokkal jól teve,
Ki mindenik ellen védelmezőnk leve,
Ki állandó marad, soha meg nem retten,
Bár e’ két hatalmok ostromolják ketten.
Ez a’ Hír. – A’ virtust ez mindég dítséri,
A’ vétket bűntető átkokkal kíséri.
Ez, bár a’ szerentse valakit le vere,
’S a’ méltatlanságok’ méllyére tekere,
Vígyáz, nyájaskodik a’ szenvedő körűl,
Szemeiről minden könnyeket le-törűl;
’S ha a’ balsors nyomja ezer szenvedéssel,
Vídítja eggy édes meg-elégedéssel.
Ez, mikor a’ halál valakit le taszít,
Minden ditsőségtől ’s fénytől meg kopaszít,
Mikor testünk felett űl a’ sírhalomra,
Hogy prédáját ki ne adja a’ főld’ gyomra;
Ez le száll akkor is sírjára az égből,
És ki veszi annak nevét a’ méllységből,
Fel repűl, hogy véle minden részt bé tőltsön,
’S a’ népek eggymásnak adogassák kőltsön.
Hanem ő, a’ millyen kegyes jóltévője
Annak, ki a’ virtus’ igaz követője;
Olly nagy ellensége azon embereknek
Kik híven szolgálni szoktak a véteknek. –
Mert bár a’ szerentse édes mosolyogva
Valakit pompásan vigyen kézen fogva;
Még is a’ bátor hír meg nem ijjed ettől,
Meg fosztja mindenütt a’ várt tisztelettől:
Ez, bátor a’ halál némellynek kedvezzen,
Hozzája igen sok időkig érkezzen:
Ez, a’ tökélletlen embert le vereti,
Még, a’ mi kínosabb élvén el temeti. –
Óh hír! vidd hírűl ezt kérlek te magadnak,
Hogy verseim néked illy dítsérést adnak:
Majd talám fel vészi nevemet szárnyára,
’S pengeti azt egész hazám’ hallatára.
|