1802-1803/1805 A |
1802/1806 B |
|---|---|
Egykor, hogy a’ köpűből
Mézet lopinta Ámor,
Megcsípte őtet egy Méh.
Mérgébe’ a’ kis Isten
E’ mézet újja’ végén
LILLÁMNAK ajjakára
Kené, ’s nevetve monda:
„Leányka! e’ lopásom
„Szádon jegyűl maradjon,
„És a’ ki csókot ejt rá,
„E’ Méhnek is, magamként,
„Érezze tiszta mézzét,
„Érezze mérges ívét.”
|
Egykor, hogy a’ köpűből
Mézet lopinta Ámor,
Megtsípte őtet egy Méh.
Mérgébe a’ kis Isten
A’ mézet ujja’ végén
LILLÁMNAK ajjakára
Kené, ’s nevetve monda:
„Leányka! e’ lopásom
Szádon jegyűl maradjon;
És a’ ki tsókot ejt rá,
E’ méhnek is magamként,
Érezze tiszta mézét,
Érezze mérges ívét.”
|