1796 előtt A |
1796 előtt/1795-1800 A |
1796 B |
1796/? B |
1796 előtt/? B |
1802-1803/1805 C |
|---|---|---|---|---|---|
Sok ezer búk terhelik éltem
Eggyet másikra tseréltem.
Nints vége az aggodalomnak
A’ bánatok annyira nyomnak.
| Óh Vénus terhes igája
Hogy kell magam’ adnom alája.
Nyakamat vas-lántza szoritja.
Szivem siralomba boritja.
Nem nyughatom, és tsak epesztem.
Magamat, könynyeknek eresztem.
Ejjel szememet le se zárván.
Siratom bal sorsomat árván.
Mint a’ szomorú Egek éjjel
Sirnak mezeinkre le széllyel.
Hogy Nap’ súgári nem égnek
Tetején a’ tsillagos égnek
Sirok, zokogok keseregvén
Könnyem mellyemre peregvén.
Mint gerlitze’ párja tavasszal
Nyögök itt sok ezernyi panasszal.
Egek! óh egyedűl ti reátok
Kérést panaszolva botsátok.
Jaj! enyhittsétek emésztő
Tüzemet, mert már meg emészt ő.
Sok ezer búk terhelik éltem.
Eggyet másikra tseréltem.
Nints vége az aggodalomnak
A’ bánatok anyira nyomnak.
Szánjátok Egek! nyavajámat.
Könyebbitsétek, igámat.
Enyhittsetek állapotomban.
Én tömjént gyújtok azomban.
Óh mezzel elegy keserűség
Kinnal tellyes gyönyörűség!
Óh Vénus terhes igája!
Hogy kell nyakam’ adnom alája.
| Oh, Vénus’ terhes igája!
Hogy kell magam’ adnom alája?
Nyakamat vas lánca szorítja,
Szívem’ siralomba borítja.
Nem nyughatom, és csak epesztem
Magamat, sírásnak eresztem
Ejjel szememet le se zárvánn,
Siratom bal sorsomat árvánn.
Mint a’ szomorú Egek éjjel
Sírnak Mezeínkre le széllyel,
Hogy hunyvánn Fébus, az Egnek
Tetejénn Súgári nem égnek.
Sírok, zokogok keseregvénn,
Könnyem mellyemre peregvénn,
Mint Gerlice’ párja Tavasszal,
Nyögök itt sok ezernyi panasszal.
Egek! óh egyedűl ti reátok
Kérést panaszolva bocsátok:
Jaj! enyhítsétek emésztő
Tüzemet, mert már megemészt ő!
Szánjátok Egek! nyavalyámat,
Könnyebbítsétek igámat,
Enyhítsetek állapotombann;
En temjént gyújtok azonbann.
Óh, mézzel elegy keserűség!
Kínnal tellyes gyönyörűség!
Oh, Vénus’ terhes igája!
Hogy kell nyakam’ adnom alája?
| Óh Vénús terhes Igája!
Hogy kell nyakam adnom alája?
Nyakamat vas lántza szoritya
Szivem siralomba boritya
Nem nyúghatom és tsak épesztem
Magamat sirásnak eresztem
Élyel szememet le se zárván
Siratom bal sorsomot árván
Mint a’ szomorú Egek éllyel
Sirnak Mezeinkre le szélyel
Hogy húnyván Phaebus az Égnek
Tetején súgári nem égnek
Sirok zokogok keseregvén
Kőnyvem mellyemre peregvén
Mint Gerlitze Párja tavaszal
Nyőgők itt sok ezernyi Panaszal
Egek! oh egyedűl ti reátok
Kérést panaszolva botsátok
Jaj enyhitsétek emésztő
Tűzemet mert már meg emészt ő
Szányátok Egek! Nyavalyámat
Kőnyébbitsétek Igámat
Enyhitsétek állapotomban
Én Temjént gyújtok azomba
Óh mézzel elegy keserűség,
Kínnal telyes Győnyőrűség
Ó Vénús terhes Igája
Hogy kell nyakam adnom alája
| Oh Venus terhes igája. Hogy kell magam adnom alája
Nyakamat vas lántza szorítja. Szivem siralomba borítja
Nem nyughatom és tsak epesztem Magamat sirásnak eresztem
Ejjel szememet le se zárván. Siratom balsorsomat árván
Mint a szomorú Egek éjjel Sírnak mezeinkre le széllyel
Hogy húnyván Febus, az Égnek Tetején sugári nem égnek
Sírok zokogok keseregvén. Könyvem mejjemre peregvén
Mint Gerlitze párja Tavasszal Nyögök itt sok ezernyi panasszal
[…]h egyedűl ti reátok. Kérést panaszolva bocsat[…]
[…]ítsétek emésztő. Tüzemet mert már meg em[…]
[…] Egek nyavalyámat. Könnyebbíttsétek Igám[…]
[…]setek állapotomban. En temjént gyujtok azo[…]
[…]el elegy keserűség Kínnal tellyes gyönyörűség
Oh Venus terhes igája! Hogy kell nyakam adnom a[…]
|
ÓH Cipria’ terhes igája!
Hogy kell magam’ adnom alája!
Nyakamat vaslántza keríti,
Szívem’ siralomba meríti.
Nem nyughatom, és csak epesztem
Magamat sírásnak eresztem,
Éjjel szememet le se’ zárván
Siratom bal sorsomat árván.
Mint a’ szomorú Egek éjjel
Sírnak mezeinkre le széllyel,
Hogy enyészvén a’ Nap, az égnek
Tetején súgári nem égnek.
Sírok, zokogok keseregvén,
Könnyem kebelembe peregvén,
Mint gerlitze’ párja tavasszal
Nyögök ah! sok ezernyi panasszal.
Egek! óh egyedűl ti reátok
Kérést panaszolva botsátok:
Jaj! enyhítsétek emésztő
Tüzemet, mert már megemészt ő.
Szánjátok, Egek, nyavalyámat,
Könnyebbítsétek igámat,
Enyhítsetek állapotomban.
Én tömjént gyújtok azomban.
Te pedig, kegyes angyali Lélek!
Ki miatt bús életet élek,
Nézz e’ szívbéli sebemre,
Tőlts balzsamot árva fejemre.
Nézz erre galambi szemekkel:
Jobban gyógyítol ezekkel,
Jobban egy gerlitze-csókkal
Mint minden sebrevalókkal. –
Ah, mézzel elegy keserűség!
Kínnal tellyes gyönyörűség!
Óh Cipria’ édes igája,
Hogy kell nyakam’ adnom alája!
|