1794-1795 A |
1796 B |
|---|---|
Ah, szép szűzek, mit mutatok!
Melly édesenn ragad most el
A’ született Róza reggel
’S szépek lenni tanúljatok.
Szépséget, melly szált az Égből
Tövis nyillal rakja meg ő
Rejti magát, ’s még inkább nő
Betse e’ Szemérmességből.
E’ virágos táblázatok
Mint kezdenek örűlni már!
Így kezd szólni: halljátok bár,
’S Bőltsek lenni tanúljatok.
Mint örűlök e’ pompának,
Látván azt hogy minden imád,
’S Minden Virág koronát ád
Hogy tégyen Királynéjának.
Nékem méllyenn meghajola,
Bár a’ több Virágok között
Ő légyen is első szülött,
A’ kellemes kis Viola.
Nem vetélkedik én velem
A’ Liliom, Fagyal, Jázmín,
Mert hószínjek nints olly szép szín
Mint az én piros kebelem.
Piros Ortzámra Clítzia
Gondolván a’ Nap’ Fényjének
Május első Reggelének
Szerelmesenn katsintott ma.
Országom’ minden virági
A’ Szerelmest észre vették
’S Megtévedtt tüzét nevették,
Nevettem, ’s mind nevettünk mi.
Ekkor víg nevetésünkkel
A’ mosolygó Tavasz szebbenn
Pompásabbann díszesebbenn
Emelte víg Ortzáját fel.
Reggel engem minden Madár
Köszönt édes énekekkel;
’S Hajnalba víg tsergésekkel
A’ friss Patak magasztal már.
A’ szerelmes Zefir sereg
Sóhajtozik fuvásával
’S Én, szám’ kedves illatjával
Magam édesítem azt meg
De mit hányom, balgatag Ész!
Illy tündér kellemességem’?
Az én gyönyörű szépségem
Eggy villám, melly fénylik, ’s el-[…]
A’ nappal eggyűtt ez el száll
Ha a’ nappal születtete;
És az ő egész élete
A’ nap’ eggy fordúltába áll.
Jól Tudom én melly tartatlan
Ez az én pompás szépségem
De van eggy szebb Betsem nékem
Melly ditső és halhatatlan.
Már nékem nem reménylhetni
’S Várhatni é szebb örömet?
Szűz Mária engem szeret,
’S rólam kíván neveztetni.
’S ha a’ Világ több névvel is
Szolítja meg Szűz Máriát
Kérvén az ő grátziáját
Szolítja az enyimmelis.
És ő ki alázatosann
Regnál olly nagy Ditsőségbe,
Örűl hogy Rózsa az Égbe
’S nevemmel ditsekszik ottann.
Ha hát eggy déli Hévségbenn
Elvész múlandó szépségem
Máriáért az én nevem
Mind örökké tart az Égbenn.
Ah Szűz Lyánkák a’ rózsa Szép
Tanátsát szabjátok rátok,
És ha hasonlít hozzátok,
Légyen néktek Tűkör és Kép.
És te kegyes Szűz! ne vesd el
A’ Halandókról szemedet:
’S vígasztald meg, ki tégedet
Kér a’ Rózsa’ szép nevével.
| Ah, szép szűzek, mit mutatok! –
Melly édesen ragad most el
A’ született rózsa reggel. –
(Szépek lenni tanúljatok.)
Szépségét, melly szállt az égből,
Tövis nyillal rakja meg ő,
Rejti magát; ’s még inkább nő
Dísze a’ szemérmességből.
E’ virágos táblázatok
Mint kezdenek örűlni már!
Így kezd szólni: (halljátok bár,
’S bőltsek lenni tanúljatok!)
„Mint örűlök e’ pompának,
Látván azt hogy minden imád,
’S minden virág koronát ád
Hogy tégyen királynéjának.
„Nékem méllyen meg hajola,
Bár a’ több virágok között
Ő légyen is első szülött, –
A’ kellemes kis viola.
„Nem vetélkedik én velem
A’ viola, fagyal, jázmín;
Mert hószínjek nints olly szép szín,
Mint az én piros kebelem.
„Piros ortzámra Klítzia,
Gondolván a’ nap’ fényjének
’S Május’ első reggelének,
Szerelmesen katsíntott ma:
„Országom’ minden virági
A’ szerelmest észre vették;
Meg tévedt tüzét nevették,
Nevettem, ’s mind nevettünk mi:
„Ekkor víg nevetésünkkel
A’ mosolygó tavasz szebben,
Pompásabban, díszesebben
Emelte víg ortzáját fel. –
„Reggel engem minden madár
Köszönt szíves énekekkel,
Hajnalba víg tsergésekkel
A’ friss patak magasztal már.
„A’ szerelmes Zefir sereg
Sohajtozik fúvásával,
’S én, szám’ kedves illatjával,
Magam édesítem azt meg. –
„De mit hányom, balgatag ész!
Illy tündér kellemességem’?
Az én gyönyörű szépségem
Eggy villám, melly fénylik, ’s el vész.
„A’ nappal eggyütt ez el száll,
Ha a’ nappal születtete;
És az ő egész élete
A’ nap’ eggy fordúltába áll.
„Jól tudom én, melly tartatlan
Ez az én pompás szépségem:
De van eggy szebb betsem nékem,
Melly ditső, és halhatatlan.
„Ennél már mit reménylhetni
Ritkább sorsot ’s föbb örömet?
Szűz Mária engem szeret,
’S rólam kíván neveztetni.
„’S ha a’ világ több névvel is
Szólítja meg szűz Máriát
Kérvén az ő grátziáját:
Szólítja az enyímmel is.
„És ő, ki alázatosan
Regnál olly nagy ditsőségbe,
Örűl hogy rózsa az égbe,
’S nevem’ nem veti meg ottan.
„Ha hát eggy déli hévségben
El vész múlandó szépségem;
Máriáért az én nevem
Mind örökké tart az égben. – –
Ah, szűz lyánykák! a’ rózsa’ szép
Tanátsát szabjátok rátok;
És ha hasonlít hozzátok,
Légyen néktek tűkör és kép.
És te, kegyes Szűz, ne vesd el
A’ halandókról szemedet,
’S vígasztald meg, ki tégedet
Kér a’ rózsa’ szép nevével!
|