1795 A |
1796 B |
1796/1866 B |
1799 körül C |
1802-1803/1805 D |
|---|---|---|---|---|
Trochaicus. Aria.
I.
Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne rontsd, ne rontsd azokkal
Kedvedet!
Mért remegsz szerelmesedtől?
Ah! Ki ijjesztett el ettől
Tégedet?
2.
Drága Kintsem! tsak te bírod
Szívemet,
Míg örökre puszta sírod
Eltemet.
Akkoris, míg tsak lehellek,
Tégedet forrónn őlellek
Hívemet.
3.
Tsak Te is Hívedre nézzél
Kedvesenn,
Tsókra új tsókot tetézzél
Szívesenn.
Így lehet hívségbe’ lennünk,
Karjainkonn megpihennünk
Tsendesen.
4.
Jer, tekíntsd meg e’ virágos
Kerteket,
Mellybe hínt a’ Hóld világos
Színeket:
Tsókjaink köztt eggybe fojjunk,
Új Szerelmünkről danoljunk
Éneket!
| M’ért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne rontsd, ne rontsd azokkal
Kedvedet!
Mért remegsz Szerelmesedtől?
Ah! ki ijjesztett-el ettől
Tégedet?
Drága kincsem! csak te bírod
Szívemet,
Míg örökre puszta Sírod
Eltemet.
Addig is, míg csak lehellek,
Tégedet fórrónn ölellek
Hívemet.
Csak te is Hívedre nézzél
Kedvesenn,
Csókra újj csókot tetézzél
Szivesenn.
Igy lehet hívségbe lennűnk,
Karjaínkonn megpihennűnk
Csendesenn!
Jer, tekíntsd meg e’ virágos
Kerteket,
Hol bocsát a’ Hóld világos
Színeket.
Csókjaínk közt eggybe fojjúnk,
Ujj szerelműnkről danoljúnk
Verseket. –
| Mért épeszted bánatokkal
Lelkedet
Ah, ne rontsd, ne rontsd azokkal
Kedvedet
Mért remegsz Szerelmesedtől?
Ah; ki illyesztett el ettől
Tégedet?
Drága kintsem! tsak te birod
Szívemet
Mig őrőkre púszta Sirod
Eltemet
Addig is, míg tsak lehellek
Tégedet forrón őlellek
Hívemet
Tsak Te is hívedre nézzel
Kedvesen
Tsókra úly tsókot tetézzel
Szívesen
Igy lehet hívségbe lennűnk
Karjainkon megpihennűnk
Tsendesen
Jer tekintsd meg e’ virágos kerteket
Hol botsát a’ hóld világos
Színeket
Tsokjaink kőzt egybe follyúnk
Uly Szerelműnkről danollyúnk
Verseket
| Énekeljünk Tzipriának,
Drága Kints!
Mert ez élet-asszonyának
Párja nints.
Rózsa nyíl ennek nyomában,
Bársony ennek birtokában
A’ bilints.
Énekeljünk Tzipriának
Eggyaránt!
Engem is nyájas fijának
Tegze bánt;
A’ miolta szép szemeddel,
Rózsaszín tekinteteddel
Tőrbe hánt.
Énekeljük felsegítő
Karjait,
’S a’ Szerelmek lelkesítő
Lángjait.
Vígadozzunk, és magunknak
osszuk édes ajjakunknak
Tsókjait.
|
Énekeljünk Cipriának,
Drága Kints!
Mert ez Élet’-asszonyának
Párja nints.
Rózsa nyíl ennek nyomában,
Bársony ennek birtokábann
A’ bilints.
Énekeljünk Cipriának
Egyaránt;
Engem is nyájas fijának
Tegze bánt,
A’ miolta szép szemeddel,
Rózsaszín tekinteteddel
Tőrbe hánt.
Énekeljük felsegítő
Karjait,
’S a’ Szerelmek’ lelkesítő
Lángjait.
Vígadozzunk, és magunknak
Osszuk édes ajjakunknak
Csókjait.
Óh de, Kintsem! a’ te szíved
Ég e még?
Úgy, miként ez a’ te híved’
Szíve ég?
Látom ellobbantt szemedről,
Lángoló tekíntetedről ...
Már elég. –
Hátha engem sírom’ árka
Nyelne bé:
Boldog élted, szép Madárka,
Lenne é?
Ah, ha én elvesztenélek,
Mit tsinálnék, drága Lélek!
Óh – oh – jé!
Angyalotskám! csak te bírod
Szívemet,
Míg ölemből puszta Sírod
Eltemet.
Addigis, míg csak lehellek,
Tégedet forrón ölellek,
Hívemet.
Csak te is hívedre nézzél
Kedvesen,
Csókra új csókot tetézzél
Szívesen.
Így lehet hűségbe’ lennünk,
Karjainkon megpihennünk
Csendesen.
Hű Galambom! költsönözzünk
Szíveket,
Szíveinkre úgy kötözzünk
Lépeket.
Csókjaink köztt egybe folyjunk,
Új szerelmünkről danoljunk
Verseket.
Szádra szám egy gerjedelmes
Csókot ád,
Mint igaz Szívem’ szerelmes
Zálogát.
Jól tudom, hogy mígcsak élek,
Hív leszel tês, drága Lélek:
Csócsi hát!
|