1794 A |
1796 előtt / 1808-1809 A |
1794 A |
1796 B |
|---|---|---|---|
Ki űté Zászlóját a’ had véres attya
Az irtózás szörnyü szelin lobogtattya
Öszve tsapja vértöl párádzó fegyverét
Késziti kontzolni gyilkos vad emberét.
Pattantya Bellona rettentö ostorát,
Két reszröl nyakajja öldöklö táborát.
Rettegés félelem futnak szekerébénn
Dühösség szikrádzik mindenik szemében.
Ezek elött nyargal az egyenetlenség
E miatt támadott még minden ellenség
A Forgó […]
[A vers hiányzó részéről l. a társszövegforrást.]
| Ki üti Zászlóját a Had véres Attya
Az irtódzás szörnyű szele lobogtattya
Öszve tsapja vértől párádzó fegyverét
Késziti Kontzolni Gyilkos vad emberét.
Pattantya Bellona rettentő ostorát
’s Keresztűl nyargallya öldöklő táborát.
Rettegés, félelem futnak szekerébe
Dühösség szikrádzik mindenik szemébe.
Ezek előtt nyargal az egyenetlenség,
e’ miatt támadott még minden ellenség
A’ forgó szelekkel tsatáznak hajai,
Zöld tajtékot túrnak véres ajakai;
Eggy bádjasztó szélbe a’ Halál kiséri,
Éh torkát eggy Gazdag vatsorához méri
Ijjesztö ortzával tekint a’ másikra
Sárga Karjain üll az aludt vér ikra.
Nagy Sereggel mennek véle a’ halálok,
Nem eggy féle más más fegyver vagyon nállok.
Ekkor a’ Trombiták, bús harsogására
A’ vitéz pártosok ülnek paripára,
Rettentő lármával, zörgéssel rohannak
Hol a’ vér mezején már ki szálva vannak.
A’ merre tsak dühös Ármádájok szalatt
Reng a’ meg-réműlt föld döbögések alatt.
Az Ágyúk meg-terhelt méhe nagyot dördűl,
’S a’ halál eggy bombinn belőle ki gördűl,
Utánna az appróbb halálok repűlnek,
Mellyeket a’ Puska Golyobisok szűlnek.
A’ halálos füst a’ Levegőt nyargallya
fel-mászván a’ magas felhők hasát nyallya.
Minden rendet fel-jár a’ Szörnyű Setéttség
ijesztő ködébe a’ félelem ’s kéttség.
A’ Ki rántott Kardok tsillamló Ligete
A’ néző szemekre fényes homályt vete.
A’ halálnak sok száz czifra Mészárossa
Áldozattyainak nyakait tsapdossa.
Örűl mikor láttya hogy ember társának
Vér tseppjei, dühös Karjára omlának.
Hizik az előtte fetrengő jajjától
’S tiszteletet kiván gyilkos szablyájától. –
Meg ne ítéllyetek emberek ha kérdem.
Ez e’ a’ valódi virtus és az érdem?
Mellyért nagy hire lett sok gyilkos Hóhérnak,
Pennáján az őtet ditsérő Homérnak.
Hát már a’ gyilkosság Szent Egek!! Isteni
Ditsö virtus? annyi embert öldökleni.
Az ártatlanoknak fel-kontzoltatása,
A’ szelid városok ’s faluk fel-dúlása,
Ollyanok e’? mellyek által lehettenek
Sok száz gaz emberek Hérók és Istenek.
Ha valaki meg öl eggy embert magába
Függesztik a’ Hámán szellős ablakába:
De akik ezt sok száz ezrekkel tselekszik,
A’ nép még azoknak nevével ditsekszik.
Azt Kerékre teszi, a’ neve Pyrata,
Ennek örök Márvány oszlopot irat a’. –
Bár hazánk is mellynek minden Kronikája
még eddig tsak illyen Hentesek táblája
Adna már ezeknél eggy szebb matériát,
igy irhatnék én is ditsöbb Historiát.
| 1. Ki űté zászloját a’ had mérges Attya
Az irtozás szőrnyű szelén lobogtattya
Őszve tsapja vértől párádzo fegyverét
Késziti kontzolni gyilkos vad emberét
Pattantja Bellona rettentő ostorát
Keresztűl nyargalja őldőklő táborát.
Rettegés félelem futnak szekerébe
Dűhősség szikrázik mindenik szemébe
5. Ezek előtt nyargal az egyenetlenség
E’ miatt támadott még minden ellenség
A’ forgo szelekkel tsatáznak hajai
Zőld tajtékot turnak kékűlt ajakai
Edgy bádjaszto szélben a’ halál kiséri
Éh torkát edgy gazdag vatsorához méri
Ijesztő ortzával tekint a’ másikra
Sárga karjain űl az alutt vér ikra
Nagy sereggel mennek véle a’ halálok
Nem edgy féle ’s más más fegyver vagyon nálok.
10. Ekkor a’ trombiták bus harsogására
A’ vitéz Chártusok űlnek paripára
Rettentő lármával zőrgéssel rohannak
Hol a’ vér mezei már ki szabva vannak
A’ merre tsak dűhős Ármádája szaladt
Reng a’ meg réműlt főld dűbőgések alatt
Az Ágyuk meg terhelt méhe nagyot dőrdűl
’s A’ Halál belőle edgy bomban ki gőrdűl
Utánna az aprobb halálok repűlnek
Mellyeket a’ puska golyobisok szűlnek
A’ halálos fűst a’ levegőt nyargalja
’s Fel mászván a’ magos felhők hasát nyalja
Minden rendet fel jár e’ szőrnyű setéttség
Ijesztő kődében a’ félelem ’s kétség
A’ ki rántott kardok tsillámlo ligete
A’ néző szemekre fényes homállyt vete.
A’ halálnak sok száz tzifra mészarossa
Áldozatjáinak nyakait tsapdossa
s Örűl mikor látja hogy ember társának
Vér tsepjei dűhős kardjára omlának
20. Hizik az előtte fetrengő jajjátol
Tiszteletet kiván gyilkos szablyályátol
Meg ne itéljetek emberek ha kérdem
Ez e’ a’ valodi virtus és az érdem?
Mellyért nagy hire lett sok gyilkos hohérnak
Pennáján az őtet ditsérő Homérnak.
Hát már a’ gyilkosság Szent vétek ’s Isteni
Ditső Virtus? annyi embert őldőkleni!
Hát az ártatlannak őszve vagdalása
A’ szelid városok ’s faluk fel dulása
25. Ollyanok e’ mellyek által lehettenek
Sok száz gaz emberek Herók ’s fél Istenek
Ha valaki meg ől egy embert magába
Fűggesztik a’ Hámán szellős ablakába
De a’ kik ezt sok száz ezerrel tselekszik
A’ világ azoknak nevével ditsekszik:
Azt kerékre teszi ’s a’ neve pirata,
Ennek őrők márvány oszlopot irata.
Bár hazánk is melynek minden kronikaja
Még eddig tsak illyen hentesek táblája
30. Adna már ezeknél ditsőbb Matériát
Hadd kezdhetnénk edgy szebb tárgyu Historiát.
|
Ki ütvén zászlóját a’ Had’ véres Atyja
A’ halál’ ’s írtózás’ szelén lobogtatja.
Pattantja Bellóna rettentő ostorát,
Keresztűl nyargalja őldöklő táborát.
Rettegés, félelem futnak szekerébe,
Dühösség szikrázik mind eggyik’ szemébe.
Ezek előtt nyargal az egyenetlenség,
E’ miatt támadott még minden ellenség,
A’ forgószelekkel tsatáznak hajai,
Zőld tajtékot túrnak kékűlt ajjakai.
Eggy bádgyasztó szélben a’ halál kíséri,
Éh torkát eggy gazdag vatsorához méri:
Ijjesztő ortzával tekínt a’ másikra,
Sárga karjain űl az aludt vérikra.
Végre a’ trombiták’ bús harsogására
A’ fegyveres rendek űlnek paripára;
Rettentő lármával, zörgéssel rohannak,
Hol a’ vér’ mezeji már ki-szabva vannak.
A’ merre tsak dühös ármadájok szaladt,
Reng a’ meg-réműlt főld dübögések alatt.
Az ágyúk’ meg-terhelt méhe nagyot dördűl,
Belőle a’ halál eggy Bombin ki-gördűl:
Utánna az apró halálok repűlnek,
Mellyeket a’ puska golyóbisok szűlnek. –
A’ halálos füst a’ levegőt nyargalja,
Fel-mászván a’ magos felhők’ hasát nyalja.
Nem írhatom tovább reszkető kezemmel,
Az írtózás el hal képzelődésemmel.
Te szelídebb Múzsa! fuss el e’ stzénáról,
Ne gondolkodj illyen gyász materiáról.
Vannak Helikonnak tsendesebb Rozsási,
Hol zugnak az édes örömnek forrási;
Itt pengesd az estvén ezüst lantotskádat,
El-vetvén borzasztó hadi trombitádat.
Mert ha eggy Dalomat Rózsi hellybe hagyja,
Nagyobb vagyok mint eggy Tamerlán’ Hadnagyja!
|